Fustel de Coulanges

Numa Denis, francia történetiró, szül. Párisban 1830 márc. 18., meghalt 1889 szept. 12. Az École Normale supérieure végeztével eleinte Amiensben, azután pedig a párisi Lycée St.-Louis-ban tanároskodott. 1861-71-ig a strasszburgi egyetemen működött, 1875. az École Normale-hoz helyezték át s utóbb a Sorbonne-on tartott előadásokat. Az akadémia 1875. választotta meg tagjának. F. rendkivüli alapos, igazán kiváló tudós volt, amellett pedig szeretetreméltó ember. Művei közül, melyekben mélyreható szakértelem választékos előadással párosul, megemlítendők: Mémoire sur l'île de Chio (1857); Polybe ou la Grece conquise par les Romains (1858); La cité antique (13. kiad. 1892, magyarra ford. Bartal Antal, Budapest 1883) c. főművében a vallás fontosságáról értekezik az ókori községre és államra. Másik főmunkája a: Histoire des institutions politiques de l'ancienne France (4 rész, 1875-90, 2. kiad. 1877), mely munkájában a Merovingok és Karolingok korabeli Franciaországról lényegileg más eredményekre jut, mint a német Waitz. Ezt a két utóbbi művet a francia akadémia a nagy dijra méltatta. Továbbá: Recherches sur quelques problemes d'histoire (1885); L'école normale (1884); Nouvelles reherches sur quelques problemes d'histoire (1891) és La Gaule romain, l'invasion germanique et le royaume des Fances (4 kötet, 1888-91), mely munkát az akadémia a 10,000 franknyi Reynaud-dijjal jutalmazta. Műveit a külföldi tudós világ ha nem is ellentmondás nélkül, de egészben véve nagyobb dicséretben részesíté, mint a francia kritika. Kritikai módszere sokban Salamon Ferenc tudósunk módszerére emlékeztet. Életrajzát tanítványa, Bourgeois irta meg (a Revue internat. de l'enseignemetn 1890. 1. számában).

Fustelfa

(növ.), l. Narancseper.

Fustetfa

(növ.), l. Fisettfa.

Fustibalus

(lat.) a. m. botos parittya, a római könnyü gyalogsághoz tartozó fustibalatorok által használt hajító fegyver, amelyekkel köveket vagy ólomgolyókat oly erővel hajították, hogy még 300-400 lépésre álló ellenséges harcosnak is eltörte a csontját.

Fustikfa

(növ.), l. Fisettfa és Narancseper.

Fustuarium

(lat.) a. m. agyonbotozás; a római hadseregnél megbecstelenítő büntettek, mint lopás, szökés, hamis esküvés stb. megbüntetésére alkalmazott kivégzés, melyet az elitélt bajtársai hajtottak végre.

Fusulina

Fisch. (állat), többnyire orsóalaku, hasonlít az alveolinához, szintén csigavonalban van becsavarodva, ugy hogy csak az utolsó kanyarulat látszik, belül a kamrák nincsenek másodlagos válaszfalak segélyével apróbb kamrákra osztva, mint az alveolinánál. Kizárólag a karbon korban éltek, itt azonban különösen a korszak végén olyan nagy mennyiségben fordultak elő, hogy az akkor leülepedett mészkövek kizárólag F.-ből állanak s azért a földtanban Fusulina-mészkőnek nevezik, l. Mészkő.

Fusus

(orsócsiga, állat), az előlkopoltyus csigák Bussinidoe családjának egyik neme, melyet különösen az jellemez, hogy orsóalaku héjának szájadéka hosszu, egyenes csőbe folytatódik. Összes fajai tengeriek.

Fuszan

város Korea-félsziget DK-i végében, a Cîn-kjang (Nak-kong) torkolata közelében. 1877. a japánok, 1882. pedig általában a kereskedelem számára megnyitották. A japán telep, (1889) 3033 lak., a parton, a koreai város pedig ettől 5 km.-nyire épült. A kereskdelmi forgalom, amelyben a japánokra jut az oroszlánrész, meglehetősen élénk; 1889. meghaladta a 20 millió dollárt. A kivitel főcikkei: rizs, állati bőrök, tojás, szárított halak és nyers selyem. Naga-szaki, Sang-hai, Khemulpo, Vön-szan és Vladivosztok városokkal rendes gőzhajó-összeköttetésben van.

Fusztanella

szoknyaféle, ujgörög nemzeti viselete a férfiaknak, mely az öv alatt megszorítva, majdnem térdig ér, s igy nagyon emlékeztet a ballerináknak rövid, sokrétü szoknyájára. Manap a honvédség s a szegényebb, főleg falusi nép viseli, de tüntetésből mások is a megfelelő alkalmakkor, gazdag diszítésekkel. Némileg a régi görögök kitónjára is emlékeztet.


Kezdőlap

˙