Geiss

Fülöp Konrád Móric, német cinköntő, a cinköntő-ipar megalapítója, szül. Berlinben 1805 szept. 7., megh. u. o. 1875 szept. 10. Egy vasöntőgyár tulajdonosának a fia, járt a berlini ipariskolába, vasöntödékben dolgozott, Gleiwitsben, Malapaneban és atyja gyárában. Angol- és Franciaországban tett utazása után Berlinben cinköntő műhelyt állított fel, mely, mivel Schinkel is támogatta, nagy fontosságuvá lett. Különböző használatra szánt tárgyakon kivül szoborok is készültek G. gyárában, igy Kiss, Amazon-csoportja; Rauh, Viktoria-szobra stb.

Geissel

János, biboros, kölni érsek, szül. Gimmeldingenben (Reinpfalz) 1796 febr. 5., meghalt 1864 szept. 8. 1815. a mainzi papnevelőbe lépett, 1818. pappá szentelték. Speierben liceumi tanár volt. Itt élénk szépirodalmi működést fejtett ki, költeményeket is irt; emellett azonban komoly tanulmányokkal is foglalkozott, amiről két nagyobbszabásu monográfiája is tanuskodik, amelyek alapján 1837. a müncheni akadémia levelező tagjává választotta. Időközben kanonok és 1837. speieri püspök lett. 1841. kölni koadjutornak választották, hogy az önkéntes számüzetésben élő Kelemen Ágost érsek helyett a megyét kormányozza és az egyházi békét helyreállítsa. 1846. kölni érsek lett. IV. Frigyes Vilmos a fekete sasrenddel tüntette ki. Megtisztította a tanintézeteket, kivált a bonni egyetem teol. fakultását a szabadelvü tanároktól és a papi nevelést helyes mederbe terelte. 1850. bibornoki kalapot nyert.

Geissingen

az ugyanily nevü járás székhelye a württenbergi Donau kerületben, a Rohrach és vasut mellett, (1890) 5722 lak., igen nagy fémárugyárral, esztergályos műhelyekkel, sör- és bőrgyártással. Közelében van Röthelbad.

Geissler

Henrik, német mekanikus, üvegfuvó, szül. Ingelshiebben 1814., megh. Bonnban 1879 febr. 24. Tulajdonképen nem volt tudományos pályán, de az üvegfuvás terén oly kiváló szolgálatokat tett a tudománynak, hogy diszdoktorrá promoveálták. Számos kitünő fizikai s kémiai apparátus szerkesztője, ilyenek az üvegből való levegő-szivattyui, a G.-féle csövek, G.-féle büretták stb. Tulajdonosa volt a világhirü bonni műhelynek, amely a legkitünőbb és a legpontosabb üvegkészülékeket (precizió-készülékeket), hőmérő, areométer, üvegcsapok és köszörült üvegkészülékeket stb. készíti.

Geissler-féle csövek

feltalálójuk, Geissler bonni mekánikusnak nevéről elnevezett oly zárt üvegcsövek, melyek valamely gázt igen ritkított állapotban tartalmaznak s végeiken egy-egy beforrasztott platina- v. aluminiumdróttal vannak ellátva, hogy az elektromos áramot vezető drótokkal összekapcsolhatók legyenek.

[ÁBRA] 1. ábra.

E csöveket a legkülönbözőbb alakban állítják elő. Az 1. ábra a legegyszerübb alakok egyikét tünteti fel. Ha az ilyen csövön a Holtz-féle gépnek v. Ruhmkroff-féle induktornak szikraáramát keresztülbocsátjuk, a gáz természete és ritkítási foka szerint változó, igen szép fénytüneményeket láthatni. A negativ sarkot képező drótnál sötétkék v. ibolyaszinü tért látni, mig a pozitiv sarkot képező dróttól fényáram özönlik át az egész csövön, mely réteges tagoltságot mutat. A pozitiv sarktól kiáramló fény szine első sorban a ritkított gáz természetétől függ. P. levegő- vagy nitrogéntartalmu csőben a fény piros; higanygőzt tartalmazó csőben szürkésfehér.

[ÁBRA] 2. ábra.

A szinezés azonban függ még a cső tágasságától és az áthaladó áram erejétől is. Ritkított hidrogén p. a cső szük részében élénk biborvörös mig a tágabb részben kékeszöldes. ha ezen esetben gyönge áramot használunk, a piros szin a narancséhoz közeledik. A Geissler-féle csöveket sokszor elektromos motorral tengely körül forgatják, miközben a motort hajtó áram a csövön is keresztülmegy. Fluoreszkáló cső ilyenkor szép világító csillag gyanánt tünik fel, melyet Gassiot-féle csillagnak neveznek. A G.-en áthaladó pozitiv áram mágnesnek v. más áramnak közelítésekor ugy viselkedik, mint valamely mozgékony áram, amennyiben a mágnes helyzetéből kitéríti s ily módon forgó mozgásra is kényszerítheti. Ezt a 2. ábrán feltüntetett műszerrel lehet eszközölni. Tojásdad üvegedénybe, melyben erősen megritkított levegő van, üveghengerrel körülvett vasrud (E) nyulik be. Az egyik paltinadrót (a) a tojásdad edény tetején van, a másik (b) oldalt nyulik be és gyürüalakulag körülveszi a vasrudat.

[ÁBRA] 3. ábra.

A fényáram a rudat párhuzamosan veszi körül. Ha az edényt egy elektromágnes (M) sarkára állítjuk, a vasrud mágnessé lesz és a fényáram ugy forog körülötte, mint ahogy forogna valamely drótkör, ha az forgathatólag van felfüggesztve. ha az áram iránya megváltozik, a fényáram forgási iránya ellenkező lesz. Az áram irányát az áramváltoztatóval (K) lehet szabályozni. A G. fényárama összefüggőnek látszik, de tényleg egymást gyorsan követő elektromos kisütésekből áll, melyeket szemünk nem képes különválasztani. Bármilyen legyen szine, mindig gazdag azon ultra-ibolya sugarakban, melyek a fluoreszkálást képesek előidézni. Az ilyenre képes anyagokat tényleg sokszor használják a G.-hez és ezek által a fénytünemények meglepően szépekké tehetők. Ha a levegőt valamely csőben még erősebben ritkítják, mint amennyire a G.-ben szokás, a negativ sarkon levő kékes fény, valamint azon sötét köz, mely a cső ezen részét a pozitiv fényáramtól elválasztja, mindig tovább terjed, mig a pozitiv fény hátrább huzódik s végre egészen eltünik. a sötét köz igen szépen látható a 3. ábrán feltüntetett Crookes-féle készüléken. A cső közepén köralaku aluminiumlemez van mint negativ sark, a végeken beforrasztott drótok vannak, melyek a szikrainduktor pozitiv sarkával köttetnek össze. A köralaku lemeztől, mely kékes fénnyel van körülvéve, mindkét vég felé körülbelül 3 cm.-nyire látható a sötét köz, a pozitiv fény éles határvonaláig. Mig a közönséges G.-ben a pozitiv fényáram a cső minden görbületeit követi, a negativ sark felé az összeköttetést ugy létesíti, mint valami mozgékony vezető, addig az oly csövekben, melyekben a ritkítás oly nagyfoku, hogy a rendes légsürüség egymilliomodrészét teszi, a negativ fény csak egyenes vonalakban terjed tova, melyek a negativ elektród felületéről derékszög alatt indulnak ki, bármily helyzeti is a pozitiv sark.

[ÁBRA] 4. ábra.

E körülményt Hittorf a 4. ábrán látható készülékkel igazolta. Az (a) és (b) platinadrótok kis üvegcsövekbe vannak beforrasztva, ugy hogy ezeknek csak simára csiszolt végeik szabadok. A (b) drót vége az (a) drótétól el van fordítva. Ha (b) negativ, (a) pozitiv sarkul szolgál, a (b) drótból kiáramló fény a bc uton halad s igy a pozitiv sarktól és az ab részben levő pozitiv fénytől távozik. ha ellenben (a) negativ és (b) pozitiv, az innen kiáramló fénnyaláb meggörbül és (a) felé tart, mig az innen kiinduló negativ fény egyenes irányban halad (c)-ig. Crookes a következő berendezést alkalmazta ugyanezen körülmény feltüntetésére. Egy V. alaki csőbe (5. ábra) három drót van beforrasztva (a, b, c), melyek mindegyike kis köralaku bádoglemezkét tart a végén. Ha (a) az indukciós készülék negativ, (b) a pozitiv sarkával van összekötve, a negativ fénnyaláb csak (c)-ig terjed; ha (a) a pozitiv sarkkal van összekötve, (c) a negativval, az innen kiáramló vény csupán (b)-ig terjed. Ugy látszik tehát, hogy az igen megritkított levegő nagy erővel taszíttatik a negativ sarktól és egyenes vonalban halad, mint a fénysugár. Éppen ezért nevezte el Crookes a legnagyobb mértékben ritkított anyagot sugárzó anyagnak.

[ÁBRA] 5. ábra.

Ahol a negativ fényáram az edény üvegfalát találja, ez élénken fluoreszkál. A türingiai üveg almazöld fényben ragyog, az uránüveg sötétebb zöld, az angol üveg kék fényben. Más anyagokat is lehet fluoreszkálásra birni. E célból olyan üvegedényekbe helyezik, mint amilyen a 6. ábrán van feltüntetve.

[ÁBRA] 6. ábra.

A rubin ily körülmények közt piros szinben fénylik, a gyémánt bizonyos fajtái zöld szinben, fenakit kék, pektolit kénsárga szinben stb. Hogy mily nagy különbség van a mérsékelt ritkításu és rendkivül erősen ritkított levegőben végbemenő elektromos kiáramlások közt, szembetünően látható a 7. ábrán feltüntetett két egyforma, gömbszerü üvegedényben, melyek egyikében mérsékelten ritkított, másikában a rens sürüség egy milliomod részeig ritkított levegő van.

[ÁBRA] 7. ábra.

Ha a csészelaku (a) elektródot a negativ sarkkal kötik össze, a (b), (c), (d) elektródot egymásután a pozitiv sarkkal, az első edényben a felhasznált pozitiv sarktól piros fényáram terjed a negativ sarkig, mig ezen a kék világító fényburok látható. A másik edényben a pozitiv fényáramból semmi sem látszik; a csészealaku negativ elektródtól azonban egyenes vonalu fénysugarak indulnak ki, melyek egymást egy pontban keresztezik, azontul ismét széjjelmennek és az edény üvegfalára esvén, zöld fluoreszkáló foltot idéznek elő, mely érintve forrónak tünik föl. A negativ fénysugarak utja mindig ugyanaz, bármelyik pozitiv elektród használtatott is fel. A negativ fénysugarakat utjokban eső átlátszatlan test föltartóztatja s igy árnyék keletkezik.

[ÁBRA] 8. ábra.

Ezt a 8. ábrán feltüntetett körtealaku üvegedénnyel lehet bizonyítani. A pozitiv sarkul szolgáló dróttal aluminiumból való kereszt van fémileg összekötve (b); mivel az (a) negativ elektródtól csupán azon fénysugarakat érhetnek az üvegfalig, melyek a keresztet kikerülik, a zöldben fluoreszkáló üvegfalon a keresztnek sötét árnyéka (d) jelenik meg. Ha aztán a vizszintes drót körül forgatható keresztet az üvegedény gyengéd meglökése által függélyes helyzetéből vizszintes helyzetbe hozzuk, a negativ sugarak akadálytalanul érhetik az üvegedény falát és az előbb sötét kereszt világosnak fog feltünni sötétebb alapon. Ennek oka az, hogy az üvegfal azon helyeken, hol előbb a sugarak érték, megmelegedett s igy részben elvesztette fluoreszkáló képességét, mig az előbb árnyékban levő rész teljes képességgel bir a fluoreszkálásra. Hogy a negativ sarktól kiáramló fénnyaláb eltaszított részecskékből áll, melyek energiájuk következtében lökést adhatnak utjokba eső testeknek, ezt Crookes a sugárzó anyag mekanikai hatásaival igazolta.

[ÁBRA] 9. ábra.

A 9. ábrán látható vizszintes csőben üvegből való sinpár van, melyen kis kerék gördülhet. A kerék küllőit csillámlapok képezik. Ha a sinpár fölött elhelyezett elektródokat az induktor sarkkal összekötik, a kerék a negativ sarktól a pozitiv sark felé gördül, mintha szél hajtotta volna a csillámlapokkal ellátott kereket.

[ÁBRA] 10. ábra.

A 10. ábrán látható tojásdad üvegedényben aluminiumlemezkékből összeállított kerék acélhegyen könnyen foroghat. Az aluminiumlapok egyik oldalon csillámlemezzel vannak fedve. Ha forgókereket a negativ sarkkal kötjük össze, a készülék tetején levő drótot pedig a pozitiv sarkkal, a kerék gyors forgásba jó s ezt az aluminiumlapoktól eltaszított anyagrészecskék visszaható lökése okozza. A negativ fényáram is alá van vetve a mágnes hatásának; Plücker szerint a fényáram ugy viselkedik, mintha mágneses anyagnak szabad mozgásra képes részecskéiből állana.

[ÁBRA] 11. ábra

E viselkedést szépen lehet a 11. ábrán látható Crookes-féle eszközzel feltüntetni. A rendkivül ritkított levegőjü csőben fluoreszkáló anyaggal bevont kis ernyő (ef) van felállítva; a negativ sark (a) közelében kis csillámlemez van (bd), kis nyilással (e) ellátva. Ezen keresztül a negativ fény egy nyalábja hatolhat a pozitiv sark felé s utját az ernyőn láthatóvá teszi. Ha a cső alá (M) mágnest teszik az (eg) világító sugárnyaláb lefelé görbül, ha a mágnes északi sarka elül van, ellenben fölfelé, ha e sark hátul van. Hogy negativ sarktól kiáramló sugárzó anyagot egy másik negativ sark taszít, azt a 12. ábrán látható eszközzel lehet igazolni.

[ÁBRA] 12. ábra.

A cső egyik végén (c)-nél, egyenes drót van beforrasztva, másik végén két hajlott drót, fémlemezekkel ellátva. Ezek előtt csillámlemezből való ernyő áll, két nyilással (d és e); a cső hosszán a drótig fluoreszkáló ernyő van elhelyezve (def). Ha (c) a pozitiv, (a) a negativ sark, a lefelé irányuló (df) fénnyaláb a sugárzó anyag irányát jelzi. Ha a másik (b) elektródot is negativ sarkkal kötjük össze, a (df) sugárnyaláb (dg) felé hajlik, jeléül annak, hogy a (b)-ből kiinduló sugárzó anyag taszítja. De ezen, különben (ef) uton haladó nyaláb szintén elhajlik (eg) irányában. A taszítás kölcsönös.

[ÁBRA] 13. ábra.

A sugárzó anyagtól talált test fölmelegszik, azaz a megakasztott heves mozgás meleggé alakul át. A 13. a. ábrán látható csőben a csészelaku negativ sarktól kiinduló sugarak gyujtópontban egyesülnek, melyet kivülről közelített mágnes által üvegfalra lehet vonzani (13. b. ábra). E helyen az üveg forró lesz, csillagalakulag repedezik, végre megpuhul, mire a külső légnyomás befelé nyomja.

[ÁBRA] 14. ábra.

A 14. ábrán feltüntetett üveggolyóban a csészealaku negativ sark (a) gyujtópontjában egy darab iridium-platina (b) van elhelyezve, melyet az öszegyüjtött sugarak fehér-izzásig hevítenek s végre megolvasztanak. A negativ fény tüneményei akkor érvényesülnek legjobban, ha az edényben levő levegő sürüsége a rendesnek mintegy milliomod részét teszi. Ha a ritkítás még ennél is nagyobb, a fénytünemények gyengébbek és teljesen légüres téren nem is hatol át az elektromosság. Ezt a 15 ábrán látható eszközzel lehet bizonyítani. A cső egyik végén még egy kis (k) csövecske van odaforrasztva, melyben káliumhidroxid darabkák vannak.

[ÁBRA] 15. ábra.

Ha a csövet széndioxid-gázzal töltik meg s aztán lehetőleg kiszivattyuzzák, a szivattyu által már el nem távolítható gázmaradékot a kálium-hidroxid darabkák nyelik el. Az (n) és (p) sarkok között ekkor anyagi részecskék nincsenek, az elektromosság nem áramlik át és a cső sötét marad. Ha a kálit azután kissé melegítik, kevés vizgőz fejlődik belőle, s akkor már jelentkezik a negativ fényáram s az üvegnek zöld fluoreszkáló fénye; további melegítésnél a pozitív fényáram is láthatóvá lesz réteges tagoltságával s ez mind jobban terjed a negativ sark felé. Az elektromos kisütésnek ritkított gázokban föllépő tüneményeinél mindenekelőtt feltünő, hogy a negativ és pozitiv sakrnál mutatkozó jelenségek oly annyira különbözők. Ennek magyarázata következőleg adható. Tudavalevőleg minden levegőtől körülvett test felületén légburokkal van borítva, mely a kölcsönös vonzás következtében erősen tapad a testhez. Ilyen légburokkal tehát a csövekbe benyuló fémdrótok is el vannak látva. Ha ilyen drót p. negativ sarkká lesz, a rajta áthaladó elektromosság a légburokra is átmegy és ennek részecskéit eltaszítja, mihelyt az elektromosság taszító ereje nagyobb, mint a tapadás. Ámde testek szétszakításánál, p. viz permetezésekor elektromosság fejlődik. Igy vizeséseknél a fölemelkedő finom vizrészecskék Volta szerint negativ elektromosak. Ha tehát föltételezzük, hogy a két sarkon leváló részecskék a taszítás folyamata által negativ elektromosságot nyernek, a negativ sarkon leváló részecskék kétszeresen nyernek ilyen elektromosságot s igy erősebben vanak elektromossággal ellátva, mintha csupán a sarktól vették volna azt át. A pozitiv sarkon ugyanilyen elektromossággal ellátott részecskék ellenben az elszakadás által keletkező ellenkező elektromosság miatt csekélyebb mértékben vannak elektromozva, mintha csak a sarktól kapták volt a pozitiv elektromosságot. A negativ sarkon tehát az eltávozó gázmolekulák erősebben vannak taszítva s igy eleven erejök nagyobb, mint a pozitiv sarktól leváló gázrészecskéké. Ennek következtében a szilárd testekbe ütközve, meleget, fényt, mekanikai munkát birnak létrehozni, amit az ellenkező oldalról távozó részecskék nem képesek tenni.

Még azon kérdésre kell megfelelni, miért történik az elektr. kisülés erősen ritkított gázokban egészen másképen, mint mérsékelten ritkítottakban. A magyarázatot a gáznemű testek alkatából, ennek lényegéből kell meríteni. A gázokat igen apró részecskékből, molekulákból állóknak képzeljük, melyek egymással nem függnek össze, hanem minden irányban nagy gyorsasággal repülnek a térben; eközben számtalanszor ütköznek egymásba és az utjokba eső akadályokba, melyekről rugalmas golyók módjára pattannak vissza. Közönséges sürüségü gázban, p. a légköri levegőben a molekulák nem haladhatnak nagy uton egyenes vonalban, mert a szemközt, oldalt és minden irányban száguldó részecskék miatt folytonos irányváltozásnak vannak alávetve. Ha azonban a gáz ritkított állapotba van, az összeütközések esélye kisebb, az egyes részecskék hosszabb ideig maradhatnak egy irányban. Mennél ritkább a gáz, annál tovább haladhatnak a negativ sarktól eltaszított részecskék, anélkül, hogy más részecskékkel összeütköznének; ha aztán ilyenekkel találkozik, erélyének egy része rezgőmozgásokra használtathatik, melyek világítást eredményeznek; az összeütközés előtt a részecskék nem világítanak s az általuk befutott tér sötét. A negativ sarkot körülvevő sötét köz tehát (Crookes szerint) ugy tekinthető, mint a ritkított gáz részecskéinek közepes szabadut hossza. E köz határán, ahol a részecskék másokkal találkoznak és világítókká lesznek, kezdődik az u. n. pozitiv fény. Az ütközéskor talált mulekulák visszapattannak, s mig szemközt jövőkkel ismét találkoznak, a szabad uthossznak megfelelő uton gyenge világítás közben tovahaladnak. Az ujabb ütközés ismét élénkebb világításra ad okot stb. Igy képződik a váltakozóan sötét és világos rétegekből álló pozitiv fényáram. Ez azonban nem jöhet már létre, ha a ritkítás oly nagy foku, hogy a gázmolekulák közepes uthossza a pozitiv sarkig, v. azon tul terjed. Ez esetben a negativ sarktól eltaszított részecskék egyenes vonalban repülnek tova, bármilyen helyzetü legyen is a pozitiv sark, mig a szemközt levő edényfalat nem találják; itt az üveget fluoreskáló fényre indítják. A ritkítás ily nagy fokán levő gázban az anyag oly állapotban van, hogy ez a rendes állapottól teljesen elütő. Ezért nevezte el Crookes ezt a negyedik halmaz-állapotnak s az ily állapotban levő anyagot sugárzó anyagnak.

Geist

Gáspár, gazda, szül. Gyulán, Békés vm. 1817 szept. 21., megh. 1872 dec. 2. Elemi iskoláit elvégezve, kádármesterségre adta magát. 17 éves korában Bécsbe, a hires Milly gyertyagyáros gyárába került, hol az akkoriban uj gyertyakészítést eltanulván, Pesten a ŤPannoniať gyertyagyár vezetését vette át. Geist Ádám rokona, ki sertéshizlalással foglalkozott, sertései eladását bizván rá, a sertésüzlethez fogott és földeket bérelt. Rövid idő alatt saját birtokokat szerzett, melyek közül kivált csákói birtokát kitünő berendezéssel és fölszereléssel látta el. Különösen nagy sulyt fektetett az állattenyésztés emelésére, és sertéstenyésztésén kivül, melyet folyamatosan kiváló előszeretettel üzött, hires volt ló- és kivált juhtenyésztése. A G. G.-féle juhfajta. melyet keresztezés utján állított elő, nagy husos teste, bőnyirású és erőteljes gyapja által tünt ki és számos kiállításon elsőrendű elismerésben részesült. Az ötvenes-hatvanas években birtokán nagyhirüek voltak a csákói vadászatok.

Geistinger

Mária, német szinésznő, szül Grácban 1840 jul. 26., a szinpad légkörében nevelkedett. 1854. sikert aratott Bécs, Berlin, Hamburg és Riga városában. 1862. a bécsi Strampfer- nemsokára pedig a wiedeni-szinházban, melynek később igazgatója lett, egészen az operettere adta magát, s csakhamar e műfaj királynőjének nevezték el. Különösen Offenbach darabjaiban remekelt olyannyira, hogy p. a szinpadról való visszavonulása után senki ezeket a szerepeket nem merte többé játszani. (Ezzel a tradicióval csak Pálmay Ilka mert szakítani 1892). Egészen váratlanul a komoly dráma felé fordult s csakhamar itt is, különösen a Schiller-drámákban nagy sikert aratott. Legjobb szerepe Mária Stuart-ban az Erzsébet királynő. 1877. Brünnben egybekelt Müller-Kormann Ágost szinésszel, de nemsokára megint megvált tőle. 1889. szembaja miatt megvált a szinpadtól és ezóta klagenfurti birtokán élt Rastenfelden, 1893 őszén Klagenfurtba költözött. Ellentétben egykori hires versenytársnőjével Gallmeyerrel, nagy vagyonra tett szert. Budapesten Lesser igazgatása alatt lépett fel utoljára (a német szinházban).

Geithain

város Lipcse szászországi kerületi kapitányságban, 7 km.-nyire Rochlitztól, az Eula és vasut mellett, (190) 5007 lak., tégla- és mészégetéssel.

Gejza

l. Géza.

Gejzir

az olyan időszakos melegforrás, mely vizét magas sugarakban löveli fölfelé. A G. (geysir) név a legrégebben ismert G. nevü izlandi forrástól van, mely nevet a tüneményre általánosították. a földön mindenfelé vannak G.-ek, de leginkább három területen ismeretesek és ezek a legnevezetesebbek is. Az izlandi Haukadal-terület, az uj-zélandi Taupo-terület és az észak-amerikai Yellowstone National Park (Rocky Mountains hegység Wyomind, Montana és Idaho territoriumok összeszögelésénél). Legnagyobb kiterjedésü az izlandi, mely 230  mérf., az uj-zélandi 115, a Yellowstone National Park pedig 160  mérf. A 3 terület G.-jei között a vizoszlop magasságára nézve kevés az eltérés, legmagasabbra lövelik vizüket a Yellowstone Park G.-jei. A viz felszökése a G.-ekben nagyon külkönböző időszakokban következik be. Vannak, amelyek nehány percnyi, melyek nehány órai, nehány napi, nehány heti, sőt nehány hónapi időközökben is szöknek fel, de egyazon G. felszökési időköze sem mindig állandó, sőt szökő ereje is változik az évszakok szerint, amint hogy általában némelyek müködése sok véletlenségnek van alávetve. A viz felszökése, erupciója föld alatti dörgéssel kezdődik, aztán a viz a medence tetejéig emelkedik, forr és bugyog, mig végre a hatalmas vizoszlop gőzfelhőkbe burkolva nyilsebesen szökik fel. A tünemény nehány percig tart. A G. felszökését sokféleképen magyarázzák. Legáltalánosabban elfogadott és legvalószinübb is Bunsennek még 1847-ből datáló G.-elmélete (Pogg. Ann 1847). E szerint a viz a G. csatornájának legmélyebb részén a felette levő vizoszlop nyomása alatt 100 fokon tul hevül, a nyilás táján pedig jelentékenyen lehül. Amint a csatorna legnagyobb mélységében levő viz hőfokának folytonos emelkedése a mindinkább ujból meg ujból oda áramló tulhevített vizgőz következtében a nyomás magasságának megfelelő forráspontot érte el, gőzzé változik. A gőztömeg lent a mélységben a fölötte levő viztömeget nagy erővel veti föl a levegőben, ahonnan lehülve esik megint vissza a G. csatornájába. A mélyebb vizrétegek fokozatos tulhevülése ujból kezdődik, mig a fejlődő gőztömeg a fölötte levő vizoszlopot megint fölemeli és a csatornából kiveti. E tünemény időközökben ismétlődve, adja a G. erupcióját. Müller freibergi tanár egy készüléket is talált fel a G. kitöréseinek utánzására, mely egy 13 cm. széles és 1 m. magas, alul zárt, fölül öblös medencével ellátott pléhcsőből áll, melyet tele töltenek vizzel s alul és középen erősen felhevítenek, mire önként gőzkitörések állanak elő, melyek időnkint ismétlődnek. V. Ö. Vinutze, Ueber die Bedingungen der Geysirs (Nacht. d. k. Ak. v. Göttingen 1880).


Kezdőlap

˙