Hameln

az ugyanily nevü járás székhelye Hannovera porosz kerületben, a Hamel és Weser összefolyásánál, 40 km.-nyire Hannoverától, vasut mellett, (1890) 13675 lak., bőr-, papir-, dohány-, mesterséges trágyagyártással, pamutszövéssel, kémiai gyárral lazac- és pisztrángtenyésztéssel és a Weseren élénk kereskedéssel. H. egykoron a hanzához tartozott és meg volt erősítve; erődítményeit 1808. a franciák rombolták le. Számos házának külseje régi eredetére vall.

Hamerik

Asger, dán zeneszerző, szül. Kopenhágában 1843 ápr. 8.Önoktatás révén 15 éves korában szerzett kantátéja fölkeltette gade (l.o.) figyelmét. H. 1862. Bülownál tökéletesítette zongorajátékát, majd Berliozhoz csatlakozott, ki őt 1867. a szokatlanul nagy apparátussal irt Békehimnusával aranyérmet nyert; majd Milánóban előadatta egy operáját s 1871 óta Baltimoreban a Peabody-intézet igazgatója, sokérdemü karnagy. Tovelille, Hjalmar és Ingeborg. A vendetta, A vándor c. dalművei, 5 nagy szimfoniája, Északi suite-je zenekarra, Zsidó trilogia és Keresztény trilogia énekkarra, Zsidó trilogia és Keresztény trilogia ének- és zenekarra maradandó alkotások.

Hamerling

Róbert, német költő, szül. Kirchbergben (Alsó-Ausztria) 1830 márc. 24., megh. 1889 jul. 13. Graz mellett, hol 1866 óta visszavonulva, kizárólag a költészetnek élt. Bécsben előbb orvosi, majd filologiai tanulmányokkal foglalkozott, mire 1855. gimnáziumi tanár lett Triestben. De folytonos betegeskedése, miatt kénytelen volt 1866. megválni tanszékétől, mit neki a császár kegyelmes intékedése és egy előkelő bécsi hölgy nagylelküsége lehetővé tett. H. kiváló tehetségü, igen sokoldalu és termékeny iró, gazdag eszmékben, a nyelv és alak mestere, kinek műveit mély filozofiai fölfögás, fényes stil és az előadás megragadó plasztikája jellmeznek. Főleg remekek leirásai, melyekben az érzéki elem is művészi érvényre jut. Kiválóbb művei: Sinnen und Minnen (1859. 7. kiad. 1886. eszmékben és képekben gazdag himnusok); Venus im Exil (1858. 5. kiad. 1889 epikus költemény); Ein Schwanenlied der Romantik (1862, 5. kiad. 1889); Germanenzug (1863. 5. kiad. 1890). Ezek fiatalkori művei, melyekben lirai hangulat és még fejetlen reflexió tulnyomók. Rendkivüli sikert arattak következő epikai munkái: Ahasver in Rom (1866, 18. kiad. 1890); Der König von Sion (1868, 12, kiad, 1890); Die sieben Todsünden (6. kiad. 1887); Homunculus (1888, 6. kia. 1890) Drámái: Danton u. Robespierre (tragédia, 1871, 4. kia. 1877); Teut (3. kiad. 1877) ésLord Lucifer (vigjáték, 1880). Regénye: Aspasia (3. kiad. 1884). utolsó művei: Die Waldsängerin (novella, 3 kiad. 1882); Amor und Psyche (elbeszélő költemény, 1882. 7. kiad. 1889; magyarra fordította Ábrányi Emil, Budapest 1890) és Prosa (1884, 2 köt. és 1891. ujra 2 köt) szellemes filozofiai s esztétikai tanulmányainak gyüjteménye. Hagyatékából kerültek ki: Stationen meiner Lebenspilgerschaft (1889 önéletrajza) és Die Atomistik desWissens (1891, 2 köt., világnézetének nem éppen meggyőző rendszere). H. első rangu műfordító is, főleg olasz költőkből: Hesperische Früchte(1884) ésLepardi költeményei (1886). Életét megirták s költészetét jellemezték: Kleinert (1889), Allrano (1890), Polzer (1890), Möser (1890), Rosegger 1891); lirájáról: Grad, Über R. H.-s Lyrik (1891). 1893. Waidhofenban (az Ybs mellett) emlékszobrot állítottak neki. V. ö. Heinrich Gusztáv, H. és legujabb regénye (Budapesti Szemle XI. 1876).

Hamerton

(ejtsd: hemertn) Fülöp Gilbert, angol festő és iró, szül. Lanesideben (Lancaster grófság) 1834 szept, 11,. Londonban tájképfestővé képezte ki magát, 1857. Skóciába, a Loch Awehez, 1861. Franciaországba, először Seusba, utóbb Autunbe költözött. Irodalmi művei: A painter's camp in the Highlands and thougths about art (1861); Etching and etchers (1868); The intellectual life (1873), Round my house (1876); Modern Frenchmen (1878); The life of Turner (1878); The grapic arts (1882); French and English (1889); Man in art (1892). 1878.neve nélkül adta ki a Mamorne cimü regényt, mellyel nagy sikert aratott.

Hámfa

az öregháló két végére alkalmazott vezérfa.

Hámfa

szekérnél, néha rugós kocsiknál is, 60-70 cm. hosszu fa az istráng megerősítésére. Ha három lovat fognak be, akkor a harmadik (lógós) istrángját a kisafára vagy lógóra kapcsolják. Kisafának a két hámfával fölszerelt förhécet is akkor nevezzük, ha a járóműnek nincsen rudja, p. boronánál. H.-nak nevezik még azt a lécet vagy dorongot, melyet a hajót vontató emberek melléhez vagy a lovak szügyéhez alkalmaznak s reá a vontató kötél ágait kötik.

Hamilkar

több nevezetes kartágói férfiu. Kiemelendők: 1. Hanno v. Mago fia, 480 Kr. e. esett el a Himera melletti csatában, melyben őt Felon legyőzte.

2. H. kartágói főparancsnok az első pún háboruban, először szerencsésen küzdött a rómaiak ellen a szárazföldön, 257. végig küzdött a tyndari hegyek mellett egy eldöntetlenül maradt csatát, 256-ban azonban elvesztette az Enomus melletti ütközetet, melyben ellenfelei Lucius Manlius Valso ésMarcus Atilius Regulus voltak. Egy évvel később Adys mellett ismétmegverték és Bostar nevü társvezérével együtt elfogták.

3. H. Barkas (a villám), apja a nagy Hannibalnak (l.o.) mint egészen fiatal ember, 247. főparancsnoka lett a kartágóiaknak az első pún háboruban. Eiokte hegyén (ma onte Pellergino) Panormus mellett (Palermo) teljes három évig megállotta a rómaiak rohamait. Később elfoglalta Eryx városát és a rómaiak két tábora közt, melyet a hasonnevü hegynek tetején és aljában ütöttek, kihuzta a háborut egészen 241-ig, amikor a rómaiak Gaius Lutatius Catulus alatt győztek és H. kénytelen volt békét kötni. Alig tért vissza hazájába, máris kitört a lázadó rabszolgák és zsoldosok háboruja, melyet három évi háboru után (241-238) vérbe fojtott. Kartágóban Hanno vezetése alatt erős ellenpárt alakulván ellene, hogy ezt megtörje s hazájának uj segélyforrásokat nyerjen, Spanyolországba ment, elfoglalta annak déli és nyugati részét, de 229. ugyanott el is esett.

Hamilton

(ejtsd: hemiltn), 1. több county az É-amerikai Egyesült Államokban és pedig Floridában (1815 km2 területtel, 8507 lak., Jasper székhellyel), Ilinoisban (1020 km2 ter., 17800 lak., Mac-Leansborough székh.), Indiánában (1035 km2 ter., 26123 lak., Noblesville székh.), Jowában (1490 km2 ter., 15319 lak., Western Cíty székh.), Nebraskában (1260 km2 ter., 150 lak.), New-Yorkban (4420 km2 ter., 4762 lak., Sageville székh.), Ohióban (1010 km2 ter., 374573 lak., Cincinnati székh.), Tennesseeben (975 km2 ter., 53482 lak., Harisson székh.), texasban (2200 km2 ter., 9279 lakossal).

2. H., város Lanark skót grófságban, 20 km.-nyire Lanarktól, a Clyde balpartján, vasut mellett, (1891) 24859 lak., kő- és mészkőbányával, pamutfonással, musszlin- és batisztszövéssel. A Clyde partján, gyönyörü parkban épült H.-kastély a vidék egyik legszebb épülete, szép képtárral.

3. H., Weentworth grófság székhelye Ontario kanadai tartományban, 61 km.-nyire Torontótól, az Ontario-tó Burlington nevü öble és vasut mellett, (1891) 48980 lak., óragyártással és vasművekkel. A szabályosan épült város gyors fölvirágzását élénk kereskedelmének köszönheti.

4. H., Butler county székhelye Ohio É.-amerikai államban, 40 km.-nyire Cincinnatitól, a Great Miami balpartján, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 17565 lak., jelentékeny malomiparral, papir-, bőr-, gép- és kocsigyártással és posztószövéssel.

5. H., város Victoria ausztráliai gyarmatban a Grange Burn és vasut mellett, (1891) 3373 lak., számos templommal, két fontos vollege-dsel és egy leányiskolával.

6. H., a Bermudas-szigetek (l.o.) fővárosa.

7. H. (Mount H.), Kalifornia parti hegységében 1351 m. magas hegycsúcs, amelyen Lick, san-franciscoi gazdag ember, 70000 dollárnyi költségen csillagvizsgálót épített; a legnagyobb messzelátó benne 17,4 m. hosszu, átmérője 91 cm.

Hamilton

a legrégibb és legtekintélyesebb skót családok egyike, melynek őse H. Gilbert a XIII. sz.-ban (1270 körül) telepedett le Skóciában. Nevezetesebb tagjai: H. Jakab lord, II. és III. Jakab alatt több izben kitünt ugy a háboruban, mint az Angliával folytatott tárgyalásokban. 1445-ben lorddá nevezték ki s 1447, nőül vette I. Jakab király leányát, Máriát. Ennek kezével Aran grófságot kapta, melynek birtoka azonban a Douglas-családdal viszályba keverte. Megh. 1479. - H. Jakab, Arran gróf, kiváló részt vett IV. Jakab halála után a kormányzóságért bekövetkezett küzdelmekben. 1520. Augus gróf, a Douglas-család tagjaival véres utcai harc után kiüzte Edinburgból. 1524. a kiskoru V. Jakab király anyjával, Margit királynővel szövetkezett s később Angus gróffal is szövetkezve, részt vett V. Jakab meneküléséig az ország kormányzásában. megh. 1529. - H. Patrik, az előbbinek unokaöccse, a protestantizmus első hiveinek egyike, Skóciában szül. 1503 kör., megh. 1527 márc. 1. Tanulmányait St. Andrews-ben elvégezvén, Németországba ment, hol Lutherrel és Melanchtonnal megismerkedett. Visszatérve hazájába, a protestáns hittételeket kezdette hirdetni. Tanai visszavonására itélték s miután ezt megtagadta, 1527. márc. 1. máglyán végezte be életét. V. ö. Lorimer, Precursors of Knox. (Edinburg 1857, I. köt.); Collmann cikke a Zeitschrift für histor. Theologie. 1864 évf.-ban. - H. Jakab (IV.), Arran gróf, Chatelherault herceg. Még mint fiatal ember V. Jakabot Franciaországba kisérte s Jakab halála után a parlament, mint a trón legközelebbi örökösét őt nevezte ki a fiatal Stuart Mária gyámjává és kormányzójává. 1543. aláirta a greenwichi szerződést, melynek értelmében Mária VI. Eduárd angol királynak lett arája. Ez a terv azonban füstbe ment és H. maga is később a francia és katolikus párthoz csatlakozott, 1545. pedig a Guise-hercegek javára lemondott a kormányzóságról, amiért jutalmul a francia udvartól évdijat és a Chatelherault hercegséget kapta. A Stuart Mária visszatérése után kitört belviszályban H. egész családjával a királynő pártjára állott. menedékhelyet nyujtott neki kastélyában és 1568 máj. 13. a szerencsétlen langsidei csatában is az ő pártján harcolt. Ennek következtében sok üldözést kellett kiállania a győző párt és Murray róf régens részéről. E küzdelmekben H. egyik unokaöccse (H. Jakab) legyilkolta Murray-t, viszont Lennox gróf (Murray utódja) felakasztatta H. testvérét, Jánost, a St. andrews-i érseket. Midőn Morton gróf, a H.-család rokona vette át a kormányzóságot (1572), H. lemondott a további küzdelemről. Megh. 1575. - H. Jakab (V.), az alőbbinek fia, kitünt Franciaországban, hol a hugenották pártján küzdött. Emiatt hercegségét Franciaországban elveszítvén, visszatért Skóciába, hol 1561. őrültségbe esett és 1609. elhalt. 1581. VI. Jakab alatt Morton is vérpadra lépett s ekkor a H.-család birtokait maga a király foglalta le. A H.-család Abercorni marquis-k még mai napon is virágzó mellékágának alapítója Claude, IV. Jakab öccse volt. - H. Jakab herceg, Cambridge gróf szül. 1606 junius 19., megh. 1649 márc. 9. I. Károly angol királlyal együtt nevelkedett fel és mindvégig meghitt embere maradt. 1631. saját költségén a király támogatásával hat angol és skót ezredet toborzott és vezetett Gusztáv Adolf táborába s résztvett a breitenfeldi győzelem kivivásában. Visszatérése után Károly H. herceggé nevezte ki. A nagy angol forradalom kitörése után 1648. Skóciában toborzott hadsereget a király részére s beütött Angliába, de Cromwell által Prestonnál megveretvén, fogságba került s 1649 március 9. Londonban kivégeztetett. - H. Vilmos, lanark gróf, H. herceg, az előbbinek öccse. I. Károly alatt helytartó volt Skóciában, de mivel a király politikáját nem helyeselte, kegyvesztett lett, mire ó a convenanthoz csatlakozott. Később azonban megint a király pártjára állott, de I. Károly kivégeztetése után Hollandiába menekült. Innen II. Károly trónkövetelőt Skóciába és Angliába követte, dea worcesteri ütközetben 1651. megsebesülve, fogságba esett s szept. 12. elhalt. Miután fiai nem voltak, II. Károly 1660. a H. herceg cimet Douglas Vilmos, Selkirk grófnak ajándékozta, ki az első H. herceg leányának, Annának férje volt és 1694. halt el. Tőle származnak a mostani H.-hercegek. - H. Jakab, Arran gróf, H. herceg, Douglas Vilmos legidősebb fia, szül. 1657., megh. 1712 nov. 15. 1698. a H. hercegi cimet, 1711., pedig a Brandon hercegi cimet kapta, ez utóbbit az angol peerséggel. Anglia ésSkócia egyesítésének tervét csak vonakodva pártolta, Anna királyné alatt a skóciai Stuart-pártnak főembere volt. Párbajban esett el Lord Macharthney kezétől. A Selkirk grófságot testvérei örökölték, előbb Károly, ennek halála után János s ez utóbbitól származik a H. Selkirk-ág. - H. György, Douglas Vilmos ötödik fia, 1696. az Orkney gróf cimet kapta. A spanyol örökösödési háboruban Marlborough alatt küzdött, 1712. gyalogsági tábornokká nevezték ki. Megh. Londonban 1737. Tőle származnak a H.-Orkney grófok. - H. Jakab György, H. Jakab dédunokája. Halála után 1799., a H. hercegi család cimei és vagyona nagybátyjára Archibaldra, H. és Brandon hercegre szállottak. - H. Sándor, Archibald fia, született 1767 október 15., meghalt 1852 augusztus 18. 1802. az alsóház tagjává választatott, hol awhig-párttal szavazott. 1806. pátervári nagykövetté nevezték ki, de a tilsiti béke után visszatért Angliába s azóta politikai szerepet nemjátszott. - H. VilmosSándor Antal Archibald, született 1811 febr. 19., meghalt 1863 jul. 15. A badeni nagyherceg leányát, Mária Amália hercegnőt vette nőül s e házasságból származik a most is élő H. és Brandon herceg, Vilmos Sándor Lajos István, szül. 1845 márc. 12. neje Montagu Mária, kitől 1884. Mária nevü leánya született. - H. Antal gróf, a H.-család egyik mellékágából, szül. Irországban 1646., megh. 1720 ápril. 21. I. Károly kivégzése után családjával együtt Franciaországba menekült, honnan csak a restauráció után tért vissza Angliába. II. Jakab alatt Limerick parancsnoka volt. Később ismét Franciaországban telepedett le és St. Germain en Laye-ban halt meg. Munkái közül erkölcstörténeti tekintetben kiváló: Mémoires du comte de Grammont (többször kiadták, legutóbb London 1884., 2 köt.); Contes de féerie (utolsó kiadás, Páris 1873-74., 4 köt.). Összes munkáinak legjobb kiadása Renouard-tól (1812, 4 köt.). - H. György lord, Albercorn herceg harmadszülött fia, angol államférfiu, szül. 1845 dec. 17. Eleinte mint katona szolgált, de midőn 1868. a konzervativ párt a parlamentbe választotta, kilépett a hadseregből s a politikai pályára tért át. 1874. az indiai hivatalnál helyettes államtitkárságot viselt, 1878. pedig a titkos tanács alelnökévé és közoktatásügyi miniszterré neveztetett ki. 1880. Beaconsfield visszavonulása után ő is letette hivatalát és az ellenzék tagja lett. A Salisbury kabinetben 1885 és 1886. az admiralitás első lordja volt. 1892. a Gladstone-kabinet hivatalba lépése után ujra meg kellett válni tárcájától.

Hamilton

1. Emma Harte, H. Vilmos archeologus (H. 17.) második neje hires és hirhedt szépségéról, szini tehetségéről és politikai fondorlatairól, szül. Prestonban (Lancashire) 1760., megh. Calaisban 1815 jan. 15. Szegény szülőktől származott s igazi neve Lyons Emma volt. Fiatal éveiben sok hányatáson ment keresztül: volt gyermekdajka, szobaleány, pincérnő, azután kedvese lett Villet Payne kapitánynak, majd Featherstonghough lovagnak s végre mint Hygieia-istennő szerepelt Graham orvos büvész estélyein. Szépségét több költő megénekelte s Romney festő több képben megörökítette. Graham után Greville Károly lord fogadta szeretőnek s ez utóbbitól három gyermeke született. Ez időben kedzte hangját és mimikus tehetségét kiképezni, még pedig nagy sikerrel. Gréville házában ismerkedett meg H. Vilmossal, ki őt magával vite Nápolyba, hol angol követ volt s aki annyira megszerette, hogy 1791 szept. 6. Londonban törvényes bőül vette. A nápolyi udvarnál bemutatva, csakhamar bizalmas barátnéja lett karolina királynénak, kit nem szünt meg az angol politika érdekében Franciaország ellen háborura izgatni. H. lady által tudta meg az angol kormány a spanyol udvar ellenséges érzületét Anglia ellen s igy volt képes idejekorán erélyes rendszabályokhoz nyulni. Ez időben Nelson tengernaggyal is kezdett H. szerelmi viszonyt, akinek érdekében rábirta H. Karolina királynét, hogy Nelson működését Bonaparte egyiptomi expediciójának megbuktatására a legerélyesebben támogassa. Midőn H. 1800. Angliába visszatért, Nelson is lemondott a parancsnokságról s követte kedvesét Angolországba, hol nem sokkal utóbb H. lady titokban egy leánygyermeket szült, kit Nelson nevéről Horatiának kereszteltek. Férje halála után H. lady Merton Placeban telepedett le, de midőn 1805. Nelson is elhalt, anyagi helyzete nagyon rosszra fordult. 1808. kénytelen volt Angliát elhagyni s nagy nyomorban halt meg Calaisban. Mint művésznő felujítója volt az antik plasztikus mimikának s kiváló alkotásként emlegették Niobeját. Halála után jelentek meg Nelson hozzá intézett levelei (London 1815, 2 köt.) és emlékiratai (ez utóbbi francia fordításban is).

2. H. Sándor, amerikai államférfiu, szül. 1757 jan. 11., megh. 1804 jul. 12. Tudományos kiképeztetését a new-yorki Columbia College-ben nyerte. A szabadságharc kitörésekor mint tüzérkapitány a hadseregbe lépett, majd Washington hadsegéde lett s e minőségben nagy befolyást gyakorolt a háboru kimenetelére. A szabadságharc bevégzése után a jogtudományra adta magát, s mint ügyvéd működött, 1785. tagja lett a törvényhozó gyülésnek. 1878. az alkotmányhozó gyülésnek, s kiváló részt vett az állam alaptörvényeinek kidolgozásában. Elveit The federalist cimmel ki is adta. H. a federalisták vezére volt s az egységes kormányzat szükségességét oly hévvel vitatta, hogy emiatt ellenfelei monarkikus tendenciákkal vádolták. Az uj kormány megalapításakor 1789. a kincstár titkárává nevezték ki s őt illeti meg az érdem, hogy a hitel emelésével, az adórendszer szervezésével stb. az unió pénzügyi alapját megalkotta. 1789., midőn a háboru Franciaországgal kitörendő félben volt, Washington ajánlatára másodfővezérnek nevezték ki s Washington halála után (1799) rövid ideig ő viselte a főparancsnokságot. A béke helyreálltával visszatért New-Yorkba, hol Burr ezredessel vivott párbajban elesett. Politikai hitvallása még ma is nagy hatással van az észak-amerikai politikai életre. Összegyüjtött munkáit, levelezéseivel és a Federalist-tal együtt kiadta Lodge New-Yorkban (1885-86, 7 köt.).

3. H. Jakab, angol nyelvész, szül. Londonban 1769., megh. Dublinban 1831. Nyelvtanítási mószere által a didaktika történetében maradandó emléket állított magának. Eredetileg kereskedő volt, majd Hamburgba ment, ahol egy adomás könyv szórul-szóra való lefordítása után, melybe tanítója csak a legszükségesebb grammatikai magyarázatokat szőtte bele, H. már 12 óra mulva egy könnyebb irályu német könyvet tudott olvasni. Ez a gyors eredmény arra készté, hogy nyelvtanítóvá legyen. New-Yorkba ment s ott arra vállalkozott, hogy tanítványait 15 lecke (nem óra) alatt képessé teszi, hogy János evangéliomát franciából angolra fogják fordítani, s ezt a célt már a tizedik lecke után el is érte. 1823. hazájába tért vissza, ahol oly bizalommal fogadták, hogy 18 hónap mulva már 600 tanítványa volt, kiket részint ő maga, részint munkatársai a latin, görög, francia, olasz és német nyelvekre tanítottak. Módszere a következő két egészséges alapelven nyugszik: 1. A nyelvet a tanuló mint a gondolatok kifejező eszközét, mint egy élő egészet tanulja meg, azaz az oktatás, mint Jacototnál, egyetlen, összefüggő, értékes irodalmi termék alapján történjék. Jacototnál Chateaubriand Ataláján, Hamiltonnál János evangeliomán. 2. A tanuló, a helyett, hogy a nyelvtani szabályok tanulásával kezdéné, maga fedezze fel azokat olvasmányaiban. E módszerről sokan nyilatkoztak kicsinylőleg, de az általa elért eredmény fentartotta azt máig, s fenn fogja tartani továbbra is mindazon körökben, ahol a nyelvet nemcsak az alaki képzés eszközének tekintik, de meg is akarják tanítani. A Toussaint-Lagenscheidt-féle levelek is lényegükben a H. módszerén alapulnak. V. ö. Wurm, H. und Jacotot (Hamburg 1831); Tafel, Die analytische Sparchlehrmetode (Tübinga 1845).

4. H. Vilmos, sir, angol filozofus, szül. Glasgowban 1788 márc. 8., megh. Edinburgban 1856 máj. 6. Oxfordban tanult, 1821. a történet tanára Edinburgban, 1836 óta haláláig a fizikáé és metafizikáé. először az dinbourg Review-ban lépett fel tanulmányokkal, melyek később Discussions on philosophy and literature, education and university reform (1852) c. a. jelentek meg. 1846. kiadta Reid műveit: halála után Mansel és Veitch, legkitünőbb tanítványai kiadták előadásait: Lectures on logics and metaphysic (1859-1860). H. az u. n. skót iskola tanait eleveníti föl, csakhogy járatos lévén a filozofia történetében, uj bizonyítékokkal látja el és főleg Kant meg Fichte befolyása alatt tetemesen módosítja is. A lélektanból indul ki, ezé a főszerep filozofóiai rendszerében. A lélektant szigoruan elkülöníti a fiziológiától, a tudatost vizsgálja, amelynek az összes jelenségek tatalmát képezik. E jelenségek törvényeit kutatva, ezekből következtetéseket von a szellem mivoltára. A külvilág létéről közvetetlen, föltétlen bizonyosságunk van, de a tapasztalaton tul nem terjednek ismereteink. Istenről fogalmunk sincs. A logikát, mint Kant, formai tudománynak tekinti. Életét Veitch irta meg: Memoir of Sir W. H. (London 1869). Elméletét J. St. Mill birálja: Exmaination of Sir W. H. philosophy (5. kiadás 1878). Veitch, Sir W. H. the man and his philosophy two lectures (Edinburg és London 1883).

5. H. Vilmos, régiségbuvár, H. Archibald tengernagy fia, szül. 1730., megh. 1803 ápr. 6. Mint angol követ (1764) Nápolyba ment, hol a Herculanum és Pompeji helyén kezdett ásatásokat jelentékenyen előmozdította. Kutatásainak eredményét a következő munkákban adta ki: Observations on mount Vesuvius etc. (London 1772); Campi Phlegrae (u.o. 1776-79); Account of the discoveries at Pompeji (u.o. 1777). 1765. megvette a Porcinari-féle nagy görög vázagyüjteményt, melyet lerajzoltatott és rézmetszet által sokszorosíttatott. Antiquités étrusques, grecques et romaines (Nápoly 1766-67, II. kiadás Firenze 1801-1808, 4 köt.). 1791. nőül vette a hirhedt H. Emma (H. 1) ladyt, kinek segítségével 1793. szövetségi szerződést hozott létre Angolország és Nápoly között. Midőn 1798. a franciák Nápolyba vonultak, H. Ferdinánd királlyal és az udvarral Palermóba futott s 1800. visszatért Angliába, hol három évvel utóbb elhalt. Műkincseinek egyrészét hajótörés következtében elveszítette. V. ö. Kirk, Gravures au trait d'apres les tableaux etc. de vases étrusques, grecs et romains, recuellis par feu Sir William H. (London 1806).

6. H. Vilmos Rowan, angol matematikus, szül. Dublinban 1805., megh. 1865 szept. 2. A dunsinki obszervatóriumon, a dublini egyetemen a csillagászat tanára és Irország Royal Astronomer-ja volt. H. ama általános kapcsolatokat, melyek a mekanikában előforduló mennyiségek között fennállnak, uj analitikai formába öntötte. Ezen kapcsolatokat H. egy egyenlettel fejezi ki, melyet mi H.-féle törvénynek, ő pedig a változó működés törvényének nevez. E törvény kimondja, hogy a munka és az eleven erő variációja a kezdet és a végnek ideje számára eltünni tartozik. H. a quaterno-számítást is föltalálta, azaz bizonyos komplex számképletekkel való számvetést. H. főképen mekaniából irt. Nevezetesebb művei a következők: On a general method in Dynamics, by which the study of all free systems of attracting or repelling points is reduced to the search and differentatiotn of one central relation or characteristic function (Phil. Transact. for 1834., p. 95-144); On the Theory of systems of Rays. Transact. of the Royal Irish Academy (1824., 1830., 1832) és Second Essay on a general method in Dynamics.


Kezdőlap

˙