Hagymás-Bodon

község, l. Bodon (1).

Hagymási

Tolnai Lajos költő családi neve.

Hagymás növény

a liliomfélék meg a hóvirágfélék családja. Többnyári kitelelő hagymájok évről-évre leveles vagy virágzó szárat hajt. A jácint, tulipánt, Amarylis, Crinum, liliom, nárcis, gyöngyjácint, némely hagymafaj, császárkorona stb. csinos virágja (virághagyma) kedvéért kedvelt cserépbeli v. kerti disznövény és kereskedelemi cikk, különösen Hollandiában bőségben termesztik, ámbár ma már a H. kelendősége nem oly szenvedélyes divat, mint régen, midőn p. a tulipánt hagymáit mesés áron fizették. V. ö. Rümpler, Die schön blühenden Zwiebelgewä sche (Berlin 1882); Brinckmeyer, Die Zwiebelzierpflanzen (2. kiad., Ilmenau 1889).

Hagymásy

-család (Szent-Giróthi és Beregszói). Régi család, mely előnevét a Temes vármegyében fekvő Beregszótól és a zalavármegyei Szt. Giróthról (ma Szt. Grót) vette. Törzse a XV. sz. közepén élt H. István. tagjai közül kitüntek: H. Miklós, szörényi bán. Midőn Ulászló király 1491. békét kötött Miksa osztrák herceggel, az ennek pártján volt H. Miklós is kegyelmet nyert. Többek között megjelent az 1505-iki rákosi országgyülésen. - Fia, H. János, budai várnagy vala. H. Kelemen, Izabella királynő és Petrovics Péter (l.o.) hű embere volt. 1556. a marosvásárhelyi országgyülés őt küldte Lugosra, hogy Petrovicsot hivja vissza Erdélybe. Legnagyobb hirnevet szerzett H. Kristóf, kinek az előbb említett Kelemen valószinüleg tesvére volt. Hosszasan, de sikertelenül küzdött Szeredy Györggyel, ki őt hatalmaskodással megfosztotta Sáros vármegyében lévő Makovica necü várától és uradalmától. A Szapolyaiak pártjára állván, Huszt várának kapitánya lett (1557-1564). Midőn János Zsigmond 1566. Belgrádba ment Szolimán szultán üdvözlésére, erdélyi hadainak főparancsnokává H. Kristófot tette, ki ekkor is érdemeket szerzett a közrend és biztonság fentartásában. A hálás fejedelem, ki kényes ügyekben gyakran vette igénybe tanácsát, mármarosi kamaragróffá is tette és Petrovics Péternek az aradvármegyei Csúcsfaluban levő birtokait néki adományozta. 1571. megszerezte Békés Gáspárral és Csáky Mihállyal együtt, 30000 frt zálogösszeg fejében a Husz várához tartozó uradalmakat. (De már 1576. -a mint Békés irja - H. «nagy perfidiával és árulással» egymagának foglalta le a birtokot.) János Zsigmondnak halála után (végrendeletének is egyik végrehajtója volt), bár a székelyek nagy része őt magát óhajtotta erdélyi fejedelemnek, Békés Gáspár érdekében használta fel Erdélyben és Bécsben birt befolyását. Utóbb azonban Báthory Istvánhoz csatlakozott; 1577. az erdélyi hadaknak élén találjuk, melyek arra voltak kirendelve, hogy Nagyvárad vidékén a nyugalmat megőrizzék. Ugy látszik, nemsokára ezután meghalt. Neje némelyek szerint Sanyiki Krisztina, mások szerint Bátthory Erzsébet vala. - H. Katalin (meghalt 1604.) előbb Varkocs Miklós, majd Bocskay István felesége volt. - H. János, Kristóf fia, Nádasdy Pál és Thurzó Gy. udvarnoka volt. 1632. Szt. Péternél, majd Kapornoknál vitézkedett a törökkel szemben. Kanizsánál hősi halállal esett el. Nagy birtokai voltak Huszton, Déván, Kőváron, Lugoson, Karánsebesen és másutt. - Miklós nevü fiában a H.-családnak magva szakadt. - H. Kristóf (a családban e néven a második) 1605. Bocskay István vitéz párthíve volt. Sopront is vivta ennek csapataival, de eredmény nélkül. 1620. kőszegi kapitány vala, kit Batthyányi Ferenc, meglepvén a várat, elfogott és Pozsonyba vitetett. - H. István H. Ferdinánd korában említtetett, mint szt. gróti kapitány. Az «uj hit»-hez pártolt H.-ak többször zaklatták a kat. papokat és barátokat. V. ö. Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története I. köt. Szádeczky Lajos, Békés Gáspár.

Hagymaszagu füvek

v. hagymabüz (növ. herbae alliaceae seu scorodoniae). A hagymának sajátságos szaga kevés más növényen tapasztalható. Ilyen az Alliaria (l.o.) a hagymagomba (l.o.); a Thlaspi alliaceum L. nevü tarsolyfü; a Petiveria Plum stb., l. Fodorka.

Hagymatorzsa

v. hagymatönk (növ.), lásd Hagyma.

Hagymamáz

l. Tifusz.

Hagymamázfű

(növ.), l. Alliaria.

Hagyomány

(traditio), közértelemben nemzedékről-nemzedékre átszálló, szájról-szájra adott történet, tan. A katolikus egyházban a h. A hitelveknek olyan rangu forrása, mint a szentirás. - H. (legatum), a római jogban oly végintézkedés, mellyel az örökhagyó közvetlenül v. közvetve vagyonából, de mindenesetre az örökség rovására, valamely személynek vagyonbeli előnyt juttat. H. tárgya a római jog szerint tehát nemcsak egyes meghatározott vagyonbeli tárgyak, hanem a hagyatéknak egy hányadrésze, sőt az egész hagyaték is lehet, ha tudniillik az örökhagyó az örökösnek azt hagyja meg, hogy az egész hagyatékot vagy annak hányadrészét másnak szolgáltassa ki. Az egész hagyatéknak vagy a hagyaték hányadrészének hagyományozását egyetemes H.-nak vagy hitbizománynak (fideicommissium hereditatis; fideicommissaria hereditas), s ha jelesül a meghagyás akként szólott, hogy az örökös az örökséget vagy örökosztalékát, vagy annak bizonyos hányadrészét a hagyományossal megosztani köteles legyen, «partitio legatum»-nak s a hagyományost «partiarius»-nak nevezték. Egyes vagyonbeli tárgyaknak hagyományozása külön hagyomány (legatum). Az egyetemes hagyományt l.o.

A modern jogokban csak a külön hagyományt nevezik H.-nak, tehát valamely egyes dolognak, bizonyos nemü egy vagy több dolognak, pénzösszegnek vagy jognak hagyományozását. Az egyetemes H. az örökség, az ekként kedvezményezett az örökös fogalma alá esik. Minden H.-nál három személy fordul elő, a hagyományozó (testator), a H. kifizetésével terhelt (oneratus), s az, kinek javára a H. száll, a hagyományos (lagatarius, honoratus). Az örökhagyó az örökösnek is hagyhat H.-t; ez az u. n. előhagyomány (l.o.) s erre nézve az illető örökös hagyományosnak tekintendő. hazai jogunk a H.-ról részletes intézkedéseket nem tartalmaz. Kétségtelen mindenesetre annyi, hogy a H. a hagyaték (l.o.) ellen intézhető követelést eredményez; hogy ha végrendeleti örökös van és ez az örökséget elfogadta és megszerezte, a H. az örökséggel járó terhet képez; ha örökös nevezve nincs, a hagyományos a H.-t a végrendelet végrehatóján vagy azon követelheti, aki a hagyatékot kezeli. A H. kifizetésével a hagyományozó az örököst, több örökös létében valamennyi örököst, vagy azoknak csak egyikét, vagy némelyikét, vagy a hagyományost is terhelheti. Ha több örököst vagy több hagyományt terhel a H., kétség esetében az vélelmezendő, hogy az örökösök örökrészeik, a hagyományosok hagyományaik arányában terhelvék. Ha valamely tárgyat, követelést vagy bizonyos mennyiségü helyettesíthető dolgot (p. bizonyos pénzösszeget) a hagyományozó többeknek hagyományozott, kétség esetében a H. a hagyományosokat egyenlő arányban illeti meg. Ha a hagyományos a hagyományozót tul nem éli, a H. hatálytalan. H. tárgya oly dolgok vagy jogok lehetnek, amelyek a hagyományozó vagy a H.-nyal terheltnek tulajdonát képezik. Idegen dolognak hagyományozása az osztrák polg. tkv szerint rendszerint hatálytalan, kivéve ha az örökhagyó világosan azt rendelte, hogy valamely meghatározott dolog a hagyományos részére megvétessék; mig a német javaslat szerint idegen dolognak hagyományozása csak akkor hatálytalan, ha az örökhagyó nem tudta, hogy a hagyományozott dolog nem az övé, ellenkező esetben a H. érvényes s a H.-nyal terhelt köteles a dolgot megszerezni, s ha ez egyáltalán nem, vagy csak aránytalan költséggel volna lehetséges, annak értékét a hagyományosnak megfizetni. Egyéb számos kérdéseknek részletes szabályozása a különböző modern jogokban különböző; hazánkban e szabályozás a megalkotandó polgári törvénykönyvnek leend feladata.

Hagyományos

l. Hagyomány.


Kezdőlap

˙