Hetedhétország

l. Héterdő

Hetek ünnepe

(héb. sabuosz), a zsidó nagy ünnepek egyike, mely pészáh-tól (l.o.) számítva, hét letelte után áll be; innét az «ötvenedik nap ünnepe» (gör. pentekoszte, ebből: pünkösd, l.o.). Az «ünnep szombatja» utáni nap, melytől e hetek számítandók (Móz. III. k. 23, 15), már a régi zsidóknál kétféleképen magyarázatozott. Ennek megfelelően a karaiták (l.o.) a szokásos értelemben veszik a «szombat» szót, tehát a pészáh utáni első vasárnaptól számítanak; a rabbinikai zsidók a pészáh első ünnepnapját értik alatta. A H. voltaképen aratási hálaünnep, később egyuttal a szinai kinyilatkoztatás emlékünnepe is; két, Palesztinában egy nap ülik meg.

Heten Tébe ellen

az a hét vezér, akik a hőskorban Polyneikes trónkövetelő mellett harcoltak Tébe ellen. L. Eteokles.

Hetény

1. H., nagyközség Komárom vmegye udvardi j.-ban 1587 magyar lakossal; postahivatallal és postatakarékpénztárral. 1849 jul. 30. Kosztolányi magyar ezredes itt megverte az osztrákokat. - 2. H., kisközség Ugocsa vmegye tiszántuli j.-ban, 442 rutén és német lakossal. Hajdan főhelye volt Hetenföldjének, melyet Taksony vezér a honfoglalás idejében Hetén nevü vitéz kunvezérnek ajándékozott. Mellette vannak Nyalábvár romjai. - 3. Hosszu-H., kisközség Baranya vmegye pécsi j.-ban, 2367 magyar és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A pécsi püspökségnek itt kőszénbányája van (Victoria-telep), melynek adományozott bányamértéke 110.68 ha.; a bányát, melyhez 42 munkáslak csatlakozik, a bécsi Victoria kőszénbánya részvénytársaság bérli.

Hetényi

János, ref. lelkész, filozófiai iró, szül. Ekelen (Komárom) 1786., hol atyja szintén ref. lelkészi hivatalt viselt, megh. 1853 jul. 26. Tanult Komáromban a Pozsonyban, azután Debrecenbe ment s az ottani kollégiumban a bölcseleti és teologiai tanulmányokat bevégezvén, tanító és kollégiumi szenior volt. Majd a prot. teologusok szokása szerint Németországban tett utazást és az ottani egyetemeket látogatta, honnét hazatérve, szülőhelyén, Ekelen, lelkésszé választatott és haláláig ott lakott és működött. 1823. bécsi prot. hittani tanárrá neveztetett ki, de mielőtt e székét elfoglalta volna, az iskola megszünt. Az akadémia által kitüzött több rendbeli bölcseleti, történelmi és nemzetgazdasági pályafeladatokat több izben diadalmasan oldván meg s dijakat nyervén, ez érdemeiért 1836 magyar akadémiai levelező taggá, 1840 febr. 6-án pedig rendes taggá választatott. Művei a következők: A magyar filozofia történetirásának alaprajza (Tudománytár XV. kötetében); Honi városainak nemzeti fejlődésünkre befolyásuk (1837, koszoruzott akad. pályamű); A világistenelés oknyomó történetirása; Hazánk régi várszerkezetéről; Robot és Dézsma, erkölcsi és anyagi, mező- és státusgazdasági tekintetben (koszoruzott akad. pályamű); Sarolta és Adalbert, hősköltemény (1825), mely a kereszténységnek honunkban megalapítását festi; Haza temploma, erkölcstan (1831); Sarolta és Hedvig (pest, 1843); A lélektudomány nevelési fontosságáról (koszoruzott pályamunka, u.o. 1843); Miként kell tekintenünk m. akadémiánkat?; A kerestyénség legszebb polgári érdem koszoruja; A nőnem emancipátziója a keresztyénség által (Atheneum); Az ész és filozifia felsége; A nemzeti akadémiák üdvös befolyásáról a nemzeti jólétre; Az egyezményes rendszerről; A Pesten állítandó református főiskolai rend tervezete (koszoruzott pályamunka); Az ősrómaiak filozófiájának főbb jellemvonásai és érdemei; Horvát Andrásnak mint bölcselőnek rövid jellemzése; Gr. Széchenyi István, mint nemzeti bölcselőnk jellemzése; A társadalmi élet szépsége, stb. Művei részint önálló kötetekben, részint az akadémia által kiadott folyóiratokban, a Tudománytárban, az Akad. Évkönyvekben s értékezések közt, és a Bajza Atheneumában jelentek meg.

Heterák

(gör.) a. m. barátnők, kéjhölgyek a régi Görögországban, akik legelőbb is Korintusban léptek fel és ott bizonyos tekintetben összeköttetésben állottak az istentisztelettel. Társadalmi osztállyá Athénben, Solon alatt lettek, aki a családélet tisztaságát megóvandó, nyilvános kéjházakat alapított. Nagyobb szerepre azonban csakis Periles korában jutottak a H., amikor nem csupán szegény, testükkel kereskedő rabnők tartoztak hozzájuk, hanem ragyogó szépségü, szellemes idegenek is, akik testi bájaikat tetézték a művészetben való ügyesség és politikai tájékozottság által. E sokoldalulag képzett nőkkel nem versenyezhettek az elzárkózott életet élő családanyák, akik hovatovább elveszették a hatalmat férjeik felett, mig a leányok, egy-egy Aspasia fényes pályafutása által elkábítva, tömegesen siettek a H. utjára. A H. életről és jelleméről élénk képet vázolna Alkphron levelei és Lukianos H.-párbeszédei. A heteraélet a görög nemzeti vagyonnal emelkedett, terjedt és fogyott, férőhelyei mégis Athén és Korintus voltak. A képzőművészet a H. közül a teszpisi Phrynét ismeri legjobban, aki modellül szolgált Praxiteles Aphroditejához. V. ö. Jacobs, Vermischte Schriften, 4. köt.

Hét erdő

hét vár földje, krónikáinkban (Kézai 4. és Székely pog. krón. 278) Erdély neve; az előbbi terra septem silvaru, az utóbbi septem castra s emez nyilván a szláv Sedmohradska, ném. Siebenbürgen fordítása. Ipolyi (Magy. myth. 61. s köv.) azon homályos eredetü néphit alapján, melyet Otrokóczi Fóris F. is megemlít (s amely szerint Erdély a mesebeli tündérország hirében is állt volna valamikor a magyar népnél, épp ugy, mint a Csallóköz is), kapcsolatba hozza e neveket a mesés hetedhét ország kifejezéssel és egyáltalán a mesékben kedvelt hetes számmal. Pedig a H. és hét vár földje (melyek elseje különben már a második és az Erdély névnek összevegyitésére vall) aligha függ össze ezzel az általános elterjedésü mesebeli képzettel, amelynek a nyomára hét világot is emlegető regéink- és meséinkben is elégszer van alkalmunk rámutatni. (V.ö. Ipolyi i.h. 325).

Hetéria

a. m. baráti kör, politika szövetség, melybe a görög demokrácia fénykorában az előkelők léptek, hogy ellensúlyozzák a népnek politikai nyomását. - H. az ujabb görög történetben irodalmi, később politikai irányzatu egyesültek neve, melyek 1812-16., különböző (részben irodalmi, részben közművelődési) cimek alá rejtőztek, de 1816-on tul nyiltan bevallották politikai céljukat, mely az összes görögöknek a török iga alól való felszabadításában állott. Az irodalmi H. csakhamar hatalmas szövetséggé, jobban mondva titkos társulattá szaporodott fel, melynek körülbelül 80,000 tagja volt (köztük előkelő nemesek, élükön Kapo d'Istrias gróffal, főpapok és érsekek). Óriási jövedelméből a H. két liceumot állított fel és hatalmasan pártolta a sirjából feltámadó görög irodalmat. A H. tagjai jelvényül gyürüt viseltek, melyen Pallas Athéne beglya volt látható. A jelentékeny vagyon és jövedelem dacára a H. a forradalom kitörésekor 1821) anyagi válságba került, három évvel később ujból felélesztették ugyan, de a görög királyság felállításával elvesztette létjogát és végleg megszünt. A politikai H. sajátképeni megalapítója a tesszáliai Rhigas Konstantin, a görögök Petőfije. Az egész világ görögjeit és a Görögországhoz szító müvelt embereket (filhellének) egyesíteni, a szabadságra célző törekvéseket bizonyos rendszerbe foglalni és lassan, de következetesen végrehajtani, ez volt a H. célja. Igy lépett a H. 1797. Napoleonnal érintkezésbe, de egy évvel később a törökök Rhigast kivégezték és az egész mozgalmat vérbe fojtották. 1814-ben ujból megalakult a H., ezuttal már szorosan politikai célzattal. Ez a H., melynek központja és székhelye Odessza volt, titkos társulat volt, melynek tagjai csakis görögök lehettek, ezek is csak akkor, ha hazafiság és megbizhatóság tekintetében bizonyos próbákat kiállottak. A tagok pénzt is áldoztak, de szellemi képességük szerint politikai szerepre is kellett vállalkozniok: egyesek uj tagokat gyüjtöttek, vagy a félig független, de nyers hegyi törzseket (klefták és armatólok) igyezetek a nemzeti ügynek megnyerni (apostolok); mások szemmel tartották a török kormány intézkedéseit (efórok). A tagok, kiváló szolgálataik jutalmául hármas fokozatra emelkedhettek, lehettek papok (hiereisz), mellérendeltek (szisztemeni), vagy főnökök (blamidesz). Egymásközt a kézfogáson imserték meg egymást a H. tagjai, aki 1821. eljöttnek vélvén a Görögország felszabadítására legalkalmasabb pillanatot, Ypsilanti Sándor herceg vezérlete alatt megkisérték az általános felkelést, de kudarcot vallottak (l. a Görögország cikknek történeti részét is). A szabadságharc alatt a H. egyes tagjai sokat fáradoztak a nemzeti ügy körül, de viszont mások nagyon sokat ártottak neki oroszbarát szimpatiáik és azáltal, hogy az orosz köröknek tulságos befolyást biztosítottak. V.ö. Mendelssohn.Bartholdy monografiáját a H.-ról (Sybel, Histor. Zeitschrift, XVI. köt. 1866.)

Hetero

a. m. másnemű, másféle, különböző, idegen; összetételekben gyakran fordul elő.

Heterocerk

a halak egy tekintélyes részének (zomácos, porcogós vagy általában őshalak) egyenlőtlenül fejlődött frakuszója vagy farkparája, amelynek felső fele mindig hosszabb és erőteljesebb, mint az alsó; p. kecsege. L. Halak.


Kezdőlap

˙