Fischeln

község Düsseldorf porosz kerületben, 3 km.-nyire Krefeldtől, (1890) 6659 lak., selyem- és bársonyszövéssel, kémiai iparral, fém- és műiparcikkek készítésével, üstkovácsolással, sör- és likörgyártással.

Fischer

1. András, Felsőmagyarország s főleg a Szepesség legelső reformátora. Vittenbergából, hol tanár volt, 1521. jött hazánkba s tanítani kezdett Lőcsén, Iglón és Svedlérben. I. Ferdinánd felsőmagyarországi főkapitánya, Katzianer János elfogatta és a zemplénmegyei Csicsva várába záratta, honnan kiszabadulván, hosszas bujdosás után 1529. Gömör vmegyébe ment. Itt Csetneken és környékén a Csetneky-család oltalma alatt nagy sikerrel hirdette a reformációt, mignem Gömör akkori főispánja, Bebek Ferenc kézrekerítette és 1540. a krasznahorkai vár meredek lőfokáról a mélységbe taszíttatta.

2. F. Dániel, orvos, szül. Késmárkon 1695., megh. u. o. 1745. Doktori oklevelét Vittenbergában nyerte el, honnan hazatérve szülővárosába, ott városi, majd lipótmegyei fizikus és a nagyváradi püspök személyorvosa lett. Számos port s egyéb gyógyszeres készítményt talált fel; hátrahagyott nagyszámu iratai közül legérdekesebbek: Tentamen pneumatologico-physikum de mancipiis diaboli seu sagis (Wittenberga 1716); De terra medicinali Tokajensi, a chymicis quibusdam pro solari habita etc. (Boroszló 1732); De remedio rusticano, variolas per balneum primo aquae dulcis, post vero seri lactis, feliciter curandi in comitata Hungariae Arvensi cum optimo successu adhibito etc. (Erfurt).

3. F. Ignác (tóvárosi), iparos, szül. Tataóvároson 1840., hol atyja régi kőedénygyár tulajdonosa volt. F. Budapesten porcellánfestő-intézetet alapított, melyet nagy szorgalommal jelentékeny majolikagyárrá fejlesztett. Készítményei a hazai s külföldi kiállításokon elismerést arattak s jelentékeny kivitelre tettek szert. Ez ipar terén szerzett érdemeiért számos kitüntetést s nemrég magyar nemességet nyert. A közügyekben is élénk részt vett, az iparegyesület s a kereskedelmi és iparkamara tevékeny tagja, fővárosi bizottsági tag. Gyára 1892. részvénytársaság lett, melynek F. a vezérigazgatója.

4. F. Illés, ev. szuperintendens, szül. Topporcon Szepes vm. 1689 jul. 13., megh. Késmárkon 1774 jun. 12. Középiskolai tanulmányait Lőcsén és Rozsnyón végezte, mely utóbbi helyen a magyar nyelvet is elsajátította; felsőbb tanulmányait az eperjesi kollégiumban és a vittenbergai egyetemen végezte, hol Krisztus haláláról szóló művét irta és ott kinyomatta 1709. Előbb Bártfán működött, mint második prédikátor; 1729. Késmárkra hivták meg második lelkészül, ugyanitt 1734. első lelkész lett; 1741 febr. 16. a VI sz. kir. városok esperesévé, 1747 jan. 24. a tiszai kerület szuperintendensévé választatott meg. Kortársai «német Ciceró»-nak nevezték. De reprobo morte Christi redempto cimü műve 1712. Vittenbergában megjelent. V. ö. Hörk J., Az ev. Tisza-kerület püspökei (Kassa 1888).

5. F. István báró, egri érsek, szül. 1754., megh. 1822. A papi pályára lépvén, már harminc éves korában egri kanonokká nevezték ki. 1804. az egri püspökséget érsekségre emelték s ez alkalommal a kassai és szatmári püspökségeket hasították ki területéből. A szatmári püspökségbe ekkor F.-t ültették, de már 1807. az egri érseki széket tölti be.

6. F. János, nyomdász, 1610. állította fel Kassán jól felszerelt műhelyét, melyet 1620. bekövetkezett haláláig vezetett. A nyomdának első terméke az 1610. megjelent Apologia pro Synodo Solnensi, eiusque Constitutionibus cimü füzetke, utolsó terméke pedig az 1619. megjelent Querela Hungariae (Magyarország Panasza) cimü nyomtatvány. Ezen műhelyből került ki 1611. Kurti Istvánnak Az élő Istenhez való aietatos imatsagokat magában Foglaló koenyveczke cimü 547 lapnyi terjedelmü munkája is. F. halála után a nyomda vezetését Moller Miklós vette át.

7. F. Károly, osztrák-magyar táborszernagy, szül. Hildesheimban 1832. Résztvett az 1859-ki olasz, az 1866-ki Poroszország elleni háboruban, 1868-70. több katonai nevelőintézetben tanított, 1872. őrnagy, 1875. alezredes, 1876. Pozsonyban a hadparancsnokságnál a törzskar főnöke, 1877. ezredes, 1878. a 3. tábortüzéri hadosztály parancsnoka, 1881. a brassói hadparancsnokságnál a tüzérség főnöke, 1883. vezérőrnagy és a 31. gyalogdandár parancsnoka, 1885. a 12. gyalogcsapatosztály parancsnoka és 1888. altábornagy lett. 1891. a lembergi 11-ik hadtest parancsnokoló tábornokának helyettesévé és valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. 1889 óta a 10-ik tüzérezred tulajdonosa. 1894 jul. 14. saját kérelmére nyugállományba helyezték, mely alkalommal a táborszernagyi jelleget ad honores dijmentesen s a Ferenc József-rend nagykeresztjét kapta.

8. F. Lajos báró, afrikai utazó (1853-1892). A rabszolgaság ellen működő német társaság expediciójának vezetésével bizatván meg, 1891 őszén indult el Zanzibártól a Viktoria Nyanza-tó mellékére, de csakhamar az Ukereve-tóhoz érve, lázba esett, megvakult s két hónapig terjedő szenvedés után, 1892 julius 2. meghalt. Holttestét a Muazza közelében temették el. Utazása előtt különösen a bécsi ornitologiai egyesület közlönyébe irt több cikket Sopron vmegyében tett természetrajzi észleleteiről. V. ö. Földrajzi Közlemények 1892-ki évf.

9. F. Mór (farkasházi), porcellángyáros, a hires herendi gyár megalapítója, megh. Tatán 1880. Tekintélyes iparos-család ivadéka, mely régóta foglalkozott Tatán az agyagiparral. Esterházy Károly gróf buzdítására vette át F. a herendi gyárat és többféle kisérletezés után az antik stil utánzására adta magát; a régi khinai, a vieux Sevres, a vieux Sax utánzatai megalapították hirnevét s lassan-lassan oly tökélyre vitte ez utánzatok gyártását, hogy ezeket alig lehetett az eredetiektől megkülönböztetni. A legelőkelőbb családok, fejedelmek elhalmozták megrendelésekkel; világhirre vergődött készítményei a legnevezetesebb muzeumokba kerültek, kitüntetést szereztek készítőjüknek az iparegylet legelső kiállításain (1842., 1843., 1846.) s elsőrendü műkritikusok elismeréssel halmozták el a páratlan herendi készítményeket s készítőjüket «magyar Palissy»-nak nevezték el. Az 1867-iki párisi világkiállítás után F. nemességet nyert, a későbbi világkiállítások alkalmából pedig több kül- és belföldi rendjelet. A bécsi világkiállítás után a herendi gyár hanyatlásnak indult s végre is részvénytársaságnak kellett átadni. F. Tatára vonult vissza, hogy uj porcellángyárat alapítson. A magyar műipar legérdemesebb uttörői közé méltán sorolható.

10. F. Sándor, iró, szül. Budán 1853., megh. Budapesten 1888 nov. 25. Németajku család gyermeke volt, de hazafias szellemben nevelkedett, megtanult magyarul, egyszersmind a francia és az angol, később az olasz nyelv elsajátításával európai műveltségre tett szert. Végezte a kereskedelmi akadémiát s ezután hosszasabban utazott külföldön. Hazatérte után az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár tisztviselője lett s mint vagyonos irodalombarát szabad idejében nemes szenvedélyének élt. Iróink közül Petőfinek és Madáchnak beható tanulmányokat szentelt; Madách nagy drámai költeményét németre is lefordította, a Paulay-féle szinrealkalmazás nyomán: Die Tragödie des Menschen (Budapest 1886). Főműve: Petőfi's Leben und Werke (Lipcse 1889), eddig a legteljesebb Petőfi-életrajz, melyet nagy buzgalommal és költséget nem kimélve állított össze. Halálos betegen fejezte be, de még megérhette a munka megjelenését. A Petőfi-Társaság tiszteleti tagjává választotta. A mű elé Jókai irt előszót, magyarra pedig Tolnai Lajos fordította. E magyar kiadás költségeire F. tizezer frtot hagyott. Cime: Petőfi élete és munkái (Budapest 1889). A művet megjelenésekor általán jelentőségén felül emelték; de bár lélektana és kritikája nem kifogástalan, a Petőfi-irodalomnak még jó ideig egyik kiváló emléke lesz.

Fischer

1. Ágost, német szobrász, szül. Berlinben 1805 febr. 15., megh. u. o. 1866 ápr. 2. Schadow vezetése alatt tanult a berlini akadémián, melynek utóbb tagja és tanára lett. Nagyobbára iparművészeti munkákat készített: mintákat ötvösmunkák számára, azt az érmet, melyet az akadémia tanácsa 1851. Rauchnak, Nagy Frigyes szobra leleplezése alkalmából átnyujtott stb. Kiválóbb szobrászmunkái: a Római vizhordónő (1839); Mózes szobra homokkőből; Minerva és Mercurius szobra a berlini kir. palotán. A berlini Bellealliance-téri emlék számára készített szép szoborcsoportozatait halála után fejezték be.

2. F. Emil, német kémikus, szül. Enskirchenben 1852 okt. 9. Tanulmányait Bonnban és Strassburgban végezte. Előbb Erlangenben (1882), utóbb Würzburgban (1885) a kémia tanára. A szénvegyületek kémiája F. buvárkodásai alapján lényeges lendületet vett. Különösen nagy jelentőségüek ama dolgozatai, amelyek a cukrok kémiai szerkezetének megállapítására vonatkoznak és a szőllőcukor mesterséges előállításához vezettek.

3. F. Gusztáv Adolf, afrikai utazó, szül. Barmenban 1848 márc. 3., megh. 1886 nov. 11. 1876. mint a Denhardt-expedició tagja, előbb egyedül utazott Zanzibárba és 1877. Vituországban és a déli Galla-földön kutatott, azután 1878. a Denhardt-testvérekkel együtt járt. A Tana folyótól visszatért Zanzibárba és 1882. a hamburgi földrajzi társaság támogatásával Masszaiországba utazott, ahol egészen a Najvata tóig nyomult elő. Miután rövid időre Németországba tért vissza, ujra Kelet-Afrikába ment, hogy kisérletet tegyen Junker, Casati és Emin megszabadítására, de a Viktória-Nyanzától vissza kellett fordulnia. Megjelent tőle: Mehr Licht im dunkeln Weltteil (Hamburg 1883). Utleirásait a hamburgi földrajzi Mitteilungen közölte (1876-79, 1882-83).

4. F. Henrik, német mineralogus, szül. Freyburgban (Breisgau) 1817 dec. 19., megh. u. o. 1886 febr. 2., mint az egyetemen a mineralogia és geologia rendes tanára. Egyike volt az első német mineralogusoknak, kik a mikroszkópot ásványtani és kőzettani, valamint paleontologiai célokra használták. A Chronologische Ueberblick über die Einführung der Mikroskopie in das Studium der Mineralogie, Petrographie u. Palaeontologie (Freiburg 1868) c. munkájával az ügynek akkorában igen jó szolgálatot tett, nemkülönben igen becses tanulmányt szolgáltatott a Kritische mikroskopisch-mineralogische Studien (Freiburg 1868-73) c. munkájával. Egyik legnagyobb érdeme, hogy a kőkorszakbeli tárgyak petrográfiai feldolgozását indította meg és kifejtette a mineralogiai és petrográfiai ismereteknek fontosságát az archeologiában. Prohisztorikus-etnografikus gyüjteményt is szervezett. Ezekre vonatkozólag legfontosabb és igen jelentős munkái: Nephrit u. Jadeit nach ihren mineralogischen Eigenschaften, sowie nach ihrer urgeschichtlichen Bedeutung (2 kiad. Stuttg. 1880); Die Mineralogie und Hilfswissenschaft für Archeologie (Braunschweig 1877). Egyéb munkái közül említést érdemel Clavis der Silikate (Lipcse 1864). Kezdetben entomologiával foglalkozott és Orthoptera europaea (Lipcse 1853) munkát irt.

5. F. János György, német költő; szül. Württembergben 1816 okt. 25. 1857 óta tanár a stuttgarti főreáliskolában, 1885. nyugalomba vonult. Figyelmet keltett költeménykötetével (Gedichte, Stuttg. 1854). Később kiadta Neue Geschichte cimü költeménykötetét (1865), majd egymásután gyüjteményét: Den deutschen Frauen (1869); Aus frischer Luft (1872); Neue Lieder (1876); Merlin (dalciklus, 1878) és Der glückliche Knecht (idill, 1881). Költeményeiben szerencsésen vegyítette a humort a komolysággal. Drámákat is irt (Saul, Friedrich II. v. Hohenstaufen stb.), de ezek csekély jelentőségüek.

6. F. Kuno Ernő Berthold, német bölcsész, az ujabbkori filozofiának hires történetirója, szül. Sandewaldeben Sziléziában 1824 jul. 23., hol atyja pap volt. 1844. került a lipcsei egyetemre, hol filologiával foglalkozott, majd Halléban teologiára s utóbb filozofiára adta magát. 1848-50. nevelősködött; azután a bölcsészet magántanára lett Heidelbergában, hol előadásai nagy közönséget vonzottak. Az 1853. tanév vége felé a miniszterium eltiltotta az előadásoktól, ami akkoriban egész Németországban nagy feltünést keltett. 1855-ig maradt F. Heidelbergában tudományos feladatának élve, ekkor Berlinbe ment, hogy ott habilitálja magát, de a miniszterium nem adta meg hozzá az engedélyt. Végre a bölcsészeti karnak 1856. sikerült a királynak erre vonatkozó kedvező rendeletét kieszközölni, azonban F. akkor már a jenai egyetemre kapott meghivást. Itt Schiller és Fichte óta nem keltett tanár az egyetemen akkora hatást, mint ő. 1865-66. a weimari hercegi trón örökösével Olaszországba utazott. 1872. Heidelbergába hivatott meg tanárnak, hol a badeni nagyherceg által titkos taáncsosi ranggal és 1886. az egyetem 500 éves jubileuma alkalmából excellenciás cimmel lett kitüntetve. Főműve, a Geschichte der neuern Philosophie, mely 1854. indult meg s azóta több kiadásban jelent meg. Az I. k. 1. fele (3. ujonnan átdolgozott kiadás, Münchenben 1878) Descartest tárgyalja, 2. fele (1880) Spinozát; a II. k. Leibniz rendszerével és iskolájával foglalkozik; a III. és IV. Kant rendszerét magyarázza, az V. Fichtét és előzőit, a VI. két részben Schellinget, a VIII. k. Schopenhauert. A VII. még meg nem jelent kötet, ugy látszik, Hegel számára marad fentartva. Ugyancsak e nagy művét egészíti ki Francis Bacon u. seine Nachfolger (1856, 2. kiad. Lipcse 1875). A filozofia történetéhez tartoznak még a következő kisebb munkálatai: Schiller als Philisoph (Frankf. 1856); Kant's Leben und die Grundlagen seiner Lehre (Mannheim 1860); Die beiden Kant'schen Schulen in Jena, I. G. Fichte (együtt, Stuttg. 1862); B. Spinoza's Leben u. Character (1865); Anti-Trendelenburg (1870). Rendszeres filozofiai művei: legelső munkája, Diotima, die Idee des Schönen (1849) és Logik u. Metaphisik oder Wissenschaftslehre (Heidelberga 1852, 2. kiad. 1865); továbbá beszéde: Ueber d. Problem der menschl. Freiheit (Heidelb. 1875). Irodalomtörténeti és esztetikai-kritikai művei: Lessing's Nathan d. Weise (Stuttgart 1864, 3. kiad. 1881); Lessing als Reformator d. deutschen Literatur (2 kötet, 1881); Vorträge über Faust (1877); Shakespeare Characterentwickelung Richards III (1868); Ueber die Entstehung u. d. Entwickelungsformen d. Witzes (1871). F. a hegeli iskolából indult ki, de igen jeletékenyen eltávolodott mesterétől; legjobban nagy történeti művében, melyben a Hegel szellemében való konstruálásról egészen lemondott. Nagy érdeme F.-nek, hogy az elsők közül való, akik nyomatékosan utaltak ujra Kant rendszerére, amelyhez az ujabb filozofiai kutatás annyi haszonnal fordult.

7. F. Lajos, német zenész, született Mainzban 1745 aug. 18., megh. Berlinben 1825 jul. 10. Korának első basszus énekművésze volt; tüneményes (D-a terjedelmü) hangja számára irta Mozart a «Szöktetés...» dalműben Oszmin szerepét. Énekelt Münchenben, Olaszországban, Bécsben, Párisban, 1877 óta Berlinben. Gyermekei: József és Józsa szintén neves énekesek voltak.

8. F. Lajos, bajor politikus, szül. Sulzbachban 1832 okt. 5. Jogot végzett, azután a birói pályára lépett s 1866. Augsburg város polgármestere lett. 1863 óta tagja a bajor országgyülésnek, 1871 óta pedig a német birodalmi gyülésnek is. A szabadelvü nemzeti párttal szokott szavazni, nemzetgazdasági kérdésekben azonban többnyire az agráriusokkal.

9. F. Lajos János, német festő, szül. Salzburgban 1848. Bécsben tanult, ezután hosszu utazást tett Olaszországban, a Keleten, Egyiptomban, Észak-Afrikában és vázlatait különböző folyóiratokban értékesítette. A bécsi sokszorosító műintézeti társulat megbizásából rézmetszésü és rézkarcu tájképsorozatokat készített, ezek közt vannak az osztrák és magyarországi történeti tájképek. A bécsi természetrajzi muzeum számára kilenc dekorativ tájképet festett. Ujabb művei: az Aranyszarv (1890); Holdvilágos éj a pusztában (1891); Erdő a Himalája mellett (1892). Gyönyörü indiai és egyiptomi akvarell-tájképeket festett. 1889. ő alapította a «Wiener Aquarellisten-klub»-ot.

10. F. Márton, német szobrász, szül. Bebelében 1740., meghalt Bécsben 1820 ápril 27. Bécsben Schletterer vezetése alatt tanult. A schönbrunni kert számára egy nagy Mucius Scaevola márványszobrot készített; a bécsi Ferenciek kutján van egy Mózes szobra.

11. F. Ottó, német kémikus, szül. Enskirchenben 1852 nov. 28. Berlinben, Bonnban és Strassburgban kémiát tanult, 1878-ban magántanár lett Münchenben, 1884. Erlangenbe hivták meg, ahol 1885. F. Emilnek (l. o.) utóda lett. Számos tudományos munkájában főképp a szerves festékanyagokkal, igy F. Emillel együtt a trifenilmetan-származékokkal foglalkozott. 1881. a kairinban az első láz elleni szert találta fel.

12. F. Teobald, földrajzi iró, született Zeitznél Kirchsteitzben 1846 dec. 31. Miután nyolc évig utazott a Földközi-tenger körüli országokban, 1877. a bonni egyetemen a földrajz magántanárává lett; 1879. Kielbe, 1883. Marburgba nevezték ki. 1886. a tuniszi Szaharában, 1888. Algériában és Marokkóban járt. Művei: Beiträge zur phys. Geogr. der Mittelmeerländer, besonders Siciliens (Lipcse 1877); Studien ü. das Klima der Mittelmeerländer (Gotha 1879); Die Dattelpalme, ihre geogr. Verbreitung etc. (u. o. 1881); Raccolta di Mappamondi e carte nautiche del medio evo (Velence 1881); Beiträge zur Geschichte der Erdkunde u. Kartographie v. Italien im Mittelalter (u. o. 1886); Die südeuropäischen Halbinseln (az Unser Wissen von der Erde cimü gyüjteményes munkában, 3. köt. Prága és Lipcse 1890).

Fischer von Erlach

1. János Bernát (tulajdonképeni neve: Fischers v. E.), cseh születésü építő, szül. Prágában 1650., megh. Bécsben mint építészeti főigazgató 1723 ápr. 5. Rómában tanult s különösen Bernini és Borromini építészeti műveit tanulmányozta. Bécsbe való visszatértekor a későbbi I. József császár számos nagyszabásu építési munkával bizta meg, melyeket Bernini stiljében ugyan, de geniálisan és legnagyobbrészt nagyszerüen el is készített. Tőle való többi közt a schönbrunni kéjvár Bécs mellett (1696); a Károly-templom (1716); a Péter-templom, a szavójai Jenő számára épített remek barokk-palota (jelenleg pénzügyi miniszterium), a magyar testőrgárda palotája, az Auersperg, Batthyány, Trautson, Schwarzenberg, Lichtenstein palota, a császári burgnak átalakítása stb. Tervrajzát még a burgnak legujabb átalakításakor is tekintetbe vették stb. Műve: Entwurf einer historischen Architektur (Bécs 1721).

2. F. József Emánuel, F. János Bernát fia, ugyancsak építő, szül. 1680., megh. 1742. Számos, apjától megkezdett építményt ő fejezett be, igy a Schwarzenberg-palotát; 1727. VI. Károly báróságot adományozott neki. Körmöcbányán vizlevezető ereszt épített. Anfgang einiger Vorstellungen der vornehmsten Gebäude sowohl innerhalb der Stadt als in denen Vorstä von Wien (Bécs 1719) c. munkát is adott ki.

Fischer von Waldheim

Gotthelf, német természettudós, l. Fisch.

Fischer von Wellenborn

Károly, osztrák-magyar tábornok, szül. Brünnben 1833 nov. 3. Résztvett az 1859. olasz és 1866. porosz háborukban. 1876. a 7-ik dragonyos-ezred ezredese és parancsnoka lett, 1882. mint vezérőrnagy a 15-ik lovas-ezred, 1885. a 40-ik gyalog-dandár, 1886. a 9-ik gyalogcsapatosztály parancsnoka volt; 1887. altábornoki rangot nyert. 1890 márc. a bécsi felső katonai biróság elnökévé, 1891. a legfelsőbb katonai itélőszék elnökévé nevezték ki.

Fischhausen

az ugyanily nevü járás székhelye Königsberg porosz kerületben, 30 km.-nyire Königsbergtől, a Frische Haff É-i végében, vasut mellett, (1890) 2874 lak., sörgyártással és egy kis kikötővel. A XIII. sz.-ból való kastélya egykoron Samland püspökeinek volt székhelye, akik közül az utolsó Polenzi György 1523. a reformáció buzgó hive lett.

Fischhof

Adolf, osztrák politikus, szül. Ó-Budán 1816 dec. 8., megh. Emmersdorfban (Karintiában) 1893 márc. 23. Az orvosi pályára lépett, de az 1848-iki mozgalom őt is a politikai küzdőtérre sodorta. Egyike volt a márc. 13-iki bécsi felkelés előidézőinek; azután képviselőnek választották, a magyarországi eseményekkel is rokonszenvezett és végre a Doblhof-féle miniszteriumban miniszteri tanácsos lett lett. A képviselőház erőszakos után (1849 márc. 7.) Schwarzenberg hg elfogatta, de a törvényszék őt az ellene emelt vádak alól felmentette. Az abszolutizmus éveiben mint orvos kereste kenyerét, mint politikai iró uttörő szerepre vállalkozott, amidőn Magyarország jogai mellett tollat fogott és a dualizmusnak egyengette utját. Ebben a szellemben szerkesztette Unger József (a későbbi miniszter) közreműködésével irt művét: Zur Lösung der ungar. Frage (1862). Az 1866. porosz háboru küszöbén az Ein Blick auf Österreichs Lage c. röpiratot tette közzé, melyben Ausztria és Poroszország kibékülését és szoros szövetkezését hozta indítványba. Követte ezt 1869-ben megjelent irata: Österreich und die Bürgschaften seines Bestandes (1869), melyben a federalizmust ajánlotta mint az egyedül üdvözítő osztrák kormányrendszert. A bécsi centralisztikus körök és pártok azonban, melyek a dualizmussal is csak nagy nehezen tudtak megbarátkozni, zokon vették ezt a művet és azóta a bécsi sajtó legnagyobb része F. további működését agyonhallgatta, ugy hogy F.-nak a Schuselka-féle Reform-ban és nemzetiségi lapokban kellett cikkei számára helyet kérni. 1875. a Zur Reduction der kontinentalen Heere c. röpirat látott napvilágot, melyben a roppant hadiköltségek alábbszállítása céljából nemzetközi képviselő-gyülekezetet hozott javaslatba. További iratai: Die Schprachenrechte in den Staaten gemischter Nationalitäten (1885) és Der österreichische Schprachenzwist (1888), melyeket a Taaffe-miniszterium alatt élessé vált cseh-német nyelvzavar alkalmából irt. Az 1848-iki szabadsághős és a nemzetiségi jog előharcosa elhagyatottságban töltötte utolsó éveit.

Fis dur

(ol. Fa diesis maggiore, franc. Fa diese majeur, ang. F. sharp major). A mai zenerendszer gyakorlati skálái közt a hatodik, melyben a normál C. természetes zöngéi közül hatot kell #-el fölebbíteni, hogy annak megfelelő legyen. Hangsora tehát a következő: Fis, gis, ais, h, cis, dis, eis, fis. Párhuzamos mollskálája a Dis-moll.

Fisér

(a német Fischer-ből), halkereskedő, ki a fogott halat nagyban vásárolja, megkülönböztetésül a halásztól, aki a halat fogja.


Kezdőlap

˙