Fontainebleau

(ejtsd: fontenebló), város és az ugyanily nevü járás székhelye Seine-et-Marne francia départementban, 16 kilom.-nyire Meluntől, vasut mellett, Franciaországnak legszebb, 19000 ha-nyi területi erdejében, amelyet róla neveztek el, (1891) 14222 lak., porcellánkészítéssel, a környéken termelt kitünő szőllőkereskedéssel; tüzériskolával. F. legnagyobb nevezetessége a kastélya, a renaissance egyik csodája, egy nagy, szabálytalan alaku épület, amely öt udvart (Gour du Cheval Blanc vagy des Adieux, de la Fontaine, ovale, des Princes és des Officis) zár körül. Legszebb részei a Chapelle de la Trinité, Fréminet tetőfestményeivel, a Salle du Conseil, Boucher festményeivel, a Salle du Trône, gyönyörü tetővel; a Galerie de Daine, most könyvtár, Blondel és Pujol mitologiai festményeivel; a Salon Louis XIII., Ambroise Dubois festményeivel; a Galerie d'Henri II., Niccolo dell'Abbate és Primaticció festményeivel; a Galerie de François I., egyike a legszebbeknek, Rosso Rossi festményeivel; a Galerie des Fresques, a szinház stb. A kastély alapítója állítólag VII. Lajos; építtetője azonban I. Ferenc, aki azt francia és olasz művészek segélyével alapjából építtette föl ujra; II. és IV. Henrik kibővítették, Napoleon és Lajos Fülöp restauráltatta. A francia uralkodók közül I. Ferenc, II. és IV. Henrik s I. Napoleon tartózkodott itt hosszasabban. Az első itt fogadta nagy fénnyel 1539. V. Károly német császárt, IV. Henrik itt fogatta el Biron marsallt, hogy azután kevéssel utóbb a Bastilleban kivégeztesse. Oszt. Anna kormányzósága alatt svéd Krisztina lakott benne, aki előbbi kegyencét, Monaldeschit is itt végeztette ki 1657. nov. 10. XIV. Lajos, aki különben ritkán lakott F.-ban. 1700. itt fogadta a hirt II. Károly spanyol király haláláról és itt fogadta el Anjou Fülöp nevében a spanyol örökséget. Nagy Péter cár és VII. Keresztély dán király itt voltak XV. Lajos vendégei. Napoleon itt tartotta fogva 1812-14-ig VII. Pius pápát és itt irta alá 1814. ápril 5-én lemondását a császári trónról. V. ö. Champollion-Figeac, Le palais de F. (1866); Joanne, De Paris a F. (1877).

Fontaine l'Éveque

város Hainaut belga tartományban, 10 km.-nyire Charleroitól a Bablone és vasut mellett, (1891) 5617 lak., kő- és szénbányával, matematikai műszerek készítésével, szeszgyártással és vasiparral.

Fontaines

Fuëntes spanyol hadvezér francia neve. L. Fuëntes.

Fontan

(ejtsd: fontán) Lajos Mária, francia hirlapiró és költő, szül. Lorientben 1801 nov. 4., megh. Thiaisban Choisy-le-Roi mellett 1839 okt. 10. Az Album c. lapban maró szatirával támadta meg X. Károly kormányát, Le mouton enragé c. hires röpirata miatt a rendőrségtől üldöztetvén Belgiumba, Hannoverába és Poroszországba menekült, majd visszajött és önként jelentkezett, mire fogságba vetették, melyből a juliusi forradalom szabadította meg. Darabjai, melyek közül Jeanne la Folle (1830) a legismertebb, nem arattak nagy sikert. Irt Odes et épîtres c. kötetet is (Páris 1823 és 1827).

Fontana

1. Domokos, olasz építész, szül. Miliban (Felső-Olaszországban), meghalt Nápolyban 1607. Bátyjával, F. Jánossal több épületet készített és V. Sixtus pápa építésze lett. E pápa számára készítette a Presepio-kápolnát Santa Maria Maggioreban, a Negroni-villát, a Lateránt és a Quirinal homlokzatát és az ő parancsára állította fel a Nero cirkuszából való obeliszket a Péter-téren, valamint a kolosszust, a Quirinal előtt. A pápa halála után 1592. Nápolyban építőmester lett és az ottani kir. palotát építette. Fia, F. Gyula Cézár, az ottani egyetem építője, Nápolyban, a Montoliveto-templomban pompás szobrot emelt neki.

2. F. Károly, olasz építész, szül. Bruciatoban 1634., megh. Rómában 1714., Bernini tanítványa volt; XII. Ince és XI. Kelemen pápák alatt építette a Szent Mihály, a Ripa Grande-templomot, a Sta-Maria portalt Trastevereban, a Sta. Maria dopra Minerva-templom könyvtárát.

Fontana di Trevi

(hajdan aqua Virgo, olasz: acqua Vergine), Róma hires és gyönyörü kutja, melyet Kr. e. 19. Agrippa épített, nagy távolságból (21 kilom.) vezetvén a vizet az örök városba. Később (1735-1762) Salvi Miklós terve szerint márványból készült mitoszi alakokkal diszítették a kutat és melynek vize sugár alakjában esik le a medencébe. A közhit azt tartja,hogy azt az utazót, aki e vizból iszik, ennek nimfái ótalmukba fogadják és kieszközlik, hogy az illető még egyszer láthassa Rómát.

Fontanafredda

helység Udine olasz tartományban, 13 km.-nyire Pordenonetól, (1881) 1021 lak., 1809 ápr. 16. Károly főherceg itt vivott győzelmet a Beauharnais vezérelte olasz és francia seregen.

Fontane

Tivadar, német költő és ujságiró, szül. Uj-Ruppinban 1819 dec. 30. Nevezetesebb művei: Wanderungen durch die Mark Brandenburg (Berlin 1861-82) és Graf Petőfi (Drezda 1883). Hadtörténeti rajzai a német-francia háboruból szintén kiválóan érdekesek. Összegyüjtött művei tiz kötetben 1890-92. Berlinben jelentek meg.

Fontanella

(középkori latin), az anatomiában a csecsemő koponyájának azon részei, melyek még hártyával vannak elzárva. Ilyen a fejtetőn a nagy F., a nyakszirt tájékán a kis F. s a halántéktájékokon a két oldalsó F. Az orvosi gyakorlatban F. elavult módja a nedvek elvezetésének, melyet főleg e század elején nagyban gyakoroltak, de a változott alaptanokkal teljesen használaton kivül van már. Abban állott, hogy a bőrben készített sebbe borsot vagy más idegen testet tettek, s ez a sebet bő genyedésre késztette.

Fontanes

(ejtsd: fontán) Lajos, márki, francia államférfiu és költő, szül. Niortban 1757 márc. 6., megh. Párisban 1821 márc. 17. 1777. az enciklopédistákhoz csatlakozott és az irodalom művelésére adta magát. Eleinte költeményeket irt, a forradalom kitörése alkalmával a Mercure français-t és 1790. a Modérateur-t szerkesztette. Később Lyonba koltözködött és ott egy a konventhez intézett kérvényben a sans.culotte-ok ellen lépett fel, ami miatt menekülni volt kénytelen. Robespierre bukása után tanár lett s a Gazette françaiseben a monarkizmus mellett harcolt, jó viszonyban volt Chateaubriandnal, kivel Londonban együtt élt. Innen Frankfurtba ment, Frankfurtból Párisba térve vissza, 1808. az egyetem nagymestere, 1810. szenátor és gróf lett. 1814. ő szerkesztette Napoleon lemondási nyilatkozatát; utóbb pair, márki és az államtanács tagja lett. Művei: Le cri de mon coeur (költemény, Páris 1778); Le verger (u. o. 1788); Le retour d 'un exilé (u. o. 1817); La Grece sauvée (bevégzetlen). Történelmi szempontból nevezetes Mémoires sur les premiares années du gouvernement de Napoléon. Műveit (Ouevre) Sainte-Beuve gyüjtötte össze (u. o. 1837. 2 köt.).


Kezdőlap

˙