Grafikai ábrázolás

a térképeken valamely mérnökileg felvett dolognak bizonyos módszer szerint rajzban való feltüntetése. A hegyek, vizek, helységek, műtárgyak vagy a részletesebb térképeken a földek különféle művelési ága igen sokféle módszer szerint magyarázhatók meg rajzban. ma már az olyan grafikai módszereket tartjuk leghelyesebbeknek, melyek matematikai alappal birnak, de amellett képiesek is. P. a sürü rétegvonalak matematikailag szabatos módszerét árnyékolással tesszük képiessé.

Grafikai gyorsirás

l. Gyorsirás.

Grafikai művészetek

általában a sokszorosító művészetek és iparágak. Régebben a sokszorosító művészeteket csak három csoportba osztották: xilo-tipográfiára, kalkográfiára és litográfiára. Ezekhez járult ujabban a fényképészet utján való sokszorosításnak több fajtája. Mások két csoportra szokták osztani a G.-i művészeteket, aszerint amint azoknál a kézimunka (rajzolás, metszés, vésés) vagy pedig fizikai s kémiai folyamatok a létrehozó tényezők. Ismét mások dombornyomásu, mélynyomásu és siknyomásu sokszorosító művészeteket különböztetnek meg. Negyedik ágát képezik a G.-nak azok a sokszorosított dolgok, amelyeket a fény és a kémia segélyével, a mekanika teljes kizárásával állítanak elő (daguerreotipia, fényképészet).

Grafikon

v. menetrend-ábra, a vasutaknál a menetrendeknek grafikai ábrázolása (l. a mellékelt térképet).

[ÁBRA]

Mint a képen látható, éjféli 12-től kezdődőleg az órák mint abszcisszák 10-10 perces megosztással, az állomások távolságai pedig mint ordináták vannak felrajzolva egy meghatározott mérték szerint. Az éjjeli órákban haladó vonatok sötét mezőben vannak feltüntetve. Használatuk az ábrából kimagyarázható s csak azt kivánjuk megjegyezni, hogy az órabeosztással párhuzamosan az ábra baloldalán fel vannak tüntetve: a vizállomások; hol áll tartalékmozdony avagy hol van mozdony felváltás; hol van mozdony- v. kocsi-fordítókorong; hol van hidmérleg; az őrházak száma; távolság állomástól-állomásig, végre a távolság a kiinduló ponttól. Az ábra jobboldalán az állomások vágányzata van feltüntetve, továbbá táblázatosan fel annak sorolva: a legkisebb sugár méterekben; az állomások emelkedése vagy esése; a vonal legnagyobb emelkedése és esése; végre hol kell tolómozdonyt alkalmazni. Ezenkivül megvan rajzolva az egész vonal hosszszelvénye. A G. alján a jelmagyarázat látható. L. még Diagramm.

Grafikus statisztikai ábrák

A statisztikának táblákban egybegyüjtött számadatai nehezen lévén áttekinthetők, ezeket rajzok, diagrammok által szokták világosabbá tenni (l. Diagramm). Ha például a főváros tiz kerületének halandóságát akarjuk ábrázolni, a rajz felületét a vizszintes tengely irányában tiz egyenlő hasábra osztjuk fel; minden hasábon aztán (vonalozás v. szinezés által) kitüntetjük azt a részt, mely a halálesetek számának megfelel (ha a rajz magassága 100 mm. és a legnagyobb halandóság 1000 eset, ugy egy milliméter magasság tiz halálesetnek felel meg). Ha a vizszintes tengelyt nem tiz egyenlő, hanem a kerületek különböző népessége szerint arányos részre osztjuk fel, a rajz sokkal tanulságosabbá vélik, mivel igy a diagrammnak (t. i. a rajznak vonalozás, vagy szinezés által kitüntetett részének) egész felülete áll arányban a halálesetek számához. Ez esetre azonnal megitélhetjük az egyes adatok sulyát is, azaz nem vagyunk kitéve azon veszélynek, hogy valamely jelentéktelen terület halandósága ép oly sullyal essék a latba, mint más, sokkal népesebb kerületé, mig másrészt a felületek összegezése kiadja az összes halálesetek tömegét. Ha a megfigyelendő tárgyak egymás közt valami sorrend szerint összefüggnek, magassági pontjaikat egy vonal által összeköthetjük: az igy keletkezett görbék igen hasznos szolgálatot tesznek a statisztikai oknyomozásban, különösen akkor, ha többrendbeli oknak különös egymásrahatását akarjuk kutatni. Az efféle kutatás a számokból lehetetlen lévén, az eddigiekben csak magarázó és népszerüsítő grafikai ábrázolás igen fontos oknyomozó eszközzé válik. Ha például az egyes hónapok halandóságáról van szó, az ábra vizszintes tengelyét 12 részre osztjuk. Minden részben egy pont által megjelöljük az illető hónapok halandósági fokát; e pontokat összekötvén, megkapjuk az év halandósági görbéjét, mely már önmagában is következtetni enged azon befolyásra, melyet az évszakok változása, igy tehát különösen a váltakozó hőmérsék, a halandóságra gyakorol. Ezen befolyás még világosabban felismerhető, ha az egyes hónapok hőmérsékét szintén görbében berajzoljuk, amidőn aztán a két görbe párhuzamos vagy ellentétes mozgása az oksági összefüggés legvilágosabb bizonyítéka. Fokozódik az ilyen diagramm haszna, ha még egyéb okok (p. a légnedvesség, vagy a barométernyomás) görbéit is berajzoljuk, Mind ezen diagrammok azonban csak egy tengelyben ábrázolják a vizsgálandó tárgyat. De vannak esetek, midőn a tárgy maga két tengelyt igényel, igy p. a natalitási táblában, hol a szülés valószinüsége két egyén korától függ és igy az egyik tengely az atyák, a másik az anyák kora szerint felosztandó. Ez esetre a mérce számára a harmadik (magassági) méret volna igénybe veendő, miáltal a diagramm testté, stereogrammá változik át (első izben Perozzo által szerkesztve). Ennek kikerülésére szolgálhat azon eljárás, hogy a táblás alaku alaprajzban a méreteket szinekkel jelöljük (mely rajzot tabellogrammnak nevezhetnők), vagy pedig hogy azon az egyenlő magasági pontokat görbék által összekötjük (ilyenek p. a születési táblában az isogének). Ha valamely eseménynek helyszerinti eloszlását térképre berajzoljuk, ezen rajzot kartogrammnak nevezzük. A kartogrammok vagy a meglevő politikai beosztáshoz alkalmazkodnak, vagy pedig természetes csoportok szerint haladnak. Ez utóbbi esetre a lehető legkisebb egységből, tehát lehetőleg az egyes községekből kellene kiindulni (Mayr földrajzi módszere).

Grafit

azon ásvány, melyből plajbászaink, ceruzáink készülnek. Anyaga szén (C) és mint ilyen édes testvére a gyémántnak; századokon át ismerték és használták anélkül, hogy anyagát biztosan ismerték volna. Sokáig ólomfajta ásványnak tartották (Reiss-blei, Blei-stift, ir-ón, plaj-bász). Külső tulajdonságai inkább emlékeztetnek ólomra, semmint szénre. Az ókori népek plumbago, molybdaena, molybdoides néven ismerték. A G. név Wernertől való. A G. vaskosan, szemcsésen, tömötten, levelesen, sugarasan, pikkelyesen terem, de nagy ritkán kristályokban is. Kristályalakja biztosan eldöntve nincs. Némelyek hatszögesnek, mások egyhajlásunak veszik. Egy irányban igen jól hasad, pikkelyei hajlékonyak. Fjs. 1,81-2,41. Fémes fényü, szürkés fekete, igen puha, papiroson szint ereszt. Semmiféle oldószerben föl nem olvad, meg nem olvasztható, nagyon nehezen ég. A G. sohasem egészen tiszta szén, hanem rendesen tisztátalanítva van idegen anyagokkal, melyek a G. elégése alkalmával mint hamurészek maradnak hátra. A G. nagyobbrészt régibb kőzeteknek, nevezetesen a gnájsznak, csillámpalának kisérője, melyekben többnyire meglehetős szabályos rétegeket is képez; nagyobbszerü zárványként sem ritka gránitban, porfirokban s dioritban, valamint mágnesvastelepekben és szemcsés mészben. A gnájszokban és csillámpalákban kisebb mértékben a csillámot helyettesíti, melyet ha teljesen kiszorít, a kőzetet G.-palának mondjuk.

A G. előjövetele nemcsak a Földre szorítkozik; több helyen lehullott meteorvasak és meteorkövek (Lénártó, Sáros vármegye; Kaba, Bihar vármegye; Bohumilitz. Csehország; Bahia stb.) hirdetik a G. jelenlétét a Földön kivül is. A G.-ot 1540 s 1560 közt Angolországban találták legelőször a cumberlandi grófságban (Borrowdale), ahol az egy 600 m. magas hegy tömegének jelentékeny részét képezte. Nevezetes lelőhelye Szibéria, honnan a legjobb ceruzának való G.-ot kapjuk.

Igen terjedelmes G.-bányák vannak Ceilon-szigetén is, honnan évenként körülbelül 100000 mázsa kerül leginkább Angolországba; Kaliforniából évenként majd 240000 mázsa meglehetős jó, de különös keménységü G. jön forgalomba. 1861. Uj-Zéland Nelson tartományban igen jó s gazdag G.-telepeket fedeztek fel, melyeknek bányászata jelenleg ugyan még fejletlen, de jövője kétségkivül nagyon is jelentékeny. Elég gazdag G.-telepei vannak továbbá Ausztriának, hol 227 helyen áll Csehország. A Hardmuth-féle ceruzák a budweisi és krumaui gyárakban készülnek. Hazánkban a G. ugyszólván teljesen hiányzik; eddig jelentéktelen mennyiségben s nem valami tiszta állapotban csak két helyről ismertes: Offenbányáról és Mármarosból (Pietroza).

A G. feldolgozását illetőleg első sorban áll a ceruzák gyártása. A ceruzákat a G.-ból kezdetben ugy készítették, hogy a nyers anyagot megfelelő nagyságu hosszukás, vékony darabokra fürészelték és fába foglalták. E század eleje óta azonban a készítési mód megváltozott. A nyers G.-ot porrá zuzzák,az idegen részektől gondosan megtisztítják (praeparálják), azután több-kevesebb finom anyaggal péppé gyurják és még azon lágyan vágnak belőle vesszőket, azután megszárítják és fába foglalás előtt jól kiizzítják. A ceruza keménysége a G-hoz kevert anyagnak mennyiségétől és az izzitás fokától meg tartamától függ. A legolcsóbb fajtákat puha fába, valamivel jobbakat égerfába, fehér gyertyánfába vagy juharfába, a finomakat az északamerikai gyalogfenyő boróka (Juniperus virginiana) fájába foglalják. Finom por alakjában vagy pedig olajjal keverve igen jó gépkenőcsöt is szolgáltat a G.; általánosan ismeretes használata kályhafestékül; ujabb időben fontossá vált az által is, hogy a puskapor, valamint a serétek kifényesítésére, továbbá pedig nemezkalap-gyártásnál kitünő festőszerül alkalmazzák. A 40-es évek óta igen elterjedt a használata a galvanoplasztikában, mióta t. i. Murray I. azt észlelte, hogy olyan anyagok is bevonhatók rézzel s egyéb fémekkel, melyek az elektromosságot nem vezetik (p. stearin, viasz, gipsz, guttapercsa stb.), ha előbb G.-tal vonatnak be s igy vezetőkké tétetnek. Igen finom G.-por szakállfestésre is szolgál.

A G. keletkezését és képződését illetőleg ma a legelterjedtebb az a nézet, hogy növényi eredésü és ez alapon tételezzük azt is fel, hogy ama őskori palák, melyekben G. található, a G.-ban szerves maradványokat is tartalmaz. Igen sokféle egyéb elméletet is állítottak fel a G. keletkezésére nézve, de ezek ma már elavultak. Legujabb időben sokat tanulmányozták a szeneknek és igy a G.-nak is kémiai meg fizikai sajátságait és azt találták, hogy vannak bizonyos eltérések közöttük, mely alapon azután különbségeket is szoktak tenni az egyes, eddig egymástól meg nem különböztetett szenek közt. Igy a szenet mint G.-ot eddig csak mint G.-ot különböztették meg, ujabb időben G., grafitit és grafitoid-nak. A G. eme vizsgálatok szerint koncentrált salétromsavval leöntve és azután platinalemezen izzítva mindig sajátságos szerkezetü, féregforma képletté duzzad fel. Amely a G. ezt a reakciót nem mutatja, az grafitit, melynek különben oxidációterméke is némi különbséget mutat a G. oxidációtermékétől. A nem kristályos, hanem amorf, de egyébiránt a G. tulajdonságaival biró G.-ot grafitoid-nak nevezték, (V.ö. Szterényi Hugó, a G.-ról Term.-Tud. K. 1880. és Termtud. Olvasm.).

Grafitcement

ragasztószer, 6 rész grafitból, 3 rész krétából, 9 rész sulypátból, melyeket 3 rész lenolaj-firnisszel gyurnak össze. Vasnemüek összeragasztására használják.

Grafitgnájsz

az oly gnájsz, melyben a csillámot lemezes grafit pótolja.

Grafitit

l. Grafit.

Grafitoid

l. Grafit.


Kezdőlap

˙