Gryllotalpa

(állat), l. Lótetü.

Grynaeus

Alajos, katolikus iró, szül. Hrédeken (Liptó vármegye) 1804., megh. 1889. tanult Ungvárott, Szatmárt; a hittudományokat Bécsben hallgatta, hol 1833. hittudorrá avatták. Gimnáziumi tanár volt Ungvárott, bölcsészet- és hittanár Szatmárt, azután rónaszéki, később beregszászi lelkész és beregi főesperes. 1850. a pesti egyetemen a neveléstan helyettes és a lelkipásztorkodástan ny. r. tanára lett. Ekkor cimzetes kanonokká is neveztetett ki. Munkái: Nep. Szt. János élete (Ungvár 1843); Ünnepi egyházi beszédek (két kötetben, Pest 1851); Paedagogia sublimior theor. et appliata (u.o. 1852); Ker. kat. egyháztörténelem (4 köt., u. o. 1853); Compendium theologiae pastoralis (3 köt., u. o. 1854) stb.

Grynaeus

Simon (Gryner), német ref. teologus, szül. a svábországi Vehringben 1493., megh. Baselben 1541 aug. 1. A prorzheimi iskolában Melanchtonnal benső barátságot kötött. A klasszikus nyelveket Bécsben tanulta, ahol egy ideig tanárkodott is. 1521. a budai iskola tanára lett s e minőségében sokat tett a reformáció terjesztésére. E miatt a domokosrendiek vádjára 1523. fogságba vetették, de pártfogói csakhamar kiszabadították, s elősegítették Vittenbergába való utazását, honnan 1524. a heidelbergai, 1529. a baseli egyetem hivta meg a görög nyelv tanárául. 1536. az ujszövetség tanszékére lépett át. Ő vezette át a reformációra a tübingai egyetemet, résztvett az első helvét hitvallás szerkesztésében, valamint az 1540. évi wormsi colloquiumon. A teologiai irodalom terén nem működött, de a klasszikus nyelvek terén annál buzgóbban. V. ö. Streuber tanulmányát (Baseler Taschenbuch 1853).

Gryphaea

Lam. (Pycnodonta Fisch., állat). Az osztrigákhoz tartozó kagylónem. A domboru bal teknő bubja erősen be van csavarodva, a jobb teknő lapos. Legnagyobb mennyiségben a liasz-, jura- és krétakorban éltek, a harmadkorban és napjainkban ritkábbak. Gyakori fajai a G. arcuata és a G. obliqua, melyek a liaszkorban éltek és a G. vesicularis Lam., amely a krétakorban élt; jelenleg a G. angulata Lam. él.

Gryphius

1. András (tkp. greif), a XVII. század legkiválóbb német drámaköltője, szül. Grossglogauban (Szilézia) 1616 okt. 11., megh. u. o. 1664 jul. 16., tanulmányait a görlitzi, glogaui és fraustadti iskolákban végezte. 1636 óta Schörborn grófnál informátor volt, ki 1637 költővé koszoruzta s nemesi rangra emelete. 1638. beutazta Hollandiát s ott 1639-44-ig előadásokat tartott a bölcsészetről és mennyiségtanból. Ezután beutazta Franciaországot, Olaszországot, és Németországot. 1647. visszatért Fraustadtba, 1650. Frankfurtba és Upsalába hivták meg tanárnak, mit nem fogadott el; ugyanekkor Glogau fejedelemség szindikusa lett. 1662. felvétette magát az u. n. Fruchtbringende gesellschaft tagjai közé s ott «der Unsterbliche» melléknevet nyerte. Hirnevét drámáival alapította meg, őt tekintik a német dráma atyjának. Tragédiái: Leo Armenius (1646); Katharina von Georgien (1647), Cardenio und Celinde, Pipinianus (1663) és Carolus Stuardus (1649, átdolgozva 1663). Jobbak még prózában irt népies vigjátékai: Peter Squentz (650, uj kiad. 1878); Horribilicribrifax (1650, uj kiad. 1876) és Die geliebte Dornrose (uj kiad. Boroszló 1858), melybe Das verliebte Gespents cimü művészi daljáték van szőve. Ezen utóbbi művei a XVII. sz. legjobb irodalmi alkotásai közé tartoznak. Egyéb műveit az idegen nyelvekből átdolgozott szinművek és latinul irt Olajhegy c. vallásos éposza képezik. Műveit többszörösen kiadták: ujabban Halm P. a Litterarischer Verein könyvtárában (Stuttgart 1878-82) és Kürschner Deutsche Nationalliteratur (Stuttgart 1883) gyüjteményében; Tittmann a Deutsche Dichter des 17. Jahrhunderts-ben (Lipcse 4. és 14. köt., 1870-80). Szonnetjeit Welti H. adta ki (Halle 1883).

2. G: Keresztély, német költő és iró, az előbbinek fia, szül. Fraustadtban 1649 szept. 29., megh. 1706 márc. 6. 1647. Boroszlóban a klasszikai nyelvek tanára, rektor és könyvtárnok volt. Művei: Poetische Wälder (Frankfurt 1698 3. kiad. Boroszló és Lipcse 1718); Kurze Beschreibung der geistlichen und weltlichen Ritterorden (Lipcse 1697, Boroszló 1709) stb.

3. G. Sebestyén, lyoni nyomdász, szül. Reutlingenben (mások szerint az Augsburg mellett levő falvak valamelyikében) 1493., megh. Lyonban 1556 szept, 7. Hires volt nyomtatványainak szépségéről és szabatosságáról. Kiadott egy latin bibliát 550. és több más munkát. halála után fia, G. Antal vezette tovább a nyomdát. - G. Sebestyénnek testvére, Ferenc Párisban dolgozott, s többek között kiadott egy Lexicon graeco-latinumot is. 1540 körül abbahagyta mesterségét.

Grzymałow

(ejtsd: grzsümalyov), mezőváros Skalat galiciai kerületi kapitányságban, az orosz határ közelében, a Gnila Rzeczka mellett, (1890) 4472 lak., gőzmalommal és cukorgyárral.

Gsack

az ugyanily nevü járás székhelye Szmolenszk orosz kormányzóságban, 238 km.-nyire Szmolenszktől, a Gsat mindkét partján, vasut mellett, (1888) 7009 lak., gabona-, lenmag-, és faggyukereskedéssel.

Gselj

falu Moszkva orosz kormányzóság Bronnici járásában; róla nevezik el azon 16 községből álló gyárterületet is, mely körülötte elterül és amely nagy porcellán- és agyagiparáról ismeretes; évenkint közel másfél millió rubel értékü árut termel.

Gsell-Fels

Tivadar, német utazási iró, szül. St. Gallenben 1819 márc. 14. Filozofiai és teologiai tanulmányit Baselben végezte. Olaszországot gyalog bejárta, Párisba ment természet- és orvostudományt tanulni, 1848-52-ig állami levéltárnok volt otthon. 1867-70-ig Rómában tartózkodott, 1870. Baselben telepedett le. Mint iró főképen utleirásaival szerzett nevet. Legtöbb dolgozata a Meyers Reisebücher-ben (6 kötet) jelent meg, többszörös kiadásban.

Gsiller

Károly, lovag, az osztrák-magyar monarkiának főkonzulja Galacban. Szül. Bécsben 1843., u. o. végezte jog- és államtudományi tanulmányait, mint önkéntes résztvett az 1866. háboruban. A külügyminisztériumba 1870. hivatott meg, 1871. az alexandriai főkonzulátushoz lett beosztva, honnan mint a diplomáciai ágens titkára Kairóba helyeztetett. Még Egyiptomban alkonzullá neveztetvén ki, egymásután a konstantinápolyi, szaloniki, jassyi és velencei konzulátusoknál lett alkalmazva és huzamosabb ideig a korfui konzulátust is vezette. 1882 elején amsterdami konzullá lőn kinevezve, de csakhamar Kairóba helyeztetett át. itt az 1883. nagy kolera alkalmával jelentékeny szerepet vitt a nemzetközi befolyással foganatosított egyészségügyi óvintézkedések hatályos keresztülvitelében és általában több izben mint a diplomáciai ügynökség vezetője kiváló érdemeket szerzett. 1887. G.-ot Moszkvába helyezték át és végre 1890. Galacba, hol egyuttal az osztrák-magyar monarkiának kiküldöttje az európai Duna-bizottságban (l. Duna). E bizottságban kiválóan közremüködött az (8-ik mértföldtől 18-ikig terjedő) u. n. «nagy átvágás» létrejötte érdekében, mely a torkolati munkálatoktól eltekintve a bizottság legnagyobb technikai alkotása. Galaci alkalmaztatása óta a velencei és drezdai egészségügyi konferenciákra volt hivatalosan kiküldve. G. a III. osztályu vaskoronarend és a Ferenc-József-rend lovagja s számos külföldi rendjel birtokosa.


Kezdőlap

˙