Fourichon

(ejtsd: furisón) Márton, francia tengernagy; szül. Vivier-ben (Dordogne) 1809 jan. 9., megh. 1884 nov. 24. A bresti tengerésziskolába lépett s 1833. hadnagy, 1843. korvettkapitány, 1848. naszádkapitány s nemsokára Cayenne kormányzója, 1853. pedig ellentengernagy lett. A Közép-, a Csöndes- és a Keleti-tengeren a francia tengerészetet sikerrel szolgálta és fejlesztette s 1870. a francia-német háboru alatt az északi tenger partjain emelt erődítvényeket védte. III. Napoleon császár bukása után Thiers tengerészeti miniszterré nevezte ki, de ez állásában jelentékenyebb tevékenységet nem fejtett ki. 1871 febr. 8. a nemzetgyülés tagjává választották, 1876. senator lett, 1876 márc. 9. pedig megint elnyerte a tengerészeti miniszteri tárcát s ez állásban 1877 máj. 16. maradt.

Fourier

(ejtsd: furjé) 1. János Babtiste József báró, francia matematikus, szül. Auxerreben 1768 márc. 21., megh. Párisban 1830 május 16. Szegény szabónak fia volt és már 8-ik évében árvaságra jutott. Szülőinek halála után az auxerrei püspök pártfogásába vette őt és a Szt. Benedek-rendüektől vezetett «Saint-Maur» katona-iskolába adta. Már 14 éves korától kezdve hajlandóságot mutatott matematikai tanulmányok iránt. A tüzér-iskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemes származásu. 1789. az auxerrei katona-iskolán a matematika első tanárává lett. 1796. tanárrá a hadiiskolán és rövid idő mulva az École polytechnique-en. A forradalom ideje alatt a jakobinusok gyülésein résztvett és a rettegett Comité de surveillance tagja volt. Napoleont Egyiptomba követte és ott az Institut d 'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isere département pefektusa volt, azután pedig mint magánember élt Párisban. 1808. báróvá lett. Ezután a Szajna département statisztikai hivatalának vezetője volt. 1817. az akadémiába választották és nemsokára ennek állandó titkára lett. F. munkái a matematikára és a matematikai fizikára vonatkoznak. Matematikai munkái közül említésre méltó a Mémoire sur la résolution des équations numériques. Legnevezetesebb munkája a Théorie analytique de la chaleur (Páris 1822), mely már 1807. és 1811. a párisi akadémiától pályadijat nyert. Evvel összefüggésben több értekezést irt, melyek az akadémia emlékirataiban jelentek meg: Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires. Említésre méltó Fourier teoriája a hőközlésről; ezen problémát már előtte megoldotta ugyan Lambert, de csak vékony fémlemezekre nézve, három méret szerint kiterjedő testekre nézve csak F.-nek sikerült a feladat megfejtése. F. a hővezetés problémájának általános tárgyalására oly analitikai segédeszközt teremtett, mely azóta a fizikában a legnagyobb fontossággal bir és számos feladat megfejtésére szolgál.

2. F. Károly Ferenc, francia szociálista, született Besançonban 1772 ápr. 7., meghalt Párisban 1837 október 7. Kereskedelmi utazó volt, aki különc modorával és nem kevésbbé excentrikus terveivel a francia irodalomtörténet egyik legkülönösebb alakjává lett. Kereskedelmi iskolát tanult s csakhamar a kereskedői pályára lépett. 1799. egy marseillei ház parancsából egy egész hajórakomány rizst a tengerbe kellett öntetnie s állítólag ez vitte társadalmi terveihez. 1803. a Bulletin de Lyon c. lapban Le Triumvirat cimü cikket adott közre névtelenül, amely nagyobb föltünést keltett és Napoleon figyelmét is magára vonta. Rendszerét és terveit matematikai szabályosság jellemzi; a világtörténetet fejlődési szakaszokra cirkalmazta ki; nézeteit ugy rakta föl, mintha szegletes kockákból építene és hiressé lett «falanszter-szervezete». F. igen sokat irt, s munkái között (amelyek különcködő formát viselnek) a Théorie des quatre mouvements (1808); Traité de l'Association domestique agricole (1822); Nouveau Monde industriel (1829) és La Fausse industrie (2 köt. 1835-36) cimüek még életében megjelentek s fejtették ki elméletét. F. szerint az Istennek egy, a világot átölelő terve van, amelyet, miután a szónokok és moralisták 2000 éven át félrevezették a népet, F.-nek sikerült az emberek boldogítására fölfedezni. Ezen terv értelmében a mint a fizikai világban, ugy a társadalomban is e vonzás törvénye uralkodik, amelyet utóbbi helyen az «attraction passionelle»-nek neveznek. Ez a törvény azonban csak ugy érvényesülhet, ha egy uj gazdasági rendszert léptetünk életbe, amelynek a lételve az, hogy az emberek - akik ezután 144 éves korukig élnek - munkakedvből és nem kényszerüségből dolgoznak; ez akkor történik, ha a munkában az ember három szenvedélye u. m. a változatosság követelése (F. szava erre:papillone), a versenygés (cabaliste) és az együttesség kivánalma (composite) kielégítést találnak. Mindez megtörténik F. rendszerében, amelyben az egyesek vagyonukat és munkájokat összetéve kooperativ szövetkezetet képeznek, amely egyöntetüen működik s amelynek keresménye köztük ezen mérték szerint oszlik meg: 5/12-ed rész a munkáé, 4/12 a tőkéé, és 3/12 a tehetségé. Ez a szövetkezet a falanszter (l. o.), amelyet Madách Az ember traegédiájában szinpadra vitt. F. nem maradt követők nélkül; már 1825. körül alakult hiveiből egy kisebb társaság, amely a Phalanstere c. lapot adta ki, sőt F. halála után iskolája 3000-nél több hivőt számlált, akik között ott volt Napoleon L. herceg, a későbbi III. Napoleon is. Néhányszor gyakorlatilag is megkisértették életbe léptetni rendszerét, igy Amerikában, 1852., de siker nélkül.

Fourier-féle sor

a következő sor:

[ÁBRA]

Ha az f(x) függvény -p és p közt véges, folytonos s nincs végtelenül sok szélső értéke, akkor ezen intervallumban mindig F.-ba fejthető. De e sorba fejtés sok más esetben is helyes.

Fourmies

(ejtsd: furmi), város Nord francia départementban, 9 km.-nyire Trélontól, a Kis-Helpe partján, vasut mellett, (1891) 15895 lak. 1599. alapított, jelentékeny üveggyárral, gyapju-, pamut- és selyemfonással, enyv- és olajgyártással, vasöntőkkel és márványcsiszolással, vasércbányával. 1891. több tüntetőt itt a katonák agyonlőttek.

Fourmois

(ejtsd: furmoá) Tivadar, belga tájképfestő, szül. Preslesben (Belgium) 1814 okt. 14., megh. Brüsszelben 1871 okt. 16. Jelentékeny tehetségü művész volt, bár akadémiai képzettség nélkül s meg nem érdemelte, hogy ujabb időben elfeledjék. Képei leginkább az Ardennekből és a preslesi nagy parkból valók.

Fournel

(ejtsd: furnel) Viktor, francia iró, szül. Cheppyben 1829 febr. 8. 1854. lépett fel mint zsurnaliszta a Revue de Parisban, attól kezdve Bernadille álnév alatt irodalmi és humorisztikus tárcákat irt a legitimisták Français c. lapjába. E tárcák egy részét Esquisses et croquis parisiens c. alatt külön is kiadta (Páris 1876-78). Irt irodalmi és szinházi dolgokról is: Du rôle des coups de baton dans les relations sociales et en particulier dans l 'histoire littéraire (1858); Curiosités théatrales (u. o. 1859; 1878); Les contemporains de Moliere (u. o. 1863-1876); Les artistes français contemporains (1833); kiadta Scarron Roman comiqueját, Virgile travestieját (1858). Egyéb munkái: Ce qu'on voit dans les rues de Paris (1858); Tableau de vieux Paris, les spectacles populaires et les artistes des rues (1863); Paris et ses ruines en mai (1879; 1881); Vieux Paris, fetes, jeux et spectacles (1886); De J. B. Rousseau a A. Chenier (1886); La confession d'un pere (1889); Les hommes du 14 juillet (1890).

Fournet

(ejtsd: furné) Viktor, francia geologus, szül. Strassburgban 1801 máj. 15., megh. Lyonban 1869 jan. 8., mint az ottani egyetemen a mineralogia és geologia tanára. Különösen a kőszén- és az érctelepek előfordulására, képződésére, meg a kőzetek elváltozására vonatkozó tanulmányaival szerzett érdemeket. Két legfontosabb munkája német fordításban is megjelent. Az egyiket Müller fordította Ueber die Erzgänge cim alatt (Freiberg 1846), a másikat Vogelsang: Ueber Gesteinsmetamorphosen (u. o. 1847). Tevékeny részt vett Franciaország földtani felvételeiben és Lyon város és vidékének földtani leirását is kiadta. (Geologie lyonnaise, Lyon 1862).

Fournier

(ejtsd: furnjé), 1. Ágoston, osztrák történetiró, szül. Bécsben 1850 jun. 19. Elvégezvén a bécsi kereskedelmi akadémiát, a történelem tanulmányozására adta magát. 1872. megszerezte a bölcsészeti tudori cimet, 1875. docens, 1880. pedig rendkivül tanár lett a bécsi egyetemen. 1883. rendes tanárrá nevezték ki a prágai német egyetemhez. Művei: Abt Johann von Viktring und sein Liber certarum historiarum (Berlin 1875), Gentz u. Cobenzl, Geschichte der österreichischen Diplomatie von 1801 bis 1805 (Bécs 1880); Historische Studien und Skizzen (Lipcse, Prága 1885); Napoleon I. Eine Biographie (u. o. 1886-89, 3 köt.); Handel und Verkehr in Ungarn und Polen um die Mitte des 18. Jahrhunderts (Bécs 1887); Eine amtliche Handlungsreise nach Italien im Jahre 1754 (u. o. 1889). Ezek az értekezések többnyire folyóiratokban jelentek meg. Ilyen még Talleyrand (1888). Stein und Gruner in Österreich (1887). Werheimer Edével is volt polemiája, ki külön füzetben válaszolt: Wider Herrn F.

2. F. Alfréd, francia orvostanár, szül. Párisban 1832. A Hôpital St. Louis főorvosa, az Academie de médecin tagja. Jelesebb dolgozatai: De l'urémie, Leçons sur la syphilis, La syphilis du cerveau, De l'ataxie locomotrice d'origine syphilitique, Syphilis héréditaire tardiva.

3. F. Eduard, francia iró, szül. Orléansban 1819 jun. 15., megh. Párisban 1880 május 10. Különösen Páris történelmével és archeologiájával foglalkozott. Munkái: Páris démoli, mosaique de ruines (Páris, 1853); Énigmes des rues de Paris (1859); Histoire du Pont-Neuf (1861); Chroniques et légendes des rues de Paris (1864); Paris a travers les ages (1876); L'esprit des autres (1855); L'esprit dans l'histoire (1857); Souvenirs poétiques de l'école romantique (1880); Théatre français au XVI. et au XVII. siecle (1874); Théatre français avant la Renaissance (1873); regényes munkája: Le roman de Moliere (1863) és La comedie de la Bruyere (1866).

4. F. Hugó Mária Henrik, francia politikus, szül. Párisban 1821 jul. 29. 1848. községi attasé volt Karlsruheban, 1851. követségi titkár Szt. Pétervárott, azután Hannoverben, Hágában, M. m. Frankfurtban és Madridban. 1862. stockholmi meghatalmazott miniszterré nevezték ki, 1872. ugyanilyen minőségben Rómába ment. Egy látogatás miatt, melyet a Civitavecchia előtt horgonyzott Orénoque c. francia hadihajó tisztjei Victor Emanuelnél és a pápánál 1873 jan. 1. tenni akartak, F.-nek heves összeszólalkozása volt a szentszéki francia követtel, Bourgoingnal, ami akkor nagy feltünést keltett. A látogatás elmaradt, Bourgoing beadta lemondását, F. azonban Thiers bukása után is megmaradt helyén, de néhány hónap mulva szintén oda kellett helyét hagynia. 1877-1880. konstantinápolyi követ volt. 1879. az Indre et Loire département beválasztotta a szenátusba, hol a baloldalhoz szegődött.

5. F. Márk János Lajos, más néven Marc-Fournier, francia drámairó, szül. Genfben 1818., megh. St.-Mendéban 1879. jan. 5-én. 1851. a párisi Port St. Martin-szinház igazgatója lett. Drámai művei: Les libertins de Geneve (1848); Le pardon de Bretagne (1849); Les nuits de la Seine (1852); Deuneryvel együtt: Paillasse (1850); Duplessis-vel együtt: Les chercheurs d'or de Sacramento (1850); Barriere-rel együtt: Manon Lescaut (1852); Decourcellel együtt: La bete du bon Dieu (1854). Irt több regényt is.

6. F. Péter Simon, francia bélyegmetsző és tipográfiai iró, szül. Párisban 1712., meghalt u. o. 1768. Párisban 1736. betüöntő műhelyt állított s ennek számára maga metszette a betüket és egyéb tipusokat, miközben többféle műsort talált fel. Irodalmi munkái: Dissertation sur l'origine et les progres de l'art de graver en bois (Páris 1758); De l'origine et des productions de l'imprimerie primitive en taille de bois (u. o. 1759); Observations sur un ouvrage intitulé Vindicae Typographicae (1760); Remarques sur un ouvrages intitulé: Lettre sur l'origine de l'imprimerie (1761); Manuel typographique (1764-66); ez utóbbi főmunkája, melyben tipométriai rendszerét kifejtette, amelyet Didot továbbfejlesztett s amely alapját képezte a mai tipométriai rendszernek.

Fournir

l. Borítólemez.

Fournisseur

(franc., ejtsd: furnisször) a. m. szállító.


Kezdőlap

˙