Haquenées

(franc., ejtsd: ekné), szines és sokszor művészetileg kiállított takarók a csatalovak számára.

Harács

(török, helyesebben haráds), a mohammedán államokban nem mohammedán alattvalóktól szedett adó egy neme. Kétféle H. van: föld- és fej-H. H.-on általánosságban azta földadót értik, melyet a mohammedán hatóságok egyházi törvényeik alapján azon földek után szednek, melyek a mohammedán foglalások idején a nem mohammedán lakosok szaba birtokában meghagyattak. A H.-nak alávetett földek tehát milk-földek (l. Erázi), vagyis a tulajdonos tulajdonjoga felettük korlátlan. A föld-H. kétféle: v. hányados (harádsi muká-szeme) azaz a föld termése után a termény minemüsége szerint annak egy tizedrészéről kezdve a feléig terjedhető része fizettetik évenkint, avagy pedig átalányszerü (harádsi muvazzaf), ha bizonyos meghatározott s változatlan átalányösszeg követeltetik évi adó fejében. A H. kivetésének módját Omer khalifára vezetik vissza. A fej-H. (dsizje) a nem mohammedán alattvalóktól évenkint szedett fejadó. Fizet pedig egy munkaképes szegény ember 12 dirhemet, középvagyonu 24, és a gazdag 48-at. Szegénynek tekinthető az, kinek nincs 200 dirhemnyi vagyona, akinek 200-tól 10000 dirhemig érő vagyona van, az jómódú, akinek ennél is többje van, az gazdag.

Harafóra

népség, l. Alfuru.

Harag

a lélek amaz indulata, mely a megsértett, megröviditett, várakozásaiban megcsalatkozott, szokásaiban megzavart, önérzetében bántott ember lelkében ezek okozója ellen támad. Haragudhatom (mérges vagyok) arra, aki megcsalt, felültetett, megbántott stb., egyszóval, aki valamiféle kárt tett bennem. ha a haraggal a megtorlás kivánsága következik, boszu lesz belőle. Ha viharszerüen kél a lélekben, egyszerre és nagy erővel, mely kitörésre vezet: hirtelen H. (méreg) nevet kap. A H. magasabb foka a dühösség, düh. galambepéjünek mondjuk: aki nem tud komolyan haragudni.

Haragos

(Preluka), kisközség Szolnok-Doboka vármegye magyar-láposi j.-ban, (1891) 1132 oláh lak.

Harakiri

(japán, khinai nyelven szeppuku) a. m. felmetszett has; a mostani mikádótól, Mutso-Hitótól megszüntetett, előbb hagyomány szentesítette szokás japánban, a has fölmetszésével elkövetett öngyilkosság. Csak a magasabb társadalmi osztályokra szoritkozva, az a célja volt a H.-nak, hogy az elitélt lekerülje a meggyalázó és családjára nézve végzetes kivégeztetést. Az illető nagy ünnepéllyel hajtotta magán végre a H.-t és abban a pillanatban, melyben a belek a keresztmetszés következtében kiestek, az elitélt legjobb barátja, néha pedig legidősebb fia, karddal leütötte fejét. Ha a H. nem önkéntesvolt, meg volta határozva a helyiség, a tanuk és az az egyén, ki a halálos ütést tette. Ritkább esetben a H. a párbajt helyettesítette. A sértett fél, ki elégtételt nem szerezhetett magának, a sértő fél jelenlétében és annak megszólításával hajtotta végre magán a H.-t, s az utóbbi, ha nem akart becstelennek tartatni, kénytelen volt magán a H.-tszintén végrehajtani.

Harald

régi germán férfinév (hari szóból, mely a. m. úr, harcos, mai nap Herold a. m. hirnök), több király neve.

1. H. Hildetand, dán király, Rörik király és Öda fia; nagyatyja, Ivar Widfadme után kezdett uralkodni, 645 körül. Midőn öreg korában megvakult, Svédország koronáját féltestvére fiának, Sigurd Ringnek adományozta. De mivel ez a kikötött évi adót megfizetni nem akarta, 695. a Bravalla-mezőn ütközetre került a dolog, melyben H.-t saját szolgája agyonütötte.

2. H. Heriold, dán király, Jámbor Lajos frank király segítségével legyőzte vetélytársait, Göttrik fiat. 826. Mainzban a kereszténységre tért s magával vitte Dániába szent Ansgar hittérítőt (l.o.) 837. Horich által elüzetett s számüzetésben, Frizföldön haltel.

3. H. Blaatand, a Kékfogu H., dán király, az Öreg Gorm fia, vitéz harcos, ki 936 óta uralkodott. 947. elismerte I. v. nagy Ottó német király felsőségét s megengedte országában a püspökségek szervezését. Norvégiában előbb Harald Graafellt, majd a dán felsőség elismertetése mellett Hakont segítette uralomra. I. Ottó halála után megkisérlette, de siker nékül, Slezviget elfoglalni. A keresztény vallásnak barátja volt, de magacsak késő aggkorában vette fel a keresztséget. Saját, a pogánysághoz szító fia, Sven Gabelbart által elüzetve, Jomsburgba (az Odera torkolatánál) menekült, hol 986. meghalt.

4. H. Sven, dán király, Gabelbart fia, atyjától 1012. mint külön királyságot, Dániát kapta, de már 1016 elhalt.

5. H. Hein, dán király, Sven Estrithson fia. 1076. lépett trónra és négy évi békés uralkodás után 1080. halt el.

6. H. I. Harefot, kit fürge lábairól Nyullábnak neveztek, angol király, Nagy Kanut és Alfgiva fia. Atyja halála után (1035) Oxfordban királlyá választották, de már 1039. elhalt, még mielőtt versenytársa, mostoha testvére Hartaknut, Dánia királya, ki szintén igényt tartott az angol koronára, Angliában kikötött.

7. H. II., angol király, Godwin wessex-i gróf fia, Hitvalló Eduárd sógora, ennek 1066. bekövetkezett halála után az angol nagyok által királynak választatott. A norvégeket, kik elismerni nem akarták, Stamfordnridgenél megverte, de Hódító Vilmos normandiai herceggel szemben, ki szintén fellépett ellene, Senlacnál 1066 okt. 14. a csatát és életét veszítette. Ő volt az utolsó angolszász király.

8. H. (I.) Harfagar, a Széphaju, norvég király, 863. lépett trónra. A nagyok hatalmának romjain megalapította kiméletlen eréllyel a királyságot. Ezért sokan alattvalói közül a tengerre menekültek és kalózokká lettek. H. ekkor nagy hajóhadat szerelt fel s meghódította a Farör-, Shetland- és orkney-szigetet és Skóciának egy részét. 930. a trónról fia, Erich Blodyxa javára lemondott és 933. Drontheimban elhalt.

9. H. (II.) Graafell, norvég király, az előbbinek unokája 950., miután testvérei pénzért igényeikről lemondottak, trónra lépett. 963. Harald Blaatand dán király Jütlandba csalta, megölte és Norvégiát Dániához csatolta.

10. H. (III.) Hardrada, a Kemény, norvég király, Sigurd fia.1029. Norvégiából elüzetve, Konstantinápolyba menekült s ott mint a császári gárda főnöke szolgált az udvarnál. Ebben az állásban vitézségével szárazon és vizen dicsőséget aratott. Elvégül azonban beleunt a pompába és távozni készült: midőn pedig bebörtönözték, a fogságból Oroszországba szökött, hol Jaroszláv nagyherceg leányát, Erzsébetet nőül vette. Majd visszatért Norvégiába s 1047. unokaöccse, Magnus halála után uralkodó lett. A királyi székhelyt ő tette át Drontheimból Opslóba (Kristiania). 1066. esett el Angolországban a stamfordbridgei ütközetben.

11. H. (IV.) Gille, norvég király, 1127. Irországból Norvégiába ment át, ahol mint Magnus király állítólagos fia, trónigényekkel lépett fel. Miután a tüzpróbát kiállotta, 1130-1134-ig IV. Magnusszal közösen uralkodott. 1134. uralkodótársát megvakította s azóta egyedül uralkodott 1136-ig, amikor alattvalói meggyilkolták.

Haralson

(ejtsd: herelszn), county Georgia L.-amerikai államban, 830 km2 területtel, 11316 lakossal, Buchanan székhellyel.

Haram

(arab), minden tiltott, a profán használattól elvont tárgy v. hely; első sorban H.-nak nevezik a mohammedánok Mekka szent területét; Medinát is hozzávéve, a két várost együtt kettősszámban: Al-haraman (al-haramein), azaz a Két H. A török szultán egyik cime: «a haramein védője». A jeruzsálemi templom helyét is Al. H. al-serif, «a nemes H.»-nak nevezik. E szóval azonos a hárem szó, ginaikaion értelmében. azaz a háznak azon része, mely nem bárkinek hozzáférhető. A H-mal rokon a harám szó, mely ellentétben a halál, azaz a megengedett fogalmával, vallásos szempontból tiltott dolgot jelent: p. a borivás, v. más ember jószága: harám. Innen aztán az oly embert, ki más ember vagyonát elsajátitja, harámi-nak, ebből van átkölcsönözve nyelvünkbe a haramia szó.

Harambasa

l. Bási.


Kezdőlap

˙