Gara

-család, l. Garay.

Garábi prépostság

név alatt két, esetleg három prépostság is létezett. Kettó Nógrád megyében, egy pedig Erdélyben. Ez utóbbiról egy 1268. keletkezett okmány tesz említést; egyéb adat hiányában nem is tudunk semmit e prépostságról. A két előbbi a premontrei rend birtokában volt, az egyik az esztergomi érsekség, a másik a váci püspökség területén. Az esztergomi érsekséghez tartozó G. Szt. Hubert-ről cimeztetik. Valószinü, hogy a török hódoltság idejében pusztult el mindkettő. E két prépostság cimét világi papok viselik jelenleg.

Garabonciás diák

v. garabonciás diák, mindenféle bübájos, ördöngős mesterséghez értő varázsló, kit a szláv, német és román, tehát ugyszólván egyetemes európai néphittel egyező magyar babonás felfogásban egy régibb, pogánykori s egy ujabb, keresztény középkori elemből keveredett alaknak tanulunk ismerni. A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihar-démon; az ujabb pedig a középkori vándordiák (a «fahrender Scholast»), aki a néphitnek az előbbiről élő emlékeire támaszkodva, az ördöggel cimboraságban álló büvésznek, sőt vele majdnem egyenlő hatalmu varázslónak tudta magát a naiv lelkek előtt feltüntetni. Erre vall a neve is, amely nálunk olaszból került kölcsönvétel és az olasz negromanzia szó népies gramanzia alakjának magyaros ejtése. Az olasz alapszó pedig a görög nekromantia-ra lévén visszavezethető, első jelentése tulajdonképen «halottidéző», «szellemidéző», megholtak lelkeinek segélyével bübájoskodó varázsló, s csak népetimologiai félreértés alapján vált belőle a «Schwarzkünstler» és a szláv «fekete iskola diák»-ja. A G. v. garabonciás szó eredetét Ipolyi (Magy. Myth. 454. s köv.) saját nyelvünkben keresvén, helytelen következtetésekre téved s egy ősmagyar pogánykori papirendet lát a garaboncok-ban. Fejtegetéseibe azonban tömérdek érdekes adatot sző be, amelyek ez alaknak a néphitben élő képét majdnem teljesen elénk állítják. Kiegészítik e kép vonásait Asbóth Oszkár, Der Garabonciás diák nach der Volksüberlieferung der Magyaren (Archiv f. Slav. Philol. IV, 611-627) és Lázár Béla A garabonciás diákról (Ethnographia, I, 277-285) cimü értekezései. A szó eredetét pedig Szarvas Gábor tisztázta a Nyelvőr VI, 97. s köv. lapjain (V. ö. u. o. 365).

Garabonczás Diák

Szatiriko-humorisztikus képes hetilap, melyet Szokoly Viktor szerkesztett pesten; kiadó-tulajdonosa volt Werfer Károly és Főmunkatársa Vas Gereben. Megjelent belőle 1860 végén egy mutatványszám; 1861. pedig 9 szám s ezzel febr. 28. a lap megszünt. - 2. G. Politikai, társadalmi, humorisztikus hetilap; szerkesztette s a lap tulajdonosa volt Darmay Viktor; kiadta Noseda Gyula 1875 ápr. 4-től Budapesten; szintén illusztrálva jelent meg és azon évi aug. 22. megszünt a 20. számmal. - 3. Garabonciás, 1884 márc. 30-tól Garabonciás Diák, képes élclap, melyet Szávay Gyula alapított Győrben és szerkesztett 1882 jan. 8-tól, 1887 szept. 25-ig; azontul pedig Gárdonyi Géza 1888 szept. 33-ig, mikor a lap megszünt.

Garád

garádja, gárgya a. m. kerítés, sövény, gát, töltés, gémes kut kerítése.

Garagulya

l. Cséklye.

Garam

(Garan), a Duna egyik baloldali mellékfolyója, ered Gömör vármegyében, a Királyhegy (Kraliva hola) hegység DK-i tövében, a Telgárt község határában, mintegy 960 méter magasságban; eleintén nagy eséssel D-nek folyik, de Telgártnál délnyugatra kanyarodik s Vöröskőnél Ny-ra fordulva, azon szép völgyet öntözi, mely K-ről Ny-ra, majd NyDNy-felé csapván, az Alacsony-Tátra hegységét a Magyar Érchegységtől választja el. Itt a folyó esése már jóval kevesebb, mint a legfelső folyásában; tengerfeletti magassága ugyanis Vöröskőnél 800 m., Helpánál már csak 646, Benyusnál 557, Breznyóbányánál 498 és Besztercebányánál 330 m. Itt a Bisztrica felvétele után hirtelen D-re fordul s a körmöcbányai hegycsoportot K-felől szegélyezi. Zólyomnál (295 m.) hirtelen Ny-ra fordul s keskeny, regényes hegyszorosban áttöri a Nagy-Fátra hegységet, Bars-Szt.-Keresztnél tágabb völgypályába lép, melynek tengerfeletti magassága már csak 230-240 m. Itt DNy-ra fordul s innen kezdve a Nagy-Fátra hegylánchoz tartozó Ptácsnik, Ujbányai és Tribecs hegycsoport és a Magyar Érchegység közt képezi, aránylag nem széles völgyben, a határvonalat. Garam-Szőllősnél a már csak 170 m. magasságu völgy a sikságra nyilik s itt a G. folyó is DDK-nek veszi utját s Garam-Kövesden alul 107 m. tengerfeletti magasságban a Dunába ömlik. Egész hossza mintegy 275 km.; forrásának torkolatától való egyenes távolsága 150 km. Esése körülbelül 850 m., kilométerenként 3,09 m. A G. hajókkal nem járható, de tutajozás rajta, különösen Zólyomtól kezdve, igen élénk. Nevezetesebb mellékvizei jobb felől a Bisztra (Valaszkánál), Vaiszkovi patak (Lopérnál), Jaszenszki patak (Predajnánál) és Bisztrica (Besztercebányánál), melyek mind az Alacsony-Tátrából folynak alá, számos apró patak a Nagy-Fátrából folynak alá, számos apró patak a Nagy-Fátrából; a bal oldalon a Feketeviz (Kis-Garamnál), a Szalatna vagy Szlatina (Zólyomnál), továbbá számos kis patakon kivül a Szekince (Páldon alul); nagyobb jelentősége egyik mellékviznek sincs.

Garam

(Kis-G., Rhónic, Rónic, Hronec), kisközség Zólony vármegye breznóbányai j.-ban, (1891) 1904 tót lakossal. Az itteni m. k. állami vasművek a zólyom-bréznói (l. Brézó 2.) vasggyári összlethez tartoznak és állanak öntőműhelyből, lemezedénysajtolóból, zománcedénygyárból és reszelővágóból; e művek (1891) 71 262 q. nyers anyagot dolgoztak fel és 32 750 q. vasárut állítottak elő 521 000 frt értékben; az alkalmazott munkások száma 346. Hozzátartozik Chvatimech vasgyári telep (l. o.). Kis-G.-ot Zólyon-Bréznóval 5,5 km. hosszu gyári vasut köti össze. A kis-garami vasgyár egyik legrégibb hazánkban, már a mult század végén itt a vasgyártás nagy lendületet vett; 1839. itt az első kavarót építették, 1840. az első finomvas-hengerlőt állították fel, 1848. a magyar kormány a fegyvergyártást rendezte be, 1854. itt és Brezován a singyártást kezdték meg. De a nagy olvasztók számára a vidéken nem találtak elegendő vasércet, azért 1881 óta az itteni gyárakat egészen átalakították s most itt kizárólag öntéssel foglalkoznak.

Garam-Berzence

község, l. Berzence 2.

Garami

(Kadlecsik) Rikárd, filologus, szül. Tapolcsában 1842., megh. mint fővárosi tanár 1883. A filologiai társaság megalapításában nagy része volt s első titkára lett. Főbb művei: Cicero válogatott beszédei, jegyzetekkel (Budapest 1871); Hérodotos élete (Budapest 1873); Hérodotos dialektusa (Budapest 1875); Latin verstan (Budapest 1874). Irt még földrajzi és szépirodalmi cikkeket is. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.


Kezdőlap

˙