Gilpin

county Colorado É.-amerikai államban, 432 km2 területtel 5880 lak., Central-City székhellyel.

Gilva

(növ.) l. Golyva és Gelyva.

Gil Vicente

(ejtsd: szilviszenti), 1. portugál költő, a portugál drámaköltészet megalapítója, szül. Lissabonban 1460 táján, megh. nemsokára 1536 után. Eleinte humoros költeményeket irt; első drámai műve a Visitaçao c. pásztordarab (1502) volt. amelyet, valamint többi darabját, nagy Emánuel udvarában nagy tetszéssel adtak elő; innen kezdve hirneve csakhamar hazája határain tul is elterjedt. Leánya: Paula, Mária infánsnő udvarhölgye, kit G. maga képzett ki szinésznővé és fia: Lajos, adták ki először összes műveit (Lissabon 1561). Huszonöt évvel később a szent hivatal (inquizició) javításai által megcsonkítva szintén megjelentek. Ujabban Barreto Feio és Monteiro (Hamburg 1834, 3 köt. és Lissabon 1852) adták ki őket. Spanyolul irt allegorikus darabjai: (Autis) a Böhl Faber kiadta Teatro espanol anterior a Lope de Vega (Hamburg 1832) c. gyüjteményben vannak meg. Művei közt találhatni vallásos tárgyu darabokat, tragikomédiákat, tréfákat, melyek szerjőjüknek drámairói tehetségéről tanuskodnak és a portugál nemzeti vigjáték alapvető darabjaiul tekinthetők. G. nyomában számos, nálánál népiesebb irányu drámairó támadt, ilyen p. Prestes Antal, Chiado, stb.

2. G., portugál ötvös, kit néha minden ok nélkül G.(1)-el tévesztettek össze. Ő készítette indiai aranyból azt a hires szentségtartót (Custodia de Belem), melyet Emánule király a Kelet-Indiába vezető tengeri ut felfedezésének emlékére Belemben (1502). állított kolostornak adományozott. E szentségtartót ma az Ajuda-palotai kincstárban őrzik.

Gil y Zárate

l. Gil de Zárate.

Gím

szarvas, őz, dámvad stb. nősténye, de különösen a szarvasé (igy is: szarvasgím). Régi iróinknál közönséges szó; ma inkább a költők használják. L. Szarvas.

Gimel

héber betü l. G.

Gímes

község l. Ghymes.

Gímesi

János, budai prépost, alkancellár s 1278 óta kalocsai érsek. Kun László és III. András idejében erős védője a magyar szabadságnak. Midőn a főurak egy része III. András helyett Károly Róbertet akarta a trónra ültetni, VIII. Bonifác pápa 1298. Miklós ostiai püspököt és bibornokot küldte G.-hez hogy őt Károlynak megnyerje, de G. határozottan kijelentette, hogy András életében mást el nem ismer magyar királyul, s midőn András 1301. meghalt és Károlyt párthivei megkoronázták, G. a budai országgyülésen Vencel cseh király megválasztását javasolta. A rendek őt többedmagával Prágába küldötték, honnan az ifju Vencel herceget magával hozván, azt 1303. Sz.-Fehérváron maga megkoronázta, minthogy az esztergomi érsekség ez időben üresedésben volt. A pápa ezért megdorgálta G.-t s maga elé Rómába idézte, de G. időközben még 1301. meghalt Budán, hová az ifju királyt kisérte. A Szent János templomában a minoritáknál temették el.

Gímgomba

(növ., trifola, trufola, szarvasgomba [részben, de ez helyesen a Clavaria], Tuber Mich.), a tömlős gombák rendjébe, a tuberaceák családjába tartozó és a földben termő gomba. Közönségesen csupán a burgonya-gumóra emlékeztető, jóizü gyümölcstestet értik alatta. maga a növénye pedig fák gyökereinek nedvéből élő fehér moholy (mycelium), mely a G. kiszedésekor részben penészképen csüng róla. Leggyakoribb a G. tölgy- v. bükkfa gyökérzetén, de más erdei, sőt kerti fák alatt is találták. Az ehető gyümölcstestet fekete, ripacsos porcogós héj burkojla be. Tömött husa erősen márványozott, violaszinbe hajló szürke. Márványozása onnan van, hogy a kamrácskák ide-oda hajladozó sorai szorosan összesimulnak. Minden kamrácska hártyáján (hymenium) belül tömlőcskék vannak, amelyek 4-8-ával csoportosuló tüskés spórákat foglalnak be. A G. növénye az őt tápláló fának mindig legszélső gyökérzetén helyezkedik el s ennélfogva az utóbbinak tovahaladását követi. Nagyon valószinü, hogy a gazdanövénynek a G. is hasznára van, tehát a G. nem élősködő, hanem életközösségben (l.o.) élő növény. A G. penészszerü telepén ősz felé csomósodás következik be, mely gyümölcstestté dagad és megérve, spóráit a gyökérzet növekedése irányában szórja. A fekete G.-t (Tuber melanosporum Vitt. vagy T. cibarium Pers.), a vörös G.-val (T. brumale Vitt.) egy fajnak is tartják. Mindkettő ősszel érik, nagyon jóizü és kedvelt. A nyári G. (Taestivum Vitt.) simább és vastagabb héju, husa világos-szinü. Ezt a hármat Franciaországban termesztik is (Périgord, Poitou) s a sertés v. kutya szimatolásával évenkint v. 40000 kg.-ot 300000 frank értékben szednek s nyersen, konzerválva vagy pástétomnak (Strassburg) elkészítve bocsátják áruba. Az olaszok a hagymaszagu főuri G.-t (T. magnatum Pico), a nyári G.-t meg a fodrosbelü G.-t (T. mesentericum Vitt.) több helyen gyüjtik. A G.-k közé a kereskedők a kevésbé jó disznógombát (Chiromyces Vitt.), sőt más egészen értéktelen és rongyos G.-t (T. rufum Pico. T. panniferum), a nagy és kis kutyaorr-gombát (Balsamia Vitt., Genea Vitt.) és másokat. Nálunk régebben keresett étel volt. Mátyus és Pák szerint még a G. szimatolására kitanított ebet is hazánkban tenyésztették; de most hozzánk ez utóbbit Olaszországból hozzák. Több helyen hazánkban is terem a G., Nyitrában, Esterházy István gr. uradalmában 1874. 20 mázsa nyári G.-t szedtek... de mostanában nálunk is inkább a külföldi jut piaczra.

Gimgombafélék

(növ., Tuberaceae), többnyire földbeli, nagyobb, gumóalaku gombák. Spóratömlőjük husos, gyakran levegőtartalmu meddő szövettel, v. hézagokkal kamarákra osztott szövetmasszában, v. a gombatest laza fonadékában van. Ivadékcserjéjök nincs. Földben v. a föld szinén, leginkább fák alatt élnek, mert telepjök szivókákkal a fához erősödik s Mycorhizát alkot. Állati rothadásterméken csak kevés él. A földbelieknek több faja ehető, mérges nincs közöttük. A mérsékelt éghajlat gombái (88 faj), földbeli rejtettségök következtében leginkább az európaiakat ismerik, de valószinüleg másutt is nőnek. Genuszai a Tuber Mich., Balsamia Vitt., Elaphomyces (l.o.), Terfezia Tul. vagyis az oroszlángomba stb.


Kezdőlap

˙