Hamme-lez-Termode

község K.-Flandria belga tartományban, 8 km.-nyire Termodetól, a Durme és vasut mellett, (1890) 12039 lak., vászon- és csipkeszövéssel, kötél- olaj- és dohánygyártással.

Hammer

1. Bernát, svájci államférfi, szül. Oltenben 1822. Jogot tanult, aztán Solothurnban ügyvédkedett, 1850. államügyész, 1853. törvényszéki elnök, 1856. az alkotmányozó és kantontanács tagja lett. Eközben szorgalmasan foglalkozott hadi dolgokkal; 1847. mint tüzértiszt vett részt a Sonderbund háboruban s 1862. ezredessé lett. 1868. a svájci szövetség berlini követjévé nevezték ki, mely tisztét 1876-ig viselte; innen visszahivták a szövetségtanácsba, hol a pénz- és vámügyeket kezelte; 1879 és 1888. szövetségi elnök volt; 1874. a brüsszeli nemzetközi háborujogi konferencián, Szt. Pétervárott pedig a telegráfkonferencián képviselte Svájcot. 1890. hivatalos állásától megvált, de tovább is tagja maradt a szövetségi gyülésnek.

2. H. Gyula, német költő, szül. Drezdában 1810 jun.. 7., megh. Pillnitzben 1862 aug. 23. Lipcsében bölcsészeti v. irodalmi tanulmányokat folytatott s aztán mint magánzó élt Drezdában és Lipcsében. Irt vigjátékokat, novellákat s költeményeket. Hirét tanító irányu, lirai költeményeivel alapította meg. Ezek: Schau um dich und schau in dich (Lipcse 1851, 30. kiad. 1886); Zu allen guten Stunden (u.o. 1851); Fester Grund (1857); Auf stillen Wegen (1859); Lerne, liebe lebe (1862) c. alatt jelentek meg. Am Ende, J. H. als Mensch u. Dichter (Nürnberg 1872).

3. H. Guido, német festő, az előbbi öccse, szül. Drezdában 1821 febr. 4., hol a képzőművészeti akadémiát látogatta. Szenvedélyes vadász volt, sokat utazott, s ez őt az állatfestészet művelésére terelte. Üde képeivel nagy sikert aratott. Szépirodalmi lapokba is rajzolt, s uti és vadászélményeit meg is irta: Album für Jäger u. Jagdfreunde (1877, Glogau 2. kiad.).

Hammerfest

Finmarken norvég kerület székhelye, Tromsö tartományban, Kvalö szioget Ny-i partján, az é. sz. 70° 40' 15" alatt, (1891) 2239 lak., akik halászatból és a halakkal, tollakkal és álltai szőrökkel üzött kereskedésből élnek. H. földünk legészakibb fekvésü városa; egy huzamban hét hétig nem süt rája a nap. Évi átlagos hőmérséklete 1,8 (a januáriusi -5, a juliusu +11,3°). A Struve vezette fokmérés itt ért véget; egy gránitoszlop örökíti meg az emlékét.

Hammerich

Péter Frigyes Adolf, dán költő és történetiró, szül. Kopenhágában 1809 aug. 9. megh. 1877 febr. 9. Hittudományi és bölcsészeti tanulmányainak végeztével utazásokat tett Svéd-, Német- és Olaszországban s kivált Rómában tartózkodott hosszabb ideig. 1839. pap lett Starupban, majd Nebelben (Jütland), mely állásáról azonban nemsokára lemondott. Ekkor aztán egy ideig történeti előadásokat tartott Kopenhágában, majd 1845. a szentháromság templomának hitszónoka lőn. Az 1848-50-iki slezvig-holsteini háboruban mint tábori lelkész működött; 1859. pedig a kopenhágai egyetemen a teologia tanára volt. Műveivel nagy hirnévre tett szert. Megemlítendők: Dánia a Waldemárok korában (Kopenhága 1847-48, 2 köt.); Dánia az északi unió korában (1849-54, 2 köt.); Dánia a nemesség uralma alatt (1854-60, 4 köt.); Képek a slezvig-holsteini háboruból (1849); A harmadik slezvigi hadjárat (1851); A hároméves slezvigi háboru (Hadersleben 1852); továbbá: Szent Brigitta és a kereszténység észako (Kopenhága 1863; ném. Michelsentől, Gotha 1872); A keresztény egyház története (2. kiad. 1872-73, 3 köt.). Emlékiratai Et Levnedslöb c. alatt jelentek meg két kötetben (1882). Költői művei közül megemlítendők: Hősköltemények (Kopenhága 1841); Képek Thorwaldsen művész-életéből 81844); II. Gusztáv Adolf Németországban (1844); Bibliai történetek dalokban (1852) stb.

Hammer-purgstall

József báró, orientalista, szül. Grazban 1774 jul. 9., megh. Bécsben 1856 nov. 23. Elvégezte a bécsi keleti akadémiát s a Konstantinápolyi oszták követség tolmácsa lett. Mint tolmács és titkár vett részt az angol-török hadseregnek a franciák elleni hadjáratában. 1807. Bécsben az udvari kancelláriánál nyert alkalmazást, 1811. császári tanácsos és udvari tolmács, 1817. udvari tanácsos lett, majd 1835., miután Purgstall grófné birtokait örökölte, bárói rangra emeltetett. 1847-49. a tudományos akadémia elnökev olt. Széleskörü irodalmi munkásságot fejtett ki. Munkái részben a keleti történelem körébe vágnak, részben keleti költők szövegkiadásai és fordításai. A sok közül említésre méltók: Encyclopädische Übersicht der Wissenschaften des orientes (Lipcse 1804, 2 köt.); Des osmanischen Reichs Staatsverfassung u. Staatsverwaltung (Bécs 1814, 2 köt.); Geschichte des osmanischen Reischs (Pest 1834-36, 4 köt.); Geschichte der osmanischen Dichtkunst (u.o. 1836-38, 4 köt.); Gemäldesaal moslimischer Herrscher (Darmstadt 1837-39, 6 köt.) stb. Lefordította persából Hafizt (Tübinga 1812-13); arabból Mutanabbi (Bécs 1823) s törökből Balli költeményeit (u.o. 1825). Kiadott számos keleti szöveget, szerkesztette gróf Radiczkyvel a Fundgruben des orients (u.o. 1810-19) 6 kötetét, s irt a különböző lapok és folyóiratok számára. Munkái azonban nem megbizhatók, s ma már nagy részt elavultak. Megbizhatatlanságát Ahlwardt V. mutatta ki (Chalez etc., Greifswald 1859). V. ö. Schlottmann, Josef von H., ein kritischer Beitrag (Zürich 1857).

Hammersmith

London (l.o.) egyik része.

Hammerstein

1. Ottó, wetteraui gróf, kinek regényes sorsa a XI.sz.-ban általános föltünést keltett. Miután rokonát, Irmengardot nőül vette, akivel boldog házasságban élt, II. Henrik német császár s utóbb a pápa is azt követelték tőle, hogy nejét házából kiüzze. H. azonban világi és egyházi átok dacára hű maradt nejéhez, mignem végre a császár Andernachhal szemben fekvő várában őt megadásra és engedelmességre kényszerítette (1020). Irmengard azonban most nem engedett és Rómába zarándokolt, hol Bonifác pápa kérését meghallgatta, mire azután a hitvesek II. Konrád császár idejében ujra együtt élhettek. Több ujabb iró, igy Wilbrandt is drámahősnek szemelte ki H.-t.

2. H. Vilmos báró, konzervativ politikus, szül. Ratzovban (Mecklenburgban) 1838 febr. 21. Előbb erdészeti tanulmányokat végzett Tharandban, majd (atyja halála után) Pommerániában fekvő birtokán gazdálkodott. 1876. a stolpei kerület a porosz képviselőházba, 1881. pedig a birodalmi gyülésbe választotta, ahol a szélső konzervativ párthoz csatlakozott. 1881. átvette a Kreuzzeitung szerkesztését, melynek hasábjain e lapnál már megszokott reakcionárius elveket hangoztatta. Egyuttal a kartell-párthoz tartozó mérsékelt konzervativ képviselőket, nemkülönben a kormányt (állítólagos) szabadelvüsége miatt ismételten megtámadta. Ennek szakadás lett a vége a centrum soraiban, egyuttal azonban H.-t kilépésre kényszerítették, midőn pedig a Kreuzzeitungban magát a császárt is megtámadta, a középpárt és kormány egyaránt elejtették és ekkor (1890) a választáson meg is bukott. 1892. azonban pótválasztás utján ujra mandátumhoz jutott (Halle-Herfordban) és az 1893. évi választásokban is győzött kerületében. H. tipikus képviselője annak az ultrakonzervativ pártnak, mely a népdal szavaival élve azt tartja: «Und der König absolut, wenn er unsern Willen thut».

Hammerstein-Loxten

báró, politikus és porosz miniszter, szül. Loxtenben, Hannoverában 1827 okt. 2., H. Hermann fia. 1866 előtt a hannoverai királyt szolgálta és 1866. törvényszéki elnök volt; az ország annexiója után pedig, mert a porosz alkotmányra megesküdni vonakodott, egyideig nem viselt hivatalt; de már 1867. lépett mint welf-párti követ az É.-németbirodalmi gyülésbe, hol a centrumhoz közel álló welf-csoporttal együtt, az uj birodalmi alkotmány ellen szavazott. Később agrarius létére Bismarckhoz és a konzervativekhez közeledett. A 70-es évek elején visszavonult a politikai pályáról, melyen már azért sem vivott ki nagyobb népszerüséget, mert teljesen nélkülözi a szónoki tehetséget. De szükebb hazájában (Hannoverában) azontul is erélyesen küzdött az agrarius-párt elveiért és még Caprivi kancellársága idején is kárhoztatta a kereskedelmi szerződések kötését. 1888. Hannoverában tartományi igazgató (Landesdirektor) lett; egyuttal pedig mint a Cumberland herceg magánbirtokának és a welf-alapnak rendezésével foglalkozó bizottság egyik tagja II. Vilmos császárral ismerkedett meg és azonfelül mint a német gazdák egyesületének elnöke és a Weser és Elba között létesítendő csatorna-vállalatnak tagja tette nevét ismeretessé. A Caprivi-válság után a császár (1894 nov.) közmeglepetésre heyden helyébe a földmivelési miniszteri tárcát bizta reá.

Hammond-féle betegség

l. Atetózis.

Hammonia

Hamburg latinos neve.


Kezdőlap

˙