Gitano

Spanyolországban a cigányok neve; Gitana, cigánytánc.

Gitár

(spany. guitarra, ol. chitarra, franc. guitare v. guiterne). Huros hangszer, mely eredetileg 3-4 huros volt, keskeny, hosszukás alakkal; a mult sz. végén hurjainak száma hatra, majd hétre is emelkedett. A mai G. alakját két egyforma félkörü mindkét oldalról bevágásos hangfenék képezi, mintegy öt ujjnyi vastagságban. A felső hangfenék közepén kerek nyilással bir, melyen keresztül vonulnak a hurok, fekete ébenfából készült hangfogóra támaszkodva, mely számos hangmércére van elosztva. A hat huros G. három legvastagabbjai (a legmélyebbek) sodronyozottak, mig a többi három közönséges bélhur, mint a hegedünél, violánál v. cellónál. A szabad hurok közül négy van negyedközre és kettő harmadközre hangolva, következő kiindulás és beosztással, u. m. E. Á. d. g. h és c1. kezelése mind a két kézzel történik. A játszó a hangszertestet v. az ölében tartja (ha ül), v. nyakába akasztva, oldalt a melléhez szorítja; balkeze ujjaival a mércefán nyomja le a hurokat s jobb kezének kis ujjával a felső hangfenékre támaszkodva, a többivel a hurokat pengeti a kerek-nyilás felett. Természetének leginkább megfelelnek az arpeggio-fogások, és a kiséretül szolgáló harmoniák egymásutánja. Hangtestéhez finomul készített fenyőfa-hasábok szükségesek; a G.- gyártás ipara leginkább Csehországban és Tirolban virágzik, honnan évenkint ezer- és ezerszámban kerülnek a világpiacra. Magyarországon az ujabb időben oly nagy mérvben elterjedt cimbalom majdnem egészen kiszorította a divatból és használatból. Leggyakrabban előfordul Spanyol- és Olaszországban.

Githago

Desf. (növ.), l. Konkoly.

Githion

(Marathonizi), az antik G. helyén a XIX. században alapított kikötőváros, az ugyanily nevü eparchiában, Lakonia Nomoszban, (1889) 5211 lak., élénk hajózással.

Gitschin

német neve Jicin (l.o.) cseh városnak.

Giudecca

(ejtsd: dsudekka), sziget az Adriai-tengerben Velencénél (l.o.) majdnem kizárólag mesteremberek és halászok laknak rajta.

Giudici

(ejtsd: dsudicsi), 1. Emiliani Pál olasz irodalomtörténész, szül. Mussomeliben 1812 jun. 13., megh. Turnbridgeben 1872 szept. 8. 1848. piasai, később firenzei főiskolai tanár lett. 1867. képviselő is. Munkái közül a Storia della lett, ital. (2 kötet) és a Storia del Teatro in Italisa, igen sok becses anyagot tartalmaznak, noha amabban a szerző hazafias érzelmei sokszor megtévesztik itéletét, emez pedig csak a legrégibb idők olasz szinházát tárgyalja. Egy történeti munkát is irt: Storia dei comuni ital., 3 köt.

Giuliani

(ejtsd: dsuliáni), 1. Giambattista, ol. Dnate-buvár, szül. Canelliban (Piemontban) 1818 jun. 4., megh. Firenzében 1884 jan. 12. A papi pályára lépve, matematikával, fizikával és filozofiával foglalkozott, de később kizárólag a Divina Commedia szerzőjének szentelte munkásságát. 1860-tól haláláig a firenzei Instituto degli studi superiori-n a Dante tanszéket foglalta el. Munkái közül, melyeket a Le Monnier cég adott ki, legfontosabbak: Arte, Patria e Religione, Delizie del parlare toscano, Commenti alla Vita Nuova, al Convito, alle opere Latine di Dante Alighieri. Legbecsesebb művéből, a Divina Commedia-hoz irt uj kommentárból, eddig csak egyes részek jelentek meg. - 2. G. Mauro, olasz gitárvirtuóz és zeneszerző, szül. Bolognában 1796., megh. Bécsben 1820. Kamarazeneműveket s gitárra 3 verseny- és számtalan egyéb faju művet szerzett. Irt gitáriskolát is, olasz és német szöveggel.

Giuliano

(ejtsd: dsu-) Giambattista Károly gróf, olasz irodalomtörténész, szül. Veronában 1810 ápr. 24. Rómában tanult teologiát s 1856 óta szülővárosában apát és a Biblioteca Capitolare könyvtárnoka. Munkái: Memoria bibliografica Dantesca (Verona 1865); Sopra un condice di rime stimate inedite dell' Alighieri (u.o. 1865); Cinque discorsi dell' Alighieri dalla sua statua in Verona (u.o. 1865-1868); Degli studii di filologia comparata (u.o. 1866); Colpo d'occhio sulle biblioteche d'Italia (Firenze 1867); Trattato dei ritmi volgari di Gidino de Sommacampagna (Bologna 1870); Il libro di Teodolo (u.o. 1870); Delle emigrazioni letterarie italiane (Genova 1871); Bibliografia del dialetto veronese (Bologna 1872); Storia della misuca sacra in Verona e delle sue opere a tampa al cadere del secolo XV (Bologna 1876), Fr. Petrarca e la sua scoperta delle epistole di M. T. Cicerone in Verona (Firenze 1876); Diplomi imperiali recentemente scoperti (Velence 1879); Monumenti per la stroia veronese (Verona 1880); La convertione di San Paolo ed il suo apostolato (u.o. 1881); Istoria monumentale letteraria, paleografica della Capitolare Biblioteca di Verona (Velence 1882) stb.

Giulietti

(ejtsd: dsulietti), G. M.,olasz afrikai utazó, szül. Casteggioban, Páviánál 1848., meggyilkolták 1881. Maszka-Giahban, hova egy expediciót vezetett. 1868. részt vett Antinori expediciójában, 1879. egy tudományos bizottsághoz csatlakozott, mely az Asszab-öböl környékét kutatta át és Zeilában, Hararban is járt.


Kezdőlap

˙