Hieromonachosz

papi méltósággal biró szerzetes, ellentétben a közönséges baráttal.

Hieron

1. Hiero.

Hieronikák

a. m. szent győzők, az olimpiai (l. o.) versenyjátékok győztesei, akik különféle, részben nagyon jelentős kitüntetésekben részesültek. Fényes bevonulást rendeztek tiszteletökre és anyagi hasznuk is volt. Nemcsak hogy nem fizettek adót, de még élethossziglan évdijat is huztak, mely jelentékenyen nagy volt. V. ö. Führer durch die Ausstellung (Papyrus Rainer) 84. lap.

Hieronymi

1. Károly, mérnök, politikus, miniszter, H. Ottó Ferenc fia, szül. Budán 1836 október 1. A gimnáziumot Pozsonyban és Budapesten, a politechnikumot az utóbbi helyen végezte. Pár hónapon át Buda szabad királyi városánál volt mérnökgyakornok, majd 1857. Mármarosba ment, ahol az első tagosítást ő vitte keresztül. 1861-ben Mármaros vmegye főmérnökévé választotta. 1867-ben Mikó Imre gr. a közmunka és közlekedésügyi minisztériumba meghivta titkárnak. Előbb az ut- és középítési szakosztálynak, majd a vizépítészetinek, s később a vasutinak volt főnöke, 1874. mint helyettes államtitkárt a minisztérium legfontosabb ügyinek vezetésével bizták meg. Hosszabb időt töltött Franciaországban a közlekedési ügyek tanulmányozása céljából, s a hazatérte után a közlekedési minisztérium ujjászervezése tárgyában készített dolgozatát Orlódy miniszter 1880. magáévá tette és életbe léptette. Ezen organizáció a műszaki szolgálatot teljesen elválasztotta és függetlenné tette az adminisztrativ szolgálattól. Nagyhatásu munkásságot fejtett ki hazai folyóink rendezése és az ármentesítés körül. Az ő alkotása azon nagyszabásu vizvédelmi szervezet, mely az alföldnek nagy és leggazdagabb részét az árviztől megmentette. E mellett kiterjesztette figyelmét a Kőrösök és a Maros szabályozására is. Nem kevesebb gondot fordított a Duna szabályozására, s az ő érdeme, hogy a pesti Duna-szabályozás az e nembeli legsikerültebbek közé tartozik. Működésének súlypontja mégis a vasuti politikában volt. Az általa inaugurált céltudatos magyar vasuti politkának első vizványa a tiszavidéki vasut megvétele volt. A duna-drávai, valamint a zágráb-károlyvárosi vasut megszerzése, s a buda-pécsi vasut engedélyezése biztosították tengeri utunkat, s ezzel függetlenné tették kivitelünket a déli vasuttól. Az osztrák államvasuttal kötött egyesség érvényre juttatta az ő közlekedési politikáját az ország nyugati irányában is. Tizenöt évi állami szolgálat után megvált állásától, s az osztrák-magyar államvasut ujjászervezése után e társulat Budapesten fölállította külön igazgatóságának elnöke és vezérigazgatója lett, s ekkor a Lipót-renddel tüntették ki. 1891. az osztrák-magyar államvasutnak magyar vonalai a magyar államvasutak tulajdonába és kezelésébe mentek át, s ez időtől fogva H. a képviselőházban, amelynek 1875. óta tagja, s a képviselőház pénzügyi bizottságában élénk tevékenységet fejtett ki. Egyike azon szónokoknak, akiket a ház minden pártja a legéberebb figyelemmel szokott meghallgatni. 1892 okt. 18. a képviselőház kijelölése és a főrendiház hozzájárulása után ő felsége az állami számvevőszék elnökévé nevezte ki. Ez állásától azonban már 1892 nov. 19. megvált, s az e napon megalakult Wekerle-kabinetbe mint belügyminiszter lépett be, s tagja volt ezen kormánynak 1895 jan. 15. történt fölmentéseig. 1893. a kőszegi hadgyakorlatok alkalmából a német császártól a koronarend első osztályát kapta. Mint belügyminiszter tevékeny részese volt a Wekerle-kabinet egyházpolitikai akciójának. Ő dolgozta ki és terjesztette az országgyülés elé az állami anyakönyvekről szóló törvénnyé vált javaslatot. Munkásságát kiválóan a közigazgatás javítására irányozta, szakítván az addig divatos amaz állásponttal, hogy a meglevő keretekben és a közigazgatásnak gyökeres reformja előtt annak javítására eredményesen működni nem lehet. E célból javította a törvényhatósági tisztviselők fizetését, szaporította a tiszti állások számát, ahol szükségesnek mutatkozott, s a költségek fedezésére ismételten jelentékenyen fölemelte a megyéknek 1883. óta változatlanul ugyanazon összeggel megszabott állami javadalmazását. A főváros közigazgatását a kerületi elöljáróságok szervezésével reformálta, s képes volt a főváros közigazgatását élénkebb tevékenységre ösztönözni, ugy hogy az évekig huzódott végleges vizmű rövid néhány hónap alatt megvalósulhatott és ezzel a főváros egészségügyi viszonyai gyökeresen jobbra változtak. A vásárcsarnokok építése megkezdetett, a főcsatorna építése ujabb lendületet vett. Az 1893 jun. kiütött kolera elfojtása körül addig nem ismert tevékenységre serkentette a törvényhatóságokat. Törvényalkotási téren kifejtett munkásságának gyümölcseit nem élvezhette, mert az 1893. őszén a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatát a közigazgatási bíróságokról, noha a bizottsági előzetes tárgyaláson átment, a képviselőház már nem tárgyalhatta, mivel idejét az egyházpolitika foglalta le. A községekről, a fegyelmi eljárásról és a hatáskörök összeütközéséről szóló javaslatai már csak mint előadói tervezetek láttak napvilágot. A technikai irodalom terén is kitünt következő műveivel: A kőutak építéséről és föntartásából (Budapest 1867); A közmunka-ügyek állami igazgatása Franciaországban (u. o. 1874); A budapesti Dunaszakasz szabályzásáról (u. o. 1880);s ezeken kivül folyóiratokban és lapokban számos dolgozata van, köztük a Nemzetgazdasági Szemlében: A magyar vasutak pénzügyi jövőjéről.

2. H. Ottó Ferenc, mérnök, szül. Győrött 1803 febr. 19., megh. Budán 1850 ápr. Igazgató főmérnöke volt azon mérnöki osztálynak, mely az 1830-as évektől kezdve a Duna folyónak vizrajzi térképét elkészítette és vizrajzi adatait összeállította, ami a folyó szabályozásának első föltétele volt. H. tervezte és építette az első magyar vasutat, mely mint lővonatu vasut 1844-47-ig Pozsonytól Nagyszombatig és innen Szeredig épült. A vasut nyomjelzése arra való figyelemmel történt, hogy utóbb gőzmozdonyu vasuttá alakíttathassák át, ami 1872. történt meg. H. a szabadságharc alatt rövid ideig Görgey hadtestében tett hadmérnöki szolgálatot, amiért 1850. vizsgálati fogságban volt az Uj-épületben. Néhány nappal kiszabadulása után meghalt.

Hieronymiták

szerzetes rend, amely a szetn Jeromos-féle remeteségből alakult a XIV. és a XV. sz.-ban. Főkép Spanyol- és Olaszországban, részben Tirolban és Bajorországban voltak elterjedve s négy kongregációt képeztek, de ezek egymással semmi összeköttetésben nem voltak. A spanyol H. szt. Ágoston szabályait követték, leghiresebb kolostoruk volt a Szt. Justus zárda, Spanyolországban Spanyolországban (Estramadura) Plasencia mellett, ahol V. Károly utolsó napjait töltötte. Főfeladatuk volt a jótékonyság és a tudományok művelése.

Hieronymos

l. Szirakuza királya, II. Hieron unokája és utódja, Kr. e. 215. lépett a trónra 13 éves korában. Nagyatyja ugyan 15 tagból álló regensséget rendelt melléje, de a király lerázta ezt a szövetségre lépett Karthagóval; utóbb összeeskövés létesült ellene, melynek 214., uralkodása 15. havában áldozatul esett. Ekkor a rómaiak tették kezöket Szirakuzára, melyet Marcellus 212. elfoglalt. - 2. Szent H., l. Jeromos. 3. H., a prágai, l. Husziták és Jeromos. 4. H. (Jerôme), vesztfáliai király, l. Bonaparte (4).

Hierophylacium

a. m. sekrestye.

Hieropoeok

athéni hatóság, melynek az volt a feladata, hogy egyfelől ügyeljen az áldozatok és istentiszteleti szertartások megtartására, másfelől számon tartsa a templomokhoz és szentélyekhez tartozó javak kezelését. Volt egy szükebb kollégiumuk (számszerint 3-10), mely a főistenségek áldozataival és szentélyeivel foglalkozott, ezeket évről-évre az areopág jelölte ki. Egy másik 10 tagu kollégiumnak, melyet évenként sorshuzás utján állítottak össze, a jóshelyek által megparancsolt és pentaeterikus (ötévenkinti) áldozatok tartoztak ügykörébe.

Hierosolyma

a görögöknél és rómaiaknál Jeruzsálem neve.

Hieroszkópia

a. m. áldozatnézés, más szóval hieromantia is, az ókori görögöknél az áldozati állatok belső szerveiből való jövendölés, mely szokás azonban nem görög és mindenesetre a Homerost követő időből való. A szervek megtekintésének bizonyos egymásutánja volt. Először is a májat nézték meg (ennek szinét, simaságát és egyéb tulajdonságait), utána a szivet, epét, lépet és a beleket környékező hártyákat. Ha ezek a részek megszokott, rendes állapotban voltak, azt kedvező jelnek lehetett venni, ha nem, szerencsétlen eseménytől tartottak. A H. nem is képezte minden áldozatnak lényeges részét, csak fontos esetekben (hadüzenet, háboruba vonulás, csatára kelés) gyakorolták, amikor aztán arra is ügyeltek, hogyan égnek el az áldozati állatok részei, felfelé vagy lefelé mozog-e a füst (empiromantia), sőt az is fontos volt, vajjon a máglya fahasábjai jól vannak-e elhelyezve. Rómában a H. a haruspexek (l. o.) feladata volt és lényeges részét képezte a mantikának.


Kezdőlap

˙