Gekkor

(állat, Ascalabotus fascicularis Dam.), az Acalabatae vastagnyelvü gyikok családjának egyik faja, melynek farkán a pikkelyek tüskések, háta szürke vagy barnásfekete, határozatlan szinü sötét foltokkal, hasa fehéres; hossza 13-16 cm. Hazája Spanyolország, Portugália, Dél-Franciaország, Olasz- és Görögország. L. még Geckotidoe.

Gela

nevezetes ókori várost Szicilia déli partján, hasonnevü folyó mellett (ma Fiume Oliva). 690-680 közt alapították a krétai s rhodosi dórok közös erővel. 504-től Kleander, Hippokratés s főleg Galon alatt, ki különben itt is született, hatalmassá lőn, de mikor 485. Gelon szirakuzába tett székhelyét, hanyatlásnak indult. Strabó idejében lakatlan hely, mert 405. Karthagó, 280. meg Agrigentum (Akragas) teljesen lerombolták s a sok baj miatt a lakói elhagyták. Itt halt meg Aixchylos. Romjai a mai Terranuova mellett láthatók.

Gelasius

néven két pápa uralkodott az egyházban, 1. (I.) pápa (492-496) mozgalmas időben vett az egyház kormányzását kezébe s egész uralkodása ugyszolván a manicheusok és pelagianusok elleni harcban telt el; ez időben folytak még a keleti egyházzal való viszályok is. G. pápa rendelte el, hogy az egész anyaszentegyházban Mária tisztulásának emlékezetére ünnep tartassék (Gyertyaszentelő Boldogasszony), az ünneppel akarván ellensulyozni és megszüntetni a Luperkáliák-néven ismert ünnepet, amelyet Lupercus (Faunus) ősrégi római isten tiszteletére szoktak volt megtartani febr. 15. G. adta ki: De libris recipiendus c. rendeletét, mely a hiteles könyvek jegyzékét foglalja magában. Különben vannak, akik e rendelet szerzőjéül nem fogadják el G. pápát. Annyi azonban bizonyos, hogy a rendelet eredeti és rövidebb szövege G. pápától ered (Ballerini, Mansi). Irt a pelagianusok ellen; a luperkáliák ellen; az egyházi átok erejéről stb. - 2. G. (II.) pápa (1118-1119), szül. Gaëtában s ezért geëtai Jánosnak is nevezik. II. Paskál halála után az akkori német császár, V. Henrik ellenesei pápává választották, midőn azonban V. Henrik március elején váratlanul megjelent Róma falai alatt, G.-nak futnia kellett. V. Henrik VIII. Gergely néven ellenpápát állított. G. meghalt 1119 jan. 18., utközben Clugny felé.

Gelatina

gyártását l. Enyv. - A borászatban alkalmazott G. halványsárga egész barnás szinü, kemény lapokból áll, melyek rendszerint 100 gmot nyomnak. A gelatina derítő hatása abban áll, hogy a borban levő csersavval és humuszanyagokkal csapadékot okoz, mely a borban uszkáló s annak zavarosságát okozó anyagokat magával az üledékbe rántja, s felette a bor egészen tiszta lesz. Használata a következő: egy hektoliter borra 8-12 gr. G.-t összetörünk, s azután folytonos keverés közben meleg vizben feloldjuk, az oldatot kihülése után egy sajtár borral jól összekeverjük s végül a deritendő borhoz elegyítjük, melyet eközben a kavaróval mozgásban tartunk. Amint a bor megtisztult, azonnal le kell fejteni üledékéről. Legkedveltebbek a Laine G. és Weinlauba. G. - A khinai G.-t l. Agar-agar.

Gelatonigráfia

Sand által feltalált eljárás könyvnyomói kliséknek kézi-rajzokról való készítésére. Valamely teljesen sima (cink-, porcellán- v. üveg-) lemezre körülbelül 1 mm. vastagon kénsavas baritot és timsót tartalmazó, vizzel higított gipszpépet kenünk, s azt megszárítjuk. Ha ez megtörtént, függélyesen tartott tűvel belekarcoljuk a rajzot s miután a lemezet körülkerítettük fából, viaszból v. hasonló anyagból álló rámával, 8-10 mm. vastagon olvasztott hengeranyagot öntünk reá. Meghülte után leválasztjuk a hengeranyagöntvényt s krómsavas káli gyenge oldatával bevonjuk, amely annak fölsejét keménnyé teszi. Hogy a nyomáshoz szükségelt magassága meglegyen, a hengeranyag-lemezt deszkalapocskára enyvezik.

Gelbschoten

l. Gardenia.

Gelcich

(ejtsd: gelcsics) Jenő, osztrák tengerész, szül. Cattaroban 1854 jan. 14. Egyideig mint sorhajó-zászlótartó szolgált a hadi tengerészetnél, 1878. aztán kilépett az aktiv szolgálatból s a cattaroi tengerészeti iskola ideiglenes igazgatójává neveztetett ki. 1881 óta a lussinpiccoloi tengerészeti iskola igazgatója. Több értekezést tett közzé a különböző szaklapokban s a következő munkákat irta: Die Theorie des Schiffsmagnetismus (Bécs 1877); Physische Geographie des Meeres (u. o. 1889); Corsi di astronomia nautica (u. o. 1881); Trigonometria piana e sferica (u. o. 1881); Studien über die Entwickelungsgeschichte der Schiffahrt (Laibach 1881); Die Insel Lussin als klimatischer Winterkurort (Bécs 1888); Gesch. der Uhrmacherkunst (Weimar 1887); Estudios sobre el desenvolvimiento historico de la navegacion (Valencia 1889); La scoperta d'America e Cristoforo Colombo nella letteratura moderna (Görz 1890); Magnetische Ortsbestimmungen an den Südöstlichen Grenzen der Monarchie (Bécs 1887); Zwei Briefe über die Maghellanische Weltumsegelung (u. o. 1890); Die Instrumente und die wissenschaftlichen Hilfsmittel der Nautik zur Zeit der Entdeckung Amerikas (Hamburg (1892) stb.

Gelder

Aert de, hollandi festő, szül. Dortrechtben 1645., megh. u. o. 1727. Művein Rembrandt hatása látszik meg. Legjelentékenyebb művei: Krisztus föltámadása (drezdai képtár), az u. n. Zsidómenyasszony (müncheni képtár).

Gelderland

(Geldern), a Németalföldnek egyik tartománya É.-Brabant, a Zuider-tó, Utrecht, D.-Holland, Overyssel németalföldi tartományok és Poroszország közt, 5082 km2 területtel, (1892) 520 210 lak. (1 km2-re 102). A mélyen fekvő, sik tartományt gyakrabban pusztítják áradások, minő volt az 1825-iki. A Betuwe nevü sziget a Lek és Vaal között az egyedüli jó termőföld. A tartomány É-i részében van a Beluwe, a Rajna, Yssel és Zuider-tó között; itt a futóhomok az uralkodó; nagy részei egészen terméketlenek; a lakosságnak azonban sikerült szivós kitartással már jó darabot termékeny földdé tenni. Az Arnhem körüli vidék dombos, amiért hollandi Svájcnak is hivják. Az említett folyókon kivül még az Eem, Linge, Berkel, Grift és Schipbeek öntözik. Az egész tartománynak 24%-a szántóföld, 26%-a rét és legelő, 14,5%-a erdő és 24%-a puszta. A főtermékek: olajos növények, komló, dohány és gyümölcs. Az állatállomány jelentékeny, különösen a lovait külföldön is keresik. Az ipar már nem oly fontos; főképen téglaégetéssel, papir-, bőr-, sörgyártással foglalkozik. A tranzito-kereskedelem élénk. A tartomány 4 járásra oszlik, ezek: Arnhem, Nimwegen, Zütphen és Tiel. A főváros: Arnhem. G. legrégibb története tele van ellenmondásokkal;annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy magvát a középkorban Gelre nevet viselő, a Maas és Niers között fekvő és későbben Felső-Geldernnek nevezett rész alkotta. Ennek a résznek, amely még Zütphennel is bővült, az első grófja Henrik volt, aki e cimet 1130. vette föl és a régebben külön grófságot alkotó Betuvát is birtokaihoz csatolta. Nagy jelentőségű volt a grófságra nézve III. vagy Sánta Ottó kormánya (1229-1271), aki megszerezte Nimwegent, a Fieli- és Bommeli-waardnak nagy részét és más kisebb birtokokat. Az ő unokája, Reinhold, Bajor Lajostól megkapta 1339 márc. 19. a hercegi cimet. A hercegi család férfiága 1371. Eduárdban kihalt és birtokára két nő örökös tartott igényt. nyolc évi versengés után végre Vilmos, Jülich birtokosa és G.-i Mária fia lett a győztes. De már 1423. ennek a férfiága is kihalt. Az örökös Vilmos nővérének fia, Egmondi Arnold lett, aki azonban tartozott Jüdlichet Berg hercegeinek visszaadni. Arnold 1472-ben fiának, Adolfnak kitagadásával G.-ot Bátor Károlynak adta el; is került ez azután, bár hosszasabb küzdelmek árán V. Károly császár birtokába. Ezóta G. egyike volt a németalföldi tartományoknak; négy részre volt fölosztva: Roermond, Nimwegen, Zütphen és Arnhem. Ezek közül az első Felső-Geldernek is nevezték. A németalföldi szabadságharcban csak ez utóbbi maradt hü a spanyolokhoz, mig a többi három, vagyis Alsó-Geldern a spanyoloktól elpártolt és 1579. az utrechti unióhoz csatlakozott. A spanyol örökösödési háboruban I. Frigyes porosz király, mint Jülich-Cleve örököse, igényt támasztott Felső-Geldernre; annak egy részét 1703. hadaival megszállotta és az utrechti békében azután meg is kapta; mig a többi rész Ausztriának jutott. Az 1795., 1797. és 1801-ki békekötések G.-ot franciaország birtokában juttatták. Napoleon 1810. Yssel-Supérieur név alatt külön départemantné alakította. A 1815-iki bécsi kongresszus azután Poroszország és az ujonnan alkotott németalföldi királyság között megosztotta. A Poroszországnak jutott rész; Düsseldorf-kerület egyik darabja. V. ö. Spaen, Hist. van G. (2 köt.) és u. a., Oordelkundige Inleiding tot de Hist. van G. (2. köt.); Nyoff, Gedenwaardigheden uit de Geschiedenes van G. (1830).

Geldern

1. németalföldi tartomány, l. Gelderland. - 2. G., az ugyanily nevü járás székhelye Düsseldorf porosz kerületben, 44 km.-nyire Düsseldorftól, a Niers és vasut mellett, (1890) 5536 lak., selyemszövéssel, sör-, szivar-, cipőgyártással és szeszégetéssel. A 878. alapított város először a G.-i grófok, későbben egészen 1343-ig a G.-i hercegeknek volt székhelye.


Kezdőlap

˙