Hasadtlábuak

v. hasadtkörmüek, a. m. többpatásuak, ellentétben az egypatásuakkal.

Hasadtnyelvüek

(állat, Fissilingvia), a csuszó-mászó gerincesek osztályának Sauria-rendjében az első alrend s ennek főjelleme az, hogy az idetartozó összes fajok nyelvének csúcsa villaszerüen két ágra hasadt, hosszu, vékony és kitolható meg visszahuzható; szemhéjuk jól fejlett, fogazatuk pleurodont és négy lábuk van. Az eddig ismert fajokat a következő 5 családba osztják: Varanidoe, Lacertidoe, Xantusidoe, Holodermidoe, Ameivoe. Hazánkban csupán a Lacertidoe-családnak vannak képviselői, nevezetesen a mi gyikfajaink. L. Gyikok.

Hasállatok

(Gastrozoa) néven foglalták régen össze a puhatestüeket, tüskebőrüeket, ürbelüeket és a véglényeket, ellentétben a gerincesekkel és az izeltlábuakkal.

Hasaló fenyő

(növ.), a Pinus Pumilio Haenke, l. Törpe fenyő.

Hasarány

hordódongánál a legnagyobb bőség, vagyis annak szélessége a hordó hasánál.

Hasard

(franc., ejtsd: azár) a. m. véletlen, vakeset; au H., jó szerencsére; H.-játék, szerencsejáték.

Hasas

l. Vemhes.

Hasasgombák

(növ., Gasteromycetes, Angiogasteres a. m. tokos H.), a pálcika-spórás gombák családja. Nem élősködők, Pálcikájok mindig hasas, zárt testnek (peridium) egyszerü odvas v. kezdetben 4 kamarára osztott belsejében (gleba) fejlődik. Ez a belső rész megérve változatlan marad, v. összeszárad, vagy ellágyul, v. pedig gyakran hajzatréteg (capillitium) képződésével eltünik. Többnyire nagy, ritkán apró gombák, a földön, földben, vén fákon vagy korhadó törzseken nőnek. Hasas alakjok nagyon változatos, némelykor egész ritka formájuk is van, különösen a más földrészekbelieknek. Fiatalon többje ehető, igazán egyik sem mérges. Mintegy 60 génusza van (Cyathus Hall., Crucibulum Tul., Clathrus L., Phallus L., Geaster Mich., Hydnangium Wallz., Lycoperdon Tourn., Bovista Dill. stb.). V. ö. Hazslinszky, Magyarhon hasgombái (Akad. Közl. XIII. köt. 1. sz., 1876, és XV. köt., 1878). L. még Gombák.

Hasbeszélő

(Ventriloquus) az, aki szájának alig észlelhető mozgása mellett hangokat és szavakat hallat, melyek a hallgatóra oly hatással vannak, mintha azok más, távolabb eső helyekről erednének. A hasbeszélés egyedül ügyességen alapuló különös módja a hang elváltoztatásának. Magától értetődő ennélfogva, hogy a hasbeszélés nem a hasból ered, mint ezt régente hitték. A hasbeszélés a gégének és az inyvitorlának sajátos mozgásán alapszik, melyeknek segélyével mély belégzést követő lassu kilégzés alatt a hangnak említett elváltoztatása létrehozható. A H.-nek rendkivül előnyére van, hogy fülünk igen könnyen megtéveszthető. Minden egészséges hangu és ép légzési szervekkel biró egyén képes a hasbeszélést megtanulni és gyakorolni. V. ö. De la Chapelle, La ventriloque ou l'engrastrimythe; Schulz, Die Kunst des Bauchredens (3. kiad. 1892). stb.

Haschka

Lőrinc Lipót, osztrák költő, szül. Bécsben 1749 szept. 1-én, megh. 1827 aug. 3. A Theresianum esztetika-tanára volt. Ő a szerzője a Gott erhalte c. osztrák néphimnusnak.


Kezdőlap

˙