Hevelius

János (családi nevén Höwelcke), német csillagász, szül. Danzigban 1611 jan. 28., meghalt u. o. 1687 jan. 28., gazdag danzigi serfőző fia. Eleinte atyja üzletével foglalkozott, majd (1639) teljesen a csillagászatnak szentelte magát. Gazdagon felszerelt csillagdája számos becses kézirattal és könyvtárral 1679. elégett, mindazonáltal 3 évvel későbben már uj obszervatoriumában dolgozott. Főműve a Selenographia (Danzig 1647), mellyel a Hold leirását megalapítja, a Cometographia (1668) és a Machina Coelestis (2 rész, 1673 és 1679), mely műszerei leirását tartalmazza.

Hevellek

a vilcekhez tartozó szláv néptörzs, mely a Havel és az Alsó-Spreee partján lakik; I. Henrik győzte le őket s Brennabor (Brandenburg) nevü fővárosukat 928-29 telén megvette. I. Ottó császár alapította meg brandenburgi és havelbergi püspökségüket. Teljesen meghódította őket Albrecht a Medve (1134-70).

Hevenesi

Gábor, jezsuita, szül. Vas vmegyében 1656., megh. Bécsben 1715. 1671. a Jézustársaságba lépett Sopronban; a magasabb tanulmányokat Grazban végezte, Bécsben pedig teológiai és filozófiai doktor lett. Ezután Bécsben 6 esztendeig az erkölcstan és bölcsészet tanára volt s annyira megérdemelte előljáróinak tetszését, hogy egymás után ő reá bizták a szerzet több tanintézetének, utoljára a Pázmány alapította bécsi kollégiumnak igazgatását. Több, nagyrészt ájtatossági munkát adott ki. Igy: Alphabetum angelicum - Ars bonae mortis - Calendarium Eucharisticum, stb. De a tudomány körül legfőbb érdemet szerzett magának nagyszerü kézirati gyüjteménye által, mely számos, a magyar történelemre vonatkozó oklevelet és emlékiratot tartalmaz. Ezen 128 foliokötetre menő gyüjteményt a m. kir. tud. egyetem könyvtárában őriztetik és a hazai történetirás egyik nevezetes kutforrását képezi.

Hevenfolyó

a. m. izzónfolyó; a láváról szokták mondani kitörési állapotában.

Heveny

vagy hevenyés betegség, l. Akut betegségek.

Hevér

a bányász elavult neve.

Heves

vármegye, hazánk tiszáninneni részének egyik vármegyéje, mely a Tisza jobb (s kis részben bal) partján elterül; határai É-on Nógrád és Borsod, K-en Borsod és Hajdu, D-en Jász-Nagykun-Szolnok és Pest, Ny-on Nógrád vármegye.

[ÁBRA] Heves vármegye cimere.

Területe 3878,35 km2. H.földje É-i részében hegyes, D-i részében egészen sik. Főhegysége a Mátra, mely a zagyva mentén emelkedő Pásztói hegységgel kezdődve, eleintén D-ről É-ra huzódik, majd a Muzslai-tetővel (803 m.) hirtelen irányt változtat s erősen kanyargó gerincével a Tarna völgyéig, egészben véve NyK-i csapást követ, főcsúcsával jelentékeny magasságot érve el (Kékes 1010 m., Nagy-Gallya 963 m.). Ezen nagy kiterjedésü hegységektől (főleg bükkösök) borított hegység D-felé hirtelen ereszkedik alá, É-felé azonban azon csekély magasságu (3-500 m.) dombvidékeken megy át, mely az Ajnácskői- és Bükk-hegység közt elterülve, a Tarna és Eger völgyei közti térséget foglalja el. Az Eger völgyén tul emelkedő Bükk-hegység (l. o.) hirtelen tetemes magasságra emelkedik s bár zöme Borsod vármegye területére esik, H.-ben is 932 m.-nyire (Tarkő) magasságot ér el. Geologiailag a Mátra trachit, a Bükk ellenben kristályos pala-, juramész-, kréta- és karbonképlet, melyekre D-felé harmadkori képződmények települnek, odább D-felé helyet adva a sikságnak, többnyire lösz-képezte alluviális lerakódásainak. Maga a sikság É-ról DK-felé ereszkedő lejtőt képez, melynek legmélyebb része a Tisza melléke (87-90 m.), mig az attól Ny-ra terülő rész tengerfölötti magassága 100-110 m., Mátra aljában ennél több is (a hegység elé tolt dombvidék 170-200 m.). Ezen orografiai konfiguráció a vizrendszer kialakulását akként irányította, hogy H. összes folyóvizei, még azok is, melyek a hegységek É-i oldalán erednek, D-felé, a Tisza felé veszik utjokat. Maga a Tisza csak a vármegye D-i részén kanyarog át, holt ágaival s részben posványos mellékeivel jelentékeny térséget lepve el, s igy a vármegye legjelentékenyebb vizgyüjtője tulajdonképen a Gömör vármegyében eredő Tarna, mely a Mátra és Bükk közti dombvidéken ÉÉNy-DDK-i irányban végigfolyva, Kálnál a sikságra lép s DNy-i irányt véve fel, Tarna-Örsön alul Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe lép át; beléömlenek a Mátra összes folyóvizei, u. m. jobbról a Tarnóca, Bene-patak, Gyöngyös és Ágó ér, balról a Kigyós patak. A vármegye K-i részét az Eger öntözi, mellyel a Laskó patak majdnem egyenközü folyásu. Ezek torkolatától D-re számos tócsa és kiterjedt posványok lepik el a mély fekvésü sikot, mely a Tisza árterébe esik. A vármegye Ny-i határát végül a Zagyva jelöli, melynek a Mátra felől csak kisebb mellékvizei vannak. Az említett tócsákon kivül nevezetesebb állóvize H. vármegyének nincsen, jelentékenyek azonban ásványos forrásai, u. m. a parádi vas-timsós forrás, vasas savanyuviz és égvényes kénes savanyuviz (Csevice), a gyöngyösi vasgálicos timsós viz és az egri langyos hévvizek.

Éghajlata.

H. vármegye D-i részében az alföldi éghajlat jellemét mutatja, É-i részében mérsékeltebb. Az évi közepes hőmérséklet Eger városában 10,3°C; a legmelegebb hónap a julius 21,2°, leghidegebb a január - 2,1° közepes hőmérséklettel; a hőmérséklet abszolut szélsőségei + 34,4 és - 21,2°, ingadozása 55,6°C. A Tisza lapálya felé a meleg nagyobb, a Mátrában és Bükkben csekélyebb; hasonlóképen különböző a csapadék évi mennyisége; Egerben 559 mm, a Tisza vidékén 600-nál több.

Terményei

az ásványország köréből nem nagyon sokfélék; a Mátra-hegységben Parád, Recsk, Derecske és Gyöngyös-Oroszi határában arany-, ezüst- és rézérc-telepek vannak, melyek jelenleg művelés alatt vannak, mig a Nagy-Bátony melletti kőszéntelepek nem aknáztatnak ki. Recsknél petroleum-előfordulás nyomaira akadtak. Szarvaskő mellett a Nehrleit nevü vasérc fordul elő, azonkivül márvány-, pala- és malomkövek stb. A lapályon sziksó söpörhető össze.

[ÁBRA] Heves vármegye térképe

Termőterülete

357.148 ha. ebből szántóföld 182.975, kert 4347, rét 33.324, legelő 58.083, nádas 866, szőllő 8491, erdő 69.062 ha; nem termő területe 17.872 ha. A földmivelés a vármegye lapályos részén a lakosságnak majdnem kizárólagos kereseti forrása s a termékeny talaj busásan fizeti a nép fáradozását; legjelentékenyebb termékei a buza (61.631 ha. területen termett 1.009.133 hl.), rozs (13.238 ha terület, 185.135 hl. termés), árpa (20.258 ha terület, 370.764 hl. termés), zab (8827 ha. terület, 183.019 hl. termés), köles (1141 ha. terület, 13.344 hl. termés), kukorica (17.349 ha terület, 288.503 hl. termés), kender (1010 ha terület, termése 16.429 hl. mag és 10.655 q fonal), burgonya (3707 ha. területen 332.768 hl. termés), továbbá kétszeres, repce, hüvelyesek, len, cukorrépa, takarmányrépa, stb. Igen jelentékeny a dohánytermelés is; a dohánnyal beültetett terület 3348 ha., a termés 47.426 q; az utolsó évtizedben egyébiránt a dohánytermelés csökken (még 4508 ha.-on termeltek dohányt); a legjobb dohány Verpeléten és vidékén (Aldebrő, Feldebrő, Kompolt, Kápolna) terem. Nagyon elterjedt a dinnyetermesztés is, különösen Heves, Csány és Hatvan vidékén, melyek dinnyéi országos hirüek. A szőllőművelés a filloxera pusztításai folytán rendkivüli mértékben csökkent; a mátraalji kitünő szőllők nagyobbára elpusztultak s a szőllőterület, mely 1882. még 8664 ha volt, ha már csak 1893 ha. (ebből 880 ha.-t a peronospora sujtott); a filloxera-lepett községek száma 50. Az elpusztult szőllőknek helyreállítása folyamatban van. A közcélu szőllőtelepek száma 21. A legjelesebb borok Visonta, Sár, Gyöngyös, Veresmart, Markaz, Domoszló és Eger vidékén teremnek. Az 1892. évi szüret volt 2279 hl. must, 119 hl. fehér, 451 hl. vörös és 1481 hl. siller bor; forgalomba került továbbá 62 q szőllő. Az egész szüret összes értéke csak 44.000 frtot tett. Az erdők legnagyobb része tölgy és cser, bükk is találtatik.

H. vármegye törvényhatóságának területén fekvő erdőknek összkiterjedése az erdők nyilvántartási törzskönyvének adatai szerint 1893. év végén volt 115.512,78 kataszteri hold, melyből 62.373,38 kataszteri hold az erdőtörvény 17. szakaszának intézkedései alá, 53.139,40 kataszteri hold pedig a magánerdőkhöz tartozik. Az erdők főhasználata csakis a törvény, illetve az üzemtervekben megszabott korlátok között gyakorolhatott és igy e tekintetben a törvényes üzemterveknek intézkedései a birtokosok által pontosan betartattak. Az erdőtörvény 17. § alá tartozó erdőkben 5201 kataszteri hold, magánerdőkben pedig 9017 kataszteri hold erdősíttetett be. Gyümölcs leginkább a Mátra D-i oldalán, Gyöngyös és Eger vidékén, továbbá Heves, Tiszafüred és Erdőtelek táján is terem.

Az állattenyésztés

jelentékeny; az 1884. évi összeirás szerint volt a vármegyében 47.769 drb. magyar és 5395 drb. nem magyar fajtáju szarvasmarha, 55 bivaly, 34.282 ló, 879 szamár és öszvér, 71.822 sertés, 212.647 juh és birka és 544 kecske; továbbá 95.297 drb tyuk, 1462 pulyka, 23.976 lud, 7925 kacsa s 6731 galamb, végül 9709 méhkas. A szarvasmarhatenyésztésben a magyar fajta az irányadó; nevezetesebb tehenészetek vannak Hort községben és Hatvanhoz tatozó P.-Gomboson. A szarvasmarhatenyésztés leginkább a Tisza vidékén volt jelentékeny, de a tagosítás folytán csökkent. A juhtenyésztés igen fontos, jelentékeny juhászatok Ecséden és Kompolton vannak. A lótenyésztés a parasztság körében nagyon el van terjedve s a H.-i ló szép és jó; nagyobb ménes Nagyut pusztán van Kaál mellett. A fedeztetési állomások száma 24. Sertést is sokat tenyésztenek, és pedig mind a Mátra erdős, mind a vármegye alsóbb rónavidékén s a nagyobb uradalmaknál a faj nemesítésére is gondot fordítanak. Vademlősök közül találhatók a Mátra rengeteg erdeiben farkas, vadmacska, róka, borz, szarvas, őz és nyul; farkasok, rókák és nyulak a rónavidéken is előfordulnak, vaddisznókat csak vadaskertekben (gróf Károlyi-féle Parádon) tartanak; előfordul továbbá nyest, görény, hörcsök, menyétke, mókus, ürge, sün, stb. A ragadozó madarak közül a kövi sas, kánya, ölyv, héja, karvaly, bagoly és sólyom a Mátrahegységben gyakori; a sikon tarka varju, szarka, csóka, holló fordul elő. A vadászati szárnyasok közül fácán, fogoly, fürj, vadgalamb, haris, karics és seregély, a Mátra erdeiben császármadár, továbbá szalonka is található. A Tisza posványaiban daru, gólya, gém, nemes kócsag és tömérdek sok vadlud és kacsa fordul elő, az utóbbiak száma azonban a Tisza szabályozása óta csökkent. A Tiszában előforduló halak kecsege, tok, süllő stb.

Lakóinak

száma (a vármegye jelenlegi terjedelmét alapul) 1870. 209.940 volt, jelenleg 233.785. Az utolsó tiz év szaporulata 23.852 lélek volt, vagyis 11,36 %. Egy km2-re 60,3 lélek esik s igy H. a sürübben lakott vármegyék közé tartozik. Nemzetiségre nézve a vmegye a legmagyarabbak közé tartozik; lakói közt van 230.450 (98,6 %) magyar, 1568 (0,7 %) német s 1079 (0,5 %) tót; a magyarság tizévi szaporulata 25.359 lélek, vagyis 12,4 %. A vmegye ÉK-i részében, a Mátra tövében palócok laknak. Hitfelekezet szerint van 203.963 (87,3) róm. kat., 906 (0,4 %) ág. evang., 17.798 (7,6 %) helv. és 10.873 (4,6 %) izraelita. Foglalkozás szerint a lakosság következőleg oszlik meg: értelmiség 1773, őstermelés 56.807, bányászat és kohászat 100, ipar 9785, kereskedelem 2156, hitel 42, közlekedés 973, járadékból élő 1866, napszámos 15.285, házi cseléd 5177, háztartás 45.900, egyéb foglalkozás 646, foglalkozás nélküli 14 éven alul 83.624, 14 éven felüli 8793, letartóztatott 235, ismeretlen foglalkozásu 146. A lakosság főfoglalkozása az őstermelés, melynek szolgálatában a H. vármegyei gazdasági egylet, a tisza-füredi gazdakör és gyümölcsészeti és kertészeti egylet s az egri szőllészeti és borászati egylet áll. Az ipar nem jelentékeny; a nagyobb ipartelepek: 1 butorgyár, 1 cukorgyár (Hatvan), 6 buzakeményítőgyár (Eger 1, Gyöngyös 5), 1 üveggyár (Gyertyánvölgy), 1 mezőgazdasági szeszgyár (Nádujfalu), 3 nagyobb s több mint 40 kisebb gőzmalom, stb. A kereskedelem (gabonanemüekkel, borral, állatokkal) élénk. Az üzleti élet élénkítésére szolgál 3 bank s 6 takarékpénztár, továbbá a H. vármegyei gazdasági önsegélyző hitelszövetkezet.

Közlekedési eszközei

számosak; a vasutak több irányban szelik. Fővonala a M. Á. V. budapest- kassai vonala, mely avármegyét hosszában szeli; ebből indul ki a vámosgyörk-gyöngyösi és füzesabony-egri szárnyvonal, továbbá a Mátra-vasut (Kaál-Kápolnáról Kis-Terennére), a kaál-kápolna - kisujszállási és füzes-abony - debreceni vonal. Azonkivül a vmegye Ny-i részét a budapest - ruttkai vonal érinti. E vonalak hossza 254 km., hátrányuk azonban, hogy a két nagy várost csak szárnyvonalak kapcsolják a fővonalhoz. Állami utja 72, törvényhatósági utja 383,5 km. van, ebből azonban 50 km. kiépítetlen. Hajózás a Tiszán folyik.

Közművelődési állapota

még sok tekintetben ki nem elégítő; a vmegye lakói közül a férfiak közül 38,4, a nők közül 42,7 % nem tud sem irni, sem olvasni s a 43.304 tanköteles gyermek közül 3615 (8,3 %) nem jár iskolába; de ezen állapot lényeges javulása már a közel jövőben várható, amennyiben az utóbbi hat év alatt az iskolafenntartók 300 ezer forintot fordítottak iskolai építkezésekre és 130 uj tanítói állomást szerveztek. A vármegye területén van 196 elemi iskola (338 tanítóval), 5 polgári iskola (Eger, Hatvan és Gyöngyös), 1 tanító- és 1 tanítónőképző intézet (Eger), 2 gimnázium (Eger, Gyöngyös), 1 reáliskola, 1 papnevelő intézet, 1 érseki hittani intézet s 1 érseki jogliceum (mind Eger); van továbbá 9 szakiskola, 7 kisdedóvó, 3 humanitárius tanintézet s 1 börtöniskola. Az összes tanintézetek száma 227. A szellemi élet Egerben és Gyöngyösön köpontosul; ezeken kivül még Hatvan emelkedik ki.

Közigazgatás.

H. vármegye 6 szolgabirói járásból áll s 2 rendezett tanácsu város van benne, u. m.:

Járás és város

Községek száma

Lakosság

Ebből

Lakott házak száma

     

magyar

német

 

Egri járás

23

39.927

39.124.

708

7.199

Gyöngyösi járás

23

35.114

35.010

38

6.110

Hatvani járás

11

28.779

27.996

169

4.495

Hevesi járás

14

30.196

29.988

91

4.711

Pétervásári járás

33

29.145

28.860

53

5.165

Tiszafüredi járás

11

32.073

31.723

99

5.490

Eger r. t. v.

1

22.427

21.911

272

3.102

Gyöngyös r. t. v.

1

16.124

15.838

138

2.371

Összesen

117

233.785

230.450

1.568

38.673

A községek közt van 71 nagy- és 44 kisközség, továbbá 400 puszta. A községek általában véve népesek, 2000-nél több lakosa 36-nak van. A két város után legnépesebb Tisza-Füred 8024, Heves 7271, Hatvan 6979, Pásztó 5111 és Poroszló 5012 lakossal. Székhelye Eger. Az országgyülésbe H. 7 képviselőt küld. Egyházi tekintetben a vmegye 68 róm. kat. egyháza az egri érseki, 1 a váci püspöki, 1 gör. kat. fiókegyháza a nagyváradi püspöki, 2 gör. kel. egyháza az erdélyi, illetve aradi püspöki egyházmegyéhez, 11 helv. egyházközsége közül 7 a tiszáninneni, 3 a tiszántuli s 1 a dunamelléki egyházkerülethez tartozik; izr. anyakönyvi kerület 10 van. Törvénykezési tekintetben az egész vármegye az egri kir. törvényszék területéhez tartozik; járásbiróság Eger, Hatvan, Heves, Pétervásár, Tisza-Füred és Gyöngyösön van, ezek közül Gyöngyös és Hatvan telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva; Heves és Tisza-Füredre ugyanily célból a tárgyalás folyamatban; kir. főügyészsége, bánya-, sajtó- és pénzügyi birósága, kir. táblája Budapesten van, kir. közjegyző Egerben 2 és Gyöngyösön 1, ügyvédi kamara Egerben. Hadügyi szempontból az egész vármegye az egri 60. sz. hadkiegészítő parancsnokság, a miskolci 10. sz. honvédgyalogezred s az egri honvédzászlóaljhoz van beosztva, alakítja a 32. sz. I. oszt. és a 128. sz. II. oszt. népfölkeltő-zászlóaljat; állandó vegyes felülvizsgáló bizottsága Egerben székel, ugyanott csendőr-szakaszparancsnokság is van. Pénzügyigazgatóság Egerben, adóhivatal hevesen, Gyöngyösön s Egerben, utóbbi két városban pénzügyőrbiztosi állomás van. Illetékes kereskedelmi és iparkamarája Miskolcon, államépítészeti hivatala Egerben, közuti kerületi felügyelője Lőcsén, posta- és táviró igazgatósága Budapesten, erdőfelügyelősége Miskolcon, állategészségügyi felügyelője Budapesten, állami állatorvosa Egerben székel. Eger szőllőszeti és borászati kerület központja s itt állandó szőllőszeti és kertészeti tanfolyam tartatik fenn. Kulturmérnöki ügyekben H. vmegye a budapesti III. kulturmérnöki kerülethez tartozik. A vmegye területén 16 gyógyszertár van.

Története.

A történelem előtti korban itt tanyázott népről egyes emlékek s leirások beszélnek. A scithakorban a Duna-Tisza közön uralkodó Sarmata-jászok birták a Mátra és Bükk lejtőit is, kiknek századokon át folyó küzdelmét a rómaiakkal már följegyezve találjuk. A hunnok felléptével Attila népe lakott itt, kinek egyik fényes székhelye e vármegye közvetlen szomszédjában, Jászberény helyén volt. A hunnok után a szertehullott hunn-scitha nép egy ága, az avarok szállották meg e területet, kiknek védelmi rendszere emlékét ama maig is bámult árokvonalakban szemléljük, melyek H. területét két irányban is futják keresztül: az egyik Pest vármegyétől, Tura felől, Jászberény, Dózsa, Apáthin, Hevesiványon át Kis-Körénél vesz el; a másik Csány mellett kezdődik, Zsadány, Bod, Erdőtelken, Füzes-Abonyon át, a borsodmegyei Ároktőnél végződik a Tisza mellett. Ennek egy ága Füzes-Abonytól Szihalmon át Cserépfaluig terjed. Általános vélemény az, hogy ez árkolások egy rendszeres gyürüszerü sáncok maradványai (l. Avarok). A honfoglalás idejében Árpád népe Munkács felől Zemplénen, Borsodon át jött H. területére. Itt Szihalomnál az Eger vize mellett Poroszló felé a Tiszáig táborozott. A honfoglaló magyarokhoz utközben csatlakozott testvér kun vezérek Edu és Edumen törzse szállotta meg s osztotta fel terjedelmes családja s hozzátartozói között Pata-Pásztótól a Zagyva és Tarna folyók közötti mátra-alji területet a Tarna folyó fakadásáig. Ekként alapították s nevet adtak Pata, Pásztó, Gyöngyös, Atkár, Réde, Solymos, Saár, Kompolt, Nána, Szalók, Bodony, Recsk, Lelesz, Bocs, Bátor, Bakta stb., máig is e néven virágzó községeknek; nevet adtak az ősi kun «tár» gyüjtő szóból a Mátra folyójának, a Tarnának, Tar, Tarján, Tard, Tárkány stb. falvaknak. A Mátra alján telepedett nép egy részére a hagyomány a palóc nevet ragasztotta. Valószínű, hogy a szláv történeti hagyományból keletkezett ez, mely a kun törzset polovc, betörő, vadász néven ismerte. H.-nek a Tarna és Tisza folyók és az Eger patakja közötti területét a mai Poroszló, Farmos, Dormánd, Bessenyő, hevesi vonalon Taks vezér korában bejött szintén testvér besenyők törzse szállotta meg, midőn a tiszántuli Abád-bessenszuögi vidéket Thonus-apa, Urkund s a későbbi Tomaj nemzetség besenyő őse foglalta el. H. jelölt területén települt besenyők egyik törzsfőnöke Dormán birta Bessenyő mellett Dormánd falut, melynek nevet is adott, kinek utolsó ivadéka Dormán Kristóf mint megyei alispán végzé életét a XVI. sz. közepén, Dobó István idejében. Ezen besenyő telep alapította s adott nevet a vmegye tiszamenti s a Tarna folyó felé eső községeknek, mint Négyes, Poroszló, Lövő, Sarud, Peel, Farmos, Dormánd, Bessenyő, Heves, Zaránk, Zsadány, Hort, Adács stb. A Mátra alján Edu és Edumen vezérek egyik unokája, Póta v. Pata, építené Patavárat, akinek unokája volt Aba Sámuel király. A kereszténység felvételével, István király korában, az ország védelmi s közigazgatási területeinek rendszeresítése folyamatban volt. H: területén a nagy király sógora, Aba, aki a keresztségben Sámuel nevét kapta, leszármazásánál fogva a vidék törzsfőnöke s legnagyobb birtokosa, ujjá építteté Patavárat. Az ujjáépített vár Ujvár név alatt jött részben forgalomba, védelmi körébe vont területe pedig Uj vármegyének emlegettetett, mely tulajdonképen Pata vagy Mátra vármegye volt, mely név alatt egyes megyei okmányokban a mátraalji vidék emlegettetik. Eképen Patavára volt a mátraalji s hevesvidéki területnek központja, a nemzetségek, illetőleg most már nemesség közgyülésének székhelye. Ezen közgyülési székhelyi minőségét Pata, habár később a XVI. sz.-ban a terület kényelmének megfelelőbb s központot képező Verpelét tüzetett is ki e célra, még a XVII. sz.-ban is megtartotta, Aba Sámuel alapította a Mátra aljának központján, Saáron az első monostort a Szent Benedek-szerzet javára, hová temettetett később a hálás szerzet által, tragikai véget ért multja után. A Mátra és Bükk alján az Aba-nemzetség áldozatából részben, sorba emelkedtek a monostorok később; igy 1190. a ciszterciek apátsága alapíttatott Pásztón, majd Kompolton; 1232-ben a beeli nemzetség birtokát megvásárolván Kilit püspök, alapította szintén a ciszterci rend monostorát, melynek román stilü temploma maig fennáll. A tárkányi völgyben, hol egykor az ős vallás papjai áldoztak istenöknek, a XIII. sz.-ban már a karthausi néma barátok foglaltak helyet, hogy a Bükk kun-palóc népének pogány erkölcsét végkép átalakítsák. A tatár dulás szörnyü pusztítása legközvetlenebbül H. területét sujtotta. Ujból kellett hozzáfogni a telepedés nagy munkájához. A kun-besenyő nemzetségek szivóssága azonban csakhamar kiemelt itt hamvaiból mindent, s a XVI. sz. első feléről, 1333. évről fennmaradt pápai tizedrovások szerint, a ma is fennálló községek majdnem mindannyira már ekkor elég virágzó állapotban voltak. Főleg Eger és Gyöngyös városok fejlődtek erőteljesen. Az egri szabócéhnek 1455., a gyöngyösi mészároscéhnek 1498. kelt szabadalomleveleit ismerjük. Az ősfoglaló kun-besenyő nemzetségek ivadékai sok századon átvezérelemei voltak H.-nek. Aba nemzetségbeli Chobánkák, Solymosiak, Kompoltiak, Rédeiek, Debrőiek, Bodonyiak, Négyesiek, Besenyők, a Poroszló-ivadékok stb. lassankint fiutód nélkül haltak el, s részint leányági örökösödés, részint birtokvétel vagy királyi adományozás utján a Rozgonyiak, Országok, Perényiek, Losonczyak, Bebekek, Jakcziak, Báthoryak, majd ezek után Rákócziék, Homonnayék, Nyáriak, Mágóczhyek, Thökölyek, Forgáchok, Koháryak, Esterházyak, Hallerek, majd a XVIII. században az Almásyak, Orczyak, Károlyiak, Gosztonyiak, Keglevichek, stb. vonultak egymás után H. szinterére, mint leggazdagabb birtokosai az egri püspök s egri káptalan mellett. Kik voltak H. első főispánjai, ez irányban feljegyzések még eddig nem találtattak. A XIII. sz. első feléből ismerjük Bánk nádort és Mihályt mint főispánokat. Az egri püspök örökös főispáni tisztségét esztei Hyppolit püspök idejétől, 1498-től találjuk feljegyezve. Ez időtől a megyerendezési törvényig az egri püspökök voltak a megye főispánjai. Utolsó örökös főispán Bartakovics Béla érsek volt. A kezdetben Heves ujvármegye, később csak heves vármegye cimen rendszerezett törvényhatóság közgyüléseit s törvényszékeit a XIII. sz. után a mohácsi vészig állandóan Verpeléten tartotta s az általános szervezkedés keretében négy szolgabiró képezte a fő- s alispánnal a tiszti magisztrátust.

A mohácsi vész után vette kezdetét H.-nek is viharos sorsa. Akkori főispánja, az egri püspök, Várday Pál, esztergomi érsekké neveztetvén ki, utóda, Ferdinánd hive, Szalaházy Tamás, még csak szinét sem láthatta megyéjének, mely János király birtokterületéhez tartozott egészen 1540. történt haláláig, mikor is a püspöki vár s javadalma János király kincstárnoka, Nádasdy Tamás által kezeltetett. János halála után a vármegye meghódolt ugyan Frangepán püspöke s főispánjával együtt Ferdinánd királynak, de ekkor Perényi Péter, előbb János, majd Ferdinánd király kapitánya tartotta saját javára megszállva a várat, bécsi letartóztatása idejében, 1548 márc. 2. történt haláláig, bizonyos pénzbeli kárpótlás fejében. Az egri várnak az idők kivánalmához való átalakítását Perényi kezdette meg, melynek áldozatául esett a hires székesegyház is, miután a szentély ketté vágatott s a falak a védelem keretébe bevonattak. Perényi halálával Ferdinánd király megbizásából s nevében Dobó István vette át a vár s püspöki birtokok kezelését. 1548-tól rövid négy év alatt a várat a viszonyoknak megfelelőleg ugy átalakította és felszerelte, hogy 1552 szeptember hó 17-től okt. 19-ig tartó török támadást fényes győzelemmel verte vissza. ((L. Eger.) Eger elestéig a védfallal körített város s vár mint nem hódolt terület volt központja és székhelye nemcsak Heves, hanem Külső-Szolnok, Borsod, Pest s a Jászkun területek közigazgatásának is. Külső-Szolnok vármegyei területe teljesen bekebeleztetett a megyébe, a Jászkun igazgatás is felsőbb forumon ide csatoltatott, Borsod vmegyével pedig közös főispánja volt. A Verancz püspökkel kötött konvenció után az egri várkapitányok, Mágóczhy Gáspár, gróf Forgách Simon, Ungnád Kristóf, Kolonich Bertalan, Rákóczi Zsigmond, Prepostváry Bálint s az utolsó Nyáry Pál, Heves-Borsod főispáni tisztét is viselték. Az egri vár őrségének sok szép fegyvertényeit ismerjük a krónikákból, főleg Rákóczi Zsigmond kapitánysága alatt, ki a Rákóczi-ház megalapítója s a debrői várbirtok megvásárlásával H. nagy birtokosává is lett. Utolsó várkapitány volt Nyáry Pál, midőn III. Mohammed 1597 okt. 13., részben a vár német őrségének árulásával, elfoglalta a várat s ezzel feltétlen ura lett ugy afel- mint a Duna-Tisza-közi vidéknek is. Eger elestével a vármegye hatósága előbb Rimaszombatba, majd a nógrádvármegyei Fülek várába költözött; itt a török hódoltságtól ment vár védelme alatt tartattak a most már Szolnokkal egyesült vármegye közgyülései, tisztujításai egészen 1687-ig, mely év dec. 17. a vár majd egy évi körülzárolás után a felmentés reményét vesztett török őrség által szabad elvonulás feltétele mellett feladatott, s ezzel örökre megszünt a török hódoltság is. A Fülekről majd 90 évig kormányzó vármegyei hatóság a Jászkun kerületet és egyideig Csongrád vármegyét is adminisztrálta, vetette ki és szedte be az adót, törvénykezett fenyítő s birtokügyekben, melyekbe a török egri, hatvani, jászberényi vagy szolnoki kádi csak akkor avatkozott, ha hozzá folyamodtak, bár néha ő is magyar hatóságához utasította a panaszkodókat, melynek törvénykezésébe rendesen megnyugodott a török hatóság is; viszont török panasz folytán felmerült ügybe nem avatkozott a vármegyei hatóság, mely egyáltalában hivatalos tudomást sem vett török ügyekről, ilyenek jogosultságát nem ismerte el s ezek ellenőrzése rendesen a füleki vagy más illetékes magyar várkapitány hatáskörébe utasíttatott. H. a század nagy mozgalmaiban mindvégig tevékeny részt vett. Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Thököly idejében, kezdettől végig, a mozgalom hivei között szerepelt H. nemessége, mint a felvidéki hires 13 vármegye egyike, mely vármegyék külön részleges gyüléseiken intézték sokat hányatott sorsukat.

Buda és utána Eger visszavételével megszünt a török uralom. H. visszatért Fülekről saját földjére s kezdetben felváltva majd Gyöngyösön, majd Egerben tartotta közgyülését, később, főleg Barkóczy püspök-főispán idejétől Egerben, mig József császár korától állandóvá vált e gyakorlat, miután Egerben 1765. e célból diszes megyei székház is emeltetett. Eger visszavételével kezdetét vette a viszontagságos idők folyamán elzüllött nép visszatelepedése is a vármegyei területére, mivégből több évi adómentesség s egyéb kedvezmény helyeztetett kilátásba. Az egykor virágzó falvak elpusztultak, a régi nemes családok, mint a nagy mozgalmakban részesek, elüzettek s helyökbe ujabb nemzetségek léptek. A visszatelepedés nehéz munkáját zavarta a felülkerekedett bécsi politika, mely az országot a töröktől visszafoglalt osztrák területként akarta bekebelezni. A Kolonich-féle rendszer az új szerzeményi (neo-aquistica) birtokelmélettel, önkényes zsarolásokkal gyötörte most a vármegyéket, melyek várva-vártak szabadítójukra, ami 1703. Rákóczi Ferenc felléptével következett be. H., melynek püspöke és főispánja akkor Telekessy István volt, 1703 okt. 14. csatlakozott Rákóczihoz s hive volt 1710 okt. 10-ig, mikor is gróf Pálffy királyi hada előtt meghódolt. A vár azonban Perényi Miklós és Réthey Ferenc várkapitányok alatt tartotta még magát, s reményt vesztve, dec. 8. kapitulált. A megye főispánja és püspöke, Rákóczinak hű követője, Telekessy, önkényes számüzetésben szarvaskői magányában fejezé be életét 1715. A püspöki és főispáni széken utódai Gróf Erdődy Gábor, gróf Barkóczy Ferencz, gróf Esterházy Károly hirneves férfiak vezették a XVIII. század hosszán a vármegyét. József császár kora alatt a lángbuzgalmu Esterházy hazafias hévvel, megyéjével teljesen egyetértve, küzdött az egységesítő rendszer ellen. Az 1780-as évtizedben építteté Esterházy az egri liceumot, mely nevét örökké dicsőíteni fogja, mert az épület hivatva lesz a jövő századokban mint a XVIII. sz. építési remeke hirdetni alapítója műveltségének magas színvonalát. Esterházy halála után, 1804. alkottatott az egri püspöki egyházból még a kassai és szatmári püspökség, s az egri érseki rangra emeltetvén, a jelen század érsek-főispánjai, Fuchs Ferenc, báró Fischer István, Pyrker László állottak a vármegye élén a korszakos 1848-iki esményekig.

Az 1848-iki alakulást megelőző zajos megyei élet Pyrker alatt folyt le, kinek aulikus törekvései több véres közgyülési összeütközéseket idéztek elő. H reformtörekvéseinek vezetői: gróf Keglevich Miklós, Almásy Pál, Puky Miklós, Recsky András, Pap Pál, Németh Albert stb., az 1848-iki eseményeknek is tevékeny hirneves férfiai végzék életöket. Az 1850-es évtized abszolut uralma alatt Majthényi László, majd Kapy Eduárd, az abszolutizmus végleges szervezése után 1854-től 1860 októberig, ennek bukása után Tibold Károly működtek mint megyei császári főnökök. Az 1860. és 61-iki év rövid alkotmányossága után, melyben a vármegye teljesen az 1848-iki törvények értelmében rendezkedett be Bartakovics főispánsága alatt, mint vármegyei főispáni helytartó, a mai alkotmányos élet beálltáig, vagyis az 1867-iki kiegyezési törvény meghozataláig tartó provizoriumban Földváry János működött. A lángoló hazafias szellem, mely az ország féltett függetlenségének ösztönétől vezetve, H.-nek már nagy alapítója és ős nemzedékeinek atyja, Aba Sámuel tragédiájában nyilvánult, nyolc századon át ápolva, az 1867. évi kiegyezési törvény megalkotása után sem nyugodott. A törvény meghozatala után 1868. tartott közgyülésén, mint az ország függetlenségét sértő törvény ellen tiltakozó határozatot hozott a vármegye, melynek folytán királyi biztos küldetett reá s majd egy évig felfüggesztetett megyei élete. H. az 1876. évi XXXIII. t.-c. értelmében alakult a tiszántuli szolnoki részektől külön vármegyévé. A volt Külső-Szolnok vármegye területe a mohácsi vész után, a török időben, az 1569. évi LII. t.-c. alapján bekebelezett H.-be s a két egyesített vármegye Heves- és Külső-Szolnok t. e. vármegyék címe alatt működött 1876-ig, midőn az idézett ujabb törvény szerint e szolnoki rész elválasztatván e megyétől, a jászkun területekkel külön Jász-Nagykun-Szolnok vármegyévé alakíttott. Ezzel H. ősrégi határába állíttatott vissza. Az egri érsek örökös főispáni tisztsége megszüntével H. első főispánja Kubinyi Adolf volt, 1875-től Beöthy Lajos, utána gróf Keglevich Béla s ezidőszerint Kállay Zoltán.

Heves

nagyközség Heves vmegye hevesi j.-ban, 1085 házzal és 7271 magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság és adóhivatal székhelye; van takarékpénztára. Lakói jelentékeny dinnyetermelést üznek. Szerelem Alfréd birtokos költségén kórház épül. Hajdani várának nyomai is alig látszanak; a várat 1596. a törökök elfoglalták, kik 1685-ig birták; ekkor Heissler és Mercz osztrák vezérek visszafoglalták s akkor le is rontatott.

Hevesi

1. Balázs, zongoragyáros, szül. Füzes-Abonyban 1843., megh. Budapesten 1893. Fiatalabb éveiben a malomiparral kapcsolatos technikai mesterségekkel foglalkozott, 1872. Beregszászy Lajos zongoragyároshoz szerződött s ott a zongoragyártáshoz szükséges ismereteket s technikai ügyességeket elsajátította. Ez elsőrendü hazai gyáros a 80-as évek kezdetén beszüntetvén működését, H. saját kezére folytatta a zongoragyártást, még pedig oly sikerrel, hogy az 1885-iki budapesti országos iparkiállítás zongoráit a kiállítási nagyéremmel, a magyar iparegyesület 1893. pedig diszéremmel tüntette ki.

2. H. József, iró és szerkesztő, szül. Fegyverneken (Jász-Nagykun-Szolnok) 1857 márc. 15. E kis faluban egy magántanító vezette be az ismeretek elemeibe, a kecskeméti gimnázium után a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte tanulmányait. Első verse 1875. jelent meg, s már a vidékről több tárcát és elbeszélést irt a Lukács Béla szerkesztése alatt megjelent Közvélemény c. napilapba, melynek, Pestre kerültekor, munkatársa lett. Ez idő óta csaknem minden budapesti lapnak dolgozótársa volt. Először egy kötet költeménnyel jelent meg a könyvpiacon: Ibolyák (1879), azután pedig csaknem minden évben egy kötet elbeszéléssel és regénnyel, u. m.: Névjegyek Janka asztalára (elbeszélések, 1880); Az igazság utján (regény, 1880); Hamis gyémántok (elbeszélések, 1886. megjelent önálló kötetben németül is Falsche Diamanten cimen); A harmadik (vigjáték, Hetényi Bélával, 1886); sz és tavasz (vígjáték, Hetényi Bélával, 1886); Apró történetek (elbeszélések, 1890); Az ár ellen (regény, 1892); A gordiusi csomó (elbeszélések, 1894). Alapított és szerkesztett néhány ujságot és pedig a Vasárnapi Lapok-at, a Magyar Salon-t, a Magyar Géniusz-t, a Szépirodalmi Könyvtár-t, a Szabad Szó-t, az Otthon-t.

3. H. Lajos, magyar és német iró (álneve: Onkel Tom), szül. Hevesen 1843 dec. 20. A bécsi egyetemen filologiai és orvostudományi előadásokat hallgatott, majd Pesten a hirlapirói pályára lépvén, 1866. a Pester Lloyd szerkesztőségének lett tagja, résztvett a Borsszem Jankó megalapításában. 1885. Bécsbe költözött át, ahol a Fremdenblatt szerkesztője lett. Munkái: Budapest és környéke (A fővárosi hatóság megbízásából, Budapest, év nélkül, németül is u. o. 1873); Karcképek az ország városából (u. o. 1876). Német nyelven a következő novellagyüjtemények: Auf der Schneide (Stuttgart 1884); Neues Geschichtenbuch (u. o. 1885); Auf der Sonnenseite (u. o. 1886); Almanaccando, Bilder aus Italien (1888); Buch der Laune (1889); Glückliche Reisen (1895); Sie sollen ihn nicht haben (Lipcse 1871). Jelky András bajai fiu rendivüli kalandjai ötödfél világrészben (eredetileg németül, 1873, 2. kiad. 1879, azután magyarul, 2. kiad. Budapest 1880). Lefordították finnre is. Németre fordította Toldy István röpiratát az egyházi reformról.

Hevesiné

Sikor Margit, írónő, szül. Győrött 1861 márc. 22. Atyja törvényszéki orvos, jogakadémiai magántanár volt, anyja Toldy Ferenc leánya. 14 éves koráig Győrött tanult a Zsalud-féle intézetben, atyja ekkor a fővárosi mintarajziskolába küldte. Ő azonban a szini képzőbe vágyott, mibe viszont atyja nem egyezett bele. Egy év mulva hazament s 1880 őszén végkép lemondott a szinészetről, de e pálya iránti rajongása majdnem kedélybeteggé tette. Tehetségét ekkor az irói pályán akarta érvényesíteni s mivel atyja egy ideig ebben is akadályozta, eleinte Nulla, később Nihil álnevek alatt közölte tárcáig a győri lapokban. 1881. tünt fel a Budapesti Hirlapban meg a Koszoruban, a Petőfi-Társaság ülésén is olvastak fel tőle, azóta dolgozik a lapokba, 1883. egy népies elbeszélésével pályadijat nyert, 1885. is nyert két jutalmat. Önálló kötetei: Apró-cseprő históriák (Budapest 1884) és Az élet (1891), 1887. nőül ment Hevesi István középiskolai tanárhoz és szerkesztőhöz, kivel jelenleg Kapuvárt lakik.


Kezdőlap

˙