Greco

(ejtsd: greko) Giochino, olasz sakk-játékos, szül. Calabriában 1600 táján (innen Calabrese mellékneve); megh. a spanyol koloniákon 1634 táján. Olaszországból már fiatalkorában elköltözött s mint ünnepelt sakkjátszó Párisban, majd Angliában, ujra Franciaországban, Olaszországban, később pedig Spanyolországban tartózkodott. Van tőle egy érdekes játszma-kezdetek gyüjteménye; ezt G. 1619. szerkesztette Rómában s később sokat változtatott rajta. A könyv többféle kéziratban maradt fenn; a párisi kiadást (1656) több nyelvre lefordították. G. játszmái (számszerint mintegy 150) nem éppen hibátlanok, de igen szellemesek és tanulságosak.

Greco duro

(olasz, ejtsd: greko-) a. m. kemény görög márvány.

Grécourt

(ejtsd: grékur) János Babtista József Villardt, de francia költő, szül. Toursban 1684., megh. u. o. 1743 ápr. 2. Párisban tanult teologiát s majd szülővárosában kapott papi állást. Mulattató predikációi nagyon tetszettek, de azért állását elhagyta s Párisba ment, hol a legelső házak szivesen látták s mint d'Estrée marsall és Aiguillon herceg pártfogoltja kényelmes, vig életet élt. Csinosan és tetszetősen tudta magát versekben kifejezni s egy sereg illetlen elbeszélést, episztolát, epigrammot stb. irt, s egy hosszabb költeményt (Philotames) a jezsuiták ellen. Műveit többször kiadták (legelőször Páris 1747., legutóbb Brüsszel 1888. Oeuvres badines cimmel).

Grecs

Ivanovics Miklós, cseh származásu orosz iró, szül. Szt. Pétervárott 1787 aug. 2. (ó-naptár), megh. 1867 jan. 12. (ónaptár). Előbb tanárkodott, majd beutazva Német- és Franciaországot, 1830-ban a belügyminisztériumban kapott alkalmazást, 1836. pedig a pénzügy minisztériumba ment át, mire az ipariskolák tanulmányozására beutazta Angliát, Francia- és Németországot. Ő alapította 1812. a maga idejében hires Szyn otkecsesztva (A haza fia) c., valamint Bulgarinnal együtt a nem kevésbbé hires Szjevernája Pesela (Északi méh) c. lapokat. Számos művei közül említést érdemelnek: Ucsebnjik ruszkoj literatury (Az orosz irodalom kézikönyve, Szt Pétervár 1819-22); Ruszkája Grammatika (Orosz nyelvtan, u. o. 1827), Csjornaja dama (A fekete nő, elbeszélés, 1834), irt továbbá uti leveleket, melyek 3 kötetben jelentek meg (Szt. Pétervár 1838), szerkesztett egy orosz lexikont és egy katonai lexikont.

Gredistye

(Várhely), kisközség Hunyad vármegye szászvárosi j.-ban, (1891) 196 oláh lakossal. Vidékén hajdan erősség és város volt a dákok fővárosa Sarmisegethusa, melyet Traján császár lerombolván, helyébe római várost telepített, mely az ő nevéről Ulpia Trajana nevet nyert. Számos régiség (torony, falak, bronz-, kő- és vaseszközök) kerültek itt napfényre, melyek nagy része a Hunyadmegyei Régészeti és Történelmi Társaság muzeumában Déván őriztetik. Nemrégen fedezték fel amfiteátrumának nyomait is egy kukorica-földön, melyet azóta a Hunyadmegyei Rég. Társaság szerzett meg.

Gredos

(Sierra de G.), egyik legfestőibb hegylánca Spanyolországnak Avila, Caceres és részben Salamanca tartományokban. Az Alberche völgye a Guadarramától, az Alagon völgye pedig a Sierra de Gatától választja el. Vizei (a Tonnes) a Douróba és (Alberche, Tietar) a Tajóba folynak. AZ ÉK-ről Dny-nak huzódó, meredek hegyfalakban és éles csúcsokban gazdag hegylánc legmagasabb csúcsai: a Hermanillos de G. és a Plaza del Moro Almanzor (2661 m.); nyáron azonban ezeket sem takarja hó. A G. egyes részeiben nagyon hozzáférhetetlen; D-i lejtője, különösen a Tietar melléke, természeti szépségekben igen gazdag; itt vezetett el a rómaiak Via Lata-ja.

Greeley

(ejtsd: grile) Horác, amerikai hirlapiró, szül. Amherstben (New-Hampshire) 1811 febr. 3., megh. New-Yorkban 1872 nov 29. Tizennégy éves korában Putneyben egy nyomdába került, 1832. New-Yorkba ment, társul szegődött egy nyomda-üzletbe s 1834. a New-Yorker irodalmi hetilapot alapította, melybe essaykat, verseket lés egyéb cikkeket irt. 1841. alapította a New-York Tribune-t, melyet republikánus szellemben egész holtáig szerkesztett. Heves ellensége volt a szabad kereskedelemnek, küzdött a rabszolgaság ellen és erélyesen követelte Lincolnnak elnökké való választását. Ő adta ki a jelszót az általános választási jog és általános amnesztia iránt. 1851. meglátogatta Angliát és tagja volt a világkiállítási jurynek. Későbbi éveiben inkább a demokrata-párt felé hajlott. 1872. Grant ellenében a köztársasági elnöki méltóságra is kandidálva volt. Munkái: Hints toward reforms (New-York 1850); Glances at Europe (u.o. 1851); History of the struggle for salavery extension (u.o. 1860); The American conflict (Hartford 1864-66); Recollections of a busy life (New-York 1868; önéletrajz); Essays de signed to elucidate the science of political economy (Boston 1870); What I know of forming (New-York 1871).

Greely

(ejtsd: grili) Adolf Washington, amerikai sarkvidéki utazó, szül. Newburyportban, Massachussettsben 1844 márc. 27. 1861. a hadseregbe lépett és a polgárháboru után mint tisztet a parti szolgálathoz osztották be. 1881. őt választotta a kormány azon sarkvidéki expedició vezetőjének, amelyet egy megfigyelőállomás létesítésére küldtek ki. Jól fölszerelt hajójával 1881 juliusban indult el Uj-Foundlandból, aug. közepén elérte Grantland-szigeten a Discovery-öbölt, az állomás számára választott helyet. 1883. kellett volna visszatérnie, de expediciója oly szerencsétlenül végződött, hogy G. és 6 utitársa (18-án már előbb meghaltak) az éhhalálhoz volt közel 1884 jun. 22., mikor a segítségére küldött expedició (Schley Winfield) megtalálta.

Green

(ejtsd: grin), két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban; az egyik Kentuckyban (1370 km2 területtel, 11463 lak. és Greensburg székhellyel), a másik Wisconsinban (1550 km2 ter., 29780 lak., Monroe székhellyel).

Green

(ejtsd: grin), 1. Bálint, angol rézmetsző, szül. Warwickshireben 1739., megh. Londonban 1843. Körülbelül 4000 metszvényt készített, ezek közt többet Van Dyk és West Benjamin után.

2. G. György, angol fizikus, szül. Nottinghamban 1793 jul, 14., megh. Sneintonban 1841 márc. 31-én, G. eleintén atyja foglalkozását, a molnárságot folytatta, de később Cambridgeben tanult, azután pedig ugyanott a Cajus College fellowja lett. G. Gauss-szal együtt a potenciál-elmélet megalapítójának tekintendő. Arra törekedett, hogy az elektromosságra és a mégnességre nézve általános tantételeket állítson fel és ily módon egy a potenciál-elméletre nézve igen fontos tételt alapított. Nevezetes művei: An essay on the application of magnetical analysis to the theories of electricity and magnetism (Nottingham 1828), amely a potenciál-elméletet adja elő; e munkát eleinte alig vették tekintetbe, mig azt Thomson, Gauss hasonló tartalmu művének megjelenése után, 1845. ujból ki nem adta. Továbbá: Mathematical investigation concerning the laws of equilibrium of fluids analogous to the electric fluid etc. (Cambridge, Transact. V. pt. I.) és On the determination of the exterior and interior attraction of ellipsoids of variable densities (o. u. pt. II.).

3. G. János Rikárd, angol történetiró, szül. Oxfordban 1837., megh. Mentonéban 1883 márc. 7. Oxfordban végezte tanulmányait és azután a papi pályára lépett. 1860. Londonban kapott állást. Szabad idejét az angol történelemnek szentelte. Mihelyt a Saturday Reviewben közlött cikkei révén magára vonta püspökének figyelmét, aki G.-t a lambethi püspöki palotában elhelyezett könyvtár őrévé tette: hozzáfogott régóta tervezett művének megirásához, mely 1874. jelent meg a könyvpiacon. Cime: A Short history of the English people. Ezzel a munkával oly hallatlan sikert aratott, amilyent angol könyv Macaulay napjai óta még nem aratott. Mostanig 300000 példány kelt el e könyvből. A sikertől felbátorítva, előbb kiadta: Readings from English history és azután egy nagyobb angol nemzeti történet megirásához fogott, mellyel 1877-80. History of the English People c. alatt elkészült. (1890. képes diszkiadás is megjelent belőle). Mellbeteg férjén odaadó ragaszkodással csüngő neje már e munkának megirásában is mindenképen segítette, de még inkább a következő alkotásában: The Making of England (London 1882); utolsó műve a The conquest of England volt. (1883). Halála után jelent meg a Town life in the XV. century c. dolgozat első fele (London 1894).


Kezdőlap

˙