Gondrecourt

(ejtsd: gondrökúr) Henrik Ange Alfréd báró, francia tábornok és regényiró, szül. Guadeloupeban 1816 márc. 22., megh. Albiban 1876 nov. 16. Résztvett az afrikai hadjáratokban, a nagy-kabiliai expedicióban, több csatában kitünt s 1872. tábornok lett. Számos regényt is irt, minők: Les derniers Kerven (Páris 1844, 2 köt.); Médine (1845, 2 köt.); Les péchés mignons (1847, 2. köt.); Un ami diabolique (1848, 6 köt.); Mademoiselle e Cardonne (1853); Le chevalier de Pampelonne (1853, 5 köt.; magyarra ford. Mártonffy Frigyes, Pest 1872); Mémoires d'un vieux garçon (1855-56, 10 köt.); Le mendiant (1864, 4 köt.); Le Rubicon (1867) stb.

Gondviselés

(lat. Providentia) alatt a hittudományban Istennek azon munkásságát értik, mely által egyrészt mindaz, ami teremtetett, továbbra is fennmarad (conservatio), másrészt a világban mindeneket egy bizonyos meghatározott cél felé irányoz (gubernatio). L. még Világfentartás.

Gonfalone

(olasz) a. m. hadi zászló. Compagnia del G., 1264. Rómában alapított egyesület, mely Krisztus kinszenvedéseit a nagy bőjt hetén drámailag előadta. A szinpad a kolosszeum volt; ez előadásokat III. Pál pápa megtiltotta.

Gonfaloniere

(olasz) a. m. zászlóvivő; többrendbeli magasabb katonai és birói állásnak megfelelő cim. G. della chiesa a. m. a pápák és világi hatalmuknak védője; ezt a cimet tulajdonképen a normann hercegek, utóbb a nápolyi Anjouk és Borgia Cézár viselte. (Nagy Lajos királyunk egyébiránt a déli szláv eretnekek megtérítése körül szerzett érdemei fejében szintén megkapta ezt a cimet). G. della giustizia, magasabb állásu birónak cime, igy Luccában, Bolognában és Firenzében.

Gong

v. gonggong, l. Tamtam.

Gonggong-fém

v. csengő bronz, az az ötvény, mely 80 rész rézből és 20 rész ónból áll, ebből hangját a khinai tamtamot v. gonggont,. Szép hangját ugy kapja meg, ha sötétvörös izzásnál kalapálják v. hengerlik.

Góngora y Argote

Lajos, spanyol költő, szül. Cordobában 1561 jun. 11., megh. u. o. 1627 máj. 24. Salamancában jogot tanult, aztán a papi pályára lépett és III. Fülöp királynak káplánja volt. Első költeményeit, melyek közt szonettek, románcok, letrillák, stb. vannak, a kifejezés ereje és erős szatirikus iz jellemzik, de későbbi műveivel uj irásmódot (culto estilo), a róla elnevezett gongorizmust v. kultizmust teremtette meg. A gongorizmusnak a homályosság szándékos keresettsége, a kifejezések szokatlansága, távolfekvő képeknek és hasonlatoknak erőszakos alkalmazgatása és tudákos mitologiai vonatkozások a főjellemvonásai. Ennek az iránynak, melynek Gracian Boldizsár volt a főképviselője, egész iskolája (gongoristák) támadt, mely a XVII. sz. spanyol irodalomra nagyon káros hatással volt. Ugyanez időtájban ilyenféle irányt honosított meg Olaszországban Marini és a gongorizmus is tulajdonképen olasz importáció. Ebben a stilusban vannak irva G.: Soledades, Fabula de Polifemo y Galatea, Fabula y Tisbe c. művei és több szonettje. G. műveit Vicuna adta ki (1627), majd Gonzalo de Florez y Cordoba (ez a kiadás azonban nem pontos; u. o. 1633; Lissabon 1647; Brüsszel 1659); megjelentek továbbá a Poetas liricos de los siglos XVI. y XVII c. vállalatban is (Madrid 1854); válogatott kiadást (u.o. 1863) Castro rendezett belőlük a Biblioteca de autores espanoles 32. kötetében. Maguknál G. költeményeinél nem kevésbé homályos kommentárokat Pellier József (Lecciones solemnes á las obras de Luis de Góngora, Madrid 1630). Salazar Mardones (Illustracion de la fabula de Piramo, u. o. 1636) és Saliedo Coronel (G. műveinek egy külön kiadásában, u. o. 1636-48, 3 köt.) irtak hozzájuk. V. ö. Churton, Gongora, an historical and critical essay (London 1862).

Gongorizmus

l. Góngora y Argote.

Gongyle agria

Diosk. (növ.), l. Dombvirág.

Goniatit

l. Devon szisztéma.


Kezdőlap

˙