Gioberti

(ejtsd: dso-) Vince, olasz filozofus és politikus, szül. Torinóban 1801 ápr. 5., megh. Párisban 1852. okt. 26. Teologiai tanulmányainak végeztével Torinóban pappá szenteltetett. 1825-től a torinói Athenaeumban a filozofia tanára, majd egyuttal a trónörökös káplánja. Midőn az «ifju Olaszország» törekvéseiben való részvéttel gyanusították. 1833. elfogatott. Néhány hónap mulva kiszabadult ugyan, de számüzetett. 1834. Párisban van, majd Brüsszelben magánintézetben tanító. Itt jelent meg tőle olasz nyelven 1838. a francia Cousin vallásos nézeteinek ismertetése, majd Teorica del sopranaturale (a természetfölöttinek tana, 2 köt.) és 1840. filozofiai főműve: Introduzione allo studio della filosofia (2. kiad. Brüsszel 1844, 4 köt.). Esztétikai és etikai nézeteit Del bello (u.o. 1841) és Del buono (u.o. 1842) c. kisebb műveiben fejtegeti. Nevezetes még Degli errori filosofici di Ant. Rosmini (3 kiad. 1842, 2. kiad. 1846), mely a legjobb mű e hires olasz filozofustól. Politikai főműve 1843. jelent meg Brüsszelben: Del primato morale e civile degli Italiani (3 köt., 2-ik kiad. 1845), melyben a nemzeti megujhodásnak és függetlenségnek szószólója; politikai eszményeül az olasz államoknak a pápa elnöklete alatt álló konfederacióját fejtegeti, melyet a szárdiniai királyság fegyveres ereje támogatna. E mű hatása rendkivüli volt s 1848. visszahivták szülővárosába; képviselő lett s pár hétig miniszter volt. Élénk ronkonszenvvel viseltetett Magyarország ügyei iránt, sőt 1848 dec. 21. Splényi Lajos torinói magyar követnek kinyilatkoztatta, hogy az olasz kormány elismeri Magyarország függetlenségét s hajlandó vele szövetségre is lépni, s még a Radeczkytől esetleg elpártoló magyar katonákat is szivesen fogadja. majd kormányát Párisban képviselte. Torinóban temették el. Hátrahagyott művei közül nevezetesek: Filosofia della rivelazione (Torino 1856); Della riforma cattolica della chiesa (u.o. 1856) és különösen: Della protologia (u.o. 1857) Kiadatlan művei 11 kötetben jelentek meg 1856-63. V. ö. Massari, Ricordi biografici e carteggio di V.G. (Torino1860-73, 3 k.)

Gibertit

(ásv.), l. Magnezit.

Giochi

Giannuario, pápa l. Gyula.

Giocondo

(ejtsd: dsokondo) János fra, olasz archeologus és építőmester, szül. Veronában 1435 körül, meghalt Rómában 1515 jul. 1. Scaliger J. Caesart ő tanította a görög és latin nyelvre és 1499-1506. építőmester volt Párisban. 1514-ben Rómába ment és ott segédkezett Rafaelnek a Péter-templom építésében. Kiadta Vitruviust (Róma 1511); Cato, De rebus rusticis c. művét és egy csomó régi római felirást, melyeket Medici Lőrincnek ajánlott.

Giocoso

(ol. ejtsd: dsokózo), zeneelőadásai műszó, a.m. vigan, csapongóan, szeszélyesen.

Gioia

(ejtsd: dsoja), 1, Menyhért, olasz filozofus és statisztikus, szül. Piacenzában 1767., megh. Minalóban 1829 jan. 2. Eleinte teologiával, majd a paviai egyetemen matematikával foglalkozott; 1799 óta a statisztikai hivatal vezetője. Ő utalt először a statisztikának fontosságára, az erkölcsi és nemzetgazdasági tanulmányokra és ezzel megalapítója lett a morálstatisztikának. 1820. politikai nézetei miatt több hónapig fogságot szenvedett. 1822. jelent meg: Ideologia (2 köt., Milano), melyben Kant-féle elveket a francia szenzualisták szellemében fejteget. Filozofiai főműve: Filosofia statistica (u.o. 1826, 4 köt.). Egyéb iratai között nevezetes: Nuovo prospetto delle scienze economiche (6 köt., 1818-19).

2. G. Flavio, olasz hajós, szül. Pasitano faluban Amalfi mellett, a XIII. sz. végén. Hajós volt, kinek az iránytü felfedezését tulajdonítják, de mint látszik, jogtalanul, mert azt már régebben átvették az európai hajósok a khinaiaktól.

Gioia del Colle

(ejtsd: dsoja del kolle) város, Bari olasz tartományban, 32 km.-nyire Altamurától, a Tarentói-öböl és az Adriai-tengertől csaknem egyenlő távolságban fekvő dombon, vasut mellett, (1882) 17.016 lak., élénk gabona-, bor- és olajkereskedéssel.

Giolitti

(ejtsd: dsolitti) János, olasz politikus, szül. Mondoviban (Cuneo mellett) 1843 okt. 27.; jogot végzett és összeköttetései révén hallatlan gyorsan haladt fel a közigazgatási pályán. Sella (1869) a pénzügyminisztériumba hivta, Depretis (1882) az államtanácsba nevezte ki, szülővárosa pedig képviselőnek választotta, mely állásban Magliani pénzügyminiszter tervei ellen kikelt. 1889 márc. 4. Crispi a kincstár elnökévé, Seismit-Doda visszavonulása után pedig (1890 nov. 19.) pénzügyminiszterré is megtette. Két hét leforgása alatt azonban G. annyira meghasonlott Crispivel és Finalival, a közmunkák miniszterével, hogy dec.9. leköszönt. Azóta esküdt ellenfele volt Crispinek, szintugy a Rudini-minisztériumnak. Miután ezt a kabinetet is megbuktatta, a király őt bizta meg az uj kabinet alakításával (1892 máj. 10.) G. ekkor majdnem kizárólag balpárti képviselőkből állította össze kabinetjét. Crispi, Rudini és a többi pártvezér nyomban meg is támadták, és máj. 26. a kabinet csak 6 szótöbbséggel győzött, ami G.-t arra birta, hogy a királytól a képviselőház feloszlatását követelje. A király engedett kérelmének és a választások 1893 nov. a minisztérium nagy diadalával végződtek. G. azt igérte volt programmbeszédében, hogy Olaszország rákbaját, a deficitet, adóemelés nélkül fogja eltüntetni. Ezt az igéretet azonban nem tudta beváltani, anélkül hogy a hadi költségvetést alábbszállítaná, amitől azonban a hármas szövetség fentartása érdekében a király idegenkedett. A nov. 23. egybegyült parlament mindazonáltal ismételten nagy többséggel fejezte ki G. iránt való bizalmát. De midőn G. takarékoskodás céljából az épp oly fölösleges, mint költséges apró olasz egyetemeket fel akarta oszlatni, több helyen fegyveres ellenállásra talált; 1893 jan. 25. pedig a Banca Romana (l.o.) szennyes üzelmei hozták szenvedélyeket tüzbe. A radikálisok (Colajanni s Imbriani) nem csak több képviselőt, hanem magát G.-t is gyanuba fogták, hogy noha a római bank csalásairól tudott, mégsem rendelte el a sikkasztók ellen a vizsgálatot. G. ezen támadásokkal szemben tagadásra fogta a dolgot, és elvégül a képviselőház a bankok ellenőrzésére vonatkozó uj törvényjavaslatot elfogadta. Midőn a képviselőház máj. 19. az igazságügyi minisztérium költségvetését (1 szavazattöbbséggel) elvetette, a G.- kabinet beadta lemondását, Umberto király azonban csak Bonacci igazságügy minisztert és Grimaldi pénzügyminisztert ejtette el, a G.-kabinet többi tagjai megmaradtak tárcáik birtokában; Eula lett Bonacci, Gagliardo pedig Grimaldi utóda. Az őszi ülésszak előtt G. Dronero városában mondott nagyobb programmbeszédet, melyben az adóknak 40 millióval tervezett felemelését tudatta hiveivel, mely hir hatása alatt a kormánypárt az őszi ülésszak folyamában bomlásnak indult. A döntő válságot különben nem Crispi és Rudini támadásai, sem Imbriani menydörgései okozták, hanem a Banca Romana megvizsgálására kiküldött parlamentáris bizottság jelentése, melyből kiderült, hogy nem csak Miceli (volt kereskedelmi miniszter), hanem G. is (mint a Crispi-kabinet kincstárnoka) már 1889. birt tudomással a bank óriási deficitjéről. Ez a jelentés lerántotta a leplet arról a Panamino-ról, mely kisebb kiadása a francia Panama-botránynak és ugyanoly nagyfoku izgatottságot szült. Nov. 24. a G.-kabinet sietett lemondani. Azóta G. nimbusza tünőben van.

Giordani

(ejtsd: dsordáni) Péter, olasz iró, szül. Piacenzában 1774 jan. l., megh. Parmában 1848 szept. 14. Viszontagságos életét legnagyobbrészt tanárkodással és egyéb hivataloskodással töltötte, kevés jelentékenyet irva, de finom izlésével és bő tudásával nagy hatást gyakorolva korára. Leopardi egyik legjobb barátját és tanácsadóját szerette és tisztelte benne. Mint stiliszta egyike volt a legkiválóbbaknak, de művei kevés eredetiségre vallanak. Többnyire akadémiai dics-beszédeket szerzett: Elogio di Niccolo Masini, Elogii di V. Martinelli, Panegirico ad A. Canova, Ritratto di V. Monti stb. Művei legteljesebb kiadása a Gussalli-féle (Milano 1854). V. ö. Romani, Della vita e delle opera di P.G. (Mantova 1868).

Giordano

(ejtsd: dsordánó), 1. Lukács, olasz festő, szül. Nápolyban 1632., megh. u. o.1705. Azért a bámulatos gyorsaságért, mellyel festeni szokott, Fa prestó-nak nevezték el. Eleinte Ribera tanítványa volt, utóbb Rómában főleg Pietro da Cortona hatása alatt állott. Hosszabb utazásokat is tett Olaszországban; Firenzének és Velencének több templomát ellátta hamarosan odavetett nagy freskóképeivel. II. Károly király 1692. Spanyolországba hivta meg, hol a templomokat és palotákat elárasztotta festményeivel. Kevéssel 1700 után visszatért Nápolyba. A nápolyi szt. Martino-kolostor tesorójának boltozatára 48 óra alatt festette Judit és az érckigyó történetét, a Japánok megkeresztelését szt. Xavér által (nápolyi muzeum) három nap alatt készítette el, Seneca halálát (berlini muzeum) meg éppen 24 óra alatt. Roppant sok függőképe közül a madridi képtárban 65 van, ezek közt sok ó- és ujszövetségi történeti kép, ájtatossági képek, allegoriák, csataképek, mitologiai ábrázolások; a drezdai képtár 20 képe közt: Lóth és leányai; Zsuzsánna a fürdőben; Tarquinius és Lucretia: több mitologiai kép stb.; a bécsi muzeumban többek közt hat nagy kép szüz Mária életéből; a müncheni képtárban hat ókori bölcsész képe; a firenzei Uffizi képtárban a Deianira elrablását ábrázoló festmény stb. A budapesti orsz. képtárban levé három képe közül a Herkules és Nessus (524.sz.) és a Venus és Adonis (534.sz.) gyöngébb. A szent család menekülése Egyiptomba (528.sz.) sikerültebb művei közé tartozik. Készített nehány rézkarcot is.

2. G. Umberto, olasz zeneszerző, szül. 1868. Milanóban végezte tanulmányait. Sonzogno kiadó fedezte fel tehetségét, melyet mintegy bérbe vett. 1982. adták először Mala vita c. dalművét Olaszországban és a szinházkiállítás alkalmával Bécsben is. Mint a legtöbb fiatal olasz komponista, ugy G. is a verismus követője és hive.

3. G. Bruno, l. Bruno.


Kezdőlap

˙