Girandola

(olasz, ejtsd: dsi-, franc. Girandole) pompás tüzijáték, melynél több ezer rakéta és más ragyogó test legyező-alakban egyszerre száll a magasba. A. G.-t Olaszországban a pápa koronázása napján s egyéb egyházi ünnepek alkalmával szokásos tüzijátékok során a legutóljára gyujtják fel. Már a XVI. század közepén (III. Gyula pápa) is megült nagy egyházi ünnepeken felgyujtott G.-ról is van említés téve. - G.-nak neveznek még egy kettőnél többkaru gyertyatartót; továbbá egy drágakövekkel kirakott fülbevalót.

Girandole

Bernát, olasz építész, l. Buontalenti.

Girans

l. Giro.

Girard

(ejtsd: zsirár), 1. Fülöp Henrik, francia iparos, szül. Lourmainban (Vaucluse) 1775 febr. 1., megh. Párisban 1845 aug. 26. A forradalom kitörésekor kivándorolt hazájából, I. Napoleon alatt visszatért és feltalálta a lenszövőgépet, amelyre egy millió franknyi pályadij volt kitüzve, amelyet azonban soha se fizettek ki. 1815. G. Ausztriába ment s Hirtenbergben, Bécs mellett 1825-ben egy fonó-intézetet vezetett; feltalált egy csőüstöt, egy körforgó gőzgépet stb. 1825-44. a lengyel bányászatügy főnöke volt, 1844. visszatért Párisba.

2. G. Gyula Ágost, francia tudós, szül. Párisban 1825 febr. 24. Párisban és Athénben tanult, 1851. Lilleben. 1853. Montpellierben, 1854. a párisi École normaleban a görög nyelv tanára volt. 1874. a Sorbonneban a görög költészet tanára. Művei: Mémoire sur l'tle d'Eubéc (1852), De Megarensium ingenio (1854); Thucydide (pályadijat nyert, 1860): Hypéride (1861); Un proces de corruption chez les Athéniens (1862); Le sentiment religieux en Grece (pályadijat nyert, 1868, 1879); Études sur l' éloquence attique (1874. 2-ik kiadás 1883): Études sur la poésie grecque (1884).

3. G. János Baptiste, mint Ferenc-rendiek: Pere Grégoire volt a neve, svájci filozofiai és pedagogiai iró, szül. Fribourgban (Svájc) 1765 dec. 17., megh. u.o. 1850 márc. 6. Luzernben és Würzburgban teologiát tanult s aztán szülővárosa iskolaügyének Pestalozzi szellemében való ujjászervezésén fáradozott. Szülővárosa hálája jeléül bronzszobrot emelt neki. Főműve: De l'enseignement régulier de la langue maternelle dans les écoles et la famille (Fribourg 1844), melyet a francia kadémia pályadijjal koszoruzott. V. ö. Hunziker O., Geschichte der schweizerrischen Volksschule (2 köt., Zürich 1881).

4. G. Péter Simon, francia mérnök, szül. Caenban 1765 nov. 4., megh. Párisban 1836 nov. 30. 1792. elkisérte Bonaparte tábornokot Egyiptomba. Visszatértekor hid- és viz-építészeti főmérnöknek nevezték ki és egy, az Ourcq vizét elvezető csatorna építésével bizták meg 1819. a párisi gázvilágítás igazgatója lett. Művei: Traité analytique de la résistance des solides (Páris 1798); Mémoires sur le Canal de l'Ourcq et la distribution de ses eaux (Páris 1831 - 45, 2 köt.)

5. G. Stephen, amerikai filantróp, szül. Bordeaux közelében 1750 máj. 24., megh. Filadelfiában 1831 dec. 29. Egy kapitány fia; ifju korában mint hajóslegény Ny.-Indiába, majd New Yorkba ment és 1759. mint kalmár Filadelfiában telepedett le. Csakhamar óriási vagyonra tett szert, melyet gyakran az amerikai kormány asósságainak kifizetésére fordított. Halálakor körülbelül 40 millió dollárt hagyott hátra, melyből 9 milliót különböző jótékony célokra szánt; legnevezetesebb ilyen jótékony célu intézet az utána elnevezett (Girard College) nagy árvaház, melybe 1600 árva tanulónak van helye. V. ö. Life of St. G. by S. Simpson (Filadelfia 1832); Girard College and its founder by H.W. Arey (1856); Scatter-good, Handbook of Girard College (1888).

Girardet

(ejtsd: zsirardé), 1. Ábrahám, svájci rézmetsző, szül. Locleban (Íneuchatel kanton) 1764., megh. Párisban 1823 jan. 2. Nagyon szabatos rézmetszeteket készített. Ilyenek: Krisztus szine-változása, Rafaeltől; A szabin nők elrablása, Poussintól; Titus és Vespasianus császárok diadala; Giulio Romanótól; A holt Krisztus, Andre del Sartótól stb.

2. G. Károly, svájci festő, az előbbinek unokaöccse, szül. Locleban 1810 máj. 13., megh. Neuchatelben 1871 ápr. 24. Cogniet tanítványa; sokat utazott Svájcban, Német-, Olasz-, Spanyol- és Törökországban, Algeriában és Egyiptomban. Genreképeket és történeti képeket festett. Legismeretesebb festménye: Katolikus katonák és szerzetesek meglepnek protestánsokat ájtatosságuk közben (1842, Locle). Illusztrációkat készített Ariosto diszkiadásához és a Thiers-féle Histoire du Consulat et de l'Empire-hoz.

3. G. Eduárd, francia festő és rézmetsző, az előbbinek öccse, szül. Neuchatelben 1819 jul. 21., meghalt Versaillesban 1880 márc. 5. Eleinte rézmetsző és munkatársa volt a Les galeries historiques de Versailles c. nagy munkának és néhány metszetet készített Delaroche meg Cérôme festményei nyomán. Utóbb a svájci, különösen a berni felföldön lakó nép életét tanulmányozta és sok, éles megfigyelésü finom genreképen ábrázolta. Ilyenek: A sebesült kutya, A gyermek halála, A biblia olvasása, Az asztali ima, A nagyanya elbeszélése, Atyai áldás, Országos vásár Bernben és az Árverés.

4.G. Pál, francia rézmetsző, az előbbiek öccse, szül. Neuchatelben 1821 márc. 8., megh. Párisban 1893 febr. Nevezetesebb rézmetszeteit Vernet Horace, Delaroche Brion, Kanus, Vautier, stb. után készítette (p. A szemfényvesztő, Aranylakodalom, mindkettő Knaus után).

Girardi

Sándor, német szinész, szül. Grazban 1850 szept. 5., lakatosságot tanult, de atyja halála után minden előtanulmány nélkül szinpadra lépett, több évi vándorszinészkedés után 1871-ben Bécsbe kapott meghivást, ahol Gallmeyer és Schweighoffer mellett rövid idő alatt a legkiválóbb komikusok közé emelkedett. 1874. átszerződött az An der Wien szinházhoz, hol Strauss, Millöcker stb. operettirók müveiben az elsőrangu komikus szerepeket tölti be. 1893. nőül vette Odilon Ilonát, a német szinház csillagát. 1894 febr. meghosszabították szerződését, melynek értelmében 7 havi működés után évenkint 21.000 forintnyi fizetést kap. 1894 májusban megülte szinész-pályájának 25 éves jubileumát; ez alkalommal Bécs városától a Salvator-érmet kapta. (V.ö. G.-Album, 1894).

Girardin

(ejtsd: zsirarden), 1. Cecil Szaniszló Xavér gróf, francia politikus, szül. Lunevilleban 1762 jan. 25., megh. Párisban 1827. febr. 27. A forradalom kitörésekor kapitány volt egy dragonyos ezredben. Mint a nemzetgyülés tagja eleinte a jobbpárthoz csatlakozott, de később a király buzgóhive lett. Emiatt börtönbe került, melyből kiszabadulva, 1798 Oise département prefektusa lett. Megismerkedvén Bonaparte Józseffel, elkisérte őt Nápolyba és Spanyolországba, ahol dandár-tábornok és a király első istállómestere lett. Visszatérve Párisba, törvényhozó testület tagja és prefektus lett. A bourbonok megfosztották hivatalától s csak 1819. lett a Côte d'Or département prefektusa, amely állását azonban 1820. ismét elvesztette azért, mert mint a kamara (1819 óta) tagja, a kormány ellenzékéhez tartozott. Művei: Lettre sur la mort de J.J. Rousseau (Páris 1824); Mémoire, journal et souvenirs (u.o. 1828, 2 köt.).

2. Delfin Gay, Mme Emile de G., franc. költőnő, szül. Aachenben 1805 jan. 26., megh. Párisban 1855 jun 30. Gay Zsófia irónő leánya, már 17 éves korában kitünt költeményeivel és szépségével. 1831. G. Emilhez ment férjhez. Hirét főként költeményeinek köszönheti: Essais poétiques (Páris 1824-26., 2 köt. és más izben). Regényei: Le lorgnon, Contes d'une vieille fille, Le marquis de Fontanges, Margurite (magyarra ford. Rakovszky István: Margit v. a kettős szerelem, Budapest 1872); szinművei: Judith, Cleopatre, Lady Tartuffe, Le chapeau del'horloger stb. Nagy sikert arattak Vicomte de Launay név alatt 1838-1848. a Presse-ben kiadott párisi levelei (Lettres parisiennes). Összes művei (Oeuvres completes) 1860-61. jelentek meg 6 kötetben. V. ö. Imbert de Saint-Amand, Madame de G. (Páris 1874).

3. G. Emil, francia publicista, G. Sándor gróf törvénytelen fia. szül. Svájcban 1800 jun. 22., megh. Párisban 1881 ápr. 27. Berri hercegnő támogatásával 1828. a Le Voleur és 1829. a La Mode c. lapokat alapította meg; 1831. Gay Delfinát vette nőül és különböző lapokkal és részvényekkel üzött spekulációt. 1836. a konzervativ párt lapját, a La Presse-t alapította meg és ennek olcsó, minden konkurrenciát megsemmisítő árával nagy polemiát hivott ki maga ellen, amely a National szerkesztőjével, Carrel Armand-nal vivott párbajjal végződött, amelyben ez utóbbi elesett. Noha már 1834 óta tagja volt a II-ik kamarának, mindazáltal azon az okon, hogy Svájcban született, 1839. történt második megválasztását megsemmisítették. Ekkor a minisztérium ellen kezdett küzdeni, de - miután 1842. ujból választás alá bocsátották - felhagyott ellenségeskedésével és védelmezte az október 29-iki minisztériumot, hogy aztán 1843. a Presse-ben ismét Guizot ellen lépjen fel. 1848 febr. 24. a republikánus párthoz csatlakozott és az ideiglenes kormány mellett szavazott, de csakhamar ismét ellene, valamint Cavaignac diktaturája ellen küzdött. Napoleon Lajos ellen, kinek az elnökségre való jelölését maga is pártolta, megválasztása után szintén harcolni kezdett. 1850. a nemzetgyülésbe választották be, itt eleintén a hegypárthoz tartozott, de még ugyanazon év folyamán kilépett belőle. Minthogy közben képviselővé választották meg, a Presse szerkesztését Nefftzernek adta át. Az 1851 dec. 2-ki államcsiny után számüzetvén Franciaországból, 1852 őszégi Brüsszelben élt, aztán ismét átvette a Presse szerkesztését, de 1856 nov.-ben teljesen megvált attól és a lapot 8000.000 frankért Millaud és társa bakároknak adta el. 1862. ujból főszerkesztője lett a Presse-nek, de 1866. megint megvált tőle, hogy a Liberté cimü lapot alapítsa meg, melyet aztán egy millió frankért adott el. Páris ostroma elől Limogesba vonult és itt a la défense nationale (1871), majd a L'Union française c. lapot alapította meg, amelyben egy francia federativ köztársaság mellett harcolt; aztán a Journal officiel szerkesztését vette át és 1877 nov. a France szerkesztését. E lappal nagyban hozzájárult a reakcionárius kormány megbuktatásához és az ily módon szerzett uj népszerüség révén Grévy székét foglalta el a képviselőházban. 1881. lemondott a képviselőségről s gazdagon, mint hires ember a magánéletbe vonult. Első nejének 1855. történt halála után, G. Beunold Vilhelminát, Tieffenbach grófnőt, nasszaui Frigyes herceg mostoha leányát vette nőül, de 1872. elvált tőle. Számos munkát irt, melyek közül a következőket említjük meg: Émile (1827); De la presse périodique au XIX. siecle (1837); Études politiques (1838); Question de Presse (1842); De la liberté du commerce et de la protection de l'industrie (1846); Les cinquante-deux (1848, 13 kötet); Napóleon III. et la France (1859); La séparation del'Église et de l'État (1861); Paix et Liberté (1864); Les droit de la pensee (1864); Force ou richesse (1864); Le succes (1866); La voix dans le désert (1868); Le gouffre (1870); Hors de Paris (Bordeaux 1870); L'union française, extinction de la guerre civile (1871); L' homme et la femme, l'homme suzerain, la femme vasalle (1872. Dumas Fils ellen); Grandeur ou déclin de la France (1876), La question d' argent (1877); L' égale de l'homme (1880, Dumas fils ellen). Hirlapi cikkei: Questions de mon temps (1858, 12 köt.) és Questions philosophiques (1868) c. műveiben jelentek meg. Vigjátékai: Le supplice d'une femme (nagyon nagy sikerrel adták elő, 1865); Les deux soeurs (roppant kudarcot vallott, 1865); Le mariage d'honneur (1866); Les hommes sont ce que les femmes les font (1868); Les trois amants (1869) stb.

4. G. Ferenc Ágost Saint-Marc, l. Saint-Marc Girardin.

5. G. János Péter Lajos, francia kémikus, szül. Párisban 1803 nov. 16., megh. Rouenban 1884 máj. 24. Thénard tanítványa volt s 1828. Rouenban az alkalmazott kémia tanára lett. Ugyanitt munkások számára is rendezett tanfolyamot a kémiából; 1838. a mezőgazdasági kémia tanára lett s nagy érdemeket szerzett a mezőgazdaság előmozdítása körül. 1858. Lillebe, később Clermontba az akadémia rektorául hivták meg. Művei: Éléments de minéralogie appliquée aux sciences chimiques (Páris 1826, 2 köt.); Considérations générales sur les volcans (Rouen 1830); Du sol arabe (Páris 1842); Des fumiers et autres engrais animaux (7 kiad., u.o. 1875); Moyens d' utiliser le marc de pommes (4 kiad., u.o. 1854); Des marcs dans nos campagnes (Rouen 1854); Traité élémentaire d'agriculture (2 köt. 3 kiad., Páris 1874), Chimie générale et appliquée (4 köt., u.o. 1868-69), Leçons de chimie élémentaire appliquée aux arts industriels (5 köt., 1. kiad. u.o. 1880).

6. G. René Lajos, marquis, francia ezredes, szül. 17735 febr. 25., megh. Ermenonvilleban 1808 okt. 20. Korán lépett a francia hadseregbe, majd a trónját vesztett Leszczinszki Szaniszló udvarában szolgált Nancyban és a hétéves háboru folyamán lovassági ezredes lett. Említést érdemel, hogy Rousseaunak, aki barátja volt, ermeninvillei (l.o.) birtokán menedékhelyet adott. Nevezetes: De la composition des paysages c. műve (Páris 1771 és több izben), melyet majdnem minden nyelvre lefordítottak.

Girardon

(ejtsd: zsirardón) Ferenc, francia szobrász, született Troyesban 1630., meghalt Párisban 17715 szept. 1. Auguier tanítványa volt Párisban, utóbb pedig Rómában tanult. Visszatérése után, 1659. az akadémia tanára lett, 1690. a király számára dolgozó szobrászok vezetője, 1695. az akadémia kancellárja. Korának legkitünőbb szobrászai közé tartozik. Sokat dolgozott XIV. Lajos számára. Ő készítette a király lovasszobrát a Vendôme-téren, melyet a forradalom alatt elpusztítottak; tőle való Richelieu siremléke a Sorbonne templomában és közreműködött a versaillesi paloták szobrainak (Proserpina elrablása; Apolló fürdője; A Tél) elkészítésében. V. ö. Corrard de Brebau, Notice sur la vie les oeuvres de G. (Páris 1850).

Gírás büntetés

Hazai jogunk szerint a kárban talált s behajtott marha 3 nap alatt az illetékes biró kezéhez adandó; aki ezt elmulasztotta, az u.n. G.-be (poena marcalis) esett, mely minden napra 3 ezüst gírát (l.o.) tett ki. A marha birói kézbe adásának s igy a G.-nek sem volt helye, ha a kárt több marha okozta, s a káros csak egy darabot tartott meg zálogul. Igy lényegileg az 1840. évi a mezei rendőrségről szóló IX. t.-c. 27-29. §-ai is.

Gírás perek

(processus marcalis), igy nevezték hazánkban a marhák által okozott mezei károkból származott pereket, l. Gírás büntetés.


Kezdőlap

˙