Guevara y Duen as

(ejtsd: gévara i duényasz) Luis Velez de, spanyol vigjátékiró, szül. Ecijaban 1574 jan., megh. Madridban 1646 nov. 10. Jogot tanult s mint ügyvéd telepedett le Madridban, ahol IV. Fülöp kegyét szellemes és kitünő drámaiságu vigjátékaival csakhamar megnyerte. Állítólag 400 darabot irt, melyből azonban csak 70 maradt meg. Nevezetesebbek: Mas pesa el rey que la sange és Reynar despues de morir. Drámai műveinek válogatott kiadása jelent meg Rivadeneyra a Dramaticos contemporaneos de Lope de Vega cimü gyüjteményében (Madrid 1857-58, 2 köt.). Széltében hiressé tette G.-t El diabolo cojuelo (u.o. 1641 és más izben, legutóbb Rivadeneyra: Novelistas posteriores á Cervantes c. gyüjteményében, u. o. 1851- 54. 2 köt.). c. szatirikus erkölcsrajza, melyet Lesage Le diable boiteux (Páris 1707, s más izben) c. művében dolgozott át és tett ismertté egész Európában.

Guffens

Gottfried, belga festő, szül. Hasseltben 1823 jul. 22., Smerts Jánossal együtt képezte ki magát az antwerpeni akadémián, vele ment el Olaszországba, hol Rafael és Michelangelo műveit tanulmányozták és Németországba, hol Cornelius, Overbeck, Schwind és Kaulbach monumentális műveivel ismerkedtek meg. Levelezésben is állottak a német festőkkel és a fiatal belga állam megbizásából megalapították az uj belga munomentális festészetet. Együtt diszítették freskóképekkel a Notre-Dame templomot St. Nicolasban, keleti Flandriában, az antwerpeni szt. györgy-templomot, a courtraii és yperni városházakat, nehány templomot Angolországban, a prágai székesegyházat stb. Főleg velük foglalkozik Riegl Herman könyve: Geschichte de Wandmalerei in Belgien seit 1856 (Berlin 1883).

Guffervonalak

(ásv.), a. m. középmorénák, l. Glecser és Moréna.

Gug

nemzetségéből Benkad 1216. s Márk 1233. királyi pristaldus, Konrád pedig, Gugi Kölcsey fia, 1261. már comes volt. Konrád comes és neje szerzetbe akarván lépni, 1267. gugi törzsjószágaikat a szentmártoni apátságnak ajándékozták s nemzetségöket sirba vitték.

Guga

népies elnevezése a fej és nyak összeszegellése táján kifejlődő különböző daganatoknak (l. Golyva). Állati betegségek közül különösen ide tartoznak: a sertések görvélykórja (l. Tuberkulózis) és a szarvasmarhák sugárgombabetegsége, l. Aktiomikózis.

Gugahalál

népies neve a keleti pestisnek, melynél a nyakon keletkeznek kisebb-nagyobb daganatszerü kelevények, miket a nép gugáknak mond.

Guggol

(ném. Achterlastig; ol. impoppato; ang. by the stern, a. m. tatterhes), oly hajó, melynek hátulsó része jobban megterheltetvén, mélyebbre merül a vizbe mint a többi része, vagyis a hátulja mélyebb merülésü mint az eleje.

Guglielmi

(ejtsd: gulyi) Péter, olasz zeneszerző, szül. Massa-Carrarában 1727 máj., megh. Rómában 1804 nov. 19. Karmester atyjától s Nápolyban a konzervatóriumon Durantétól tanult; 1755. Torinóban, 1762. Drezdában, 1772. Londonban lett karnagy; 5 év mulva hazatért, s roppant munkásságánál fogva a közönség kegyeltje maradt még az ujonnan ünnepelt Cinarosa és Paisiello mellett is. 85 operát irt, azonkivül misét, zsoltárt, kamarazeneműveket nagy számmal. Fia, G. Péter Károly, szül. Nápolyban 1763., megh. Massa-Carrarában 1827 febr. 28. mint a hercegnő karnagya, szintén sok dalművet szerzett.

Guhl

Ernő Károly, német műtörténész, szül. Berlinben 1819 jul. 22., megh. u. o. 1862 aug. 20. 1838 óta nyelvészetet tanult, de figyelmét különösen az ókor művészi alkotásai felé irányította, mig később az ujkorival is foglalkozott. Első műtörténeti műve: Ephesiaca (Berlin 1843). Egy hosszabb olaszországi utazás után a berlini egyetemen működött, nemsokára kinevezték a műtörténelem tanárává a képzőművészetek akadémiáján. Művei: Die neuere geschichtliche Malerei u. die Akademie (Stuttgart 1848); Künstlerbriefe (Berlin 1853-57, 2 kötet, 2. kiad. 1880) és Die Frauen in der Kunstgeschichte (u.o. 1858). Utolsó, Konerrel együtt szerkesztett műve az elterjedt: Leben der Griechen und Römer, nach antiken Bildwerken dargestellt (Berlin 1860-64, 2. köt., 5. kiad. 182). Halála után jelent meg: Vorträge und Reden kunsthistorischen Inhalts (Berlin 1863).

Guhns

l. Goonze.


Kezdőlap

˙