Gátha

zendül a. m. ének, himnusz. Igy nevezik az Aveszta vallásos énekeit, melyek sajátos szójáráson vannak irva. Tizenhét himnuszból állanak, melyek öt csoportra oszlanak.

Gáti

1. István, iró, a mai gyorsirási rendszernek, a sztenografiának első mozgatója, szül. Mándon, Szatmár vmegye, 1749 ápr. 8., megh. Szatmárott 1843 febr. 17. Atyja ref. lelkész volt, ő is e pályára lépett, miután tanulását Sályiban, 1759-től Sárospatokon, 1763. Losoncon, 1769. ápr. a debreceni iskola felsőbb osztályaiban elvégezte. 1772. Szatmárott tanítóskodott és 1774-től külföldi akadémiákon járt. Tamásváralján és Dobócon rövid ideig lelkészkedett. 1779-87-ig Huszt papja volt, 1787-1803. Mármarosszigeté. Ezalatt 1798. egyházmegyei jegyzővé, 1800. esperesség választották. Mármaros vmegye pedig táblabirájává választotta. Szigeti lelkészségéről 1803. leköszönt, de esperesnek megmaradt. 1808-1831. Szatmáron volt lelkész és tanár, ekkor nyugalomba lépett. 94 évet élt, végig látta az ébredő magyar irodalomnak egész nagyszerű átalakulását, melyben neki is az első mozgalmaktól kezdve jó időn át része volt, különösen nyelvészeti vizsgálódásaival. A M. Hirmondóban egyhangzós verseket (l. o.) közölt 1782. E folyóirat szerkesztői: Görög és Kerekestől hirdetett pályázatra irta A magyar nyelvnek a magyar hazába való szükséges voltát tárgyazó hazafiui elmélkedések c. munkáját (Bécs 1780). Később a m. nemz. muzeum 1815-17. pályakérdéseire irt egy nyelvészeti művet: Elmélkedések a m. dialektusról, lexikonról és helyesirásról (Pest 1821, megj. a Jutalomfeleletek közt). Azután egy retorikát készített: Fontos beszéd tudománya v. oratoria (Sárospatak 1828). Egy pár természetrajz is bocsátott ki (Természet história 1792. és A természet históriája, Pozsony 1795 és 1798). G. a növényvilágot fákra, cserjékre, igazi plántákra v. zöldségekre, ezeket ismét tápláló, gyönyörködtető és orvosi növényekre, mohákra és gombákra osztotta. De legnagyobb szenvedélye a gyorsirás tökéletesítése volt. Később G. kiterjesztette figyelmét az egyetemes irás (pazigrafia) és az egyetemes nyelv problemájára is. Sokat dolgozott ezek rendszerén, nagytömegü kéziratai kivált 1812. amellett tanuskodnak, hogy Locke eszméit akarta megvalosítani. 1821. József nádorhoz fordult munkái kiadásaira nézve pártolásért, de eredménytelenül. Igy csak gyorsirási elméletét adta ki: A stenographiának I-ső könyve (Pest 1820) c. a., mint rendszerének egy darabját. A könyvhöz egy táblázat vagy csatolva, amelyen a betük összekapcsolását mutatja be. Gáti betüi a közönséges irás módosított betüi. Belőlük képezi ugy a mássalhangzók, mint a magánhangzók jegyeit, a hajszálvonalak, a pontok és vesszők stb. elhagyásával. A hosszu magánhangzókat ugy különbözteti meg a rövidektől, hogy az előbbieknél egy kezdő hajszálat alkalmaz. A kettős jegyü betüket összehuzza, a hangzókat pedig jelképileg jelöli. G. tehát ellentétben az összes megelőző gyorsirási rendszerekkel, első, aki a hangzókat pontosa és jelképileg jelöli. Ő tehát elveti a geometriai rendszerü gyorsirási elveket (l. Gyorsirás) s a puszta egyenes vonalokból és körszelvényekből képezett betük helyébe a kurziv irás egyszerü betüit állítja fel. Azonban rendszerében a betük nem egyenlő értéküek, mert ő a fősulyt a szótagkezdő betüre helyezi, s ennek megfelelően a hangzókat és mássalhangzókat csak akkor irja ki betü szerint rendes nagyságukban, ha a szótag elején állanak. Az ilyen betüt Syllaba-vezérnek nevezi. A szótagokat mind külön irja, még pedig ugy, hogy nála minden egyes szó irása a Syllaba-vezér alkalmazásával kezdődik, a megfelelő rövidítési elvek felhasználásával kicsinyítve és egyszerüsítve az első betübe olvassza. Később kitalálta azt is G., hogy hogyan lehet két szótagot egy alakkal kifejezni, de ezt már nem adta ki. És ha mindezekután el is hisszük G.-nak, hogy rendszerével képes volt az 1769-1772. közötti időben két társával a debreceni papok beszédeit gyorsirni, az is bizonyos, hogy a rendszer tökéletlensége miatt, a feljegyzések valószinüleg nem történtek szószerint. Amiből önként következik, hogy G. gyorirási rendszere nem elég szapora egy modern gyorsirás céljához képest, miért is e rendszer csak történelmi szempontból méltatható. Sok kézirata van a szatmári ref. iskola és a nemzeti muzeum kézirattárban. V. ö. Vikár Béla, Gáti István Stegamagrafiája kapcsolatban a modern stenografiával (Akad. Értekezések a nyelv és szépt. köréb. XIV. k. 1882. G. arcképével, életrajzával és tachigrafiai könyvének lenyomatával); Gopcsa László, A magyar gyorsirás története (Bpest 1893); Szinnyei, Magyar Irók.

2. G. István, az előbbinek fia, mérnök és zenei iró, szül. Huszton, Mármaros vmegye, 1780 jun., megh. Tatán, Komárom vmegye. Szigeten, Debrecenben tanult, s a három évi rektória (iskolatanítóság) után, 1803. a pesti egyetemre jött, elvégezte a mérnöki és a jogi tanfolyamot, s 1808. a gróf Esterházy-féle pápai uradalom mérnöke lett, honnan 1830. a tatai uradalomba helyezték át, s ennek 1835. főmérnöke lett. Vizszabályozás, mocsarak kiszárítása és az erdők kezelése tekintetében nagyon értékes szolgálatokat tett. Mint atyja, ő is találékony és sokoldalu elme volt. Fáy Andrással együtt a pesti hazai első takarékpénztár, Fényes Elekkel pedig egy életbiztosítási intézet tervén dolgozott. Sok vizépítészeti, földmérési, erdőmivelési, gazdászati, dézsmaváltsági, dézsma- és urbérügyi cikket irt a 20., 30., 40-es évek folyóiratba. A mérnöki gyakorlaton a szegtükrök feltalálásával könnyített; midőn ezt 1835. a Jelenkorban ismertette, a mérnökökkel kétéves polemiába keveredett (a Társalkodóban). Az akadémia 1836. levelező tagjává választotta, 1848. pedig a gazdasági egyesület erdészeti szakosztálya elnökévé. Munkái: A kótából való klavirozás mestersége, melyet készített az abban gyönyörködők kedvéért (Buda 1802. Ez legelső magyar könyv volt a maga nemében); Földmérési legujabb rend s műszer fölfedezés és ajánlkozás tökéletes mérés és örökös térképek iránt. (1835. Ez szólt a szegtükrök alkalmazásáról); Vizszabályozási eszméletek (Pest 1839); Gyakorlati földmérés tükrökkel (Pápa 1845); Budapestnek árviz ellen megóvásáról (Pest 1845). Egy pénzügyi munkáját (A pénznek természete, 1842) az akadémia ki akarta adni, de a cenzura ellenezte. Csak egyes részei jelentek meg az Ismertetőben 1840. Több műve is maradt kéziratban. L. még Szinnyei, Magyar Irók.

Gâtinais

(ejtsd: gatiné), Franciország egyik régi tartománya, amely egykoron Ile-de-France és Orléanais kormányzóságoknak volt tagja. Két részre oszlott. G. français-ra 145 000 ha.-nyi területtel, Nemours fővárossal és G. Orléanais-ra 417 000 ha.-nyi területtel és Montargis fővárossal. A Loing és mellékvizei által öntözött vidék termékeny. A középkorban nagyobbrésze az Ajouk birtokában volt; I. Fülöp a XI. száza végén a koronához csatolta. V. ö. Morin, Hist. gén. du G. (1830).

Gátkerék

az órában az utolsó fogaskerék, mely a gátszerkezetet (l. o.) vezeti. A G. feladata meggátolni az óragép gyors lefutását s alakja mindig a gátszerkezettől függ.

Gátkő

l. Vas.

Gátlás

gátlóidegek. Vannak idegek, melyek feladata izgalmaik által azon szervek működését megakadályozni, melyekben végződnek. A legnevezetesebb ilyen hatás, melyet a bolygóideg (nervus vagus) a szivre gyakorol (l. Bolygóideg). Érző idegek, mint különösen a has zsigerei érzőidegének izgalma, a nyultvelőben a bolygóidegre terjed át és a szivmozgást lassítja s esetleg meg is állítja. Egy második ilyen gátló hatást fejt ki a nagy zsigerideg a beleken azáltal, hogy azok mozgását tudja korlátozni. A beleknek a bolygóideg mozgató, a nagy zsigerideg pedig gátlóidege. - G. elmekórtani értelemben azon kóros elmebeli állapot, melyben a pszichikai folyamatok lassabban váltódnak ki. A G. ezen fogalma abból a pszichofizikai törvényből indul ki, hogy az idegrendszerbeli ingerek egy bizonyos tempóban törnek egyrészt a perifériából a központ, a szürke agykéreg felé, másrészt a központtól a periferia felé. Ezen lefolyási idő kóros körülmények közt változást szenvedhet abban az irányban, hogy az ingerek lefutásának középtartalma hosszabb lesz. A pszichikai ingerek meglassításának észrevehető kifolyása az, hogy az érzéki benyomások csak elkésve jutnak a központba, azaz, a felfogás tompább lesz, a benyomások összefüződése (associatio) renyhévé válik, sőt mind hiányosabb és tökéletlenebb, és végre a központból kiinduló mozgási impulzusok is sokkal lassabban működnek, mi által a mozgások nehézkesek, minden energia hijjával valók lesznek. Ezen gátlási állapotnak fejlődési fokai különbözők és ezek szerint különböznek annak kóros tünetei. A legkönnyebb fokát mutatja a munkában kifáradt központi idegrendszer, mely mellett kedvetlenség, levertség, bágyadtság és megcsappant élet- és munkakedv észlelhető. Egy magasabb foka a G.-nak nemcsak nehezebben és kedvetlenebbül fékezteti a munkát, hanem minden ingert fájdalmasan percipiál és a nagy szellembeli tompaság érzetében kitér minden inger elől. Ilyenkor kevés képzett dominálja az öntudatot, egy-egy gondolattól vagy szótól a betegek nem tudnak megszabadulni (kényszerképzet vagy gondolat), a külvilág ingerei lelki fájdalommal járnak. A G. fokozódhatik addig, hogy a külső ingerek észre sem vétetnek és szintugy a központban eredt ingerek nem is projiciálódnak: a betegek mereven, szótlanul és mozdulatlanul állnak, ülnek vagy fekszenek órákig, napokig, sőt hetekig, mely gátlási állapot fokát szellemi tompaságnak (stupor) nevezik.

Gatling

Rikárd Jordán, amerikai mekanikus, szül Hersford-Countyban (Észak-Karolina) 1818 szept. 12. Már fiatal korában nagy hajlama volt a gépkonstrukció iránt s feltalálta a rizs-vetőgépet. Később Lapersban és Cincinnatiban orvostant tanult s 1849. Indianában telepedett le, hol 1850. egy kendertiloló gépet talált fel, 1857. pedig egy gőzekét. Legismertebb találmánya az ugynevezett Gatling-ágyu (l. o.).

Gatling-ágyu

(ang. Gatling-gun), kartácslöveg, melyet 1861. talált fel Gatling Rikárd (l. o.). Áll egy közös tengely körül forgatható rendszerből hat csővel, melyek gyors forgatás közben rendkivül gyors és tartós tüzelést képesek kifejleszteni. Ennek a mekanizmusa után a G.-t revolver-ágyunak is hijják. A találmányt már a szecesszionális háboruban elfogadták az északi államok, később pedig Európában is használatba vették azt, nevezetesen Angliában, Oroszországban, de sehol be nem vált. A mr. Accles által 1883. feltalált töltési szerkezet után a G. megint jelentékeny helyet foglal el a mitrailleusök közt, mert a tüzelési sebesség percenkint egész 1600-ra fokozható.

Gátlóidegek

l. Gátlás.

Gátőr

az ármentesítő v. egyéb hasoncélu társulatok által vmely töltésszakasz felügyeletével megbizott személy. A vizjogi törvény (1885. évi XXIII. t.-c.) 119. §-a értelmében a fölesküdt G.-ök ugyanazon zálogolási joggal és bizonyító képességgel birnak, mint a mezei rendőrök.


Kezdőlap

˙