Habsburgi

Rudolf (I.), római és német király a H.-dinasztia hatalmának megalapítója, szül. 1218 máj. 1., megh. Speyerben 1291 jul. 15. Atyja H. Albrecht volt, anyja kiburgi Heilwig, keresztatyja II. frigyes császár Huszonöt éves korában lovag lett, azután nőül vette Gertrudot, a zollerni ház egy rokonát. Hiven szolgálta a Hohenstaufokat: II. Fridgyest, Konrádot és Konradint és e hűsége miatt 1254-ben még egyházi átokkal is sujtatott. Szüntelen harcokkal és örökösödés által jelentékenyen gyarapította ősi birtokát, ugy hogy tévedés felőle, mint szegény gróf felől beszélni. Midőn 1273 okt. 1. különösen a mainzi érsek ajánlatára a választók királynak választották, egyike volt már déli Németország legtekintélyesebb fejedelmeinek. Választatását azonban a leghatalmasabb fejedelem, II. Ottokár cseh király nem ismerte el, még akkor sem, midőn őt a pápa erre felszólította. H. őt, mint birodalmi hűbéreknek jogtalan lefoglalóját, aki a királynak ellenszegül, a birodalmi törvényszék elé idéztette, amely, midőn Ottokár meg nem jelent, őt minden birtokától megfosztottnak nyilvánította és 1275 őszén kimondta fejére a birodalmi átkot. Ez itélet végrehajtására H. 1276-ban betört Ausztriába és Ottokárt nov. 21. békére kényszerítette, melyben az Ausztriáról, Stiriáról, Karintiáról s Krajnáról lemondott, de Cseh- és Morvaországot még megtartotta. Ottokár maga is eljött Bécsbe, hogy a királynak hódoljon.

De a büszke cseh király nem nyugodott belé a kudarcba. Erősen készült a háborura, szövetségeseket szerzett a birodalomban, a maga részére nyerte a lengyeleket és Ausztriában levő párthiveit lázadásra igyekezett birni. E törekvésekkel szemben H. magához vonta az osztrákokat és tiroliakat és 1277 jul. 13. véd- és dacszövetséget kötött IV. Lászlóval, Magyarország királyával. A háborut Ottokár kezdte meg 1278 junius végén. De mire az osztrák határhoz ért, a magyar és kun seregek is átjöttek már a Morván és egyesültek H.-nak aránylag kicsi táborával, melyben alig volt birodalmi sereg. Stillfried és Dürnkurt közt ment végbe 1278 aug. 26. a döntő csata, mely Ottokár teljes vereségével és elestével végződött. H. nyomban üldözte az ellenséget, de azután békére lépett a csehekkel, sőt Vencelnek, Ottokár fiának eljegyezte leányát. Minthogy a diadalt a német fejedelmek segítsége nélkül vivta ki, az elfoglalt tartományokkal is maga rendelkezett, bár azok birodalmi hűbérek voltak. Legidősb fiát, Albrechtet rendelte oda helyettesének és miután a német választók beleegyeztek, 1282. évi decemberben fiaira, Albrechtre és Rudolfra ruházta a megüresedett birodalmi hűbéreket: Ausztriát, Stiriát, Karintiát, Krajnát és a vindus őrgrófságot. Ily módon vert gyökeret a Habsburgi-család Ausztriában. Kétségtelen ez volt H. uralkodásának legfőbb ténye. Törhetetlen eréllyel és kitartással indult e cél után és sorban elhárította azokat az akadályokat, melyek családja hatalma megszilárdításának utjában állottak.

Mint a birodalom feje, különösen az országos béke helyreállításán fáradott. Számos rablólovag várat rombolt le a Rajna mellékén és Türingiában, s nagy népszerüséget szerzett ezáltal a polgárságnál, de a hatalmasabb fejedelmek hadakozásait nem sikerült megszüntetnie. Az olasz ügyekben nem igen avatkozott, még Rómába sem ment császárrá koronáztatása végett. Nagyon szivén viselte ellenben a burgundiai ügyeket, mert azt remélte, hogy ott királyságot szerezhet egyik fia számára. Midőn szövetségese, IV. László 1290. meghalt, a magyar koronát, mintha az is birodalmi hűbér volna, fiának Albrecht osztrák hercegnek adományozta, Mindenütt annyira szembetünő volt igyekezete a családi birtokot gyarapítani, hogy a német fejedelmek sorban elfordultak tőle és fiának utódjául való választását semmi módon sem vihette keresztül. Magas termetü, szikár, kopasz férfiu volt, vitéz és bölcs, ételben-italban mérsékelt, de azért mégis pénzhiányban szenvedő. V. ö. Zeissberg, R. v. H. und der österr. Staatsgedanke (Bécs 1882); ugyanattól, Das Rechtsverfahren R. V. H. gegen Ottokar v. Böhmen (Loserth, Deutsche Biographie XXIX. köt.).

Habtej

a legsürübb tejszin habbá verve, melyet néhány csepp kávé- v. csokoládé esszencia hozzátételével zamatosítva, finom torták tölteléke gyanánt vagy ostya, piskóta s más eféle apró sütemény szegélyezése mellett mint csemegét adnak fel.

Habura

kisközség Zemplén vármegye homonnai j.-ban, (1891) 1274 rutén és német lakossal.

Habvető

a hab visszavetésére szolgáló, a ladik peremére erősített deszka vagy rudkeret.

Habzelia

Hook L. et T. (növ.), az anonaceák cserjéje vagy alacsony fája, 2 fajjal Ázsia tropusi vidékein, levele hosszu, egyszerü, bőrnemü virága a levél tövében nő, magános v. csoportos, gyümölcse összetett. A H.aethiopica DC. (Xylopiaaethiopica A. Rich., piper Aethiopicum, néger v. szerecsenbors), Etiopia cserjéje, de Senegambia Ny-i partjáig terjed (Sierra Leone). Csipős, borsos, babszemnyi magvát a görögök hamarább ismerték, mint az igazi borsot; az ókorban jelentékeny kereskedelemi áru volt s a legrégibb idő óta a bürök ellenmérgeül használták. A H. undulata DC., guineai kopazs cserje, magva füszer. A H. aromatica DC., (amerikai borsfa), Guayana meg az Antillák faja. Magva nagyon csipős, arómás izü, gömbölyü, fénylő fekete, kellemes terpentinszagu s maniguetta néger- v. szerecsenbors néven hasonlókép használják.

Hacjé

(ejtsd: hasé), francia huselőétel (assiette), finom vajastésztában, pogácsa-alakban sütve.

Hachette

(ejtsd: -asett), 1. Janka, francia hősnő, szül. Beauvaisben 1454.; oly vitézül védelmezte 1472. több más nővel szülővárosát, hogy Merész Károly burgundi herceg kénytelen volt a város alól szégyennel eltakarodni. XI. Lajos király jutalmul kiváltságokkal ruházta fel Beauvais városát. 1851. emlékszobrot állítottak H.-nak a város főpiacán, és évenkint jun. 27. ünnepélyt rendeznek H. tiszteletére. (A szobrot Dubray készítette; egy másik szobrot, mely a Luxemburg-kertben áll, Bonnassieux alkotta).

2. H. Lajos, francia könyvárus, szül. Rréthelben (Ardennes) 1800 máj. 5., megh. Párisban 1864 jul. 31. 1826. könyvkereskedést alapított, melynek főcéljául népnevelési s ifjusági iratok kiadását tüzte ki. 1844. és illetőleg 1848. Bréton és Templier nevü vői, később H.-nak Alfréd és György fiai is csatlakoztak az üzlethez, mely Franciaország egyik legjelentékenyebb könyv-kereskedésévé emelkedett. Számos szórakoztató, oktató munkát, az ujabb és régi klasszikusokat, iskolakönyveket stb. ad ki. jelenleg a cég neve Hachette & Co.

Hacienda

(spany.) a. m.a majorság, falusi ház.

Hack

(angol), igy nevezik a közönséges lovat, ellentétben a faj- v. versenylóval; Hackstake a. m. idomított lóval való futtatás.

Hackelberg

(Hackelnberg), az észak-német monda szerint a vad-vadászat vezetője, állítólag braunschweigi fővadászmester volt, ki 1521. szül. és 1581. megh. Wülperode faluban, hol még ma is mutatják sirkövét, melyen öszvéren ülve egy lovag látható, kinek köpenye a levegőben lobog. A monda szerint egy vadkan halálosan megsebesítette, mire H.-azt kivánta volna, hogy örökké vadászhatna. Nevének helyesb alakja Grimm Jakab szerint Hackelbrend és ez a. m. köpenyviselő, t. i. Wodan, a germánok főistene, aki lobogó köpenyen repül a levegőn keresztül. V. ö. Zimmermann, Die Sage vom H., dem wilden Jäger (1880, a Zeitschrift des harzvereins c, folyóiratban).


Kezdőlap

˙