Hassérv

a sérvek azon neme, melynél a hasüregben elhelyezett szervek (leginkább bél vagy cseplesz) a hasüreg mellső falát képező hasizmokban vagy a hasizmok között támadt repedésen v. hasadékon keresztül kitódulnak a hasüregből s a has bőre alá jutva, sérvet képenek. L. Sérvek.

Hassfurt

az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi alsó-frank kerületben, 50 km.-nyire Würzburgtól, a Majna és vasut mellett, (1890) 2570 lak., gazdasági gép-, enyv- és sörgyárakkal; fakereskedéssel; gyümölcs- és komlótermeléssel; ásványvizforrásokkal és gyengén látogatott fürdővel. Plebániatemplomában megtekintésre méltó a lovagkápolna (a XIV. sz.-ból).

Hasskarl

Jusztusz Károly, német utazó, szül. Kasselban 1811 december 6., megh. u. o. 1894 január 5. 1836-46. Jáva szigetén a buitenzorgi füvészkert igazgatója volt és a sziget növényzetéről több munkát irt, miután hazájába visszatért. 1852-54. Peruban járt, honnan a németalföldi kormány megbizásából kinafa-csemetéket és magvakat csempészett ki. Ő honosította meg e nevezetes orvosi növényt Jávában.

Hassler

(Haszler) Hans Leo, német zenész, szül. Nürnbergben 1564., megh. M. m. Frankfurtban 1612 jun. 8-án. 1585. augsburgi orgonista, 1601. II. Rudolf osztrák császár udvari zenésze s 1608. drezdai udvari orgonista lett. Ő az evangélikus egyházi énekek kellemes melódiáinak megteremtője. Művei: Lustgarten neuer deutscher Gesänge zu 4-8 Stimmen (Nürnberg 1601); Psalmen und christliche Gesänge (1601, Lipcse 1777).

Hasszán

ibn Thábit, medinai arab költő a Khazrads-törzsből; Mohammednek Medinába való kivándorlása után az iszlám hitre tért és költeményeiben a prófétát dicsőítette, ellenségeit pedig gáncsolta. 674. halt meg, állítólag 100-120 éves korában. Divánját Tunisban és Bombayban 1281. (hidsra) adták ki; most Hirschfeld Hartwig készíti elő kritikai kiadását, melynek tervrajzát az 1892. Londonban tartott orientalista kongresszus alkalmával mutatta be. V. ö. Transactions of the IX Internat. Congress of Orientalists (London 1893), I. köt.

Hasszuniták

a Hasszun patriárka tanaihoz hű örmény keresztények elnevezése.

Hasta

(lat.), a rómaiaknál a nagy (4 m. hosszu) nehéz lándsa, melyet korábban quiris-nek neveztek, amiért is az e fegyverrel harcoló gyalogosokat quirites-eknek hitták. Mariusig valamennyi legionarius a nagy H.-val volt felfegyverezve. Marius korától kezdve csakis a triarik harcoltak H.-val. H. fetialisnak nevezték azt a lándsát, melyet harchirdetéskor ellenséges területre hajítottak; H. pura, egy vascsúcs nélküli lándsa volt, melyet vitézséggel kiérdemelt kitüntetésül adtak a római katonának; a H. cruenta vörös (véres) lándsa volt, melyet ellenséges város elfoglalásakor kitüztek, jeléül annak, hogy a katonák préda után járhatnak. A H. velitaris egy 1,20 m. hosszu, alig 2 cm. vastag hajító-dárda volt; a H. ansatát pedig szij segítségével hajították. Nyilvános cselekvények helyén is a régi rómaiak egy H.-t állítottak fel (H. censoria, locationis, venditionis, publica stb.) Sub H. eladni a. m. elárverezni valamit. - Hastatus vagy hastiformis a botanikában a. m. dárdaképü (l. o.).

Hastati

(lat.), dárdások, római nehézfegyverzetü gyalogos katonák, akik a légió csatarendjében a második sort képezték, holott az első sorban a principes, a harmadikban a triarii (hárompróbások) állottak.

Hastenbeck

falu Hannovera porosz kerületben, 6 km.-nyire Hamelntől, (1890) 410 lak. Ismeretes azon győzelemről, melyet a d'Estrées vezérlete alatt álló franciák 1757 jul. 21-én Cumberland hercegnek angol hadain kivivtak.

Hasting-homokkő

l. Deister homokkő.


Kezdőlap

˙