Gyomorbélhurut

l. Gasztroenterttisz.

Gyomorégés

(pyrosis), égető, kellemetlen érzés a garatban, főleg esténkint jelentkezik s gyomorhurutnál és terhességnél szokott időnkint beállani. Valószinü, hogy tulságos savképződés, s főleg erjedési savaknak felhalmozódása okozza ezen bajt, amely mellett gyakran felböfögés is van jelen, sőt néha a gyomortartalom kisebb részletei is a szájba kerülnek. Savképződésnél főleg a kettedszénsavas nátrium csillapítja ezen érzést, amely ellen háziszerként jó sikerrel használják a mandolát s a János-kenyeret.

Gyomorémelygés

l. Émelygés.

Gyomorfájás

l. Gasztralgia.

Gyomorfekély

(ulcus ventriculi). Agy. egyes vidékeken igen gyakori betegség, mig másokon ritkábban fordul elő. A Gy. kerek, mintegy 3-4 cm., de néha nagyobb átmérőjü, éles szélü fekély, amelynek alapja tölcsérszerüleg szükül, s amelynek szélein ép nyálkahártya látható. Többnyire egy, de néha számos ily fekély ülhet a gyomor falán, főleg a gyomorból kivezető kapu tájékán. Ezen Gy. főleg nőknél a 15-40 életkor között támad, leginkább kevésvérü, sápadt egyéneken. Eredetével még nincs egész tisztában a tudomány, okául részint forró italokat, vagy maró eledeleket emlegetnek, amelyeknek behatása alatt a vérkeringés egyes kisebb érterületeken megakadályoztatik; ilyenkor az illető nyálkahártyaterület elveszti a vér védő befolyását s a gyomoremésztésnek áldozatául esik; valószinübbnek látszik azonban, hogy a kerek Gy. is fertőzési eredetü, már azért is, mivel hosszas lefolyásában nagyon különbözik azon gyorsan gyógyuló felületes fekélyektől, amelyek gyomorgyuladás, vagy nagyobb hurutok mellett időnkint támadnak. A Gy. mellett rendesen tulságos a sósavképződés a gyomorban s néha az emésztés is hiányos. A Gy. többnyire a gyomor hátulsó falán képződik, néha azonban a nyelő csőben, máskor a gyomor után következő legelső vékonybél-részletben (duodenum) észleltetett, sőt néha áttörve a gyomor falazatát, a szomszédos képletekkel összenövésre és a fekélyesdés átszármazására is vezetett. A Gy. tünetei néha egészen hiányoznak, ugy hogy a beteg bajáról mitsem tud; az ilyen esetek néha igen súlyos lefolyásuak, amennyiben hirtelen elvérzés állhat be váratlanul. Az esetek nagy részében azonban elég heves tünetcsoport fejlődik ki, amelynek legkiválóbb jelei: a fájdalom és a hányás. A fájdalom többnyire étkezés után pár órával a leghevesebb, mig más betegek éppen éhgyomorra szenvednek. A fájdalom rendesen egy és ugyanazon helyen marad s csak midőn igen hevessé válik, sugárzik ki a hát felé. A fájdalmas hely külső nyomásra igen érzékeny. A hányás is többnyire az emésztés idejére esik, egyes betegek minden táplálékot azonnal kiürítenek. Hányás után rendesen csökken a fájdalom. A gyomorban néha, ha a fekély területén nagyobb ér sérül meg, nagy vérzés támad; ez a leghevesebb, az életet veszélyeztető vérhányásra adhat alkalmat. Az ilyen vér élénk piros, s nagyobb alvadékokat képez. A betegek táplálkozása főleg a hányás gyakoriságával áll arányban; ha csaknem minden táplálék azonnal kiüríttetik, akkor lesoványodás áll be. A Gy. az esetek többségében gyógyul, néha nagyobb hegedés-képződéssel, ami hosszabb ideig támaszthat fájdalmakat az emésztés idejében. Egyes esetekben a lefolyás végzetes is lehet, amennyiben hirtelen elvérzés, vagy a gyomor falazatának átfuródása következtében halálra vezethet. A legjobb esetben is több hétig tart a folyamat. A bántalom kórjelzése nem könnyü s valószinüséggel akkor lehet Gy.-re gondolni, ha a 1. körülirt helyen van érzékenység a gyomorban, 2. ha rendszeresen hányás jelentkezik, főleg táplálék felvétele után és főleg, ha mindez 3. nagyobb vérhányással volt összekötve. A gyógyítás legcélszerübben ágyban fekvés mellett történik, s első sorban az ételrendnek szigoru rendezésében áll. Minden nehezebb emésztésü eledel a leghatározottabban kerülendő s a legcélszerübb, ha a beteg tisztán csak tejjel él: emellett még levest peptonnal, tojással lehetne megengedni. Időnkint borogatások, főleg megmelegedő alakban, kellemesek. Orvosságokból a karlsbadi viz rendszeres használata - ha a gyomor eltüri - igen célszerü, e mellett határozottan jó sikerrel járnak a bismuthum subnitricum nagy adatai.

Gyomorférgesség

főképpen a fiatal bárányok és kecskék betegsége. előidézője a Strongylus contortus nevü fonalféreg, melynek álcái valószinüleg az ürülékkel szennyezett vizzel jutnak az állatok gyomrába. Gyakran a férges tüdővésszel (l.o.) melyet a Strongylus filaria idéz elő) együtt lép fel s leginkább tavaszkor okoz elhullásokat. Jellemző tünetei nincsenek, súlyos vérszegénység alakjában folyik le. A betegek kezelésekor első sorban arra kell törekedni, hogy a férgeket elhajtsuk; e célból Chabert-féle olajat rendelünk (naponta minden betegnek egy kávéskanállal), vagy pedig a Chabert-féle olajnak és terpentinolajnak egyenlő arányu keverékét, háromszor annyi borszesszel elegyítve (naponta 1-2 kávéskanállal minden betegnek). Zürn és Rabe ajánlják azonkivül a pikrinsavas káliumot is, melyből 3 egymásután következő napon 0,12 g. adandó lenmag főzetben. A gyógykezelés mellett gondoskodni kell a betegeknek megfelelő tartásáról és erőteljes takarmányozásáról (dara, szemes takarmány stb.). Hasonló betegségét irta le ujabban Ostertag a szarvasmarháknak, amelyet állítólag egy eddig ismeretlen élődi, a Strongylus convolutus idézne elő azáltal, hogy az oltó-gyomor nyálkahártyájában tartózkodva izgatást és gyuladást hoz létre. A sertések Gy.-ét Cheiracanthus hispidus okozza, mely a gyomor nyálkahártyájába furja be magát s vérzéseket és súlyos gyuladást hoz létre. A gyomor falának azon része, ahol megkapaszkodik, már kivülről is felismerhető a savós hártyán látható vörös foltokról. A magyar, különösen a bakonyi sertésekben ezen betegség nem lehet ritka, mert Németországban már többször találták ezekben a vágóhidakon.

Gyomorgörcs

(gastralgia, cardialgia), ideges származásu gyomorfájdalom, amelynek oka néha a gyomorban, máskor ellenben általános betegségekben, mint malaria, vérszegénység, hiszteria s más idegbajok, stb.-ben lelhető fel. A gyomor részéről sokszor emészthetetlen ételek, tulságos mennyiségü táplálék, vagy vizfelvétel szerepelhetnek, de egyes gyomorbajok is szolgálhatnak okul. A Gy. a gyomortájon többnyire hirtelen támadó fájdalommal kezdődik, ez csakhamar óriási fokra hág s akkor a hátra is kisugárzik. A betegek összehuzódnak, arcuk a leghevesebb szenvedést árulja el, hideg verejték fedi arcukat, gyakran émelygés, böfögés és hányás is jelentkeznek. A külső nyomás néha enyhíti ugyan a fájdalmat, de ez néha oly fokuvá válik, hogy ájulás, sőt szivmüködési zavarok is beállanak. A roham néhány percig tart, néha azonban órákra is elhuzódik. A Gy.-öt néha epekő, meg vesekólikával, sőt maró mérgezésekkel is összetévesztik. A Gy. többnyire ismétlődni szokott, közben azonban a gyomor rendesen működik; s emiatt az emésztés és táplálkozás nem szenvednek. A roham végével még némi fájdalmasság is szokott visszamaradni; emelett bő, sötét vizelet ürül. A Gy. gyógyítása főleg az ok megszüntetésében kell, hogy álljon, igy vérszegényeknél a vas, maláriás betegeknél a chinin használ, mig a gyomor rendellenességeinél a sztrichin, meg az atropin használnak, mig a tulságosan fájdalmas roham alkalmával morfium, vagy acetanilid adható.

Gyomorgyulladás

a gyomorhurutnál hevesebb és nagyobb foku lobos folyamat a gyomorban; mig az utóbbinál csak a nyálkahártya a megbetegedés székhelye, addig a Gy.-nál a gyomor mélyebb rétegeire is átterjed a folyamat. A Gy. magában véve ritkább betegség, előfordul néha súlyos fertőzési betegségek kiséretében (tifusz, himlő, gyermekágyi láz, sebláz). Az ilyen Gy.-t gastritis phlegmonoának hivjuk, kórboncolástanilag lehet ez parenchymatosa az enyhébb alakokban, s diptheritica, ha rostos izzadmánnyal jár. Ezen bántalom aztán gyenyesedésre vezet s az v. a gyomorba, vagy pedig a hasürbe tör át. Az ilyen betegnél súlyos általános tünetek, heves láz, bódulat, vagy gyomortáji fájdalmak vannak jelen s a kimenet gyakran halálos. Más alakja a Gy.-nak a mérgezési (gastritis toxica), amely maró ásványsavak, vagy lugok ivása után fejlődik ki, s óriási fájdalmakkal, hányással jár. Ilyenkor a méreg behatása folytán a szájürben s a garaton is meglátszanak az elváltozások, a hányadék pedig véres cafatokkal van keverve s benne az illető méreg gyakran kimutatható. Igen súlyos esetekben a hányás is elmaradhat s ekkor gyakran nehéz a helyes kórjelzés megállapítása. Ha gyógyulás áll be, ugy a gyomor elpusztult helyein hegedés támad, amely később szükületekre vezethet (főleg a nyelőcsőben) és sok kellemetlenség okozója lehet. ha ellenben halálosan végződik a Gy., akkor előbb súlyos kórkép fejlődik ki, öntudatlansággal, deliriummal, az érverés gyenge lesz, s a beteg gyorsan elerőtelenedik. A Gy. gyógyítása külsőleg hideg alkalmazásából és belsőleg csillapító szerek adásából áll, a mérgezési Gy.-nál, ha elég korán érkezik orvosi segítség, gyomormosás sokat javíthat a beteg helyzetén.

Gyomorhurut

a leggyakoribb betegségek egyike. Azon sokféle attentatum mellett, amelynek gyomrunk napról-napra ki van téve, a hajlandóság a Gy.-ra igen nagy, s lehet mondani, általános. A Gy. lehet hevenyés és idült. Az első többnyire önálló betegség s életrendi hibák következése; részint tulságos mennyiség, részint ártalmas anyagok hozzák létre, ezek között első helyen kell megemlítenünk a szeszes italok mértéktelen élvezetét is. Az ember iz-érzése nem áll szoros kapcsolatban gyomrának képességével, sőt gyakorta drágán fizeti meg gyomrunk, ami inyünknek kedvére volt. De nemcsak az ételek és italok tulságos volta, vagy hibás alkata vezethet Gy.-ra, hanem más káros tényezők is, amilyenek a helytelen étkezési idő, a tulságosan gyakori, vagy ritka étkezés, hiányos megrágása az ételeknek (mohó falás), ami rossz fogu, vagy fogatlan egyéneknél észlelhető. Az ételek s italok helytelen hőmérséke, főleg nagyobb mennyiségeknél, sőt a tulságos folyadékivás evésközben is okozhat Gy.-ot. A szeszes italok főleg az üres gyomorra veszedelmesek, egyes egyéneknél a dohányzás ártalmas az emésztésre, mig másoknál elősegíti a gyomor működését. Evés után célszerü a pihenés, káros azonban a mély álom - igy vacsora után való rögtön lefekvés is - mert az álom alatt az emésztés nem megy oly könnyen, mint ébrenlétkor. Heves kedélyi izgalom is okozhat Gy.-ot végre a lázas és nem lázas betegségek egész sorozata járhat Gy.-tal. A hevenyés Gy.-nál a gyomor nyálkahártyája duzzadt, élénk piros, helyenként kisebb-nagyobb vérömlésekkel, rajta tapadó nyálka ül; az idült Gy.-nál a nyálkahártya sorvadásnak indul, palaszürke lesz, sőt a nyálkahártya alatt levő kötőszövet is megvékonyodik, az izomréteg pedig elveszti rugalmasságát, aminek következtében gyomortágulás támadhat. Górcsővel az emésztőnedv-készítő mirigyek sorvadása is kimutatható. A Gy.-tünetei főleg az emésztés hibás voltából (dyspepsia) erednek, s különbözők a hevenyés és idült esetekben. Az első alaknál kellemetlen szájiz, gyakori felböfögés, amely savanyu szagu gázokat, sőt néha ételdarabkákat is távolít el a gyomorból, vannak jelen; a nyelv vastag lepedékkel bevont. A gyomortájék fájdalmas lesz s ha az izgatottság igen nagy, hányás áll be, mellyel eleinte a gyomortartalom ürül ki, később pedig a bélből a hányási mozgások alatt a gyomorba átfolyt epe. Ha a gyomor nem ürül ki teljesen, ugy tartalma átmegy a belekbe s gyakran bélhurutot is idéz elő. Ezen helyi tüneteken kivül általánosak is mutatkoznak: heves főfájás, néha láz amely 39-40 °-ig emelkedhetik, levertség. Az ilyen heves alakok, amelyek hasmenéssel egybekötve, főleg nyáron éretlen gyümölcs evése, vagy megfázás után gyakran epidemiaszerüen támadnak, képezik a nyári kolerát.

Az idült Gy. lassan kezdődik, legenyhébb alakjaiban csupán az emésztést kisérő kellemetlenségekben, gyomornyomás-, felböfögés-, gyomorégésben nyilvánul meg. ehhez csatlakozik időnkint hányás, - iszákosok reggel éhgyomorra hánynak - gyomorfájdalmak, székrekedés, étvágytalanság, szájbűz, kedvetlenség, levertség, beteges arcszin, lesoványodás, szédülés, szivdobogás, sőt pesszimizmusra hajló hangulat és hipokondria is. egy része az idült Gy.-os betegeknek nem veszti el étvágyát, sőt néha farkaséhségben szenved s nem tartva maga megfelelő diétát, nem is szabadul meg bajától, amely később súlyos zavarokat idéz elő. Az idült Gy. csak ritkán vezet halálra, de hosszantartó, s visszaesésekre hajlandó betegség, amely megfelelő gyógyítása nélkül nem igen javul, s azáltal, hogy az illető rossz táplálkozása következtében elgyengül, más betegségekre hajlamosabbá is válik, s azoknak elviselésére kevesebb erővel rendelkezik. A Gy. gyermekeknél, már azért is, mert rendesen bélhuruttal jár együtt, veszedelmesebb betegség, bár a csecsemők igen könnyen hánynak s igy az emésztési zavart okozó táplálékot gyorsan kiürítik.

A Gy. megállapítása elég könnyü, főleg az akut alakoknál; az idültek összetéveszthetők étvágytalansággal járó kezdődő bajokkal, leggyakrabban kezdődő tüdőgümőkórral. Gyógyítása részint a megbetegedett gyomor nyálkahártyát kivánja megjavítani, részint bizonyos kémiai anyagok által pótolni a gyomornedvben hiányzó alkatrészeket. Az egészen hevenyés Gy.-nál, ha a gyomor nem ürítette ki hányás által tartalmát, igen célszerü azt mesterségesen előidézni, v. hánytató szerek, vagy a garatnak erőművi izgatása által. Ha pedig a gyomor kiürült, ugy a lehető legteljesebb nyugalom biztosítandó, amit szükség esetén opiummal kell fentartani. Az esetleg fennmaradó gyakori hányásinger szódavizzel s apró jégdarabkák nyelésével csillapítható. Közkedveltségnek örvend ilyenkor is a kettedszénsavas nátron (soda bicarbonica), amelynek hatása részint abban áll, hogy az erjedési savakat közömbösíti s igy azok az azok által okozott kellemetlenségeket enyhíti, részint pedig a nyálkát oldja, s igy a gyomrot mintegy tisztítja. Hasonló célra savakat megkötő szerek: magnézia, kréta stb. is szolgálnak. Nagy gond fordítandó az ételekre is, az első időben teljes tartózkodás ajánlatos, később tejjel, levessel kell kezdeni s a nehezebb emésztésü eledeleket hosszu ideig kerülnie kell a betegnek még felgyógyulása után is. Az idült Gy.-nál mindenekelőtt a baj okát kell megszüntetni; iszákosok, tulságosan dohányzóknak teljesen le kell mondani ezen élvezetekről, tekintettel kell lenni az étkezési idők helyes megválasztására, a fogak használható állapotba tételére. A Gy. azon alakjainál, amelyekben az emésztési nedvek hiányosak, de amellett a nyálkahártya nem nagyobb fokban beteg, gyakran célt érünk a megfelelő szerekkel: tulságos gyomorsavnál alkáliák, sósav hiányánál higított sósav vannak javalva, sőt egyes esetekben a mesterséges pepszin is használ. Ezen szerek az evés után az emésztés ideje alatt veendők. Egy más csoportja a szereknek a gyomornyálkahártyára kissé izgató hatásu s azt az emésztő anyagok bővebb elválasztására ösztökéli: ezek az u. n. keserü-anyagok: nux vomica, chinin, quassia stb. s ezek étkezés előtt veendők. ezekhez sorolandók az erősebb borok, vagy sör kisebb mennyiségei, sőt p. a cognac is, ha evés után vétetik. Végre a harmadik csoportja a szereknek a fennálló hurutot orvosolja: rebarbara, szóda stb., meg a gyomrot ki is mossa, mint a nagyobb mennyiségben ivott ásványvizek, s ezek között első helyen a karlsbadi forrás. Ezen vizből 2-3 pohár körülbelül 40 °C melegen véve éhgyomorra rendkivül jó hatásu, de ezen kurának megfelelő életrenddel is kell egybekötve lennie. Egyes Gy.-okat a rossz szakácsnő tart fenn s ilyenkor a koszt változtatása a fürdőhelyen már magában felgyógyulás. Ami az idült Gy.-nál az életrendet illeti, e tekintetben leghelyesebb utmutató minden beteg egyéni tapasztalata, - a hosszu gyakorlat megtanítja őket, mit ehetnek s mit kell kerülniök - bár nem mindig értékesítik a Gy.-osok e tapasztalataikat. Általánosságban mondhatni, hogy a sült husfélék, a főzelékek közül a purée-k, a rizs, továbbá a tejes ételek, felfujtak könnyü eledelek, mig a zsiros, füszeres, savanyu ételek s a puffasztó főzelékek, a friss kenyér bele, a cukrászsütemények nem Gy.-betegeknek valók.

Gyomorkimetszés

l. Gasztrektómia.


Kezdőlap

˙