Fiorenzuola

város és járási székhely Piacenza olasz tartományban az Arda és vasut mellett, (1881) 6589 lak., kender- és gabonakereskedéssel. Templomaiban nehány művészi régiség látható.

Fiori da Urbino

olasz festő, l. Baroccio.

Fiorini

Máté, olasz geografus, szül. Felizzaroban (Alexandria tartományban) 1827 aug. 14. Turinban tanult, ahol 1848. a matematika magántanára lett; 1860 óta a bolognai egyetemen a geodétika rendes tanára. Leginkább térképészettel foglalkozik s erre vonatkozik 1882 óta megjelent valamennyi munkája is. Legnevezetesebb köztök a: Gerardo Mercatore e le sue carte geografiche (Bologna, 1889) cimü.

Fiorino

volt toscanai pénzegység; Lombardiában és Velencében az osztrák uralom alatt az osztrák ezüst forint. - F.-d'oro, l. Érmek.

Fiorit

(ásv.), l. Kovatufa.

Fioritura

v. Fioretta (ol., zenei kifejezés), majdnem egyenlő értelmü a figurációval s arra vonatkozik, mikor az énekes egyes főzöngéket egy pár mellékzöngével izlésesen földiszit. Az instrumentális zenénél is használatos. L. Ékesítések.

Firan

oázis a Sinai félszigeten, annak legtermékenyebb völgyében a Szerbal-hegy aljában, amelyből egy kis forrás fakad; de csakhamar ismét eltünik. Lepsius szerint itt volt Rafidim, hol Mózes a sziklából vizet fakasztott.

Fircks

Tivadar, báró, német-francia iró, ki legtöbb művét Schédo Ferrotti álnéven adta ki, szül. Kalmen kurlandi faluban 1812 ápr. 7., meghalt Drezdában 1872 okt. 22. Sz. Pétervárt katonai nevelésben részesült s 1859-ig déli Oroszországban a mérnöki és vasutépítészeti karban dolgozott. Azután orosz kereskedelmi ágens lett Brüsszelben, de 1863. kénytelen volt nyugalomba vonulni, mert Lettre d'un patriot polonais au gouvernement national de la Pologne (1863) c. könyvében Lenygelország érdekében felszólalt. Munkái, melyekben az orosz állapotokat igen tanulságosan rajzolja és főleg a nihilizmus keletkezését és fejlődését szellemesen tárgyalja: Lettres sur les chemins de fer en Russie (2. kiad. 1858, németül is); Études sur l'avenir de la Russie (1858-68, 10 kötet; Russie, 1867); Le patrimoine du peuple (1868), Lettres sur l'instruction populaire en Russie (1869), Die internationale Arbeiterbewegung (1872). Hercen (l. o.) mellett az ötvenes években Oroszországnak legbefolyásosabb politikai irója volt.

Firczák

Gyula, munkácsi g. kat. püspök. Szül. Horlyán, Ungmegyében, 1836. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Munkácson, Ungvárt, Kassán és Szathmáron végezte. 1855. mint papnövendék a bécsi szemináriumba küldetett föl s a bécsi egyeteme végezte a teologiai tanfolyamot, 1861-ben pappá szentelték. Ugyanaz évben az ungvári kir. püspöki liceumhoz a dogmatika rendes nyilvános tanárául, 1867. pedig tiszteletbeli kanonoknak nevezték ki. 1875. a püspöki szentszék egy felsőbb leányintézet szervezését és igazgatását bizta reá s ezen hivatalt hét évig viselte. 1876. az ungvári papnevelő-intézet kormányzójának nevezte ki a munkácsi püspök. Ugyanezen évben megkapta a valóságos kanonoki méltóságot. 1879. «becsületvölgyi» cimzetes apát lett. Az 1882. egyházmegyei szinóduson mint a tanügyi osztály előadója működött. 1883. az ungvári kir. püspöki hittani intézet főigazgatásával bizatott meg. 1886. az ungvári káptalan nagyprépostjának nevezték ki. Mint ilyet, 1887. szabadelvü programmal képviselőnek választották. A képviselőházban a közoktatásügyi bizottság elnöke volt. 1891. Pásztélyi János püspök halálával, a király kinevezte a munkácsi görög kat. egyházmegye püspökévé. Tagja a főrendiháznak.

Firduszi

vagy arabosan Firdauszi Abul-kászim Manszúr, a persa és a világirodalom egyik legjelesebb költője. Tusz közelében fekvő Sádab nevü faluban született 940 körül, megh. Tuszban 1020. Mahmud, a hires gaznevida fejedelem udvarához bejutva, a Dakiki által megkezdett Királyok könyvének megirásával bizatott meg. Harminc évi kitartó munka után óriási, közel 60000 verspárból álló költeményt szerzett, melyben a régi persa királymondákat dolgozta fel egészen a szaszanidák bukásáig 651. A szultán által megigért hatvanezer arany helyett ugyanannyi ezüstpénzt kapván, a várakozásában csalódott költő lesujtó szatirát mellékelt a fejedelem számára készített kéziratpéldány mellé és Mahmud haragja elől Bagdádba menekült. Itt a khalifa nagyvezérének jóindulatát megszerezve, öreg korában irta mintegy engesztelésül a pogánykori hősök dicsőítésére a Juszuf és Zulejkhá cimü époszt, melyben a koránban a legszebbnek nevezett történetet énekli meg vallásos szellemben. Barátai és különösen Mahmud nagyvezérének közbenjárására annyira kiengesztelődött a hiuságában sértett uralkodó, hogy az elaggott költő Tuszban tölthette öreg napjait. Mondják, éppen temetése napján érkezett meg a tizenkét tevére rakott hatvanezer arany tiszteletdij, melyet a tettét megbánó Mahmud küldött egykori udvari költőjének. E regényes vonásnak aligha van történeti alapja.

A Királyok könyvének már egész irodalma van. Eredeti szövegének kezdetét Lumsden adta ki (Kalkutta 1811). Teljes szövegét a hires persa éposznak Turner Macan (u. o. 1829., 4 köt.) és francia prózafordítással Mohl Gyula (Páris 1838-78, 7 köt. folio) adták ki. Legjobb német fordítása gr. Schack tollából ered Heldensagen von F. (3 kiad., Stutt. 1877., 3 köt.). Még ennél is jobb Rückert fordítása, Königsbuch Firdusi's, mely csak 1893. jelent meg hagyatékából (kiadta Bayer E. A.). Angolra Champion és Atkinson fordították kivonatosan. Olaszul versben Pizzi tolmácsolta Il libro dei Re (Turin 1887-88., 8 köt.), Magyarra Szilády Aron, Erődi Béla és Fiók Károly fordítottak le belőle egyes részleteket. Radó Antaltól sajtó alatt van az egész «Szijavusz»-epizód s ugyanő fordítja a «Zál és Rudabé» történetét is. Kevesebb méltatásban részesült F. másik nagyobb költeménye, a Juszuf és Zulejka is, mely még mindig nincs Európában kiadva. Sikerült német fordítása Schlechta Wssehrdtől való: Jussuf u. Suleicha (Bécs 1889). F. lirai költeményeit Ethé Armin ismertette: Firdusi als Lyriker (München 1872). Életrajza a számos persa tezkeherén kivül Hammer, Geschichte der schönen Redekünste Persiens (Bécs 1818) és Ouseley Biographical Notices of Persian Poets (London 1844), és más persa irodalomról szóló művekben foglaltatik. Legujabb, még be nem fejezett kiadása a Sah-Nameh-nek a Vullers-Landauer-féle (Lejda 1876-84., 3 köt.)


Kezdőlap

˙