Gienga

Simon (Gyenga), olasz eredetű műépítész, szobrász és mérnök a Báthoryak fejedelmi udvarában Gyulafehérvárott, ahol neki saját háza is volt. Kovacsóczy végrendeletéből tudjuk, hogy ő G. által faragtatott magának kőkoporsót (sarkophagot), melyben a gyulafehérvári székesegyházban kivánt pihenni. G.-nak nagy befolyása volt a művészet-kedvelő Báthory Zsigmond fejedelemre. A szobrászatot kedvelő és maga is művelő Báthory András bibornok-fejedelem még inkább méltányolta G. művészetét. Politikai martirságot szenvedett testvérének, Boldizsárnak együtt faragtak diszes kőkoporsót, melybe aztán a belvégzetü fejedelem maga temettetett. A G. terve szerint restauráltatta a gyulafehérvári fejedelmi palotát. Az Ompoly vizét G. terve szerint akarta Sárdról Fehérvárra bevezetni. G. Simon és testvére Fabius 1602. a Báthory Zsigmond és Bárta cs. tábornok közt folyt hadakozás zavarai között Alvinc várában megöletett. V. ö. Szamosközy, Történelmi Maradványok, III. 5.

Gierke

Ottó, a germán jog tanára, szül. Stettinben 1841 január 1-én. A berlini egyetemen tanár és titkos igazságügyi tanácsos. Művei: Deutsches Genossenschafts-Recht (1868, 2 kiad. 1881); Der Humor im deutschen Recht (1886); Althusius u. die Entwicklung der naturrechtlichen Staatstheorien; Genossenschaftstheorie und die deutsche Rechtssprechung; Entwurf des bürgerlichen Gesetzbuches u. das deutsche Recht.

Giers

Gertrud, német szinésznő, szül. Kölnben 1855 dec. 7. A kölni szinházban lépett fel először (1880) s 1889 óta a hannoverai udv. szinház tagja. Nagy sikerrel vendégszerepelt Berlinben, Pétervárott, Moszkvában, Kopenhágában, New-Yorkban. Legjobb szerepei Medea, Phedra, Iphigénia, Az orléánsi szüz.

Giers

németes leirása Girsz orosz államférfiu nevének, l. Girsz.

Gierymski

Miksa, lengyel festő, szül. Varsóban 1846 okt. 15., megh. Reichenhallban 1874 szept. 16. 1863. mint felkelő tiszt az oroszok ellen küzdött, azután Varsóban zenét tanult, majd 1865. Münchenbe ment, hol Wagner Sándortól, Adam F.-től stb. tanulta a festészetet. Leginkább lengyel tárgyakat dolgoz fel. Művei közül felemlítendők: Lengyel fonóka; Lengyel országut télen? Pisztolypárbaj lóhátról; Vadászok találkozása az erdőn; Imádkozó zsidók; Látogatás holdvilágnál; Felkelők az erdőn; Kozákok átvonulása; Parforce-vadászat a mult században (1874, a berlini nemzeti képtárban). G.-t 1872. berlini akadémia tagjává választották.

Giese

Ernő Frigyes, ném. építész, szül. Bautzenben 1832 április 16. Előbb düsseldorfi, 1878-ban pedig drezdai tanár volt, 1874 óta Weider Pál építésszel együtt foglalkozik építésekkel. Több építészeti tervrajzával nyert pályadijakat, s ilyenek után készültek: a városi szinház (1873) és a műcsarnok (1878) Düsseldorfban, a lutheránus templom Drezdában (1882); a központi pályaudvart Drezdában szintén az ő tervei szerint építették. Ezeken kivül számos házat és villát épített Drezdában s a szomszéd városokban, valamint a Rajna mentén.

Giesebrecht

1. Frigyes Vilmos Benjámin, német történetiró, szül. Berlinben 1814 márc. 5., megh. Münchenben 1889 dec. 17. Ranke alatt végezte történeti tanulmányait és 1837. gimnáziumi tanár lett Berlinben. 1857. a königsbergi egyetem hivta meg a történet tanszékére, ahonnan 1862. a müncheni egyetemhez került, hol egyuttal a történeti szeminárium igazgatója és a történeti társulat titkáraként működött. Sok évi előkészület után adta ki 1885-ben legfontosabb és nagyszabásu művének, a Geschichte der deutschen Kaiserzeit-nak I. kötetét, melyből 1889-ben összesen 5 köt. látott napvilágot. Ebben a nemzeti egység és az egységes haza szempontjából irt munkában Rőtszakállu Frigyes uralkodásának majdnem végéig mondja el a nemzet történetét, teli lelkesedéssel a letünt császárság nagysága és fénye iránt, a kutfői apparatus mintaszerü felhasználásával. A hazánk és a német császárok között árpádkori összeköttetésekre is kellő tekintettel volt. A műből több kiadás jelent meg, az I-III. kötet 5 kiadást élt meg mostanig. 1874. átvette G. a Heere-Ukert által kezdeményezett Gesch. der auropäischen Staaten vállalat szerkesztését. Leford. azonfelül Gergely toursi püspök a frankokról irt művét (megj. a Geschichtsschreiber der deutschen Vorzeit sorozatában, 2 kiad. 1878). Egyéb munkái közül a De Gregorii VII. registro emendando (1858), Deutsche reden (1871) és Arnold von Brescia (1893) nevezendők. V. ö. Riezler, Gedächtnissrede auf Wilhelm von G. (München 1891) és Heigel K. T., Essay aus der neueren Geschichte (1892). A magy. akadémia 1889 dec. 18. választotta meg G.-t külső tagjának.

2. G. Lajos német költő, szül. Mirowban, Mecklenburg-Strelitzben 1792 jul 5., megh. Jasensitzben 1873 márc. 18. Tanulmányait Berlinben és Greifswaldban végezte, részt vett a német szabadságharcban és 1816-71. tanár volt a stettini gimnáziumban 1848. a frankfurti nemzetgyülés tagja volt. G. mint költő és pedagogus egyaránt ismeretes. Művei: Zur Offenfeier, költemény (Greifswald 1824); Epische Dichtungen (Stettin 1827); Wendische Geschichten (Berlin 1843, 3 köt.). Válogatott költeményei többször jelentek meg (Lipcse 1839 és Stettin 1867, 2 köt.). Életrajzát Kern irta meg (Stettin 1875).

Giesecke

német könyvnyomdász- és betüöntő-család, melynek említésreméltó tagjai: G. Frigyes Keresztély (mg. 1850 jul. 12.), 1819-ben Schelter Gottfried Jánossal betüöntödét alapított Lipcsében, amely azóta folyton virágzik. Halála után fiai, G. Károly Vilmos Nándor és G. Bernát Rudolf (megh. 1889. jul. 25.) Örökölték üzletét. 1876. az utóbbinak fia, G. György (szül. 1853. febr. 9.) vette át a betüöntöde vezetését s azt nyomdával és nyomdai gépek gyárával bővítette. G. Raimund (szül. 1856 jan. 15.), ő nyomtatta a német császárság kikiáltása előtt a kisebb német államok papirpénzeit. A nyomdászatnak különösen kartográfiai ágát műveli.

Geiseler

János Károly Lajos, német prot. egyháztörténetiró, szül. Petershagenben. Mindenhez közel 1792 márc. 3., megh. 1854 jul 8. Halleban tanult. Clevenben gimnáziumi igazgató volt s itt adott ki egy tanulmányt az evangeliumok eredetéről és elsőkori történetéről: Historisch-kritischer Versuch über d. Entstehung u.d. frühern Schicksale d. schriftlichen Evangelien cim alatt (Lipcse 1818). 1819. a bonni egyetemre hivták meg teologiai tanárul. Itt kezdte meg egyháztörténelmi nagy műve irását, melyből élete folyamán három, halála után pedig, Redepenning kiadásában két kötet jelent meg. 1831. a göttingai egyetem tanárául hivták meg. G. nyomán Balogh Ferenc: Keresztyén egyháztörténelem cimü munkáját irta.

Giessbach

a Brienzi-tónak egyenes vonalban 11 km. hosszu mellékfolyója Bern svájci kantonban, a Schwarzhornon ered; 7 nagyszerü vizesést alkot és közben 300 m. magasról zuhan alá. E vizesések a Berner Oberland egyik látványossága.


Kezdőlap

˙