Gerok

Károly Frigyes, német költő és luteránus teologus, szül. Württembergben Waihingenben 1815 jan. 30. Tanult a stuttgarti gimnáziumban, majd 1832-től 1836-ig a tübingai teologiai szemináriumban, hol 1840-1843. repetens volt. 1844. böblingeni, 1849. stuttgarti diakonus, 1852. ugyanitt dékán (szuperintendens), 1868. első udvari hitszónok, a konzisztorium főtanácsosa és főpap lett. Németországban kiváló hitszónok hirében áll s hazájának elsőrendü vallásos költője. Mint prózairó több kötet egyházi beszédet és bibliamagyarázati munkát irt, s mint költőtől számos kötet vallásos költemény jelent meg, melyek, ugy az előbbiek, mint emezek is, több - némelyek kilenc - kiadást is értek s részben angol nyelvre is lefordíttattak; vallásos költeményei közül magyar nyelvre is többet lefordítottak, igy Karsay S. evang. püspök a protest. árvaházi naptárban közölt néhányat, Kovács Lajos pedig Egyházi beszédeket (Pest 1860) irt G. után.

Gerokomia

(gör.) az aggastyánkor ápolása.

Gerold

osztrák kereskedő és könyvnyomdász család. G. József, szül. 1747., megh. 1800. A Kalivoda-féle könyvkiadóhivatal átvételével alapját vetette meg a család tekintélyének, 1876-tól udvari, 1780-tól egyetemi könyvnyomdász. Utóda G. János (1872-1806), valamint G. Károly alatt (1783-1853) a cég nagy tekintélyre tett szert. Ez utóbbi volt a német könyvkereskedők börzeegyesületének megalapítója Lipcsében. Fiai, G. Frigyes és G. Móric (a vaskorona-rend lovagja) nagy érdemeket szereztek a német, francia, angol stb. klasszikusok kiadása által. 1867 óta a cég kétfelé oszlott, a G. és Társa, valamint a G. Károly fia cégekre. Kiadványaik felölelik a modern irodalom csaknem minden ágát, 1856-87. a bécsi cs. tud. akadémia kiadói.

Gerolstein

falu Trier porosz kerületben, 22 km.-nyire Dauntól, a Kyll szép völgyében, vasut mellett (1890) 946 lak., lithiontartalmu ásványvizforrásokkal, amelyek közül a Florabrunnen, Sprudel, Hansa- és Charlottenforrás a legismeretesebbek; közelében vasércbányák vannak.

Gerolzhofen

az ugyanily nevü járás székhelye Alsó-Frank bajor kerületben, a Volkach és vasut mellett, (1890) 2167 lak., gyümölcs- és bortermeléssel.

Gérôme

(ejtsd: zseróm) Leó, francia festő, szül. Wesoulban 1824 máj. 11., 1841-44. Párisban Delaroche tanítványa volt és mesterét Olaszországba is követte. Már első festménye, a Kakasviadal (1847) is az ókori életből meríti a tárgyát és ettől fogva G. különös előszeretettel követi ezt az irányt. Egymás után következnek: Anakreon, Görög női szoba, Kandaules király neje, A gladiátorok a cirkuszban üdvözlik Vitellius császárt (1859), Pollice verso (gladiátori jelenet), Phryné a birák előtt (1861), Alkibiades Aspásiánál, A nevető jósok, Kleopatra és Caeser (1866). Mindezekben az ókori magán életet, az ókori emberiség érzelmeit ugy tünteti föl, mint amelyek megfelelnek a mostaniaknak. 1855., 1857. és 1864. Egyiptomban, Arábiában, Sziriában és Palesztinában járt és ettől fogva örömest fest keleti életképeket, ilyenek: Katonasorozás Egyiptomban (1857), A fogoly, A török mészáros (1863), Almeh (1864), Az arabok imája (1865), Az El Assaneyn mecset kapuja Kairóban, a kivégzett bejek fejeivel (1867), Sakkozó arnauták, Török fürdő, táncoló basibozukok, Kikocsikázó hárem, Az arab és lova, anélkül azonban, hogy beléjük igazi életet tudna lehelni. megpróbálkozott allegoriai festményekkel (Augustus kora), drámai ábrázolásokkal (Caesar halála, Párbaj az álarcos bál után) és modern történeti tárgyu genreképekkel is (XIV. Lajos és Moliere, Ney marsall halála, József páter). Mint szobrász az Anakreon, Bacchus és Ámor csoportozattal 1881. a Salonban dijat nyert. A párisi művészeti iskola tanára és a becsületrend commandeurje.

Gerona

1. spanyol tartomány, az ország ÉK-i részében Franciaország, a Földközi-tenger, Barcelona és Lerida között, 5865 km2 területtel, (1887) 306 583 lak. (32 lak. 1 km2-re). Partjainak hossza 150 km.; ezekből nyulik ki a Creus-fok, a Norfeo és Stardi fokok közt van a Rosas-öböl. Gazdag a tartomány a földalatti kincsekben (San Juan de las Abadesasnál szén-, továbbá vas- és ólom-ércekben) és ásványvizforrásokban (Banolas, Gerona, Campdura, Ripoll, Caldas de Malavella), de ezeket nem aknázzák ki. Ellenben az ipar (pamutszövés és fonás, szappan- és papirgyártás, malomipar, hajóépítés stb.) és kereskedés jelentékeny. A tartomány 6 járásra (partido) oszlik, ezek: G., Bisbal, Figureas, Olot, Ribas, Santa-Coloma de Farnes. Fővárosa G. - 2. G. Az ugyanily nevü spanyol tartomány fővárosa, püspöki székhely és erősség 68 km.-nyire a francia határtól, vasut mellett, (1887) 15 497 lak., nagy papirgyárakkal, pamutszövőkkel és fonókkal és dugókészítéssel. A város egy része síkságon, másik része megerősített dombokon épült, a két részt egymástól az Oa-folyó választja el. A sikon épült rész a Mercadal, a dombon épült rész szük és kanyargós utcákból áll, fölöttük a Monjuich nevü erősség emelkedik. A székesegyháza, amelyhez 20 m. szélességben 68 lépcső vezet föl, nagy és otromba külsejü épület, amelyben régi sirokat, szép faragványokat és egy XIII. századbeli gazdagon diszített bibliát őriznek. A székesegyházon kivül még 3 régi templom van. G., az ókorban Gerunda, minden időben fontos erősség volt. Aragonia királyai gyakran választották székhelyökül, kormányuk alatt népes és gazdag város volt. A franciák 1684. eredménytelenül ostromolták, 1694. ugyan elfoglalták, de a ryswicki békében ismét kiszolgáltatták. 1710. és 1809. a franciák szintén ostrommal vették be. A spanyol ujabb polgárháborukban többször szerepet játszott.

Geronimo de san yuste

hieronimiták kolostora Caceres spanyol tartományban. 1809. Soult feldulta s azóta el van hagyatva. Itt halt meg két évi tartózkodás után 1558 szept. 21. V. Károly császár.

Gerontesz

(gör. a lat. patres, senatores, a. m. öregek). Az idősebb előkelő férfiak, kik a király tanácsadói voltak. Már Agamemnónnak is megvoltak a maga G.-jai. A régi patriarkális királyság idejében a királlyal együtt a szokásjog képviselői, őrei. Ezeknek a testülete a gerúzia, mely az arisztokratikus államokban főhatalom volt. Spártában az u. n. lykurgosi törvényhozás rendezte e tanácsot, mely 28, legalább 60 éves, feddhetetlen életü polgárból s az elnöklő két királyból állott. A tanács korlátozta a király s a népgyülés esetleges tulkapásait; az arisztokraták érdekeit képviselte. Választásuk, mely életfogytiglanra szólt, ugy történt, hogy a választandók elhaladtak a nép közt s akinek nevét ez a legélénkebb tetszéssel hangoztatta, bekerült a tanácsba. Működésük birói a főbenjáró dolgokban, amelyek becsületvesztéssel vagy halállal jártak s politikai, mert ők döntöttek béke és háboru fölött, s ők vitatták meg a népgyülés elé terjesztendő javaslatokat. Felelősségre vonhatók nem voltak s a népgyülésen is, ahol különben csak szavazás volt, szólásjoggal birtak. Hatalmuk és jelentőségük az eforok intézményének fejlődése után nagyon alászállt. Ilyen geruzia volt, Spárta mintájára, a szintén dór Krétán is.

Gerontokrácia

l. Gerontesz.


Kezdőlap

˙