Frank

1. Adolf, német vegyész és gyáros, szül. Klötzeben (Poroszország) 1834 jan. 20.; vegyészi, gyógyszerészi és technologiai tanulmányok után a strassfurti (Poroszország) cukorgyár szolgálatába lépett, hol a fölözet-sók tanulmányozására nyilt alkalma, melyekről az a vélemény volt elterjedve, hogy mint konyhasótelepet fedő réteg, alkalmatlanok és haszontalanok. F. volt az első, ki felismerte, hogy e fölözet-sók a mezőgazdaságra és iparra fölötte fontosak s azokból a klórkáliumot és különösebben a kálisó-trágyákat állította elő. 1865-ben F. a strassfurti sók anyalugjából a brómot és 1867. a magnéziasókat és a glaubersót kezdte iparilag előállítani, amivel szintén nagy sikert ért el.

2. F. Albert Bernát, német botanikus, szül. Drezdában 1839 jan. 17. Lipcsében 1865. óta az egyetemi herbarium kustosa és egyetemi magántanár, 1878. egyetemi rendkivüli tanár, 1881 óta pedig Berlinben a növényfiziologia tanára a gazdasági főiskolában. Művei: Über die Entstehung der Intercellularräume d. Pflanzen (Lipcse 1867); Beiträge zur Pflanzenphysiologie (u. o. 1861); Die natürliche, wagerechte Richtung v. Pflanzentheilen u. ihre Abhängigkeit vom Lichte u. von der Pflanzen (Boroszló 1880); Lehrbuch der Pflanzenphysiologie (u. o. 18910). Ő dolgozta át Leunis nagy és jeles botanikájának legujabb 3. kiadását (Hannover 1863-86, 3 köt.), Leunis, Schulnaturgeschichte: Botanik 11 kiad. (u. o. 1891) és a Leitfaden der Botanik 10. kiadását (u. o. 1890).

3. F. Ferenc Ármin Reinhold, német evang. hittudós és iró, szül. Altenburgban 1827 márc. 25., megh. Erlangenben 1894 febr. 7. Felsőbb tanulmányait a lipcsei egyetemen végezte 1845-51. Előbb Ratzeburgban volt szubrektor, 1853 után az altenburgi gimnáziumban tanár, 1857-től haláláig az erlangeni egyetemen teologiai tanár. Kiválóbb művei: Die Theologie der Konkordienformel (1858-65, 4 köt.); System d. christlichen Gewissheit (2. kiadás 1881, 2. köt.); System der christ. Wahrheit (1878-81, 2 köt.); System der christ. Sittlichkeit; ezenkivül szerkesztette a Vademecum-ot kezdő teologusok számára s tevékeny részt vett a Neue kirchl. Zeitschrift szerkesztésében is.

4. F. Gusztáv Vilmos, német prot. teologus, szül. Schleizban 1832 szept. 25. Jenában, hol egyetemi tanulmányait végezte, 1859. habilitáltatta magát és u. o. 1864. rendkivüli teologiai tanár lett; 1867. a bécsi prot. teologiai akadémiához a hittan és az egyezményes hittan (Symbolica) rendes tanárául hivatott meg s 1894-ig ott működött, közben a cs. kir. evangelikus fő egyháztanács tagjául is kineveztetvén. 1894 febr. az erlangeni egyetemehez hivták és ő e meghivást elfogadta. Munkái: Geschichte der protestantischen Theologie (1862-75, 3 köt.); Das Toleranzpatent des Kaisers Joseph II. (1882).

5. F. Jakab (máskép Frenk), igazi nevén Jankiew Lejbowic, hirhedt zsidó kalandor, a zohariták v. frankisták felekezetének alapítója, született 1719., mint egy gácsországi rabbi fia, megh. Offenbachban 1791 dec. 10. Eleinte pálinkafőző volt, azután Szalonikiban Sábbátái Zewi (l. o.) zsidó álmessiás felekezetéhez csatlakozott, később Gácsországban és Podoliában mint Sábbátái utóda lépett föl, és ügyes csaló lévén, rajongó hivekre akadt, kik megváltót és «szent urat» tiszteltek benne. A Zóhár könyvét (l. o.) az igazi szentirásnak hirdette, a talmudot a kabbalával helyettesítette s az utóbbit épp ugy hozta összhangzásba a kereszténységgel, mint mestere Sábbátái az izlámmal. A zsinagóga által átok alá fogott hiveit, gyüléseiken és lakomáikon elkövetett erkölcstelen kicsapongásaik miatt (1756) bebörtönözték, mire Havasalföldre menekült, később Dembovski podoliai érsek oltalma alatt visszajött s v. ezer követőjével katolikus hitre tért. Miután azonban 12 apostolt küldött ki, hogy az «ujra szül. Krisztus»-nak hirdessék, Censtochovában elzárták (1773). A Lengyelországba diadalmasan betörő oroszok által felszabadítva, valószinüleg mint orosz kém, Bécsbe, majd Brünnbe ment, hol nagy lábon élt, felekezetét szervezte és mint «ember-isten» küldte parancsait lengyelországi hiveinek. Ausztriából kiutasítva, Offenbachba ment, mint katolikus keresztény viselkedett, szép, de feslett életü, Éva nevü leányával nagy fényüzést fejtett ki, és messze földről hozzá zarándokló s gazdag ajándékokat hozó hivei által bálványozva, ott halt meg 72. évében Lengyel-, Oláh- és Törökországban még ma is léteznek frankisták, zsidózó katolikusok, kik csak egymás közt házasodnak és titokban végzik szertartásaikat. Több tekintetben még mindig homályos történetüket, l. Graetz, F. und die Frankisten (Boroszló 1868.).

6. F. János Péter, német orvos, szül. Badenben (Rothalben) 1745 márc. 19., megh. Bécsben 1821 ápr. 21. Tanulmányait Heidelbergában és Straszburgban végezte, 1784. Göttingában lett az élettan és a rendőrorvostan tanára, 1785. átment a pávai egyetemre, hol működése alatt egész Lombardia közegészségügyi viszonyait reformálta. 1804. működésének székhelyét Wilnába tette át, majd 1808. Bécsbe ment, hol szintén mint tanár működött. F. az egészségügyi rendőrség megalapítója. Fontosabb munkái: System einer vollständigen medizinischen Polizei (Mannheim, Stuttgart, Tübinga, Lipcse 1779-1819), Specielle Pathologie u. Therapie (1840-41., 2. köt.) stb.

7. F. Sebestyén, német prózairó. Szül. Donau-Wörthben 1599., megh. Baselben 1642. Eleintén Luther, majd az ujrakeresztelők követője. F. mint történész, kozmográf és bölcsész tünt ki. Művei igazi keresztény szeretet és igazságérzetök miatt érdekesek és becsesek. Főmüve: Germania oder Chronica des ganzen teutschen Lands (Augst 1538). V. ö. Löwenberg J.: Weltbuch. Die erste allgemeine Geographie in deutscher Sprache (Hamburg 1893).

Frankai

Miklós, érsek. Családja a sopron-megyei Frankó faluról kapta nevét. 1347 jul. nyitrai vál. és megerősített püspök; mint ilyent N. Lajos királyink Pelsőczi Bebek György, heves-ujvári főispánnal 1349. Avignonba küldé, hogy a meggyilkolt Endre hg. ügyében VI. Kelemen pápa határozatát megsürgesse. Ugyanezen év szept. 2. már zágrábi püspök, s kir. alkancellár; ez utóbbi hivatalánál fogva Lajos király kisérője második nápolyi hadjáratában. E hadjárat alatt Aversában szenteltette magát püspökké. 1356 szept. 9. kalocsai érsek és kir. kancellár. Két évig tartotta elfoglalva a kalocsai székt, midőn 1358 szept. eszterg. érsekké lett. 1361 jan. 6. hontmegyei Atagyarmatha és Lőrincháza birtokát kapta meg a királytól; az adományozó oklevélben hálásan említi meg a király: milyen fáradságos küldetésekben, bajos ügyekben és hányszor használta fel Miklós buzgóságát, ragaszkodását a koronához; ezeknek elismeréseül ajándékozza meg őt. 1363. Lajos királyunk Kont Miklós nádorral Boszniába küldé, hogy ott a patarénok tulkapásainak gátat vessenek. A szerencse nem nagyon kedvezett fegyvereiknek, Ozorába törének, Srebreniket körültáborolták, de ennek megvétele nem sikerült nekik. E hadjáratban történt, hogy Miklós sátrából a királyi, nemes fémből készült pecsétnyomókat azok, kiknek őrizetére bizta az érsek, ellopták, és - mint utóbb kitünt - Besztercén egy ötvösnek eladták. A király uj pecsétnyomókat készíttetett, azokat ismét csak az érsekre bizta, hogy az elorzott pecséttel kiadott okleveleket ujból megerősítse. 1366 dec-ig viselte az érsekséget, ekkor következett be halála. V. ö. Pór A., N. Laj. kir. Mem. Episc. Nitr. 264. Katona, Hist. Eccl. Coloc. (I. 384.)

Frank birodalom

l. Frankok.

Frank császárok

Ezt a nevet viselik a következő frank származásu német császárok: II. Konrád (1024-39), III. Henrik (1039-1056), IV. Henrik (1056-1106) és V. Henrik (1106-1125). V. ö. Németország.

Frankel

Zakariás, az ujabb kor egyik legkiválóbb zsidó teologusa, szül. Prágában 1801 okt. 1., megh. Boroszlóban 1875 febr. 13. Szülővárosában megkezdett teologiai és gimnáziumi tanulmányait Pesten folytatta, hol négy évig (1831-ig) élt mint nevelő s az első zsidó volt, ki a bölcsészettudori szigorlatot tette le az egyetemen. 1832. kerületi rabbi lett Teplicben, 1836. Drezdában, hol sikeresen működött hitfeleinek polgári és társadalmi állása tekintetében. A szász országgyülés elé terjesztett munkája: Die Eidesleistung der Juden in theol. u. histor. Beziehung (Lipcse 1840 és 2. kiad. 1847) több német államban a régi, megalázó zsidóeskü eltörlését eredményezte. 1854. a Boroszlóban alapított zsidó teologiai szeminárium igazgatójának neveztetett ki, s ezen első német rabbiképző intézet, melynek élte fogytáig (21 éven át) mint a tudományos kutatás s a mérsékelt haladás embere, állt élén, neki köszönte jelentőségét s kivált akkoriban mértékadó irányát. Ugyanezen irányt követte az általa megalapított Zeitschrift für d. relig. Interessen d. Judenthums (Berlin, 1844-45 és Lipcse 1846) s az általa kiadott Monatsschrift für Gesch. u. Wissenschaft d. Judenthums (Boroszló 1852-68), melyet Graetz (l. o.) és Frankl P. J. (berlini rabbi) 1889. folytattak, 1893 óta Braun és Kaufmann Dávid ujból vettek fel. Számos apróbb-nagyobb tudományos cikken és értekezésen kivül irta a következő, gyakran uttörő munkákat: Vorstudien z. Septuaginta (Lipcse 1841), Der gerichtliche Beweis nach mosaisch-talm. Rechte (Berlin 1846), Über d. Einfluss d. palästinensischen Exegese au die alexandrin Hermeneutik (Lipcse, 1851), Hodegetica in Mischnam librosque cum ea conjuctus (héb. Dárkéhamisná, u. o. 1859), Über palaestin. u. alexandrin. Schriftforschung (Boroszló 1854), Grundlinien d. mosaisch.-talmudisch. Eherechts (u. o. 1859). Entwurfeiner Gesch. d. nachtalm. Responsen (u. o. 1865), Introductio in Talmud Hierosolymitanum (héb. Mevó há-jerusálmi, u. o. 1870), Zu dem Targum d. Propheten (u. o. 1872), végre a jeruzsálemi talmud két könyvének bő kommentárral ellátott kritikai kiadása (u. o. 1874.).

Frankenberg

1. az ugyanily nevü járás székhelye Kassel porosz kerületben, 60 km.-nyire Kasseltől az Eder jobb partján, vasut mellett, (1890) 2787 lak., gyapjuszövéssel, bőrcserzéssel, élénk marha- és sertéskereskedéssel. - 2. Város Zwickau szászországi kerületi kapitányságban, a Zschopau-völgyben vasut mellett, (1890) 11369 lak., gyapju-, félgyapju- és selyemszövetek készítésével, szivargyártással, kartonnyomással és festéssel; jelentékeny kézműiparcikk-kereskedéssel; szövő- és kereskedelmi iskolával és egyéb középiskolákkal.

Frankenburg

Adolf, humanista és emlékiró, szül. Német-Kereszturon Sopronvm, megh. Eggenbergben, Grác mellett, 1884 jul. 3. Atyja Eszterházy herceg gazdatisztje volt. A középiskolát Sopronban, Pécsett, Győrött és Szombathelyen járta; majd a keszthelyi Georgicon hallgatója lett, de a gazdasági tanfolyamot elhagyván, Egerbe ment jogra; mikor azt elvégezte, a megyei főjegyző mellett volt egy évig gyakornok. Ezalatt megszeretett egy kedves egri leányt, s hogy azt nőül vehesse, állás után nézett; 1833. Budán állami hivatalt keresett, de nem kapott; akkor jurátusnak ment Pozsonyba s ott Széchényi Istvánhoz fordult alkalmazásért. A gróf Nagy-Cenken egy szanszkrit szótárból kerestette ki vele a magyarhoz némileg hasonlító szavakat. E munka nem tetszett F.-nak, s miután pár ezer forintot örökölt, félév mulva ott hagyta; addig az A betü felét végezte el. Sopronba ment 1834 tavaszán s egy ott állomásozó lovasezredbe állt kadetnek. Csakhamar elhagyta a katonaságot is, a Somogymegyei Gombán földet bérelt s gazdálkodott. Egerből pedig feleségül hozta szive választottját. A gazdálkodás rosszul folyt, nemsokára felhagyott vele és a fővárosba jött, ahol az irodalom és a szinészet egyre mozgalmasabbá vált. Már 1833 óta a vidékről is fölkereste közleményekkel a szépirodalmi lapokat, a Regélőt és a Honművészt, a Koszorut; most pedig főmunkatársa lett a Rajzolatoknak, s a zsebkönyvekbe irt novellákat. Mátray Gábor ajánlatára 1837. akadémiai irnokul alkalmazták, de Schedel (Toldy) Ferenc titkárral támadt izetlenségei miatt gr. Teleki József elnök felszólítására beadta lemondását. Állás nélkül maradván, annál jobban az irodalomra vetette magát s mint az időszaki sajtó munkása, jelentékeny hirre tett szert, ugy hogy az 1838-iki pesti árviz után tartott jótékonycélu, felolvassással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. Még az évben állást kapott, a budai kincstári hivatalban lett fogalmazógyakornok. Irt a pesti német szinháznak is pár bohózatot és vigjátékot, a helyi német lapokba pedig magyar tárgyu tárcákat és a nemzeti szinház előadásairól birálatokat. Mikor a Kossuth Pesti Hirlapja 1841 jan.-ban megindult, F. e lap munkatársa lett, ő irta a fővárosi ujdonságokat, a hirrovatot megélénkíté, elmésséget, gunyt, szatirát irt bele, s ezzel nagy népszerüségre tett szert. Előljárói azonban nem osztoztak a közönség véleményében, s 1843. azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy a Kossuth lapjába többé ne irjon. Ekkor a Garay Regélőjében talált munkakört, ahol «Budapesti levelek» cimmel találó, eleven rajzokat irt a fővárosi társaséletből, s ezzel megalapítója lett a magyar fővárosi tárcának. Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot indított meg Magyar életkép cimmel, melyet a következő évben Életképek cimmel hetilappá alakított át. E lap a 40-es évek szépirodalmi lapjai közül komoly hangjával, nemzeties izlésével vált ki s jeles irókat gyüjtött össze. Az akadémia 1845. levelező tagsággal tüntette ki a jeles hirlapirót és szatirikust, de a kormány célszerünek látta elvonni őt a magyar irodalmi élet központjából, s 1847. a bécsi kancelláriához nevezték ki udvari tolmáccsá. Az Életképeket Jókai vette át. A bécsi 1848-iki események őt is gyanuba keverték, fogságot és zaklatást szenvedett, azonban későbnb mégis kinevezték fogalmazónak a bécsi legfőbb törvényszékhez, végül 1860. az udvari kancelláriához titkárrá. Bécsben sok csapás érte, első neje meghalt, katonatiszt fia kivégezte magát, második nejétől, egy német bárónőtől különvált. Mikor 1866. nyugalomba lépett, Pestre telepedett vissza, a hirlapokba dolgozott és szerkesztette pár hónapig a Magyarország és a Nagyvilágot, és egy éven át az 1848. c. politikai napilapot. 1868. Sopronba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt. 1879. nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves irói jubileumát. 1881. ismét visszajött a fővárosba; 1884. gyógyulni ment Eggenbergbe, ahol utolérte a halál. Testét kivánsága szerint hazaszállították s a kerepesi-uti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Irói működését három, korszakra lehet osztani. A forradalom előtti pesti kor, az Életképek szerkesztésével, a kedves csevegő hangu Budapesti levelek-ben a fővárosi tárca megteremtésével s az Estikék c. két kötetnyi elbeszéléssel (megj. 1844), melyek az akkori szépirodalmi hiperromantikával (Kuthy Lajosék irányával) szemben jótékony hatást tettek, ez volt az első időszak. Bécsi lakása idejéből való néhány humorisztikus és szatirikus kötete: Sirva vigadók, Pest 1857, 2 köt., Zsibvásár, u. o. 1852, 2 köt., kivált pedig a Bolond Miska alakjának megteremtése. Bolond Miska Naptárával 1858. kezdte ezt meg, mindjárt az első évfolyamból 10 ezer példány kelt el, s e naptár 1870. szünt meg. Kiegészítették ezt: A Bolond Miska Albuma 1860. (különnyomat az előbbiből) és Az öreg Bolond Miska kalandjai szárazon és vizen, mennyben és pokolban, képekkel. Bolond Miska alakjával F. a Saphir modorában élceskedik, társadalmi ferdeségeket és politikai állapotokat ostoroz humorral és szatirával 1863. E korszakból való még a Volkstümliche Sittenlehre is, Bécs 1854. Pályája utolsó szakában végül emlékiratokat szerzett: Őszinte vallomások, 2 köt., arcképpel, Pest 1861., ennek folytatása: Emlékiratok, 1867, 3 köt., Bécsi élményeim, Sopron 1880, 2 köt. (2. kiad. 1883). Kéziratban is maradtak magyar és német nyelvü humoreszkjei, versei és regénytöredéke.

Frankenhausen

az ugyanily nevü járás székhelye Schwarzburg-Rudolstadt német fejedelemségben, a Wipper egyik ágánál, az egykor Oberburgnak, most Hausmannstrumnak nevezett erősség romjainak lábánál, (1890) 5944 lak., szivargyártással és gyöngyházgombkészítéssel, fejedelmi kastéllyal. A sófőzők évenkint mintegy 20000 t. sót szolgáltatnak; sósfürdőit 1892. 1630 fürdővendég látogatta. 1525 máj. 15. itt verték meg a braunschweigi, hesseni és szász csapatok a Münzer Tamás vezénylete alatt álló parasztokat.

Frankenstein

az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kerületben, 60 km.-nyire Boroszlótól, a Pause és Weigelsdorfer-Wasser összefolyásánál, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 8140 lak., szalmafonással és asztalosiparral, élénk gabona- és lenkereskedéssel. Mellette egy erősség romjai láthatók, amelyet a XV. sz.-ban Mátyás király ostrommal foglalt el.

Frankenthal

az ugyanily nevü járás székhelye Pfalz bajor kerületben, 28 km.-nyire Speiertől, az Isenach, a Rajnába vezető, hajózható csatorna és vasut mellett, (1890) 13008 lak., gép-, sör-, cukorgyártással, vas- és harangöntéssel, faiparral és bortermeléssel. Gépgyára több hazai nyomdaüzlet számára is szállított gépeket. Hires a XVIII. sz. közepén alapított porcellán- és fayence-gyáráról, melyet utóbb Károly Tivadar választófejedelem vásárolt meg. A gyár régebbi készítményein a jegy H. és a pfalzi oroszlán, későbbi, s igen becses termékein C. T. és korona szolgál jegyül. Vára, amelyet 1608-1618. építettek, gyakran volt heves ostromoknak kitéve. 1621. Cordoba, 1622. Tilly, 1644. Enghien hercege, 1646. Turenne sikertelenül ostromolták; 1688-89. azonban a franciák elfoglalták és lerombolták. 1796-1816. a franciák birtokában volt.


Kezdőlap

˙