Galambok

kis község Zala vmegye kanizsai járásában, (1891) 2018 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Galambos

1. Kálmán, egyházi iró, szül. Nagy-Sztricén (Trencsén m.), a teologiát a pesti egyetemen hallgatta, 1857. szentelték pappá, tanár volt a nagy-szombati főgimnáziumban, spirituális az esztergomi papnevelőben, több éven át plebános, 1881 óta lazarista szerzetes. Művei: A castiglionei angyal (Szt. alajos életrajza, Nagy-Szombat); A növendékpapok és fiatal áldozárok kalauza, Dubois után franciából ford. (Bécs 1866); Vianney János M. élete, Monin francia műve után ford. (Budapest 1874); Páli Szt. Vince élete, Galura után németből ford. (Esztergom 1885). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

2. G. l. Egressy.

Galambposta

l. Madárposta.

Galambürülékek

A baromfiürülékek közt legértékesebbek, mert nitrogén és foszforban leggazdagabbak, miután a G. majdnem kizárólag szerves eleséggel él. Belga tenyésztők szerint egy galamb évi ürüléke átlag 2,8 kg. A G. a műtrágyák alkalmazása előtt igen keresettek voltak s a kertészetben most is nagy becsben állanak.

Galambvirág

(növ.) a. m. galambfü és harangláb (l. o.).

Galand

a népnyelvben a. m. pántlika.

Galandférgek

(Cestodes). A laposférgek osztályának egyik rendje, hosszura nyult, lapos testtel, l. Bélféreg és Férgek.

Galandóc

a galandférgek s különösen az emberi galandféreg (Taenia solium L.) megjelölésére alkalmazott korábbi, hibásan formált magyar név.

Galanga

(növ.), l. Alpinia.

Galanosz

Demeter, ujgörög szanszkritista nyelvész, szül. Athénben 1760., megh. 1833. Sok évet töltött Indiában, hol a legtudósabb brahmánokkal társalogva oly mélyen behatolt az indek szent nyelvének ismeretébe, mint csak kevés európai nyelvész. Számos remekét a szanszkrit irodalomnak görögre fordította. Legnevezetesebb ezek sorából az óriási ind hősköltemény, a Mahábhárata egy az ideig ismeretlen kivonatának görög nyelven tolmácsolása: Balabárata é szüntomé tész Makhabáratasz poiétheizsa hüpo t Amára é Amarászandra metaglo, hüpó tű brakh. D. Galánu. (Athén 1847). Lefordította még a Bhagavatgita Gita é Theszpézion Mélosz (Athén 1848), a Kalidászának tulajdonított műéposzt, a Raghuvansát Rangubansza é Genealogia tú Rangú, metafrasztheiza pará Galanú (Athén 1850), valamint a Pancsatantra, Suka-szaptati (a papagály hetven meséje) és Dsájadeva hires drámáját, az ind énekek énekét, a Gitagovindát (Athén 1848). Kéziratban maradt szánszkrit szótáráról Weber irt tanulmányt. V. ö. Rangabé A. R. és Sanders Dániel, Geschichte der Neugriechischen Litteratur (Lipcse, Geschichte der Weltlitt. in Einzel-Darstell. VI. 2.).


Kezdőlap

˙