Frémy

Ödön, francia kémikus. Szül. Versaillesben 1814 febr. 28., megh. Párisban 1894 febr. 2. Kémiát először apjától, F. Ferenctől tanult, ki a kémia tanára volt a St. Cyr-i katonai iskolán. Előbb Gay-Lussac, utóbb Pelouze asszisztense, 1846. a politechnika tanára, 1850-től pedig a természetrajzi muzeum tanára lett. Igen nagy számu vegyületet tanulmányozott; a technikai kémia is sokat köszön buvárlatainak; több kémiai tankönyvet irt Pelouze-zal. Szaktársak támogatásával az «Encyclopedie chimique» óriási munkát adta ki.

French-Broad-River

(ejtsd: frens bród rivr), 225 km. hosszu folyó Észak-Amerikában, Észak-Karolinában ered, az Alleghanyk egy festői völgyében a Bald-hegyek és Black Dome között folyik, megkerüli a Warm Springst (meleg forrásokat) és Knoxville fölött a Tennesseebe szakad; alsó részében 85 km.-nyire hajózható.

Frenchman's Bay

(ejtsd: frencsmensz bé), 6-11 km. széles és 40 km. hosszu öble az Atlanti-oceánnak; Maine Észak-amerikai államba nyulik be; DNy-i szegélyét a Mount-Desert-sziget (260 km2) alkotja.

Frenézia

(gör.) alatt általában véve minden félrebeszéléssel egybekötött sulyos agybaj. Sok helyen a téboly kifejezéssel egyértelmüleg használják. Innét van az, hogy frenetikus alatt dühöngőt, esztelent is értenek.

Frengi

vagy frenk, igy is fireng a. m. frank, a keletiek között az európaiak neve. Ez elnevezés a keresztes hadjáratok idejéből származik; az izlám országaiba nyomuló keresztény hadak tulnyomó része francia nemzetü lévén, a frank nevet az európai népekre általán kiterjesztették.

Frenitisz

(gür.) a. m. agyhártyagyuladás, l. Agy.

Frenologia

(gör.), ujabban ezzel a névvel jelölik a tudományban Galltól bevezetett amaz eljárást, mely az állatoknak és embereknek szellemi képességeit koponyájuk alkatával veti össze; ezért koponyatannak, kranioszkopiának, kraniologiának is nevezik. E tudomány arra törekszik, hogy támaszkodva egyfelől az antropologia pontos tanulmányozására, az embereknek és állatoknak különböző helyzeteikben való megfigyelésére, tekintettel lévén egyuttal az állat hajlamaira és az agy- s elmebetegeken tett patologiai észleletekre is, másfelől támaszkodva az agyvelők és koponyák alakjának pontos és sokszoros tanulmányozására, egészséges és beteg állatok és emberek agya velején végzett beható vizsgálatokra: az agy működését tudományosan és diagnosztikailag megállapítsa. A F. tehát azt tanítja, hogy valamely lelki tulajdonság (p. gyermekszeretet, vagyon utáni vágy) energiája egyenes viszonyban áll az illető agyrészeknek térbeli kifejlődésével, hogy tehát az utóbbiak nagyságuk által a koponya külső alakulatára is kihatnak s hogy különösen a koponya felületén levő domborodásokról v. mélyedésekről bizonyos szellemi tulajdonságok meglétére vagy meg nem létére lehet következtetni. E tudományt Gall után Spurzheim fejlesztette tovább. A F.-nak azonban, noha a multban néhány lelkes apostola volt, akik közé tartozott ujabban Scheve is, manapság csak kevés hive van. V. ö. Gall, Spurzheim, Combe, Chenerix, Broussais, Carus, Duniont, Noël, Scheve, stb. munkáin kivül különösen Wittich: Physiognomik und Phrenologie (Berlin 1870).

Frensdorff

Ferdinánd, német jogtudós és történész, szül. Hannoverben 1833 jun. 17. 1866 óta a göttingai egyetemen a német jog tanára. Munkái: Die Stadt- und Gerichtsverfassung Lübecks im XII. und XIII. Jahrh. (Lüb. 1861); Das lübische Recht nach seinen ältesten Formen (Lipcse 1872); Das statuarische Recht der deutschen Kaufleute in Novgorod (Göttinga 1887); Jakob Grimm in Göttingen (u. o. 1885); Die ersten Jahrzehnte des staatsrechlichen Studiums in Göttingen (u. o. 1887); Göttingen in Vergangenheit und Gegenwart (u. o. 1887); Die Aufnahme des allgemeinen Wahlrechts in das öffentliche Recht Deutschlands (Lipcse 1892); kiadványai: Augsburgische Chroniken (1865-66); Dortmunder Statuen und Urteile (Halle 1882) stb.

Frentánok

a szamnitokkal rokon néptörzs, melynek termékeny vidéke (Ager Frentanus) az Adriai-tenger hosszában terült el a Frento (most Fortore) és az Aternus (Pescara) folyók közt. Kr. e. 304. kénytelenek voltak meghódolni a rómaiaknak, s ellenök a szövetséges háboruban vettek részt utoljára (Kr. e. 90-89).

Frenzel

Károly Vilmos, német iró, szül. Berlinben 1827 dec. 6. Mint ujságiró kezdte pályáját és 1861. a berlini National-Zeitung cimü lap szerkesztőségébe lépett, ahol most is működik mint szinházi kritikus. Önálló művei: Dichter und Frauen (Hannov. 1859-66); Büsten und Bilder (u. o. 1864), azonkivül regények: Melusine (Boroszló 1860); Veritas (u. o. 1861); Die drei Grazien (u. o. 1862). Történeti regényei értékesebbek Papst Ganganelli (Berl. 1864); Waltman (Hannov. 1864) stb.


Kezdőlap

˙