Gyógyászat

orvosi szaklap, mely hetenkint egyszer Budapesten jelenik meg. Poor Imre alapította 1860. Jelenlegi tulajdonosa Kovács József tanár, szerkesztő- kiadója Schächter Miksa dr., főmunkatársa Szénásy Sándor dr.

Gyógyecetek

Ma már kevéssé használt gyógyszerek. Ugy készülnek, hogy különféle növényrészeket ecetben több napon át áztatnak, majd a kapott folyadékot leszürik. A magyar gyógyszerkönyvben az illatos ecet (Acetum aromaticum), továbbá a csilla-ecet (Acetum scillae) hivatalosak.

Gyógyforrások

l. Ásványvizek.

Gyógyfűpárna

l. Pulvinar.

Gyógyfürdők

l. Ásványvizek és Fürdő.

Gyógygimnasztika

(Kinesotherapia). Ismeretes, hogy az emberi testnek egyes szervei sorvadnak, ha működésükben csökkenés, v. teljes megakasztás áll be (inaktivitásból eredő sorvadás). Viszont ismeretes, hogy az egyes szervek, ha a szokottnál nagyobb tevékenységet fejtenek ki, megerősödnek, tultengenek. Módunkban van tehát nagyobb munka végzésével az illető szerv tápláltsági állapotát, s igy funkcióképességét is növelni. Tornázással gyakoroljuk izmainkat, s egyszersmind fokozzuk testi erőnket. A Gy. ezzel szemben kóros állapotok eltüntetésére, s a normális akcióképesség visszaállítására törekszik. A gyógytornázás igen racionális elven alapul, s mondhatni, hogy a természetes gyógyeljárások legideálisabbja. A testegyenészetnek is leghatásosabb segédeszköze. Könnyen belátni azonban, hogy csak szakavatott orvos kezében ilyen hatásos gyógyeszköz. Metodikája észszerüen megállapított élettani s mekanikai elveken nyugszik. Eredményei sok, különösen idejekorán kezelésbe került esetnél igen szembeszökők. Hatása nemcsak elferdüléseknél érvényesül, de hüdéseknél is nem ritkán szép eredményekre vezet. Sőt amidőn az okozat eltüntetésére irányul tevékenysége, nem ritkán az előidéző okot is képes, ha nem is egészen eltávolítani, de lényegesen előnyösebben befolyásolni. Magától értetődik, hogy a Gy.-t sok esetben más mekanikus kezeléssel, teszem massage-zsal stb. támogatni kell.

Gyógyhelyek

gyógyítási célból orvosilag is kellően fölszerelt helyek, amelyek különösen krónikus betegségek vagy egyszerüen tulfeszített szellemi munkálkodásból, idegességből stb. eredő általános gyöngeségi állapotok gyógyítására szolgálnak. Eltekintve azon fizikai és kémiai tényezőktől (a gyógyforrások vizének, a fürdőknek, a talajnak, tej-, kumisz-, savó-, szőllő- stb. kuráknak hatása), melyek ilyen helyek berendezésének lényeges kiegészítő részét szokták tenni, főképen a higieniai tényezők befolyására számítunk a Gy.-en való tartózkodáskor. Ezek pedig 1. a lelki befolyások, melyek a beteget v. gyengélkedőt azon uj életviszonyok közt, melyek közé jut, elvonják megszokott napi életének kimerítő izgalmaitól, a megváltozott természeti és társadalmi környezet jótevő befolyása által; 2. a szabályozott diéta és életrend, az alvásnak, pihenésnek tervszerü beosztása: 3. a levegőváltoztatás, rendszeres mozgás a szabadban. Mindezen tényezők a megfelelő orvosi ellátással és segédeszközökkel karöltve adják meg a fürdők gyógyító erejét. L. még Fürdő.

Gyógyítástan

(therapia vagy therapeutika, az utóbbival különben a franciák és az olaszok a gyógyszertant jelölik), a betegségek kezeléséről szóló orvosi tan. Feloszlik általános és különös Gy.-ra: az utóbbi sorra veszi az egyes betegségeket és azok gyógyítását, természetét külön-külön részletekre irja le; mig az előbbi a gyógyításnak általános sémáját adja.

Gyógyjavallat

l. Javallat.

Gyógykovács

kizárólag az osztrák-magyar hadseregben és a honvédségben alkalmazott egyének, kiknek feladatát a lovak patkolásán kivül a betegek ápolása is képezi, kiket azonban nem ritkán a betegek önálló kezelésével is szoktak megbizni. Jelenleg az 1860. kelt legfelsőbb alhatározásszerint a Budapesten és Bécsben rendszeresített kétéves Gy.-i tanfolyamra tényleges katonai szolgálatban álló, a lovak patkolásában járta, rendszerint igen csekély előképzettségü egyéneket szoktak vezényelni, kik a tanfolyam elvégzése után bizonyítványt kapnak, mely őket patkoló-műhely nyitására feljogosítja. Csapataikhoz visszatérve, mint Gy.-ok szakaszvezetői minőségben teljesítenek szolgálatot a patkoló-műhelyekben és mint az állatorvosok segédjei a kórházakban; egyharmaduk azonban őrmesteri rangba léphet elő. Közülök a kivállóbbakat később az állatorvosi tanfolyamra vezénylik, melynek elvégzésével elnyerik az állatorvosi oklevelet. A polgári életben a Gy.-ok állatorvosi gyakorlatot nem üzhetnek, miután az 1888. VII. t.-c. erre kizárólag az állatorvosokat jogosítja fel. Kivételt képeznek az u. n. régi rendszerü Gy.-ok, akik 1858 előtt nyertek a bécsi állatorvosi tanintézetben végbizonyítványt és akik a volt földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszter 1869. évi 7071. sz. elhatározása szerint az okleveles állatorvosokkal egyenlő jogokkal birnak. Később azonban a földmivelési miniszter 1889. évi 12329 sz. rendeletével megengedte, hogy azok az ujrendszerü Gy.-ok, akik az 1888. évet megelőzőleg már két éven át a polgári életben állatgyógyászattal foglalkoztak, külön e célra rendszeresített gyakorlati irányu vizsgához bocsáttassanak, melynek letevése után állatgyógy-gyakorlatra jogosító bizonyítványt kapnak, hivatalos alkalmaztatásra azonban ezentul sem tarthatnak igényt. Az 1894. évi 48915. sz. miniszteri rendelet végül az ilyen vizsgát tett Gy.-okat a védoltások megejtésére is feljogosította. L. még Állatorvostan.


Kezdőlap

˙