Gyászbogár

gyászcincér (állat Morimus funereus Müll.), hazánkban is különösen a tölgyesekben előforduló közönséges bogárfaj, 2 cm. hosszu teste szürkés-fekete és mindegyik szárnyfedőjén két-két szurokfekete szőrös folt van. Gyászbogaraknak (melanosomata) nevezik még a külön lábtőizes bogarak egyik családját is, amelyeknek jellemző sajátságuk a fekete vagy sötét szin. Sok fajnál a szárnyfedők érintkező széleikkel egymással összenőttek, amidőn hátsó pár hártyásszárnyuk elsatnyult. Többnyire kellemetlen szaguak. Ide tartozik: a büzbogár (Blaps mortisaga L.) a lisztbogár (Tenebrio molitor L.).

Gyászcsalánc

(állat, Vanessa antiopa L.), a nappali lepkékhez tartozó Nymphalidák családjának egyik faja. Sötétfekete-barna szinü szárnyai bársonyszerüek, külszéleken a nyári példányoknál kénsárga, őszieknél fehér szegéllyel. A szárnyak alsó felülete hamvas, kék foltsorral diszítve. 5-6 cm. Repül április-, julius-, szeptemberben. Leginkább tisztások, virágoskertek, utak és meleg fekvésü hegyoldalakon szeret tartózkodni. Hazánkban közönséges fekete szinü, fehér pontos hernyója füzfán, nyirfán, jegenyén junius-szeptemberig él.

Gyászév

(annus luctus). A házassági köteléknek felbontása, a házasság megszünése után a nő ujra férjhez mehet mindaddig, mig az előbbi házasságból való esetleges gyermeknemzés iránt minden kétely meg nem szünt. A római és a kánoni jogban ez a tilalmi idő egy év; innen a Gy. elnevezés; protestánsoknál a József-féle ház pátens 61. §-a csak azt rendeli, hogy: tempus debitum semper praestolandum erit, mit a szokás 6 hónapnak értelmez. A tilalom indoka s igy maga a tilalom is elesik, ha a nő a Gy. eltelte előtt szül. A Gy. tilalmának megszegését a római jog becstelenséggel s több magánjogi hátrányokkal is sujtotta. Annus luctus még a püspök halála utáni év.

Gyászévtized

az 1671-81 között levő tiz évet, amidőn a magyarországi protestáns lelkészeket

és tanítókat azon ürügy alatt, a Nádasdy-Zrínyi-féle összeesküvőknek ők is részesei voltak, Kollonics Lipót a pozsonyi kiküldött biróság elé idéztette, s azok egy részét hitök vagy hivataluk és hazájuk elhagyására kényszerítette, más részét a népolyi gályákra rabokul elhurcoltatta, és midőn az ekként lelkipásztorok nélkül maradt prot. gyülekezetek különféle módon nyomorgattattak, - mignem az 1681-iki soproni országgyülés ezen zaklatásokat, legalább nagyjából, megszüntette, - szokták a magyar protestánsok gyász- vagy keserves évtizedének nevezni. L. Gályarabság.

Gyászfa

(növ.), a Nyctanthes arbor tristis L., K.-indiai cserje a jázminfélék családjában. Sárga virágából festék lesz; l. Gyásztermetü fák.

Gyászfátyol

katonaságnál a tisztek, lelkészek és katonai tisztviselők, a fő-, udvari és országos gyász elrendelése után a bal felsőkart körülfoglaló 10 cm. széles Gy.-t a szolgálati szabályzat I. részének 413. és 414. pontjai szerint v. csak szolgálaton kivül, vagy szolgálatban is viselik. A rokonaikat gyászoló tisztek a Gy.-t csakis szolgálaton kivül viselhetik. Ezenkivül szintén a szolgálati szabályzatban említett esetekben a kardbojtok, illetőleg a kardhüvelyek (kardbojtot nem viselő katonai tisztviselők) és tábornokok aranyos övei Gy.-lal vonatnak be. Bizonyos esetekben a csapatok zászlóira és a vár-, erőd vagy laktanya lobogóira is Gy. függesztendő.

Gyászkürt

(puzon), l. Fuvóhangszerek.

Gyászmagyarok

magyarkák vagy gyászvitézek, azok a menekültek, kik a 955 aug. 10. vivott augsburgi csatából megfutamodtak. Csak heten érkeztek haza s a nemzet annyira fölháborodott ellenök, mivel a többivel együtt hősiesen halni nem akartak, hogy minden javaiktól megfosztván, szolgaságra kárhoztatta és csufnevekkel illette őket. nemcsak maguknak, hanem még gyermekeiknek, unokáiknak is sátorról-sátorra járva kellett koldulniok, mig végre szt. István megszánta s Esztergomban a Szt. Lázár Szegényeinek nevezték a Gy.-kat. (V. ö. Chronicon Budense, 1838. évi kiadás, 45. l.)

Gyászmise

l. Requiem.

Gyászos

(eszt.), a fenséges egy neme, rokon a tragikussal.


Kezdőlap

˙