(ejtsd: hesztingsz), 1. tengermelléki város Sussex angol grófságban 86 km.-nyire Londontól, vasut mellett, (1891) 52340 lak., halászattal és hajógyártással. H. csak kis halászhelység volt, midőn fürdésre alkalmas partját és enyhe klimáját fölismerték; azóta tetemesen megnagyobbodott. S. Leonard, amely 3 km.-nyire volt tőle és most tele van fényes hotelekkel és nyaralókkal, most egybeolvadt vele. Kereskedelme, bár az egykoron jelentékeny lehetett, mivel a városnak a partok védelmére szükséges 57 hajóból 21-et kellett kiállítani, most csaknem semmi. Azon erősség, amely egykoron nagy és hatalmas volt és a városon uralkodott, most romokban hever. H.-ról nevezik el azon csatát, amelyben 1066 okt. 14-én Hódító Vilmos legyőzte Harald angolszász királyt és ennek következtében birtokba vette Angliát. V. ö. H., past and present, with notices (1855). - 2. H., Dakota county székhelye Minnesota É.-amerikai államban, a Misszisszippi jobb partján, vasut mellett, (1890) 3705 lak., nagy gabonakereskedéssel. - 3. H., 130 km. hosszu parti folyó Uj-Dél-Walesben; Vernon grófságban ered és a Port Macquariebe torkollik.
1. Ferenc Rawdon marquis, brit hadvezér és államférfiu, szül. 1754 dec. 7., meghalt Maltán, 1826 nov. 28. Ősrégi norman családból származott. Tanulmányait Oxfordban végezte. Az amerikai szabadságharcban mint Cornwallis lordnak főhadsegéde vett részt. 1783. Rawdon báróvá nevezték ki, 1793 pedig atyjától örökölte a Moira grófi cimet. A francia forradalom idejében több, a francia emigránsok által kezdeményezett expedicióban működött közre. 1814. Kelet-India főkormányzójává nevezték ki; legyőzte a pindaree törzseket, a marathokat és Nepal hegyi lakóit. 1817. Boudoun viscountjává, Rawdon grófjává és H. marquisjává nevezték ki. 1823. visszatért hazájába, ahol Indiában hozott intézkedései miatt, bár eredménytelenül, támadásoknak volt kitéve.
2. H. Lőrinc és János, l. Pemfroke.
3. H. Warren, sir angol Kelet-Indiának főkormányzója, szül. Churchillben (Worcester grófságban) 1732 dec. 6., megh. Daylesfordban 1818 aug. 22. Westminsterben és Oxfordban tanult, 1760. a keletindiai társaságnál, Bengáliában, irnoki állást kapott. 1756. Clive alatt a hadseregben szolgált, 1761-64. pedig Kalkuttában a kormányzó tanács tagja volt. 1764. visszatért Angliába, de miután Indiában szerzett vagyonát elvesztette, ismét beállott a keletindiai társaság szolgálatába, mely 1769. Madrasba küldte, 1772. Bengália kormányzójává, 1773. pedig Kelet-Indiának első főkormányzójává nevezte ki. Ez állásban jóformán korlátlanul uralkodott tizenkét évig és a legsúlyosabb viszonyok között is megfelelt nehéz feladatának; gyarapította s megerősítette a társaság hatalmát, ujjászervezte a közigazgatást, s a társaság jövedelmét 3 millióról 5 millió font sterlingre emelte. 1785. jóakarójának, North lord miniszternek visszalépése után H.-et visszahivták Angolországba, mire a parlament Burke indítványára pörbe fogta. Azzal vádolták, hogy zsarnokilag uralkodott, hogy az indiai benszülötteket zsarolta és kizsákmányolta, s hogy több indiai fejedelmet igazságtalanul fosztott meg trónjától. Az alsóház a vádat a felsőházhoz utasította, mely a pört a Westminsterhallban 1788 febr. 13. kezdte tárgyalni. Hosszadalmas vizsgálat után a főuri bizottság 1795. felmentette H.-et, de a hosszu pör teljesen fölemészté H. vagyonát, mire a keletindiai társaság érdemeinek elismeréseül 4000 font sterling nyugdijat szavazott meg neki. Az időtől fogva visszavonultan élt, mignem 1814. a királyi titkos tanács tagjává nevezték ki. Művei: Narrative of the late transaction at Benares (Kalkutta 1782); Review of the state of Bengal (1786); The present state of the East Indies (1786); Speech in the high count of justice in Westminsterhall (London 1791), Lushington Istvánnal folytatott levelezése 1795. jelent meg. V. ö.: Gleig. Memoirs of the life of W. H. (London 1841, 3 köt.) Macaulay, Essays c. művét, (a H.-ról szóló essay magyar fordításban is megvan. Olcsó könyvtár); Bond, Speeches of the managers and counsel in the trial of W. H. (London 1859-61, 4 köt.); Trotter, W. H., a biography (1879). Legutóbb Lyall Alfréd, Forrest G. és Strechey irta meg H. életrajzát. (London 1879 és 1892).
l. Hasparák.
legkezdetibb fejlődési szaka a középső csiralevél oldallemezei által közrefogott hasadékban van (l. Csirahártya). Eleinte a mellüreggel közös üreget képez, melytől az emlősöknél csak a később fejlődő rekesz választja el, mig a madarak-, hüllők- és kétéltüeknél a törzsökben mindvégig a közös savós üreg áll fenn. L. Altest.
(l. a mellékelt képet), nagy része többé-kevésbé szabadon csüng be a has üregébe, más része a hasfalhoz lapul.
Az utóbbiak számára a hashártya burkot nem képez, emiatt a hashártya lemeze mögött fekszenek: u. n. hashártya mögötti szervek; ide tartozik a vese és mellékvese; a többiek ellenben éppen annak köszönik szabadabb mozgékonyságukat, hogy a hashártya egyrészt beburkolja őket, majd pedig kisebb-nagyobb kettőzeteket, u. n. fodrokat képez a számukra; ezek az u. n. hashártya előtti szervek; idetartoznak a máj, lép, hasnyálmirigy, gyomor, vékonybelek, vastagbelek. Röviden áttekintve, a hasi szervek a következők:Vese (ren, nefros), átlag 11,5 cm. hosszu, 5,5 cm. széles, 3,7 cm. vastag babalaku laposdad páros mirigy a hasüreg hátsó falán, a gerincoszlop oldalán, a tizenkettedik hát-és a harmadik ágyékcsigolyák között. A veseerek az u. n. vesekapun lépnek be, ugyanott indul el a hugyelvezető cső. Külső burkát fehér rostos tok teszi; maga a veseállomány pedig 1. a körülbelül 1 cm. szélesés az érgomolyokat tartalmazó kéregállományra, 2. a 7-8 veseszemölcsöt képező velőállományra oszlik. Mindegyik szemölcs 10-20 finom likacskával nyilik a vesekelyhekbe, melyek egyesüléséből jön létre a 15 mm. széles vesemedence. Néha a két vese alsó végével egybeforr, ez az u. n. patkóvese. A vese elhagyhatja helyét és lejuthat egész a medence üregébe; ez az u. n. vándorvese.
A mellékvese (gland. suprarenalis), a vese felső részén fekvő 2-3,5 cm. hosszu, 4-5,5 cm. széles félholdalaku lapos szerv. Kéregállománya sárgás szinü, sugaras irányban csikos,a velőállomány lágyabb, szürkés szinü, kettőjük között egy a halál után gyorsan rothadó és megfeketedő vékony réteg fekszik.
A máj (hepar, jecur), a test legnagyobb mirigye, barnavörös szinü, átlag 27-33 cm. hosszu, 16-21 cm. széles, 5-8 cm. vastag, 1871 gr. súlyu. Alsó homoru felszinén van a májkapu, ide lépnek be a belektől jövő verőér a májverőér, idegek, nyirokerek, továbbá itt lép ki a májvezeték. A májkapura merőlegesen álló két barázda H-idomot hoz létre: a jobbszárnak megfelelőleg elől az epehólyag, hátul az alsó törzsöki vivőér, a balszárnak megfelelőleg a görgeteg májszalag vannak elhelyezve; ez utóbbi a májat egy kisebb bal- és egy nagyobb jobbkarélyre osztja. A H-alaku képlet szárai által közrefogva, elől van a négyszögü karély, hátul a Spiegel-féle karély. A máj a jobb-borda alatti tájékban fekszik, vékonyodó balkarélya átnyul a balborda alatti tájékba is; felfelé a rekesszel van érintkezésben, alsó felszinével pedig a jobbvesét, a vastagbél és gyomor egy részét, valamint a kis csepleszt takarja. Megbetegedéseknél alakja és nagysága sok változásnak van alávetve; a füző is főleg a májra fejti ki rossz hatását, melyen a nyomás folytán a hashártya megvastagodásától fehéres szinü barázda keletkezhetik s ez néha oly mélyen vág be, hogy a máj harántul két karélyra osztatik; az igy lefüzött karély mélyen lejuthat a hasüregbe, sőt a csipőtájékba is.
A hasnyálmirigy (pancreas, l. o.).
A lép (lien, splen) 12-14 cm. hosszu és 8-10 cm. széles, kávészemalaku u. n. vérmirigy a balborda alatti tájékban, a gyomor feneke mögött, a kilencedik és tizenegyedik bordák között. Kivül rostos tok fedi, melytől a lép egész belsejét 1-2 mm.-nyi területig behálózó gerendázat indul el. Ezen gerendázat üregeiben fekszenek a vörös és fehér vérsejtek halmazából álló vörös lépbél és a fehér vérsejtekből álló léptüszők. Kivezető csöve nincs; erek és idegek a lépköldökön lépnek be. A léptüszők a fehér vérsejtek képzésére, a vörös lépbél némelyek szerint a vörös vérsejtek elpusztítására szolgál. Nagysága gyorsan változhatik, felduzzadhat, majd sima izomsejtjei folytán összehuzódhatik. Kóros viszonyok között (váltóláz, fehérvérüség) tekintélyes nagyságot érhet el.
A gyomor (ventriculus, gaster, stomachus), l. Gyomor.
Vékonybelek (intestinum tenue) és vastagbelek (intestinum crassum), l. Bél.
savógyülemlés a hashártyaürben. A H. lehet az általános vizkór egyik jelensége, amikor a bőr és más savós üregek vizkórja is fenforog, és ilyenkor általános okokból szív-, vesebántalmakból származik, vagy lehet izolált. Ilyenkor oka a hasürben van: a máj kapuvisszerére ható vérkeringési akadály, a máj zsugorodása, a máj kapuvisszerének trombózisa, hasüri daganatok stb. folytán. A H. felismerhető a has alakjából, amely többé-kevésbé gömbalaku megnagyobbodást mutat és alakját a beteg fekvése szerint változtatja, a folyadék hullámzásából, amely a has egyik felét kopogtatva, a másik félre tett kéz segítségével érezhető, és a folyadék fölött nyerhető tompa kopogtatási hangból, amelynek elterjedése azt mutatja, hogy a beteg bármely fekvésénél a légtartó belek felül, a folyadék alul foglal helyet. Általános okból származó hasvizkórnál az okra irányuló gyógykezelés van javalva. Izolált hasvizkórnál az esetleges daganat eltávolítása, hugyhajtók és ezek sikertelensége esetében lecsapolás alkalmazandók. L. Vizkórság.
(arab) a. m. szép, gyakori arab tulajdonnév. Az iszlámban legismertebb H. Ali khalifa és neje, Fátima fia, Mohammed próféta unokája; 661. anyja halála után ő következett mint khalifa, de hat heti uralkodás után vetélytársa Mu'ávija Sziria helytartója javára lemondott. Megh. Medinában 699. Testvére volt Huszejn (l. o.), mind a kettőt együtt a mohemmedánok Haszanein, azaz: a két H.-nak nevezik. E kettősszámu névalak is gyakran fordul elő mint önálló tulajdonnév.
(Hasbia), város Közép-Sziriában, a Dsebel-esz-Seik (a régi Hermon) Ny-i lejtőjén, olajfa és szőllőligetek közt, 5000, nagyobbára druz lak. Közelében van az Ain Haszbani, amelyet a Jordán forrásának tartanak.
hosszmérték Turkisztanban = 1,067 m.
1. H. (Chaszköi, Chaszkovo), az ugyanily nevü keletruméliai kerületnek (3517 km2 ter., 123168 lak.) székhelye, a Marica-völgyében, (1888) 14191 lak., posztó- és szőnyegszövéssel. - 2. H., Konstantinápoly (l. o.) egyik külvárosa, amelyben csaknem kizárólag zsidók laknak.