Gros

(franc., ejtsd.: gró) a. m.a nagy, erős, durva, továbbá egyes dolgoknak sokasága, egy egésszé való összefoglalása, a katonaságnál valamely seregrész vagy csapat harcoló erejének a főrésze, tehát a. m. zöm. A gyári helység kitételével több selyem- és félselyem szövet megnevezése: G. de naples, G. de Tours. G. mint mérték nagytucat, kereskedelemi darabmérték = 12 tucat = 144 drb.

Gros

1. Antal János báró, francia festő, szül. Párisban 1771 márc. 16., megh. u. o. 1835 jun. 25. Atyja miniatürfestő volt. 1785. David tanítványa lett, pályázott a római dijért, de nem kapta meg, 1793. Olaszországba ment, ott sze,tanuja volt a franciák csatáinak, megismerkedett Bonaparteval, akit az arcolei ütközetet ábárázoló festményén dicsőített; az Olaszországból Párisba szállítandó műkinseket kiválasztó bizottság tagja lett, utközben Genovában megismerkedett Rubens műveivel és 1801. visszatért Párisba. Itt alkotta meg 1804-ben hires képét, mely Bonapartét ábrázolja, amint Jaffában meglátogatja a dögvészesek kórházát (Páris, Louvre). Több hasonló, modern, nemzeti tárgyu képe követte ezt: Az abukiri csata (1806), a hatalmas egészen modern Eylaui ütközet (1808, Páris, Louvre). a patétikus Napoleon az egyiptomi gulák előtt, A wagrami ütközet, Madrid bevétele. Amint mindezekben Napoleont dicsőítette, ugy a Bourbonok visszatérése után ezeknek is kedvében járt (V. Károly és I. Ferenc a St. Denis sirboltban, Páris, Louvre). Kitünő, minden szinpadiasságtól ment műve a XVIII. Lajos elutazása a Tuileriákból, hasonlóan Angouleme hercegnő a bordeauxi kikötőben. Monumentális művei közé tartoznak festményei a párisi Pantheon kupolájában (1824), melyekben szt. Genovévát dicsőíti; mennyezetfestményei X. Károly muzeumában. Mikor G., aki utóbb az akadémia tagja, báró és a becsületrend tisztje is lett, 1816-ban átvette David iskolájának vezetését, meghasonlott önmagával. Kétségbeesésében a Szajnába ölte magát.

2. G. Péter, francia szobrász, l. Legros.

Grosbois

Páris mellet, kamalduli remeték tanyája, II. Rákóczi Ferenc kedvenc tartózkodó helye. A számüzött fejedelem 1713 óta hosszabb időre Franciaországban telepedett le, Párisban barátja Tessée tábornagy palotájában lakott, s azonkivül XIV. Lajos valamennyi kastélyában kapott a király kegyelméből külön lakosztályt. Egy izben Clagnyban egy szerzetes, ki annak előtte Rákóczi tüzérkapitánya volt Magyarországon, folyamodványt nyujtott át a fejedelemnek, kérve arra, hogy mivel zárdájuk leégett s a rendház tönkre ment, juttassa őt be a G.-i kamalduli zárdába. Rákóczi, mint maga irja Confessióiban, az isten ujját látta abban, hogy az idők változásával a tüzérkapitányból barát lett; az egykori vezérlő fejedelem is, ügyebukottan, miért ne lehetne remetévé? Hogy azonban Rákóczi ily kérdésekkel tépelődött, annak kétségkivül csak külső oka volt a csuhába öltözött kapitány esete: remetéskedését voltakép a kegyes gyakorlatokba mélyedt udvar, majd XIV. Lajos halála után beállott tarthatatlan helyzete az udvarnál idézte elő. Még az agg király hosszu betegeskedése idején a kamalduliaknál töltött egy nagyhetet, folytonos imádkozás között. A király halála után pedig, az udvartól egészen visszavonulva, barátjával Tessée tábornaggyal együtt a G.-i klastrom mellett építtetett mezei lakába huzódott. itt éldegéltek, távol a nagy világ zajától, csekély számu szolgáktól környezve. Egy egy vadászat, «sinkorázás» (chien courant), vagy egy-egy régi barátjának, mint p. Péter cárnak párisi látogatása alkalmával hagyta csak el a fejedelem csendes menedékhelyét. 1717. azonban engedve a szultán meghivásának, végkép odahagyta G.-t Rodostóért. Vonzalma azonban G. és remete-népe irányában haláláig fenmaradt: végrendeletében ugy bebalzsamozott szivét, mint vallásos munkáinak kéziratait a G.-i kamalduliak őrizetére óhajtotta bizni. Ez utóbbiak közt legnevezetesebb a Confessio peccatoris cimü latinul irt műve, melyet 1716. G.-ban kezdett irni, s Rodostóban fejezett be. Teljes, nagybecsü rajza ez a fejedelem lelkivilágának s egész életének. Gyónás alakjában fordul benne az Ur Istenhez. Eredeti kézirata jelenleg a párisi nemzeti könyvtárban van, hova 1792. került az akkor eltörölt G.-i zárda egyéb irományaival együtt. Ebből adta ki 1876. a. m. tud. akadémia történelmi bizottsága II. Rákóczi ferenc önéletrajza cim alatt.

Gros de Naples

l. Gros.

Gross

Károly, iró és műfordító, szül. Pesten 1838 máj. 24. Többnyire Bécsben él, a tata-tóvárosi (Esterházy Miklós tulajdonát képező) szinháznak dramaturgja. Számos vigjátékot és drámát irt németül, többnyire Carlo Dolce álnév alatt. Ezek közül van több magyar vonatkozásu, ilyen: Pannonia (1860); K. Kolemann (szomorujáték 1885); Gödöllő (libretto); König Imre (opera-libretto). Németre ford. Csiky gergelynek Örök törvényét, Tennyson Enoch Ardenjét és Shakespere Cymbelinjét.

Gross

1. Ferdinánd, német tárcairó, szül. Bécsben 1849 ápr. 8., ahol tanulmányait is befejezte. Mint tárcairó a különböző bécsi és Ausztrián kivüli lapokban igen élénk munkásságot fejtett ki, amelyhez neki utazása és tartózkodása Egyiptomban, Franciaországban és Olaszországban bő anyagot szolgáltatott. neve akkor lett ismertebbé, amikor 1877. a berliner Litterarische Centralbureau által kiirt tárcapályázaton első dijat nyert a Litterarische Zukunftsmusik cimü tárcájával. 1879. a Frankfurter Zeitung tárcarovatának vezetését vállalta el, és majnai Frankfurtban telepedett le, de már 1881. visszatért Bécsbe, hogy a Wiener Allgemeine Zeitung szerkesztését átvegye. Rajzait és tanulmányait összegyüjtötte: Kleine Münze (Boroszló 1878); Nichtig und flüchtig (Lipcse 1880); Oberammergauer Passionsbriefe (u.o. 1886); Mit dem Bleistift (u.o. 1881) cimü kötetekben, melyket később követtek; Aus der Bücherei (Előadások és tanulmányok, Bécs 1883);Blätter im Winde (u.o. 1884) és Aus meinem Wiener Winkel, Bilder (Lipcse 1885). Ugy ezen műveiben, mint költeményeiben (Lipcse 1880) is szereti a hangulatos genrefestést. Mint drámairó kiadta Geheimnisse (Bécs 1877) cimü egyfelvonásos csevegését és Die neuen Journalisten (Nordau Miksával, Lipcse 1880) ésDer erste Brief (Bécs 1883) cimü vigjátékát.

2. G. Károly, osztrák egyházjogi iró, szül. Zuckmaltenben (Osztrák-Szilézia) 1837 jul.26. Középiskoláit Teschenben, jogi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ugyanott 1863. ügyvédi gyakorlatra lépett. 1863. a Teréziánumba jogi prefektussá nevezték ki. 1865-1866. a bécsi egyetemen a kánonjognak, az 1866-67. évben pedig a polgári pereljárásnak magántanárává képesítették. 1867 novemberben az innsbrucki egyetemen az egyházjog rendes tanárává nevezték ki. 1871. a grazi, s innen 1888. a bécsi egyetemen az egyházjog tanárává lett, egyszersmind felruházták a polgári törvénykezési eljárás előadásának jogával. 1879. cs. és kir. kormánytanácsos cimet kapott. Művei - különböző folyóiratokban megjelent kisebb értekezésein ls birálatain kivül - következők: Die Beweistheorie im canonischen prozesse etc. (I. rész, Bécs 1867); Zur Begriffsbestimmug u. Würdigung des Kirchenrechts, Academische Antrittsvorlesung (Graz 1872); Die Beweistheorie im canonischen Prozesse etc. (II. rész, Innsbruck 1880); Das Recht an der Pfründe (Graz 1887); Die ethische Ausgestaltung der Ehe im Culturleben der Völker, Vortrag (Bécs 1892); Lehrbuch des Kath. Kirchenrechts (Bécs 1894).

3. G. Rudolf, német jogtudós és politikus, szül. Weimarban 1822. A szász-weimari hercegség szolgálatában töltötte egész életét, több izben követ volt Berlinben; 1871. a belügyi tárcát, 1890. pedig a miniszteri elnöki állást is elnyerte. 1858-62-ig a Die Strafrechtspflege in Deutschland c. szaklapot szerkesztette: több művet irt a büntetőjogról.

Gross-Almerode

város Kassel porosz kerületben, 20 km.-nyire Kassletől, vasut mellett, (1890) 2475 lak., nagy kőedény -gyártással, ami évnként mintegy 60000 t. árut termel, közelében szén- és agyagbányákkal.

Grossbeeren

falu Potsdam porosz kerületben, 20 km.-nyire Berlintől, vasut mellett, (1890) 1500 lak., G. ismeretes azon ütközetről, amelyet 1813 aug. 23. itt a szövetségesek a franciák ellen vivtak. A franciák, mintegy 75000-en Oudinot vezérlete alatt, kénytelenek voltak a Bernadotte fővezérlete alatt álló mintegy 100000 ember ellenében visszavonulni. A helyet, ahol az ütközet lefolyt, egy vas obeliszk jelöli meg.

Gross-Bittesch

(csehül: Bytes Velká), város grossmeseritsch morvaországi kerületi kapitányságban, (1890) 2032 lak., sörfőzővel és bőrcserzéssel.

Grosse

1. Gyula, német költő szül. Erfurtban 1828 ápr. 25. Jogi tanulmányait Halleban végezte, költői működését Cola Rienzi (Lipcse 1851) cimü drámájával kezdte. 1852. a müncheni festő akadémiára ment, de 1855. ismét a költészethez fordult. 1867-ig a Neue Münchener Zeitung szerkesztésében vett részt. 1870. a Schiller-alapítvány titkára lett Weimarban, 1874. Drezdában, 1880. ismét Weimarban, 1885. Münchenben, 1890 óta megint Weimarban lakik. Első költeményei 1857 (Göttinga) jelentek meg, ezt követték Aus bewegten Tagen (Stuttgart 1869); Wilder Frankreich (Berlin 1870); Episoden und Epigolen (München 1880, 2 kiad. 1890); Gedichte d. Grossfürsten Konsantin, frei nachgedichtet (1891); Am Walchensee (1892). összes költeményeit Heyse Pál adta ki (Berlin 1882). V. ö. Ethé H., J. G. als epischer Dichter (Berlin 1874).

2. G. Tivadar, német festő, szül. Drezdában 1829 ápr. 23., megh. u. o. 1891 okt. 11. Eleinte a szobrászságot tanulta, de utóbb Bendemann vezetése alatt a festésre adta magát. Első képe: Léda a hattyuval (1852) a drezdai képtárba került; Bendemannak segédkezett adrezdai királyi kastély báli termének kifestésében; ugyanakkor önállóan festett a drezdai muzeum mennyezetén. 1855-58. viaszfestésü képekkel diszítette Sohns gróf Wildenfels nevü várát a Mulde folyó mellett: az utóbbi évben Olaszországba ment, hol főleg a Rafael előtti festőket és Rafaelt tanulmányozta és megismerkedett Corneliusszal. Ekkor festette Ábrahámot és a három angyalt ábrázoló olajfestményét. hazatérte után a lipcsei muzeum loggiáját., később a meisseni hercegi iskola auláját diszítette freskóképekkel. Nagy olajfestménye: Dante és Vergilius meghaltak lelkeinek partraszállását nézik (1879), a drezdai képtárban van. Műveiben tulnyomó a rajzbeli és szobrászi elem. 1867 óta a történeti festészet tanára a drezdai akadémián.


Kezdőlap

˙