Guillaumet

(ejtsd: gillyomé) Gusztáv, francia festő, szül. Párisban 1840. nov. 26., megh. u. o. 1887 márc. 14. Tanulmányait a párisi École des beaux arts-ban végezte, tanárai Abel de Pujol, Picot és Barrias voltak; azután Rómába készült, de Olaszország helyett Algerba vette utját. Az afrikai természet annyira megragadta, hogy ezentul kizárólag azt tanulmányozta és ábrázolta. Legkitünőbb művei: Esti ima a pusztában (1863, Luxembourg muzeum Párisban); Arab vásár, Biskra környéke (1865); Fuvolások (1866); A sivatag (1867); Éhinség (1868); Téli est Marokkóban (1870); Donari asszonyok a folyó partján (1872); Tevehajcsárok pihenője (1875); Laghonat látképe (1879, Luxembourg muzeum); Palankin (1880); Lovat fölfaló kutyák (1883); A bou-saadai gyapotfonó nők 81885). A Nouvelle Revueben megjelent Tableaux algériens-jeiben mint iró is kitünően adta vissza a sivatag hangulatát.

Guillemeau

(ejtsd: gijmó), 1. Jakab, IX. Károly, III. és IV. Henrik udvari sebésze, szül. Orleansban 1550., megh. Párisban 1613 márc. 13. Hippokrates, Celsus, Galenus tanaival foglalkozott. Tanítványa volt Riolan-, Courtin- és Parénak, kinek műveit ő ismertette meg. Nagy hirt szerzett mint sebész és szülész. Ő hozta legelőször javaslatba, hogy a lőtt sebet tágítani és az idegen testet extrahálni kell; ő volt az első, aki az aneuriszmás véredényt az aneuriszma felett és alatt alákötötte és exstirpálta. 1609. szülészeti könyvet irt, melyben nemcsak Paré tanait magáévá teszi, hanem azokat továbbfejleszteni igyekszik. A terhességi jeleket alaposan irja le, nemkülönben hosszasabban értekezik a moláról. Főbb művei: Traité des maladies de l'oeil (Páris 1585; Lyon 1610); La chirurgie française etc. (Páris 1595); L'heureux accouchement des femmes (u.o. 1609, 1621); Tables anatomiques etc. (u.o. 1571-1586).

2. G. Károly, az előbbinek fia, szül. Párisban 1588., megh. 1656 nov. 21. Mint XIII. Lajos király udvari sebésze főleg sebészettel foglalkozott, később a belgyógyászatot művelte. 1634. a párisi orvosi fakultás dékánja s mint ilyen nagy szerepet játszott a montpellieri iskola ellen folytatott harcban. Művei: Histoire des muscles du corps humain; Aphorismes de chirurgie (Páris 1622); Ostomyologie, ou discours sur les os et les muscles (u.o. 1615).

Guillemin

(ejtsd: gijjmen Antal, francia botanikus, szül. Pouilly sur Saôneban 1796 jan. 20., megh. Montpellierben 1842 jan. 13. Báró Delessert Benjamin növénygyüjteményének őre volt Párisban, 1838. a kormány megbizásából Braziliába ment. Munkái: Icones lithographicae plantarum Australasiae reariorum (Páris 1827); Zephyritis Taitensis (u.o. 1837); Florae Senegambiae tentamen (Perrottet-tel és Richarddal, u. o. 1830-33.). Ezenkivül Delessert Icones selectae plantarum (1820 f.) részére is dolgozott s az Archives de botanique-ot adta ki (1833, 2 köt.).

Guilleminot

(ejtsd: gij'minó) Armand Károly gróf, francia tábornok és diplomata, szül. Dunquerqueben 1774 márc. 2., megh. Baden-Bandenban 1840 márc. 14. 1792 óta 1815-ig folyton küzdött francia zászló alatt, előbb Dumouriez és Pichegru alatt az északkeleti határon, majd Moreau oldalán (kinek szárnysegéde volt) Felső-Olaszországban és a Rajnánál. Moreau bukásakor a gyanakvó Napoleon őt is elbocsátotta. 1805. azonban ujra kinevezte tábornokká és Spanyolországba küldte, 1812. pedig Oroszországba vitte magával. Napoleon első lemondása után G. a Bourbonokhoz szegődött, de a 100 nap alatt ő is átpártolt urához és Waterloonál egy dandárt vezényelt. Mint Davout törzskari főnöke megkötötte 1815. a szövetségesekkel a Páris kapitulációjára vonatkozó szerződést és a restaurálás után is megtartotta rangját. 1823-ban az Angouleme-i herceget Spanyolországba kisérte, mely hadjáratnak ő volt a tulajdonképeni intézője s lelke. 1824. a pair-kamarába nevezték ki, majd követnek küldték Konstantinápolyba. 18839. a Rajna-határkérdéssel foglalkozó bizottságnak volt elnöke. Munkát is irt: Campagne de 1823. (Páris 1826).

Guillosálás

(ejtsd: gijo-), görbe vonalakból álló diszítményeknek fémbe, csontba, fába, üvegbe, kőbe vagy más anyagba való bekarcolása. A G. elvét az 1. ábra láttatja. Legyen a munkagép tengelyének középpontja c, a megmunkálandó tárgyé pedig a. Ha a forgó tárgy fölszinének d pontjára rányomjuk a kést, ekkor ez a dd1 d2 kört rajzolja le; ennek megtörténte után a tárgyat a tengelye körül kissé elfordítjuk, ugy hogy most a c pont b pontba esik, mire a kés más köröket karcol a forgó tárgy fölszinére.

[ÁBRA] 1. ábra.

Többször ismételve ezt, egyenlő körü elfordítás esetén a tárgy fölszine az 1. ábrabeli rajzot kapja. Hogy ha forgás közben a tárgy vagy a kés helyét folytonosan változtatja, különféle görbe vonalak (l. 2. ábra) keletkeznek. Ha a kés mozgása szabálytalan, a vonalak is szabálytalanokká lesznek. Hogy a kés és a tárgy mozgása szerint a kombinációknak minő tág tere s ennek következtében a rajznak minő nagy változatossága érhető el, ezt a következő kimutatás bizonyíthatja be.

[ÁBRA] 2. ábra.

A tárgytartó. 1. Állandóan egy helyben marad. 2. Időközönkint vizszintesen mozog. 3. Időközönkint merőlegesen vagy ferdén mozog. 4. Időközönkit bizonyos szög alatt fordul. 5. Folytonosan forog körben, ellipszisben. A késtartó. 1. Állandóan egy helyben marad. 2. Egyenes irányban vizszintesen mozog. 3. Egyenes irányban időközönkint merőlegesen mozog. A guillosálást végezhetjük az esztergán, de vannak e célra különféle gépek (guillosáló gépek). A használtabbak közé tartozik Wagner, Almüller, Darier és Richter gépe.

Guillotiere

la Lyon elővárosa, l. Lyon.

Guillotine

(ejtsd: gijotin), a Guillotin József Ignác orvos által a kivégzések eszközlésére javasolt és a nemzetgyülés által elfogadott kivégző gép, mely Franciaországban és más országokban, igy Szászországban és a porosz Rajnai-tartományban jelenleg is használatban van. A G. szerkezete egyszerü. Két, felül vizszintesen fekvő fák által összekötött oszlopból áll, melyeknek rovátkáiban egy élesre fent kés (v. bárd) felhuzható és lebocsátható. Az elitéltet egy deszkára fektetik és erősen megkötik, fejét pedig egy kis bevágásba szorítják, ugy hogy a leeső kés nyakát egyszerre és biztosan kettévágja. Hasonló kivégző gépet egyébiránt már a régi persák és más népek is ismertek. A középkorban Olaszországban említenek ily gépet (mannaia), mellyel rendesen csak nemes embereket végeztek ki; a XIII. sz.-ban Csehország, a XIV. sz.-ban Németország több helyén alkalmaztak ilyen gépet (Dolabra, Diele, Hobel) A XVII. sz.-ban Angliában és Skóciában kezdik használni a the gibbet, avagy: the maidnek elnevezett nyaktilót. Magában Franciaországban is ismerték; Richelieu Montmorency herceget p. 81632) nyaktilóval fejeztette le Toulouseban. E szerint G. József Ignác orvos (szül. Saintesben 1738., megh. 1814. márc. 16.) nem tekinthető a nyaktiló feltalálójának; ő mindössze a nemzetgyülésben (1791 okt. 10.) egy oly gép alkalmazását hozta indítványba, mellyel a kivégzéseket gyorsan, biztosan és kinzás elkerülésével lehessen végrehajtani. A gyülés ezt az indítványt, mely az akkoriban uralkodó egyenlőségi szellemnek is megfelelt, 179 dec. 21. elfogadta, de akkor sem határozta még el a G. alkalmazását. Ez csak 1792 közepén történt, az uj büntetőtörvény megvitatása alkalmából, amidőn a gyülés többsége Lepelletier képviselő indítványára a lefejezés behozatalát határozta el. A nemsokára egybehivott törvényhozó testület Louis Antal metzi orvost (1723-92) bizta meg a megfelelő gép kiválogatásával, ki az Angliában használt G.-re hivta fel a gyülés figyelmét, mely azután Schmitt párisi mekanikusnál hasonló gépet rendelt. Ezt a nyaktilót azután 1792. tavaszán a Greve-téren felállították és egy Pelletier nevü gyilkos kivégzésekor (ápril 25.) első izben alkalmazták. Eleintén Louis orvosról Louisette-nek hivták (másként Petite-Louisonnak), nemsokára azonban a monarkisták gúnydalaikban G.-nak kedzték elnevezni az uj gépet, mely azután G. orvos nevéhez füződött és ezt halhatatlanná tette. Maga G. egyébiránt csak Robespierre bukása következtében menekülhetett meg a rajta már kimondott halálos itélet végrehajtása alól. V. ö. Kornnak érdekes dolgozatát, J.J.G. (berlini disszertáció 1891); Sédillot, Réflexions historiques sur le supplice de la G. (Páris 1795); Chereau, G. et la G. (u.o. 1871); Lenotre G., La G. (u.o. 1893).

Guilty

(ang., ejtsd: gilti) a. m. bünös. Ezzel a szóval történik a vádlott részéről a beismerés; az esküdtek részéről az elitélés.

Guimaraes

(ejtsd: gimaraens), város Entre Douro e Minho portugál tartomány Braga nevü járásában, 55 km.-nyire Portotól, szép völgyben, vasut mellett, (1878), 8205 lak. A falakkal körülvett régi városban láthatók ama kastélynak romjai, melyben Alfonso, Portugália első királya született, a Sao Miguel de Castillo igen régi templom, az 1387-1400. I. Joao által építet Nossa Senhora da Oliveira-templom, Portugália leggazdagabb és legérdekesebb egyházi kincseivel és a Padrao nevü gyönyörü gót kápolna. Környékén kénes források vannak, melyeke már a régi rómaiak ismertek Aquae Levae néven.

Guimaraes

Barnát Joakim da Silva, braziliai költő és regényiró, szül. 1827., megh. 1885. Művei: Cantos da solidao (San Paulo 1852; később Inspiraçoes da tarde, Rio 1858; majd Poesias, 1865 cimmel); Novas poesias (1876) és Folhas do outomno (1833). Legkiválóbbak ifjusági költeményei, melyek tartalmukban és alakjukban a tiszta és nemes braziliai szellemet tükröztetik. Regényei közül ismertebbek: O Garimpliro (1872); O Jeminarista (1872); Mauricio (1877) és A Escrava I suara (1882).


Kezdőlap

˙