Garcilaso de la Vega

spanyol költő, l. Vega.

Garcin

község Pozsega vmegye bródi j.-ban, (1891) 554 horvát-szerb lakossal, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 4408 lakosa van (közte 53 magyar).

Garcin de Tassy

(ejtsd. garszen dö tasszi) József Heliodorus Sagesse Vertu, francia orientalista, szül. Marseillesban 1794 jan. 25., megh. Párisban 1878 szept. 2. Tanárának, Sacynak ajánlatára tanszéket emeltek neki az ind filologia előadására; 1838. francia akadémikus, majd a Société Asiatique elnöke lett. Szóval és irásban sokat tett a hindosztani nyelv és irodalom, melyeknek elsőrangu ismerője volt, megismertetése körül. Művei: L'Islamisma d'apres le Coran (3 kiad., Páris 1874); Allégories, récits poétiques stb. (2 kiad. u. o. 1877); Mémoires sur les particularités de la réligion musulmane dans l'Inde (1832); Les aventures de Kamrup (fordítás 1834); Historire de la littérature hindoue et hindoustanie (2 kiad. 1871., 3 köt.); La langue et le littérature hindoustanics (2 kiad. 1874); Cours d'hindoustani (1870); Rhétorique et prosodie des langues de l'Orient musulman (1848, 2. kiad. 1873).

Garcinia

L. (növ., Cambogia L., Mangostana Gaertn.), Kelet-Indiában honos fa a gyántatermők Clusiaceae csoportjában. Mintegy 150 faja Ázsia és Afrika tropikus tájain, valamint Uj-Kaledoniában terem. levele bőrnemü épélü, gyümölcse husos, de később gyakran kiszárad. Sok fajának virága szép és jóillatu; némelyik jóizü gyümölcsének különböző módon értékesíthető tejnedve van; magva sok olajtartalmu. Fája tartós és nagyon kemény. A G. cambogia Desv. (Cambogia Gutta L.) kérgét megmetszvén, sárgás nedv áramlik belőle, a melegen megkeményedik; tartalma barnás festék. Azelőtt a gummigutta nevü mézgyántát ebből kapták, most azonban a siam, ceylon és előindiai G. Morrellából Desv. (Hebradendron cambogioides Grah.), a G. Cochinchinensiből Chois. meg a G. pictoriából Roxb. is. A gummigutta v. sárgás gyánta (gutti, gummi guttae, gummi cambogium v. cambogium Siamense) barnasárga, szagtalan, kissé édes csipős izü darab, megnedvesítva világos sárga. Vizben v. borszeszben feloldva szép sárga festék, a festők lakknak és aranyfirnáisznak nagyra becsülik. A molukki és az indiai sziggettengeren honos G. Mangostana L. gyümölcsi olyan nagy mint egy narancs, nagyon jóizü, pirosasbarna, s Keletindia gyümölcsei egyik legkitünőbbike. Kérgét orvosszerül és fekete festékül használják. A G. purpurea Roxb. faggyunemü, fehér törékeny zsiradéka a kokum oil; gyenge de nem kellemetlen szagu, 35°-nál olvad, 24°-nál megmerevedik s a tea-vaj hamisítására, Angolországban pedig hajkenőcsne k felhasználják.

Garcke

Frigyes Ágost, német botanikus, szól Braundoré-ban 1819 okt. 15-én 1862-től fogva a berlini királyi növénygyüjtemény őre, 1871 óta a berlini egyetemen a botanikának meg a farmakognóziának is tanára. Művei: Flora von Halle (u. i. 1848-56) és Flora von Nord- und Mitteldeutschland (Berlin 1849); Bergs Pharmakognosie des Pflanzen- und Thierreichs (4. és 5. kiad., Berlin 1869 és 1879); Illustrierte deutsche Flora von Herm. Wagner (2. kiad., Stuttgart 1882); Klotzsch halála után ennek alig megkezdett. Die Botan. Ergebnisse der Reise Sr. königl. Hoheit des Prinzen Waldemar von Preussen in den J. 1845 und 1846 (Berlin 1862) munkáját fejezte be. 1867-82. a Linnaea cimü botanikai folyóirat szerkesztője. G. nevezetessége az, hogy régibb szisztematikai munkákból, a prioritás alapján, számos un nevet böngészett elő, ezért munkájának nomenklaturája másokétól tetemesen eltérő.

Garçon

(franc., ejtsd: gárszon) a. m. fiu; őr, pincér, szolga; aztán agglegény.

Garczynski

(ejtsd: -csinszki) István, lengyel költő, szül. Kosmonovóban (Kalis mellett (1806 okt. 13., megh. Avignonba 1833 szept. 20. Tanult varsóban és Berlinben, résztvett az 1831. szabadságharcban, azután Párisba, majd 1832. Olaszországba ment. G. a Miczkiewicz irányát követte (akivel jó barátságban volt) s egy epiko-filozofiai költeményt hagyott hátra Waclaw élményei cimmel. Kiválóak tüzes hadi szonettjei. Munkái (Poezye) összegyüjtve Párisban jelentek meg 1833. s Lipcséban 1860.

Gard

(ejtsd: gar), 1. G., (Gardon Vardo) a Rhône 135-140 km. hosszu mellékfolyója; Ners közelében a Gardon d'Anduze (75 km.) és a Gardon d'Alais (65 km.) összefolyásából keletkezik. Összefolyásuk után a G. a Gardonnenque nevü sikságon folyik át; Sainte-Anastasie alatt, kopár, meredek barlangokban bővelkedő sziklák közé jut, hol medre néhol rendszeresen épített csatornához hasonlít. E sziklák közt vize a hasadékokban csak egészen elvész. A Collias mellett függő hid alatt azonban számos szép forrásban (ferragerei, colliasi, lafouxi forrás) tör elő, aztán fölveszi az Alzont és Compsnál Aramon és Beaucaire között torkollik. - 2. G.-département Franciaországban Ardeche, Lozere, Aveyron, Hérault, a Földközi-tenger, Bouches-du-Rhône és Vaucluse között 5835 km2 területtel, (1891) 419 388 lak. (1 km2-re 71 lak.). Ny-i és É-i részeiben a Cévennes takarják; Vigan járásban van a legmagasabb csúcsuk: az Aigoual, amelynek kupja a Hort de Dion 1567 m. és amelyet az Espéron tömegétől (1422 m.) a Hérault választ el. Ezeken kivül Alais környékén vannak még 1000 m.-nél magasabb csúcsok. A Vigan járásban nyujtják a Cévennes-ek a legszebb képet gömbölyü kupjaikkal és gesztenyefákból álló erdőkben gazdag lejtőikkel. A Cévennes előtt dombos vidék terül el, amelyet a magánosan álló Guidon du Bouguetról (631 m.) messze beláthatni és amely Nîmes vidékén a Garrigues nevet viseli. A Rhône és a tenger mellett sik föld terül el; a tengernél számos a homokbucka és a sós mocsár. A folyóvizek nagyobbára a Rhôneba torkolnak; ilyenek az Ardeche, a Ceze, amely a Santadeli-zuhatagot alkotja, a G. A Durbie és Trévezel az Atlanti-oceán vizkörnyékéhez tartoznak. A Vidourle és Vistre parti folyók. A Hérault felső folyása szintén itt van. A sós-mocsarak közül a legnagyobbak: a scamandrei, a repaui stb. Az éghajlat, a magasabb részeket kivéve, mediterran; a hőmérő ritkán esik a 0° falá, de nyáron 40°-ra is fölszáll; Nîmesben az évi hőmérsék 14°, az évi esőmennyiség pedig 660 mm.; a vigani j. azonban Európa egyik legesősebb vidéke. G. egész területéből 1500 km2-szántóföld, 382 (azelőtt 878 szőlő, 90 rét, a többi erdő, legelő, a Garrigues pedig puszta. A gabonafélékből 1892. 631 400 hl. buzát, 39 000 hl. rozsot, 77 500 hl. árpát, 210 100 hl. zabot, 27 000 hl. kukoricát, 475 000 hl burgonyát arattak, termesztenek cukorrépát, hüvelyeseket, Crozophora tinctoriát, olajbogyót (12 000 ha.-on), különböző gyümölcsöket (gesztenyét, fügét, mandulát) és igen jó szarvasgombát Uzes környékén. Az előbb virágzó szőllőtermelés itt aláhanyatlott; az 1881-90. időközben évenként átlag 811,146 hl. bort szüreteltek. Az állattenyésztés ágai közül (1187. volt 990 db. juh, 45 928 sertés, 18 185 ló, 13 926 öszvér) legjelentékenyebb a szarvasmarhatenyésztés (7156 drb.), legtöbb jövedelmet hajt a selyemhernyótenyésztés (évenként több mint 2 millió kg. gubór termelnek). Bányászati termékekben nincs hiány; Alais járásban igen sok szenet (Franciaország termelésének 1/10-ét) és vasércet (Adams, Bordezac, Cendras, Palliees stb.), Saint-Paul-la-Costenál antimoniumot, Viganban litografiai követ, Pallieresnél ólmot, Lasallenál gipszet stb. bányásznak, a Paeccaisi sós-mocsárnál pedig sok sót főznek. Az ásványvízforrások száma nagy; a legismertebbek vannak Cauvalatnál, Fonsangenál és Vergezenél. Az ipar, különösen a fém- és selyempapír virágzó; azonkivül az üveg-, papirgyártás, a pamutfonás és szövés, a bőr- és agyagipar is sok munkást foglalkoztat. A partokon a halászat is sok embernek nyujt keresetet. A kivitel főcikkei selyemgubó, selyemfonál, só, olaj, olajbogyó, gesztenye, szarvasgomba, litográfiai kő, szén stb. Az ország- és vasutakon kivül a forgalmat előmozdítják a hajózható csatornák is, amelyek közül a legjelentékenyebb a beaucairei, a Rhône és Aigues-Mortes között. A département 4 arrondissementra oszlik (Nîmes, Alais, Uzes és Vigan); székhelye: Nîmes. A rómaiak idejében Gallia Narbonnensishez tartozott és számos várost (oppidum) foglalt magában. Plinius a számukat 24-re teszi. 417. a nyugati gótok, 737-759. a frankok foglalják el; 924. a magyarok pusztító betöréseit kellett elszenvednie. A vallásháborukban a kat. Beaucaire és a protestant Nîmes küzdöttek egymás ellen. V. ö. Dumas, Notice sur la constitution géologique du G. (1846); Durant, Album arch. du G. (1853); Joanne, Géogr. du G. (1879).

Garda

(Pelecus cultratus L., állat), a csontoshalak alosztályának, a nyilthólyaguak rendjébe tartozó halfaj. Teste sugár lapított, hátvonala egyenes, vizszintes, hasa ellenben erősen ives; oldalvonala kanyargó, hónaljuszói igen hosszuak és hegyesek, hátsörényuszója messze hátra áll. A ponty-félék családjának legfeltünőbb alakja. Szine a nyakszirt táján acélkék vagy kékeszöld, néha gyöngyszerüen játszó, háta barnás, oldalai ezüstösek; hátsörény és kormányuszója szürkés, a többi vörös. Májusban ívik. Husa szálkás száraz. Hazánkban a Balatonból, a Dunából, a Szamosból, Marosból, Tiszából, Latorcából, Oltból, Kőrösből, Rábából és Zagyvából ismerjük. A Balaton G. ősszel, a viz hülése idején nagy csoportokba verődik össze. Fogásának módját s élet viszonyait Hermenn O. érdekesen ismertette. A magyar halászat könyve cimü munkájában (p. 708-710). Hazai nevei még: Sugárkardus, Gárdakeszeg és Gargya, Balatoni hering, Gallakeszeg, Garlda, Görbepaduc. heringhal, Hosszukesezg, Karda, Kardakeszeg, Kardkeszeg, Kaszakeszeg, Korda, Lánakeszeg, Lannakeszeg, Szabó, Szabóhal, Vágóhal.

Garda

József, ref. teolog. tanár, szül. N.-Fülpösön, Torda megyében, hol atyja lelkész volt, 1833 febr. 27. Középiskoláit Maros-Vásárhelyen végezte, a fensőbbeket s a teologiai tanfolyamot a kolozsvári főiskolában, hol 1852-ben, a Gálfy-Török-féle összeesküvésnek ő is részese lévén, elfogatott, de miután ezen részességét «megátalkodottan» tagadta, másfél hó után szabadon bocsáttatott. 1857-59. a giesseni, heidelbergi, göttingai, berlini, huzamosabban pedig a baseli egyetemeket látogatta. hazajövetel után a nagyenyedi főiskolánál lett előbb segédtanár (1859-26), azután pedig ugyanott a ker. erkölcstannak és a gyakorlati papi tudományoknak rendes tanára. Művei: Görög régiségtan (1862); Katekhetika v. népszerü vallástanítás (1865); Lelkipásztori gondviseléstan 81886); Keresztyén hittan (1867).


Kezdőlap

˙