Fokozatos felelősség

sajtóügyekben, az u. n. responsabilité par cascades, amely felelősségi rendszert hazája után belga rendszernek is szokták nevezni, abban áll, hogy ellentétben a közönséges büntetőjogi felelősséggel, amely szerint a bünrészesek az általuk v. közreműködésök mellett elkövetett büncselekményért valamennyien felelősséggel tartoznak, - a sajtótermék közzétételénél közreműködő személyek nem együttesen, hanem bizonyos sorrendben vonatnak felelősségre és akként, hogy mindegyikök előzőjének megnevezése által saját felelősségét elháríthatja. Ezt a rendszert fogadta el a magyar sajtótörvény. 1848. évi XVIII. t.-c., mely 13 §-a szerint: Sajtóvétségért büntettetik: a szerző; ha ezt nem tudatnék, a kiadó, ha ez sem tudatnék, a nyomda v. metsző intézet tulajdonosa. A 33 § szerint időszaki lapban megjelent cikkért, ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is feleletteherrel tartoznak. Az ujabb elmélet egyetért abban, hogy a fokozatos felelősségnek az a szabadelvüsége, amelynél fogva dacára a bünös közreműködők többségének, mindig csak egy bünhődik, a többiek büntetlenül maradnak, a sajtónak megengedett indokolatlan s a megtorlás társadalmi érdekével ellentétben álló privilégium. De másrészt egyetért abban is, hogy ez a rendszer igazságtalan is, mert nem egyszer ártatlanokat sujt s a bünösségben gyökerező s attól elválaszthatatlan felelősség helyett fikciókon alapuló formalis felelősséget teremt. A kivánatos reform a felelősségnek a közönséges törvény szerinti szabályozásában, tehát sajtóvétségeknél is a bünrészesség általános szabályainak alkalmazásában áll. A jogrend érdekében azonban azoknak bizonyos irányban kiegészítése szükséges. Bizonyos ugyanis az, hogy az egyes közreműködők tevékenységének mulékonysága, a sajtónak joggal engedélyezett anonimitás a részeseknek kinyomozását, a közreműküdés egyes nemei a bünösségnek megállapítását s bizonyítását megnehezítik, gyakran lehetetlenné teszik, ugyhogy a részesség általános szabályainak merev alkalmazása, a közreműködők nagyobb körének dacára, nem ritkán teljes büntetlenséget eredményezne. A legnevezetesebb kisérlet ebben az irányban az 1874. évi máj. 7. kelt s 1874. évi julius 1. életbelépett német birodalmi sajtótörvény, mely a közönséges büntetőjogi felelősséget a törvény által meghatározott gondatlanság vétségével egészítette ki. A felelősséget szabályozó 20. és 21. §-ok szerint ugyanis: oly cselekményeknél, amelyeknek büntetendőségét valamely nyomtatvány tartalma állapítja meg, a büntetőjogi felelősségre nézve a közönséges büntető törvények irányadók. Időszaki lapoknál a felelős szerkesztő mint tettes büntetendő, ha különös körülmények tettességét ki nem zárják. Ha valamely nyomtatvány tartalma büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja: a felelős szerkesztő; a kiadó (Verleger); a nyomdász; s az aki a nyomtatványt iparszerüleg árusította v. különben nyilvánosan terjesztette (terjesztő), amennyiben az előző (20.) § szerint mint tettesek v. részesek büntetés alá nem vehetők: 1000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel, v. elzárással, v. egy évig terjedhető államfogházzal, v. fogházzal büntetendők, ha kötelességszerü gondosságnak alkalmazását v. oly körülményeket nem bizonyítanak, melyek ennek a gondosságnak alkalmazását lehetetlenné tették. A büntetés a fennevezett személyek mindegyikére ki van zárva, ha az első birósági itélet kihirdetéséig megnevezi a szerzőt v. beküldőt, akinek beleegyezésével a közzététel történt, v. ha nem időszaki lapról van szó, a kiadót (Herausgeber), vagy a fent meghatározott sorrend szerinti valamely előzőjét, feltéve, hogy a megnevezett személy valamely német állam birósági hatósága alatt áll v. időközben történt elhalálozása esetére valamely német állam birói hatósága alatt állott.

Foksáni szoros

az a vidék, amely az erdélyi háromszéki havasok és a Dunának Galac melletti nagy kanyarulata között terül el. Stratégiailag azért fontos, mert ezen, alig 80 km. széles terepen vezet át az orosz hadsereg hadi utja a Balkán-félszigetre. A Foksán és Galac közötti vidék nedves alföld, melyen a Moldovából Oláhországba vezető, az év némely szakaiban még könnyü járművek által sem használható kocsiutakat a Szereth és mellékfolyói metszik át. Galacnál a Bendertől Buzeoba és Foksánnál a Moldovából Buzeoba vezető vasut vonul át a foksáni szoroson. Foksánnál 1789. aug. 1. a szövetséges osztrák-orosz és török seregek között ütközet volt, mely az utóbbiak vereségével végződött.

Fok-Szabadi

kisközség Veszprém vármegye enyingi j.-ában, (1891) 1507 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Foktő

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti j.-ában, (1891) 3535 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Foktövi

János, ref. lelkséz, szül. 1566. Tanult Tolnán négy évig, majd Debrecenben szintén négy évig. Azután tanító lett előbb Szegeden, két év mulva Veresmarton, hol egy évet töltött. 1592. jun. 30. lelkésszé avattatott s Adacson két évig, Tökölön másfélig, Foktőn csaknem ugyanennyi ideig, Patajon egy évig, Makádon három évig lelkészkedett. E közben azonban igen sokat bujdosott s csak 1604. talált nyugalomra Vácon, hol még 1615. is működött. További sorsa felől csak annyi ismeretes, hogy 1619. még életben volt. Egy kéziratban levő munkája maradt fenn, melynek cime: Az ember életének eredetéről, természetéről, állapotjáról irattatott könyv (1614), mely 45 prédikációt tartalmaz. A verselésben hasonlóan tett próbákat ugy latin, mint magyar nyelven. V. ö. Erdélyi Pál: F. ismeretlen prédikációs könyve (Magyar Könyvszemle, 1887).

Fokváros

(Cape Town), a brit Fokgyarmat fővárosa Afrika D-i végében, a széles Table-bay D-i partján, a Table-hegy alján, 50 km.-nyire a Jó-Reménység fokától, vasut mellett, (1891) 84000 lak., akik közt sok a szinesbörü (maláji, hottentota, néger stb.), bőrgyártással, pamutfonással. Az 1860. megkezdett és 1869. befejezett mesterséges kikötő forgalma az utóbbi években hanyatlott. A kivitel főcikkei: gyémánt (20 millió frt értékben), gyapju (18 millió frt), angora-gyapju, structollak, rézérc, bőrök, aloe, halak, borok. A hajóforgalom mintegy 1400 hajó, több mint 2 millió t. tartalommal. A város, amelyet egy erőd és egy ágyutelep védelmez, széles és nagyobbára egyenes utcákból áll; egészen európai külsejü; itt-ott a házak hollandi eredetére vallanak. Vannak különböző templomai, botanikus kertje, muzeuma, nyilvános könyvtára, szinháza, kórházai, tudományos társulatai, amelyek közt a legjelentékenyebb a filozofiai társaság. A legszebb épületek: a parlament és a kormányzó palotája. A csillagvizsgáló, amelyet Herschel J. vizsgálódásai tettek hiressé; a várostól mintegy 5 km.-nyire fekszik. Környékén számos nyaraló látható (Sea-pointban, Wijnbergben). A Kalk-bay mellett vannak tengeri fürdők. F.-t 1652. a hollandok alapították. 1806. angol kézre jutott és ez idő óta indult nagyobb virágzásnak.

Fol.

a folio rövidítése.

Folard

(ejtsd: folár) János Károly, lovag, franc. katonai iró, szül. Avignonban 1669 febr. 13., megh. u. o. 1752 márc. 23. 1688. lépett a hadseregbe és mint Vendôme herceg és a herceg testvérének hadsegéde résztvett az 1701-14-iki franciaországi háborukban; Malplaquetnél megsebesült, osztrák fogságba került, majd svéd szolgálatba állott, de XII. Károly halála után visszatért Franciaországba és 1719. résztvett a Spanyolország ellen vivott háboruban. Hadászati rendszereit, melyekről Nagy Frigyes Esprit du chevalier F. (1761) c. könyvében igen kedvezőtlenül nyilatkozik, következő műveiben fejti ki: Nouvelles découvertes sur la guerre (1724); Traité de la défense des places, Commentaires sur Polybe (1727-30); Fonctions et devoirs d'un officier de campagne (1733).

Folembray

(ejtsd: folambrej), község Aisne francia départementban, 4 km.-re Coucy-le-Chateautól, a Coucy-i erdő és vasut mellett, (1891) 1833 lak., 1705. alapított üveggyárral. 1596. IV. Henrik itt békült ki ünnepélyesen Mayenne hercegével.

Folengo

Teofil, olasz költő, szül. 1491 nov. 8. Cipadában, Mantua mellett, megh. Campeseben 1554 dec. 9. Bassano mellett. Tizenhat éves korában bencés lett, de csakhamar kivetkőzött, hogy későbben, valószinüleg 1529., ismét szerzetes ruhát öltsön. F. legtehetségesebb képviselője volt annak a költői irányzatnak, mely az Ariostoval virágzása tetőpontjára jutott romantikus eposz ellen állást foglalva, azt parodizálta. Két ilyen tendenciáju munkája van: az egyik macicus (olasz szókkal kevert latin nyelvü) versekben van irva és cime Baldus, a másikat (Orlandino) olasz stanzákban szerzette. Amazt Merlino Coccajo, emezt Limerno Pitocco név alatt adta ki. Kivált a Baldus sikerült szatirája a korabeli társadalmi és vallásos intézményeknek. Egyéb munkái közül említésre méltók a Moschea, mely a hangyák és legyek háboruját irja le és a Chaos del Tri per uno (egy bizarr önéletrajz); van még néhány vallásos költeménye is, köztük egy hosszu sacra rappresentazione. (Legujabb kiadása: Macheronia (ed. Portioti), Mantova 1882-3). Ugyane kiadásban egy róla szóló tanulmány. Ezenkivül v. ö. Berlingheri, T. F. e la poesia Macch. (Genova 1875); La Lumia, T. F. in Sicilia (Nuova Ant. 1878 ápr.); Delpierre, Maccharoniana (Páris, 1852); Genthe, Geschichte der Maccar. Poesie (Lipcse 1836).


Kezdőlap

˙