Granella

Viktor, l. Tangermann.

Granesina

község Zágráb vármegye zágrábi j.-ban, (1891) 1600 horvát lakossal.

Granet

(ejtsd: gráné), 1. Ferenc Marius, francia festő, szül. Aixben 1775 dec. 17., megh. u. o. 1849 nov. 21. Constantin és David tanítványa, 1802. Olaszországba ment és ott állapította meg sajátos modorát, mely abban állott, hogy festményein szereplő alakjainak környezetét - többnyire templomok és klastromok belsejét - éppen olyan gonddal dolgozta ki, mint magukat az alakokat. 1809. festette a kapucinuosk kórusát ábrázoló hires festményét, melyet utóbb 15-ször kellett ismételnie, továbbá Stella festőt börtönében, a Noviciusokat szt. Bernát oltára előtt stb. 1819. visszatért Párisba, hol 1826. a Louvre képtárának konzervátora. 1830. az Institut tagja lett. 1848.szülőföldjére vonult vissza. Későbbi képein kevesebb gondot fordít az események hátterére, ilyenek: Poussin halála, Rabszolgák kiváltása Tuniszban (Louvre). Keresztények a katakombákban (1837), Sodoma festő a kórházban (Louvre) stb. Az árnyékos fény alkalmazásának mestere volt.

2. G. István Armand Félix, francia politikus, szül. Merseilleben 1849 jul. 29. Jogot végzett. A császárság bukása után (1870) Marseilleben a département-bizottságnak titkára, 1876. Lozere, départementnak főtitkára, 1877. Lozere, 1879. Vienne départementnak préfet-je, 1880. pedig a belügyminisztérium igazgatója lett. Állásáról 1881. leköszönt s képviselővé választatta magát. Csatlakozván a szélső balpárthoz, a La France napilapnak egyik szerkesztője lett. 1886. belépett a Freycinet-kabinetbe mint a posta és táviró minisztere és a tárcát Goblet alatt is 1887 májusig birta. 1889. ujra megválasztották képviselőnek.

Grangemouth

(ejtsd: grendmöth), kikötőhely Stirling skót grófságban, a Forth-öböl végében, ahol a Grange Burn ésCarrom, a Forth- és Clyde-csatornákkal egyesülnek, vasut mellett, (1891) 5833 lak., kötél- és hajógyártással. Kikötőjében, amelybe 3,65 m. mély járatu hajók is beevezhetnek, élénk a hajóforgalom. A bevitel cikkei: gabona, fa, különösen deszkák, lécek stb. a kivitelé: szén, nyers vas, vas- és acéláruk. Rendes hajójáratok vannak Londonba, Hamburgba, Rotterdamba és Kristianiába.

Granger movement

(ejtsd: grendser muvment), az a amozgalom, melyelőször Amerikában 1867 után, különösen a felső Missziszipi völgyében indult meg a farmerek között és mely a vasutak ellen irányzott ellenséges indulatből fakadt, mivel a vasutak magas tarifái mellett a mezőgazdaság jövedelmezősége veszélyeztetve volt. Ettől eltekintve a G. célja általában a mezőgazdaság jövedelmezőségének és termelékenységének emelése volt. Ezen és hasonló célok megvalósítására törekszik az u. n. Granger-párt.

Granger-párt

l. Granger movement.

Granier de Cassagnac

(ejtsd: granyé dö kaszanyak), 1. Adolf, francia iró és politikus, szül. Avéron Bergelleben (Gers) 1806 aug. 12., megh. Coulomé kastélyban (Gers) 1880 jan. 31. 1832. letelepedett Párisban, hol különböző lapokban közlött személyeskedő, brutális és vakmerő hangon irt cikkeivel, nemkülönben párbajai révén ismertessé tette mevét. 1848 előtt az Orleans-családnak volt jól fizetett bérence, mindazonáltal 1848 után Napoleon Lajos zsoldjába szegődött. Az államcsiny után a törvényhozó testületbe került, melynek 1852-1870. volt tagja. A császárság összeomlása után külföldre menekült és előbb Vilhelmshöheben időzött internált uránál, majd pedig Brüsszelben. Csak a német háboru lezajlása után tért vissza hazájába. A képviselőházba azonban csak 1876. Buffet miniszter segélyével jutott, amidőn azután a broglie-Fourtou kabinetnek a köztársaság megbuktatására irányuló törekvéseit nagy tüzzel támogatta. Többrendbeli munkát irt, melyekben ugyan hasztalan keresnénk igazságot, avagy alaposságot; de hogy eleven tollal vannak megirva, az bizonyos. A főbbek: Hist. des classes ouvrieres et des classes bourgeoises (1837); Hist. des classes nobles et des classes anoblies (1840), Hist. des causes de la révolution française (1850, 4 köt., 2. kiad. 1856); Hist. du directoire 1851-1863, 3 köt.); Hist. de la chute du roi Louis Philippe (1857, 2 köt.); Hist. des Girondins et des massacres de septembre (1860, 2 köt.); Hist des origines de la langue française (1872), és Hist. populaire de l'empereur napoleon III. (8175. Merő bálványozás). Azonfelül két regényt irt: La reine des prairies és Danaé. Végül: Voyage aux Antilles françaises c. műve (2. köt. 1844) és a halála után megjelent Souvenirs du second Empire c. emlékiratai feljegyzendők (3. köt. 1880-83), melyek ugyan elég érdekes dolgot tartalmaznak, de az elfogulatlanság teljes hiányával vannak. Régibb kritikai doglozatainak Portraits littéraires c. gyüjteménye már 1852. jelent meg.

2. G. Pál Adolf Mária Prosper, de C., rendesen egyszerüen: Cassagnac, az előbbinek fia, szül. Guadeloupeban 1843 dec. 2., éppen olyan vakmerő és személyeskedő hirlapiró és politikus mint atyja. 1866 szerkesztője lett a Pays-nek és azóta nem mult év, hogy többrendbeli pörre, verekedésre avagy párbajra nem szolgáltatott volna okot. Nevezetsen Rochefort, Flourens, Ranc és Lullier-vel vivott párbajokat és ez utóbbi G.-ot azonfelül nyilvános helyen meg is botozta. Az 1870. háboru kitörésekor önkéntesnek jelentkezett, de a németek a Douay dandárral együtt mindjárt elején elfogták és Koselba internálták. A béke megkötése után visszatért Párisba és a Pays-ben a császári herceg trónralépése érdekében működött. 1876. Buffet miniszterelnök mandátumhoz juttatta, és azóta a képviselőházban számtalanszor botrányt rendezett, amiért az elnök több izben a teremből eltávolíttatta és hosszabb időre kizáratta az ülésektől. Párbajokban sem volt hiány. 1877. az államcsinyt irta zászlajára és nem rajta mult, ha Mac Mahon, ill. a Broglie-Fourtou-kabinet ezt nem merte v. birta végrehajtani. Midőn 1879. a császári herceg Afrikában korai halálát lelte, a bonapartisták és igy G. reményei is füstbe mentek. Azóta G. a klerikális frakcióval tartott, mely Napoleon Jeromos helyett annak fiát, Viktort állította fel trónjelöltnek. Az 1893. évi augusztusi képviselőválasztásokban G. a köztársasági párt örömére ősi kerületében megbukott és a pótválasztások sem juttatták mandátumhoz. 1893. Dupuys-Dutemps azzal vádolta, hogy szerkesztő létére a Panama-társulattól pénzt kapott. Ujabban pedig (1894) kitudódott, hogy G. 1887. Boulanger tábornokkal rendszeres összeesküvést tervezett, melynek az volt acélja, hogy Grévy elnököt és a minisztereket elfogják, a Mont Valérien-en levő fortba zárják, azután pedig egynehány tiszt segéléyvel kisérletet tegyenek a monarkia restaurálására. Ifjabb G. is irt nehány munkát, ilyen az: Empire et royauté (1873) és az epés hangon irt Hist. de la troisieme République (1875).

Granikosz

az ókorban folyó Traoszban, Kis-Ázsiában: a Porpontiszba szakad. A G. mellett győzedelmeskedett először. Kr. e. 334., Nagy Sándor a persákon; 73. Lucullus nyert itt csatát VI. Mithridates fölött. Ma Csan-csai (Bigha-csai).

Gránit

(ásv.), szemcsés szövetü (gránitos) összetett tömegkőzet, elegyrészei földpát és pedig káliföldpát (néha mikrolin), kevés plagioklasz (de csak oligoklasz-andesin soru), quarc és csillám (biolit, muszkovit, néha litiumcsillám). A szemek vagy kicsinyek (aprószemü G.), középnagyságuak vagy pedig nagyszemüek (öregszemü G.), néha az elegyrészek közül a földpátok és muszkovitok a méteres nagyságot is elérik. A tulajdonképeni gránitos szövet azonban nem mindig állandó (t. i. midőn a szemek egyforma nagyok) néha a földpátok válnak ki jobban (porfiros G.) s ilyenkor a szövet porfiros; sőt ha az alapanyag finom szemcsés, akkor a gránitporfirok a felzitporfirokba képezik az átmenetelt; vagy a csillámok elhelyeződése réteges kezd lenni (gnájsz-G.) s ekkor a gnájsztól, mely vele együtt található, alig különböztethető meg. Mellékes elegyrészei: fluorit, andaluzit, gránát, berill, topáz, epidot, klorit, pinit, kalcit, apatit, korderit, titanit, leukoxen, cirkonium, turmalin (turmalin-G.), amfibol, ez néha annyira felszaporodik, hogy az amfibol-G. (v. szienites G.) elnevezés indokolt; ha ebben a quarc és csillámok jelenléte nagyon alászáll, akkor már szienitnek nevezzük: továbbá augit, (augit G. ritka), hematit, pirit, kassziterit, magnetit, grafit.

Egyike a legsavasabb kőzeteknek (SiO2=62-76 Al2O3=11-18 CaO=1-5 MgO=0,19-3 Fe2O3=1-4 FeO=1-3 Na2O=1-5 K3O=1-8 H2O=0,85-1,38). Petrográfiai szempontból a G.-okat a csillámok és egynehány sziones szilikát szerint szokták osztályozni, igy megkülönböztetnek; biotit-, biotit-muszkovit-, amfibol- és szteatit- vagy protogin-G.-okat, éppen ugy mint a gnájszoknál. Függelékül még a G.-hoz tartozik az aplit, quarcnak és ortoklasz földpátnak szemcsés keveréke, mely a metamorf palákkal és gránitos kőzetekkel térben összefüggve, de csak alárendelten szokott kiképződve lenni s fél-G.-nak is nevezik. Vihnyén (Ó-Antal tárnában) turmalin is fellép, erekben és foltokban, neve tigris-érc. A luxulian szintén G.-féleség, hol a vörös szinü földpátokkal sok turmalin és kevés quarc képezi a szemcsés szövetet; ide vehető még a turmalin pegmatit is (Toscana Gavorrano, Elba San Piero, Vogesek Chenarupt.). Ha a G. mállani kezd, alkotja a gránitdarát (l.o.) földpátja pedig szolgáltatja a porcellánkészítéshez a kaolint.

A G.-ok a földkéregnek számot tevő részét teszik ugy egymagukban, mint a gnájsszal és egyéb kristályos palákkal egyetemben, hol azoknak magját képezik; a gárnit-hegyeknek alakja kerekded felületü gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km. hosszu fensikokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) G. regióját alkotja, de ismeretesek a szilur-, devon-, sőt egyes helyeken még a jura-szisztémából is (Rocky-Mountains, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is (Németország, Hollandia, Lengyel-, Oroszország lapályán, melyek az uszó jéghegyekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból hozattak); hasonló vándorkövek ismeretesek Anglia és É.-Amerikában is. Képződésére nézve metamorf, hidrokémiai uton létrejött, midőn is a szükséges anyagok oly regióba jutottak, melyben az elegyrészek kiválására a körülmények együtt voltak, a quarc volt az utolsó, mely a még meglevő helyet kitöltötte némely gránitok azonban eruptiv módon is keletkezhettek s ezek mind intruziokat képeznek metamorf palákban és palás mészben, mindamellett azonban mesterségesen olvasztás által G.-ot kapni eddig nem sikerült.

A G.-nak alkalmazása már az őskortól kezdve ismertes s jelenben még inkább feldolgozzák; a legszebb és legtarkább szinüek Svédországból kerülnek ki (emlékköveknek, architektonikai tárgyaknak, oszlopoknak, építkezéseknél, kövezésnél stb.) Érctartalomra nézve a gránit nem oly gazdag mint a gnájsz; kassziteritet szolgáltat Szászország, Cornwall, India, Dakota É.-Amerika; ezüst kobalt és nikolérceket Szászország, fekete-erdő; cink-, ólom- és vasércet Larium, Görögország stb., melyek benne hintve, vagy érintkezve telért képeznek.

Gránitdara

(ásv.), A mállás következtében széjjel hullott gránitelegyrészek törmelékét G.-nak nevezik; ez a hegy tövében tetemes mennyiségben fel szokott halmozódni, miből a viz iszapolás által csillámos homoktalajt, távolabb tőle csillámos agyagtalajt ülepít le. A G.-t vakolat készítésénél és sétaterek behintésére szokták használni.


Kezdőlap

˙