Frähn

Keresztély Márton Joákim, német orientalista és numizmatikus, szül. Rostockban 1782 jun. 4., megh. Szt. Pétervárott 1851 aug. 16. Tübingában, Heidelbergában és Rostockban keleti nyelvészetet tanult, 1807. az akadémia tagja, főkönyvtárnok, és a szt. pétervári Ázsiai muzeum igazgatója lett államtanácsosi ranggal. Művei: De quibusdam Samanidarum nummis (arabból, Kazán 1808); Nummophylacium orientale Pototianum (u. o. 1817); Antyquitatis muhamedanae monumenta varia (Pétervár 1820-22. 2 köt.); Recensio numorum muhamedanae academiae imperalis scientiarum Petropolitanae (u. o. 1826, függelék F. halála után 1855. jelent meg hozzá); Sammlung kleiner Abhandlungen, die mohammedanische Numismatik betreffend (Lipcse 1832; uj gyüjtemény Pétervárott, 1814); Opuscula posthuma, kiadta Dorn (u. o. 1855) stb.

Fraikin

Károly Ágost, belga szobrász, szül. Herenthalsban 1819 jan. 14. A brüsszeli akadémián a festészetet tanulta, de atyja halála után az orvosi pályára lépett. Szabad óráiban azonban szobrászattal foglalkozott, később ismét a brüsszeli akadémián tanult és a Vénus a galambbal c. szobrával lépett föl. A brüsszeli városházának kapuzata számára 11 szobrot készített, az ottani állami muzeum számára a Fogoly Ámor márványszobrát. 1846-1847. Olaszországban járt; hazatérése után elkészítette az Amor és Vénus szoborcsoportot, az elhunyt belga királyné siremlékét Ostende városa számára; leghiresebb és az ujabb belga szobrászatnak talán legkitünőbb műve Egmont és Horn grófoknak 1864. a brüsszeli városháza előtt, utóbb a Laavel-téren fölállított bronzszoborcsoportja. Ujabb jelesebb művei: Madonna, Venus Anadyomene, Bacchus diadalutja, Quetelet csillagász szobra (1880), stb. F. a belga akadémia tagja és a Lipót-rend lovagja.

Frain

(csehül Vranov), mezőváros Morvaországban, a Thaya balpartján, (1890) 1052 lakossal, selyemszalaggyártással, régi, szépfekvésü kastéllyal.

Fraj

frajcimer vagy fraucimer (ném. Frau-, Frauenzimmer), asszony értelmében e két szó s kivált a második a magyarban is meglehetősen járatos volt a XVI-XVIII. századokban.

Frakció

(lat.), a. m. törés; politikai párttöredék, különösen pedig azok a parlamenti csoportok, melyek az anyapárttól, bizonyos elvi kérdésekben különbözvén, elválnak. A F.-k elszaporodása a parlamenti életre fölötte káros lehet, amennyiben széthuzásuk a pártok erőteljes működését, sőt a kormányzás egyöntetüségét is akadályozhatja; azért a közszellem beteges állapotára mutat, ha F.-k nagyobb jelentőségre, vagy éppen uralomra jutnak. Továbbá a F. jellemvonása gyakran, hogy első sorban magán- vagy pártérdekeket szolgál, a közérdek rovására.

Frakk

(franc. frac, ang. frock, mely a középlatin frocus, flocus-ból származik, eredetileg pelyhes ruhakelmét jelentett), azon kabát neve, melynek ünnepélyes alkalomkor való viselését a mai divat a férfinak előszabja. F.-ot eredetileg csak a katonaság viselt. Még a XVIII. sz. kezdetén a lovasok épp ugy mint a gyalogosok bő kabátot viseltek, melynek előrészét a lovarok könnyebb lovaglás céljából kétfelől gombokkal a farukhoz erősítették. Mivel a kabát bélése más szinü volt, idővel minden csapatnak külön-külön szinü bélést adtak a kabátba s ebből aztán ered a katonaság u. n. «hajtókája», mely az egyes ezredek megkülönböztető jele. A XVIII. sz. közepén már a katonák kabátját ugy szabták, hogy annak előrészét rézsut kivágták. Ilyen katonai kabát mintájára szabott F.-ot csak a 7 éves háboru után kezdtek a polgári rendek is viselni s Angliában csakhamar az előkelők viseletévé vált. A F. kezdetben egészen a jelen század első negyedéig szines kelméből készült és arany vagy ezüst gombokkal volt diszítve; csak 1848 felé kezdték kizárólagosan fekete kelméből készíteni. A francia forradalom után egy ideig a nők is F.-t viseltek, melyet caraco-nak vagy longue veste-nek neveztek. V. ö. Falke, Trachten und Modenwelt, Lipcse 1858.

Fraknó

((Fraknóváralja), kisközség Sopron vármegye nagymartoni j.-ában, a Rozália-hegység aljában, (1891) 887 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A regényes fekvésü községben a szervitáknak társházuk van, melyet a XVII. sz. közepén gróf Esterházy Miklós alapított. A község felett meredek dolomitsziklán emelkedő hatalmas vár, mely az Esterházy hercegek tulajdona, egyike Magyarország legszebb s legnagyobb, teljes épségben fentartott várainak. Belseje régiségeinél, képeinél, gazdag fegyvertáránál és az Esterházy hercegi családnak itt őrzött rendkivül nagybecsü kincstáránál fogva egyaránt nagyjelentőségü. A vár legrégibb uraiként a legujabb időig a Franciaországból eredt Gilet (Giletus) család tagjait említették, mely család egyik tagja, Gilet Miklós nádor, szerémi herceg és soproni főispán a várat 1192. vagy 1222. megujíttatta. E mondáról Nagy Imre és Stesser kimutatta, hogy semmiféle történeti alapja nincs, s igy a vár legrégibb urainak a Fraknói grófokat kell tekinteni, kiknek nevei a XIII. és XIV. század okleveleiben sürün előfordulnak. Maga a helység csak a XIII. században keletkezett; hogy egy régibb («Francaville») helység romjain épült, mesebeszéd. 1440-ben Albert osztrák herceg birta Fraknó várát zálog gyanánt, 1451. azonban Frigyes császárnak eladá, ki 1460. a vár végleges átengedését követelte a magyar királytól. Ekkor Weispriach Zsigmond volt itt várnagy, kit Mátyás király 1466. magyar nemességre emelvén, a várat neki adományozá, ki is F.-t Frigyestől mint zálogbirtokostól kiváltván, magát a csornai konvent által birtokába bevezettette. Utóbb Frigyes császár az általa felállított Szt. György vitézrendnek adá a F.-i uradalmat, melyet azonban Mátyás király Siebenhirten János nagymesterrel kötött egyezség alapján 1488. a várral és minden felszerelésével együtt visszavett. Mátyás halála után a Miksa és Ulászló közti békekötés alapján F. vára 1492. Miksának visszaadandó volt és azután többszöri sürgetés után csak 1622. kebeleztetett vissza Magyarországba, amidőn II. Ferdinánd, hála fejében és kitüntetés gyanánt, Esterházy Miklós grófnak adományozta. Igy került a vár az Esterházy család birtokába, melyben még most is van. Esterházy Miklós gróf fia, Pál, kit Lipót király 1687. hercegi rangra emelt, a várat minden tekintetben restauráltatta és ő építtette fel 1652. a külső bástyákat és egyéb védműveket is. Lovas szobra a F.-i vár udvarán áll. V. ö. Dr. Thirring Gusztáv, A Rozália-hegység (Földrajzi Közlemények 1884. évf.).; Stessel J., F. (Századok 23. köt., 294. l.).

Fraknói

Vilmos (Frankl), magyar történettudós, szül. Köményben Nyitramegyében 1843 febr. 27. A papi pályára lépett és a teologiai tanfolyam elvégzése után Pesten bölcsészetet hallgatott. Már ez időben irta első műveit, A magyar nemzet műveltségi állásának vázlatát a fejedelmek korában, mellyel akadémiai pályadijat nyert (1861), és A nádori és országbirói hivatal fejlődését (1862). Később egy magyar historiai tankönyvet irt kat. gimnáziumok számára. 1864 óta N.-Szombatban, aztán Esztergomban a papnevelőben tanárkodott. Ezen időben irta első nagy művét, Pázmány Péter és korát 3 köt., mely az iró szorgalma és széleskörü kutatása által magára vonta a tudós körök figyelmét. 1871 óta, mint az akadémia II. oszt. titkára a fővárosban telepedett meg és egész idejét tudományos buvárlatainak szentelte. Még nagyobb tért nyert erre, midőn 1875. könyvtárnoka lett a nemzeti muzeumnak. Ez időben különösen a mohácsi vészt megelőző és azt követő kor történetével foglalkozott és ugy a levéltári kutatást mint a nyert adatok közlését illetőleg nagy elismerésre méltó munkásságot fejtett ki. Az időbe esik a hazai és külföldi iskoláknak története a XVI. sz.-ban és a magyar országgyülési emlékek gyüjteménye kiállításának megkezdése. 1878. a nagyváradi literarium stallumot nyerte el, 1879. pedig főtitkára lett a m. t. akadémiának. Ez időtől fogva megjelent műveiben már nagyobb gondot fordít a művészi alakra, az anyag feldolgozására. Ez időből valók: Vitéz János esztergomi érsek élete (1879). Martinovics és társainak összeesküvése. Tomori Pál élete és levelei c. művei. Nagy részt vett a vatikáni magyar emlékek kiadásában is. 1889. az akadémia alelnöke lett, 1892. arbei cimzetes püspök. 1890. jelent meg Hunyadi Mátyás király élete c. műve a történeti életrajzokban igen szép kiállításban. Azóta leginkább Rómában tartózkodik, hol ifju magyar történészek számára nagy költséggel magyar történeti intézetet alapított. Tudományos tekintetben leginkább a Rómában levő magyar eredetü történeti anyag kiaknázásán buzgólkodik. Ujabban a Magyar király kegyuri jogait illető okmányokat adja ki. 1893 okt. 30. ő tartotta az akadémiában Haynald Lajos felett az emlékbeszédet. F. a magyar történetirás egyik legérdemesebb művelője. Műveit az anyag fölötti uralkodás jellemzi, melyet fáradhatatlan levéltári s könyvtári kutatással szerzett meg. Állásához képest leginkább azon időszakokat szereti művelni, melyekbe az egyházi élet befolyása inkább előtérbe nyomul.

Fraknói grófok

l. Nagymartoniak.

Fraktura

(lat.) a. m. törés; a könyvnyomdászatban az u. n. német betüket élesen megtörött sarkairól igy nevezik, megkülönböztetésül a római vagyis antiqua betüktől. Dürer Albert, Rockner Vince, I. Miksa császár titkára s Neudörfer János voltak ennek a betüjellegnek megteremtői. A F. betüket a német könyveken kivül a dán, norvég, finn, lett, észt, föhri, izlandi és részben a svéd munkákhoz is használják, de az ujabb időben mindinkább kiszorítják őket a tetszetősebb antiqua betük. Magában Németországban a tudományos könyveket nagyrészt antiqua betükkel szokták nyomtattatni s leginkább csak az ujságokban, iskolai könyvekben és szépirodalmi művekben tartották fenn a frakturát.


Kezdőlap

˙