l. Fogak.
(növény), Baumgarten a Leucodon Schwgr. mohát nevezi fehér F.-nak; hazánkban csak egy faja erdőkben, mezei fákon, falakon él.
(odontatria) alatt mindazon sebészi eljárás értendő, mellyel a fogak és környezete megbetegedéseinek és rendellenességeinek gyógyítása, avagy hiányosságainak pótlása céloztatik. A fogműtétek három csoportra oszthatók. Elsőbe tartoznak azok, melyeknél a műtét egyes megbetegedett részek eltávolításával v. a folytonosság megszakításával történik, szóval a destruktiv fog- és szájsebészeti műtétek. Második csoportba azon műtétek tartoznak, melyeknél a cél gyógykezelés folytán a megbetegedett fogak megtartása, szóval: a konzervativ műtétek. Harmadik csoportba azon műtéti eljárások tartoznak, melyekkel helyi rendellenességek javítása vagy hiányosságoknak pótlása céloztatik; ezek odontorpedikus műtéteknek neveztetnek.
A destruktiv szájsebészeti műtétek legidősbike mindenesetre a foghuzás. A foghuzás műtétét már az ókorban is ismerték. Tomes (1841) óta, ki a fogak boncolástani s a száj tájboncolástani viszonyai szerint alkotta foghuzó műszereit, a szakorvosok által, majdnem kivétel nélkül az ő elvei szerint készült műszereket használnak, melyekkel a lágy részek teljes kimélése mellett csak az eltávolításra itélt fog v. gyök ragadtatik meg s előirt műtéti szabályok szerint távolíttatik el. Ősidőktől fogva a mai napig az orvosok csak remedium ultimumként tekintették a foghuzást; tejfogaknál a fogváltás idejében v. nagyobb lobosodás eseteiben; másként azonban a tejfogak is megtartandók. Állandó fogak csak azon esetben volnának eltávolítandók, ha már megtartásra nem alkalmasak, v. ha a beteg fog oly másodlagos bántalmat hozott létre, mely csak a fog eltávolításával gyógyítható. Eltávolítandók továbbá aggkorban rendes körülmények között is, vagy hamarább betegség (caries alveolaris specifica) betegség következtében igen ingókká vált fogak, midőn már nincs remény arra, hogy azok kezelés által megerősíthetők lennének. A fájdalom elkerülése v. enyhítése céljából a foghuzás gyakran altatással (narkozis) v. helyi érzéstelenítéssel (Anaesthesia localis) egybekötve végeztetik. Előbbi előidézésére éter (dr. Wells fogorvos, Hartford 1845), kloroform (Simpson, Edinburg 1847), légenyélecs (dr. Wells, fogorvos, Hartford 1844), brometer (dr. Nunnely, Leed (1849-1865) és pental (dr. Holländer, fogorvos, Halle 1891), utóbbira etilklorid (1890) v. cocain (1885) használtatik; ujabb időben legtöbb szakorvos inkább a helyi érzéstelenítés mellett foglal állást.
A konzervativ műtét eredete szintén az ókorba nyulik vissza. Egyszerü konzervativ műtét az, midőn a fogszu által vagy egyébként állományában hiányos - de egészséges fogbéllel biró - fognál az állományveszteség műlegesen oly célból pótoltatik, hogy a betegség tovaterjedése meggátoltassék s e fog rendeltetésének megtartassék. Műtéti mozzanatok következők: Megbetegedett fogállomány különféle műszerekkel eltávolíttatik, a fog elszigeteltetik a nyálgát (rubberdam) által, az üreg fertőtlenítve (desinficiálva) és kiszárítva lesz, s vmely tömőanyaggal (l. Fogtömőanyagok) hermetice elzáratik. Összetett konzervativ műtét az, midőn előrehaladottabb v. összetett szuvas üregnél előbbi módozatok és mozzanatok mellett egy folytonosságban levő üreg töméséhez 2-3 féle tömőanyag alkalmazása válik szükségessé. Bonyolódott konzervativ műtét az esetben végeztetik, midőn már a fogbél megbetegedésével s igy ennek gyógykezelésével állunk szemben. Amig az előbbiek legtöbbször egy ülésben végezhetők, addig ez esetben napok, sőt hetek szükségesek - különösen, ha a fogbél megbetegedéséhez még gyökhártya vagy állcsontbántalom is szegült - s ilyenkor a konzervativ fogkezelés ezek gyógyítása után a tömés által nyer befejezést. A konzervativ műtétek csoportjába tartozik még a gyakran végzett fogkőeltávolítás (Odontolithiasis) is, melynél lényeges, főleg a fogak nyaki részén ülő - sokszor alig látható - lerakódmány eltávolítása.
Az odontotechnikai műtétek néha a szájsebészeti - igen gyakran a konzervativ műtétekkel együtt végezhetők csak el. Igy a fogbeültetésnél (implantatio) a lágyrészek sebzése után a fogmederbe uj fogsejt készíttetik, melybe műleges vagy természetes fog rögzíttetik benövesztés céljából. A csapos műfogaknál és hidasfogműnél (bridgework) a felhasznált foggyökök előzőleg mindenkor konzervative kezelendők. Ezenkivül a száj előkészítése a műfogak viseléséhez, különféle műtét és kezelés végzéséből áll. Ide tartozik a minták vétele, valamint a műfogak beillesztése is. Sokszor huzamos kezelést igényel a fogrendellenességek kezelése, néha csekély eszközökkel is elérhető (gummi vagy acélsodrony), máskor többszörös készülékek szükségesek a cél eléréséhez. Ezen csoport műtéteit szaporítja még a szájürnek a szomszéd üregekkel (orrür, állcsont-barlang) való kóros közlekedésének zármű segélyével történő megszüntetése. A fogműtétek rendszerint az orvos lakásán - erre külön felszerelt műtőhelyiségben - a műtőszéken végeztetnek, mely bonyolódott szerkezettel bir oly célból, hogy a fogbeteg a műtét kiviteléhez legalkalmasabb helyzetbe hozható legyen. Az első megfelelő műtőszéket Hauchett 1848-ban készítette.
v. cimborafa, l. Cimborakötő.
erdőben rovarfalás alkalmával a földön mászkáló hernyók összefogására készülnek. 25-30 cm. széles és mély, sima meredek falu árkot ásnak, melynek fenekén egymástól 4-6 m. távolságra 15-20 cm. mély és szintén meredek falu buktató gödröcskéket készítenek, hogy az árokba jutott hernyók ezekbe bukva, ott megsemmisíttessenek.
(bány.), a vizemelő gépek aknarudazatára erősített ékalaku öntött vasdarab, mely a gépnél előforduló törés esetében fennakad az alatta levő erős fagerendákon és a rudazat lezuhanását megakadályozza.
l. Próbafák.
(bány.), a szállító kasokon alkalmazott fék, mely kötélszakadás esetében a kas lezuhanását megakadályozza. Rendesen két excenterből áll, melyek a kasvezeték két oldalán ugy vannak alkalmazva és a kötéllel összekötve, hogy ha a kötél meg van feszülve, az excenterek fogazott körülete nem érheti el a vezetéket, amint azonban a kötél elszakad, tehát feszültsége megszünik, erős rugók ugy fordítják az excentereket, hogy fogaikkal a vezetékbe vágódnak és azt összeszorítván, a kast függve tartják, l. Bánya.
l. Próba-héjak.
(bány.), a földfurásnál használt egyszerü horog, mellyel a furórudat megfogják, ha forgatni vagy lezuhanását megakadályozni akarják, l. Földfurás.