Gyikleső

gunyneve a német és francia stb. diszöltözettel, vagy tisztviselői egyenruhával viselt keskeny, egyenes diszkardnak.

Gyikok

(állat, Saurii, l. a mellékelt két képet, amelyeknek egyike szines), a csuszómászók egyik rendje, megnyult, néha kigyóforma testtel; fejüket a törzstől gyakran nyak választja el, farkuk hosszu és vékonyodott, lábuk rendesen két pár van, néha azonban vagy az első, vagy a hátulsó pár csenevész vagy pedig mindkét pár elcsenevészedett (Angvis); a lábak különböző célokra szolgálhatnak, majd egyszerüen a törzs emelésére, majd kapaszkodásra és ásásra. Valamennyinél váll- és medenceövet találunk. A kigyóktól főleg abban különböznek, hogy állkapcsaikat oldalirányban nem mozgathatják. Fogazatuk igen változatos, de nem oly tökéletes, mint a kigyóké és fogaik mindig a csontokra nőttek; csatornás méregfoga csupán az Észak-Amerika déli államaiban tenyésző Heloderma fajoknak van, mig a többiek méregtelenek. Nyelvül majd rövid és csak igen kis mértékben kitolható, majd hosszu, vékony, villás és messzire kiölthető s általában annyira változatos, hogy az osztályozásnál irányadó. Szemeiknek pislogó hártyájuk is van s az alsó szempilla mozgékony. Testüket pikkelyek vagy nagyobb páncéllemezek födik, de vannak szemölcsös és tüskés testüek is; egyik-másiknak fején, állán, hátán bőrlebeny vagy taraj emelkedik, sőt van olyan is, melynek oldalain hártyás bőrlebeny terül el (Gyiksárkány). Néhánynak combján a belső oldalon és az alfelnyilás körül bőrmirigyek vannak. testüknek szinét gyakran változtatják s egyik-másik feltünően szintjátszó (Chamaeleon). A nőstények tojásokat raknak le, de vannak eleventszülők is. Valamennyien rovarokkal és férgekkel táplálkoznak s igen békés természetüek. A nagyobb testüek és ragyogóbb szinüek a forró földövet lakják; egyes családok csak az ó-, mások ellenben csak az uj-világban tenyésznek. Kihalt fajt még eddig keveset ismerünk, valódi Gy.-at csak a középjura óta s a mostan élőkhöz közel állókat csak a legfiatalabb harmadkori rétegekben találtak. Az eddig ismert 1200 fajt mintegy 300 nembe és 27 családba osztják. A nyelv szerkezete alapján négy csoportba különíthetők, nevezetesen: 1. Rövid nyelvüek (Brevilingvia), rövid, vastag, csak alig kiölthető nyelvvel, szempillákkal, váll- és medenceövvel, de gyakran végtagok nélkül: ide tartozik a Kuszma, a seltopuzik, melyek közül az első hazánkban közönséges, a másik Dalmáciában honos s a csenevész lábu Ablepharus pannonicus Fitz a budai hegyekből (l. Ablepharus). 2. Féregnyelvüek (Vermilingvia), messze kiölthető féregforma nyelvvel, oldalt összenyomott testtel. Egyetlen család tartozik ide nevezetesen a Chamoeleontidák. 3. Hasadt nyelvüek (Fissilingvia), hosszu, vékony, kiölthető, villás hegyü nyelvvel; ó-világi fajai a valódi gyikok és Monitoridák, uj-világi fajai az Ameividák. 4. Vastag nyelvüek (Crassuóilingvia), vastag, husos, ki nem ölthető nyelvvel. Forró-öviek, minők a Gekko-félék (l.o.), a gyiksárkány, melynek oldalain a kinőtt bordák között a levegőben való tovaszállást elősegítő bőrhártya van kifeszítve. Az ötödik csoport a Gyürüsgyikok (Amphisbaenidae), lábatlan, pikkelytelen testtel. V.ö. Duméril és Bibrau, Herpetologie générale (Páris 1834-54); Schreiber, Herpetologia eruropaea (Braunschweig 1875).

GYIKOK. II.

[ÁBRA] 1.Fali gyík. (Lacerta muralis Laur.) - 2.Pannoniai mereszke. (Ablepharus pannonicus Fitz.) - 3. Zöld gyík (Lacerta viridis Laur.) Hím.

[ÁBRA] Fürge gyik. (Lacerta agilis). Term. nagys.

[ÁBRA] Törékeny kuszma. (Anguis fragilis). 3/5.

[ÁBRA] Skink (Scincus officinalis). Term. nagys.

[ÁBRA] Repülő gyík. (Draco volans). Term. nagys.

[ÁBRA] Tüskés gyík. (Stellio vulgaris). 1/2.

[ÁBRA] Tarajos basziliszkus. (Basiliscus mitratus).1/3.

Gyikpohár

(növ.), Klóra Diósz., Chlora L.) a Gentianafélék füve. Levele átellenes, az alja összenő s az öblében kevés viz megállhat. Virága sárga, nyolcastagu, Hazánkban két faja nő: a Chl. perfoliata L., a sárga ezerjófű; hazánkban eltérő alakja a tengerparton nő, keserüségénél fogva mint «herba centraurii lutei» officinalis volt. V. ö. Borbás, Zur Specificität von Chlora und Erythraea (Botan. Centralb. 1894. 32. sz.).

Gyiksárkány

(Draco yolans L.), l. Crassilingvia és Gyikok.

Gyiktársulat

E társulatot, mely nevét a jelvényül használt gyiktól vette, 1397. alapították Poroszországban a tartományi nemesek. Céljuk volt a német lovagrendtől, mely akkor Poroszországot uralta, rendi jogokat kérni. A rend tagjai 1411. Plaueni Henrik nagymester ellen a német lovagrend néhány tagjával egyesülve, összeesküvést szőttek, mely azonban felfedeztetett s az összeesküvés feje, Renys Miklós, a gyiktársulat elnöke lefejeztetett. A társulat 1440. az akkor alakult porosz szövetségbe olvadt be.

Gyil

hegység, l. Borló-Gyil.

Gyilkosdarázsok

(Chrabronidae), a hártyásszárnyu rovarok egyik családja, melynek nőstényei petéiket a földbe vájt lyukakba rakják le s a kibuvó ivadék eledeléül fullánkjukkal megbénított rovarokat, pókokat hordanak össze. Érdekes az, hogy bizonyos fajok csak bizonyos rovarfajokat öldösnek le. Vannak oly fajok is, amelyek ivadékukat folyton friss zsákmánnyal látják el (Mellinus). Több mint 1200 faj tartozik ide s ezek az egész földön tenyésznek. Hazánkban közönségesebbek a Crabro, Oxybelus, bembex, Nysson, Cerceris stb. fajok.

Gyilkosság

(Mord), előre megfontolva elkövetett (premeditált) szándékos emberölés. Büntetése btkvünk 278. §-a értelmében a halál, mely tulnyomó enyhítő körülmények esetében életfogytiglani fegyházra átváltoztatandó (btkv 91. §.) 15 évi fegyháznál kisebb büntetés még az u. n. rendkivüli enyhítő körülmények esetében (btkv 92. §) sem állapítható meg. Mellékbüntetés a hivatalvesztés. Ez tehát a Gy.-nak lehető legkisebb büntetése.

Gyilkostó

Csik vármegyében, Gyergyó-Szt.-Miklós és Békás közt elterülő hegyitó, 995 m. magasságban. A tó az 1838-iki hegycsuszamlás által keletkezett, mely a Likas patak völgyét elzárta. A tó hossza 2200 m., szélessége 150 m. Benne galóca és pisztráng tenyészik. Itt menház van. Gyönyörü fekvésénél fogva a Gy.-t gyakran keresik fel.

Gyilok

l. Tőr.


Kezdőlap

˙