1. Ede, német festő, szül. Amsterdamban 1814 márc. 22., meghalt Düsseldorfban 1878 jun. 5. A düsseldorfi akadémián képezte ki magát és eleinte romantikus és vallásos tárgyu képeket, utóbb azonban életképeket festett. jelesebb művei: Jelenetek Faust-ból és Romeo és Juliá-ból; Krisztus sirbatétele; Gusztáv Adolf holttestének föltalálása; Wallenstein katonáinak éjjeli tábora egy templomban; A Szt. Miklós éj; A Szt. Márton est (hamburgi képtár); Karácsony reggel (stockholmi muzeum); A nagymama képes bibliája; Zeneestély (kölni muzeum); Esti istentisztelet; Karácsonyi ünnepély stb. Nagyon jó szinező, különösen sikerült neki a mesterséges világítás visszaadása.
2. G. Frigyes, német festő, született Weselben 1835 máj. 5. Drezdában és Dösseldorfban képezte ki magát, főleg a monumentális festészet terén. 1866-tól kezdve Olaszországban folytatta tanulmányait, majd Berlinben telepedett le. Valamennyi műve közt legkitünőbbek a berlini fegyvertárban festett falfestményei (római diadalmenet). A berlini művészeti akadémia tanára és tagja.
Vilmos, német protestáns teologus és keleti nyelvész, született Nordhausenben 1785 febr. 3., megh. Halleben 1842 okt. 23. A helmstädti és göttingai egyetemeken teologiai és nyelvészeti tanulmányait bevégezvén, az utóbbi helyen magántanárul képesítette magát, előbb repetens lett, 1809. a hordhauseni gimnáziumnál tanár, 1810. a hallei egyetemnél geologiai tanár, 1827. konzisztoriumi tanácsos cimet nyert. Az észelvi iránynak ő volt itt Wegscheiderrel együtt vezérbajnoka; e miatt az orthodox irányu Evangelishcer Kirchenzeitung ostromainak állandó céltáblául szolgált, sőt ennek emberei mint felforgató racionalistát a kormány előtt is bevádolták és bár sikertelenül, tanári székéből való elmozdítását sürgették. A héber nyelvészet ujabb fellendülése főként neki és Ewaldnak köszönhető; héber szótára 1810-12. jelent meg először, több műve még ma is használatban van, ilyenek: Hebräische Grammatik (23-ik kiadása 1881): Thesaurus philologicus criticus lingvae Hebraeae et Chaldaeae (1835-58 Rödiger által bevégezve); Hebräisch-deutsches Handwörterbuch (8. kiadás 1878).
Königsberg és Merienwerder porosz kerületek határán fekvő 42 km2 területet borító tó, amelynek É-i csúcsában végződik a Weinsdorfi-csatorna.
(olaszul sol bemolle minore, franc. sol bémol mineur, ang. fiat minor) ritkán előforduló moll hangnem, melyet kilenc b-vel jegyeznek elő.
1. János Mátyás, német humanista, szül. Rothban (Ansbach) 1691 ápr. 9., meghalt 1761 aug. 3. 1730. a lipcsei Tamás-iskola rektora volt, 1734. tanár lett Göttingában, ahol az első filologiai szemináriumot alapította meg. Nevezetes G. működése nemcsak a filologiában, hanem a felsőbb iskolaügy tekintetében is. Főműve: Novus linguae et eruditionis romanae thesaurus (Lipcse 1749, 4 kötet), nevezetes még Scriptores rei rusticae (u. o. 1735, 2 kiad. Ernestitől, 1773-74, 2 köt.) cimü műve, továbbá Quintilianus (Göttinga 1738), az ifjabb Plinius (Lipcse 1739, Ernestitől 1770, Schäfertől 1805); Claudianus (u. o 1759); Orpheus (Hambergertől, u. o. 1764) kiadásai. A tanügyi irodalom körébe vágnak a következő munkái: Chrestomathia Ciceroniana (Weimar 1717, 7. kiad. 1775); Chrestomathia Pliniana (legelőször u. o. 1723); Chrestomathia graeca (u. o. 1731); Primae lineae isagoges in eruditionem universalem (legelőször 1756, Utóiratot adott ki hozzá Lipcse 1774, 2. kiadás 1784, 2 kötet) stb. Kisebb munkái: Opuscula minora cimmel 8 kötetben jelentek meg (Boroszló 1743-45). V. ö. Ernesti, Narratio de Gesnero (Lipcse 1762).
2. G. Konrád (latinus Gesnerus), német polihisztor, született Zürichben 1516 márc. 26., meghalt ugyanott 1565 december 13. 1537-ben Lausanneban a görög nyelv tanára, azután Montpellier és Baselban folytatta orvosi tanulmányait, végre Zürichben telepedett le mint orvos. G. a tudomány különböző terein bámulatos tevékenységet fejtett ki, az irodalomtörténetnek uj irányt tört Bibliotheca universalis, seu catalogus omnium scriptorum in tribus linguis graeca, latina et hebraica, exstantium (Zürich 1545-55, 3 köt.) cimü munkájával, a természetrajzot tudományos szinvonalra emelte és saját kutatásai s megfigyelései alapján rendszeresítette. A zoologiában nyert eredményei alapvetőknek mondhatók, az állatokat ő osztja be és ő irja le először természettudományi alapon. A középkor botanikusainak egyik legnevezetesebbike, azért német Pliniusnak is nevezték. Munkái: Historia plant. (Basel 1541), Catalogus pl. (Zürich 1542); De raris et admirandis herbis (u. o. 1555); De Stirpium collectione (u. o. 1587). V. ö. Hanhart János, G. Konrád (Wintertur 1824).
L. Mart. (növ.), a róla nevezett család többnyári fünemü ritkán cserjés génusza, 60 fajjal Amerika forró vidékein, különösen Braziliában. Töve gumós, levele átellenes v. örves, fogas. Virága nagyon csinos, csöves, a széle ötkaréju, gyakran kétajaku és szártetőző fürtté egyesül, v. pedig egy v. több virága a levél tövében diszlik. Gyümölcse sokmagu tok. Számos csinos faját üvegházban s termekben ápolják (l. a Teremnövények II. mellékletét). Ugy ápolják mint a rokon Gloxiniát.
(Gesneriaceae), kétszikü növénycsalád az ajakos viráguak rendjében, csöves, tölcsér- v. harangalakuk, de kétajaku szirmokkal s ezek csövéhez nőtt himekkel. A közelről rokon tátogatóktól füleg az egyrekeszü gyömölcs falán levő placentája különbözteti meg. Mintegy 40 neme 700 fajjal, legnagyobb részt a tropikus tartományokban tenyészik. Többnyire nagy és élénk szinü virága tüntetik ki. Egyes fajait nálunk is ápolják (Gloxinia, Achimenes). Termesztés folytán a kertben a kétoldalas virágok helyett nagyon gyakran csillagszerüek fejlődnek (peloria) s némelykor egész tövön állandók. V. ö. hanstein, Monographie der Gesneracee, a Linnaea-ban (1856-65).
(ejtsd: dzsesszi) Romolo, olasz Afrika-utazó, szül. Ravennában 1831 ápr. 30., megh. Suezben 1881 máj. 1. Eleinte osztrák tiszt volt, részt vett Velence felkelésében, azután Schamyl alatt az oroszok ellen harcolt, majd Gordon alatt egyiptomi tiszt lett. 1876. átkutatta az Albert-Nyanzát, aztán a Fehér-Nilust Dufile és Mvután között. 1877. Fadassiba (Afrika) jutott, később a felső Nilus vidékén a rabszolga-kereskedés elnyomásával bizták meg s G. mint pasa nagy szigorusággal járt el hivatalában. 1878. a szudáni Bar-el-Gazal tartomány kormányzója lett. V. ö. Felkin, Uganda and the Egyptian Soudan (London 1883).
Hermann, másként Brunecki-i G., Schwyz és uri kantonok állítólagos császári vogtja, ki a monda szerint Albrecht császár bizott meg azzal a feladattal, hogy a svájci pórokat megfenyítse és gőgjüket megtörje. A zsarnokot a monda szerint Tell Vilmos lőtte agyon 1307. a Küssnacht-ba vezető mély uton, amint ezt Schiller is adoptálta. A hiteles történet azonban épp oly keveset tud G.-ről, mint Tellről; az egykori vogtok sorsában G.-nek még neve sem fordul elő. 130 évvel később előfordul ugyan Aargau-ban egy G. Hermann neve, de ennek Svájc felszabadulásának történetével semmi köze. (V. ö. Svájc és Tell).
Salamon, német idill-költő és festő-művész, szül. 1730 ápr. 1., meghalt Zürichben 1788 márc. 2. apja könyvkereskedő volt, ki 1749. Berlinbe adta egy könyvkereskedőhöz, ahol azonban rövid ideig maradt s mint rajzoló és tájképfestő tartotta fenn magát. Itt ismerkedett meg Ramlerrel, kinek kezdetben nagy befolyása volt költői működésére. Hamburgból, rövid ottléte után, szülővárosába ment, ahol Lied eines Schweizers an sein bewaffnetes Mädchen (1751) és Die Nacht festménye által lett hiressé. Daphnis c. hosszabb költeménye után adta ki azon műveit, melyek hirnevét megállapították: Idyllen (1756); Tod Abels (1758) és Der erste Schiffer. Ezután több évig a festészettel foglalkozott, mig 1772. Idyllen cimen 5 kötet uj költeményt adott ki, saját rajzaival ellátva. G.-nek egykor égig magasztalt idilljei zavartalan boldogságról, arany pásztoréletről szólnak, igazi érzelem és frisesség nélkül. Korábban füleg nyelvének melodikus volta és bájos természetfestése által hatott, ami elfedte gondolatszegénységét és gyönge jellemző tehetségét. Nyelvezetével nagy befolyással volt a német prózára. Mint rézmetsző és tájképfestő is kitünt. Összes művei ismételten jelentek meg, utoljára 1841. V. ö. Hottinger, Sal. G. (Zürich 1796); Jördens, Denkwürdigkeiten (Lipcse 1812) és Wölfflin, Sal. G. (Frauenfeld 1889) Magyarul megj.: Abel kain által lett halála, ford. Kónyi János (Pest 1775); Idylliumi, ford. Kazinczy Ferenc (Kassa 1788); Daphnis és az első hajós (Pozsony 1797); Az első hajós, ford. Kónyi János strázsamester (Budán); Az első hajós. Egy eredeti énekes játék. G. után Vida László. A muzsikát készítette Pacha Gáspár (Pest 1809). V. ö. Weszely, Kazinczy Gessner-fordítása, 1891.