Hildebrand

1. Adolf, német szobrász, szül. Mardurgban 1847 okt. 6. Nürnbergben Kraling, Münchenben Zumbusch tanítványa volt, 1869-ben Berlinben, 1874. Firenzében telepedett le. Már első műveivel is nagy sikert aratott. Legjelesebb művei: Ádám márványszobra (lipcsei muzeum); A kanász (bronzszobor); Vizöntő (kutcsoport mintája), Családi jelenet (terrakotta dombormű); Meztelen fiatal ember (márványszobor, Berlin, nemzeti képtár); Hillebrand Károly mellszobra. Az I. Vilmos német császár emlékszobrára kiirt pályázaton a második dijat nyerte el. Das Problem der Form in der Bildenden Kunst cimmel (Strassburg 1893) művészettudományi könyvet irt.

2. H. Bruno, német nemzetgazdasági és statisztikai iró, szül. a Saale melletti Naumburgban 1812 márc. 6., megh. Jenában 1878 jan. 29. Tanári pályáját mint magántanár 1836. kezdte meg Boroszlóban, s történelmet adott elő, 1839. u. o. rendkivüli tanárrá lett, mig 1841. a marburgi egyetemre hivták meg az államtudományok rendes tanárául. 1848. lépett a politikai életbe, midőn Frankfurban Marburgot képviselte, majd 1849-1850-ig a hesseni (Kurhessen) tartománygyülés tagja volt s itt a kormány törvénytelen pénzköveteléseit erőteljesen ellenezte. Ez H.-nak állásába került; kivándorolt Svájcba, ahol a zürichi, majd a berni egyetemen adott elő, s Bern kantos statisztikai hivatalát is ő alapította. 1861. a jenai egyetemre nevezték ki a közgazdaságtan tanárának. Itt töltötte élete hátralevő részét, miközben 1862. a Jahrbücher für Nationalökonomie u. Statistik cimü nagytekintélyü folyóiratot, 1874. pedig a türingiai statisztikai hivatalt alapította s mindkettőnek később is élén állott. E két igen jelentős alkotás maradandóvá tette H. nevét a közgazdaságtan és a statisztika terén, amely tudományokat elméleti dolgozataival is szolgálta. Statisztikai kutatásainak becses eredményeit a berni és türingiai statisztikai hivatalok közleményeiben adta közre, melyek közül az 1867-1878-ig 2 kötetben megjelent Statistik Thüringens említendő. Két legkiválóbb nemzetgazdasági dolgozata: Xenophontis et Aristotelis de oeconomia publica doctrinae illustratae (1845) és Die Nationalökonomic der Gegenwart und Zukunft (csak első kötete jelent meg, 1848). - Fia Bikárd, szül. 1840 máj. 17. 1869-ben hivták meg tanárul a grazi egyetemre. 1883. jelent meg Die Theorie des Geldes cimü műve.

3. H. Ernpő, német festő, szül. Falkenbergben (Szilézia) 1833 március 8. Steffeck tanítványa. 1875-80. a karlsruhei művészeti iskola, 1880-1886. a berlini akadémia tanára volt. Legjelesebb művei: A beteg gyermek; Mózest visszaadják anyjának; Margit a börtönben; Marguerita Spoletina; A bünbánat; Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni; Az állhatatos kérés; A tenger partján; Tullia áthajt atyja holttestén; Lujza királyné menekülése Memelbe (Berlin, nemzeti képtár); a badeni nagyhercegnének, valamint a német trónörökösnek és családjának képmása.

4. H. Frigyes Ármin Gusztáv, német botanikus, szül. Köslinben 1835 ápr. 6. Berlinben és Bonnban tanult, azután magántanár lett Bonnban s 1869. Br.-Fraiburgba a botanika tanárává nevezték ki. Művei közül megemlítendők: Die Verbreitung der Koniferen in der Jetztzeit und in d. frühern Perioden der Erdbildung (Bonn 1861); Die Geschlechterverteilung bei den Pflanzen (Lipcse 1867); Die Verbreitunkgsmittel der Pflanzen (u. o. 1873); Die Lebensverhältnisse der Oxilisarten (Jena 1884).

5. H. János Olaf, svéd kulturhisztorikus, H. Bror Emil éremtudós (1806-1884) fia, született Stockholmban 1842 ápr. 5. Upsalában tault. Művei: Svenska folket under hednatiden (2. kiad. 1872); Lifvet pĺ Island under sagotiden (2. kiad. 1881); Afrika i vĺra dagar (1868); Bidvag till spännets historia (1872-79); Den kyrkliga konsten i Sverige under medeltiden (1874);Troas och Homeros' Troja (1878); Sveriges medeltich (1879); Frĺn äldre tider (1882). Szerkeszti az Antiqvarisk tidskrift för Sverige c. régiségtani és az akadémiától kiadott Mĺnadsblad c. havilapot.

6. H. Rudolf, német nyelvész, szül. Lipcsében 1824 márc. 13., megh. u. o. 1894 okt. 28. 1848. a Tamás-iskola tanára lett. Kezdettől fogva részt vett a Grimm-féle szótár munkájában s 1864., a Grimm testvérek halála után ő vette át Weiganddal együtt a mű szerkezsétését. Állásáról is lemondott, hogy teljesen e munkának élhessen. 1869. a lipcsei egyetem rendkivüli, 1874. rendes tanárává nevezték ki. 1894 elején tanítványai Festschrift-tel lepték meg, szerkesztette Lyon (Lipcse).

7. H., l. Beets.

Hildebrand-dal

a régi német epikai népköltészetnek egyetlen töredékes maradványa. Két felnémet származásu szerzetes jegyezte föl a VIII. sz.-ban a fuldai kolostorban, egy régibb kéziratot másolva és az eredeti alnémet szöveget saját szójárásuk szerint módosítva. Innen az al- és felnémet elemek sajátszerü vegyüléke, mely ez emléket jellemzi. A dal vége elveszett, közben is hiányzanak egyes versek. A kézirat most Casselben van; a dalt először lenyomatta (de próza gyanánt) Eckart, Commentarii de rubes Franciae orientalis (1729). Tárgya a gót monda köréhez tartozik: Hildebrand, Berni Detre fegyverhordozója, elkisérte Odovakartól elüzött urát a számkivetésbe, a hunnok országába. Harminc év multán visszatérve, a határon daliás ifjuvá felnőtt fiával találkozik, aki nem akarja benne atyját felismerni s egymásután levágja az öreg Hildebrand vitézeit, ugy hogy végre ez maga is kénytelen sikra szállni a kérlelhetetlen levente ellen. De mielőtt a párbaj megindul, a balsejtelmektől zaklatott ősz harcos kérdi fiától, hogy vajjon kicsoda. Ez megnevezi magát és dicsőíti atyját, kit a hir rég elhaltnak mond. Hidebrand most tudva, hogy ellenfele saját egyetlen fia, nem akar vele harcolni, megnevezi magát, sőt ajándékokat is nyujt az ifjunak, hogy engedékenységre birja. De ez csak cselt lát az öregnek kegyességében, csalónak nézi s gyávának nevezi. Most Hildebrand hangos jajokra fakad ugyan, hogy hosszu számkivetés után végre hazatérve, vagy fiától kell elesnie, vagy annak gyilkosává lennie; de megtámadott becsülete kezébe szorítja a fegyvert. A párviadal nagy hévvel megindul, a lándsák darabokra törnek, a viaskodók kardjukhoz fognak és (mint a monda egyéb földolgozásaiból kétségtelen) Hadubrand elesik. A költemény az alliteráló epikai hosszsorban (mely nyolc ütemből áll) van irva s nincsen versszakokra tagolva (ez alakját a Grimm testvérek ismerték föl, akik először adták ki mint költeményt 1812.). Gyorsan lefolyó cselekvénye, tárgyilagos előadása, az elbeszélés drámai elevensége, a költő szófukarsága, a tárgy tragikuma: az igezi népies epika jeles termékévé teszik e dalt, mely egyuttal sejteti, hogy milyenek voltak a hegedősök dalai, mielőtt a nagy époszok (Hibelung-ének, Kadrun) létrejöttek. Első tudományos kiadása Lachmanntól (1833); legjobb kiadása Müllenhoff és Scherer gyüjteményében (Denkmäler deutscher Poesie und Prosa, 3. kiad. 1893); fotográfiai kiadása Sieverstől (1872). V. ö. Möller, Zur althochdeutschen Alliterationspoesie (1888) és Heinzel R., Über die ostgotische Heldensage (1889). A dalt magyarra fordította és magyarázta Heinrich Gusztáv (Egyet. Philologiai Közlöny, VII., 1883, 520-35. old.). Az ifjabb H. ujabb keletü, csekély értékü népballada, mely Kaspar von der Roen Heldenbuch-jában fönnmaradt. L. Heldenbuch.

Hildebrandt

l. Eduárd, német festő, szül. Danzigban 1818. szept. 19., megh. Berlinben 1868 okt. 25. Eleinte Krause tengeri képfestő tanítványa volt, majd 1841. Párisba ment Isabey Jenőhöz, akinek ragyogó kolorizmusa döntő hatással volt reá. 1843. visszatért Berlinbe, honnan Humboldt Sándor ajánlatára IV. Frigyes Vilmos király Dél-Amerikába küldte. Festményei, mint aquarellei (Berlin, nemzeti képtár): Est a Rio de Janeirói öbölben; Tropikus eső; Braziliai őserdő; Santa Gloria; Rio de Janeiro stb., kevésbé tüntetik vissza az ábrázolt vidékek igazi jellegét, mint inkább fény- és szinproblemák többé-kevésbé sikerült megoldásai. Két év mulva visszatért Berlinbe, porosz udvari festővé neveztetett ki, azután hosszu utra indult keletre. 1855. a berlini művészeti akadémia tanára és tagja lett, 1856. hosszu északi utazást tett egész az északi fokig, 1862-1863. pedig az egész földet körülutazta. Legjelesebb olajfestményei: Pillantás a tengerbe; Est Madeira szigetén; A Teneriffa-fok; Lissabon; Holdvilágos éj; Cammera dos Lobos; Madeira; A Nilus-partja; Est a Márvány-tenger partján; A Holt-tenger mellett; Az Északi-fok; A fűzfák alatt; A halastó; Téli táj; Szénakaszálás Oderbruchban; Tengerpart este (Berlin, nemzeti kép tár); Kronborg kastély Helsingör mellett (u. o.); Est Rügen szigetén; A tenger tükre; Benáresz reggel; Este Siamban; A birmai szent tó; A számár és a marabu; Khinai halász; Az egyenlítő körül. V. ö. Arndt F., E. H., der Maler des Kormos (2. kiad., 1869).

2. H. Tivadar, német festő, szül. Stettinben 1804 jul. 2., megh. Düsseldorfban 1874 szept. 29. 1823. Schadow V. iskolájába lépett és mesterével együtt 1826. Düsseldorfba költözött, 1829. pedig Németalföldre utazott. 1836. a düsseldorfi akadémia tanára lett. Első művei: Faust és Mefistofeles (1824), Faust és Margit a börtönben, Lear király Cordelia holtteteménél, a szinpad hatása alatt állottak. Romantikus tárgyuak: Romeo és Julia; Tankred és Klorinda; Judit és Holofernes, de csakhamar szakított eddigi irányával és a régi meg az uj németalföldi mesterek befolyása alatt a realizmus utjára lépett, persze a nélkül, hogy a düsseldorfi iskola hagyományaitól teljesen szabadulhatott volna. Uj irányának legkitünőbb képviselői: A rablók (1829, Berlin, nemzeti képtár); a Harcos és gyermeke (1832, u. o.); A beteg tanácsos és leánya; A mesemondó nő; A négy éneklő fiu a templomban; IV. Eduárd angol király fiainak meggyilkolása (Berlin, nemzeti képtár). Gyöngébbek későbbi művei: Wolsey bibornok fogadtatása a kolostorban; VIII. Henrik; Othello Brabantionak és Desdemonának elbeszéli tetteit; Lear király Cordelia megpillantásakor föleszmél őrültségéből; Julia kiissza az altatószert; Arthur és de Burgh; Cordelia a Kenthez irt levelet olvassa; Doge és leánya; Levelet olvasó olasz nő; Karácsonyest.

Hildegard

szent, szül. Böckelheimban 1098. A disibodenbergi kolostorban apáca s később apátnő lett. Ő alapította Bingen mellett a rupertsbergi kolostort, ahol 1179. meghalt. Látományai és kinyilatkoztatásai által vált hiressé. Ezek a wiesbadeni kódexben vannak leirva. Megjelentek Scivias c. alatt először 1513. Eddig ki nem adott munkáit kiadta Card. Pitra (1882).

Hilden

város Düsseldorf porosz kerületben, 14 km.-nyire Düsseldorftól, az Itter és vasut mellett, 8591 lak., selyem- és bársonyszalagszövéssel, szőnyegkészítéssel és téglagyártással.

Hilderich

(Childerich, vandal király (523-530), Hunnerich (477-484) fia és Geiserich unokája. Konstantinápolyban barátságot kötött justiniánnal és unokabátyja, Thrasimund halála után 523. trónra jutott, de a rómaiakhoz és a katolikus valláshoz való szítása miatt unokabátyja, Gelimer megbuktatta és midőn Justinian Belizárt küldte segítségére, 533. meggyilkolták.

Hildesheim

(Hildesia), az ugyanily nevü porosz közigazgatási kerület (5320 km2 ter., 476.263 lak., 17 járással) fővárosa az egykori Hannoverában, az Innerste mellett, több vasuti vonal találkozásánál, 33.481 lak., cukorfinomítóval, kályha-, kocsi-, szivar-, tégla-, üveg-, toronyóra-, bot-, gummigyárakkal, tapétakészítéssel, harang- és vasöntéssel, gépgyártással és posztószövéssel; élénk cukor-, gabona-, kender- és lenkereskedéssel. A nagy részében régies külsejü város az Altstadt, Neustadt és Domfreiheit nevü részek egybeolvadásából keletkezett. Az Altstädter Markton, szép régies külsejü terén, érdekes profán épületek állanak; és pedig a késő gótizlésü Prell-től gyönyörü falfestményekkel diszített városház (1443 körül épült), az ugynevezett Templerhaus szép erkéllyel és két kerek szeglettoronykával, a Knochenhauer-Amthaus (mészárosok háza) pompás faragványokkal 1529-ből stb. A tér közepén egy kut van egy kis Roland-szoborral. A város belső, szük utcáiban számos (összesen 116) olyan magánház van, amelyek a XVI. és XVII. sz.-ból valók és faragványokkal, feliratokkal vannak ellátva. Jelentékeny műbeccsel birnak H. templomai. A Mihály-templom, amelyet H. művészetkedvelő püspöke Berward alapított és amely 1033. szentetetett fel, benceapátsági templom volt; egyike Németország legnagyobbszerü román balilikáinak, három hajóval. A középhajó lapos famenyezetét érdekes képek (Krisztus családfája, próféták, Krisztus mint a világ birója) diszítik, amelyek a XII. sz.-ból valók. Kriptájában látható Bernwardnak a XIII. sz.-ból való siremléke. A mellette álló zárdát most bolondok házául használják. A Martini-templom muzeumnak van berendezve, amelyben középkori régiségeket, néhány képet, érmeket és több mint 6000 kötetből álló könyvtárat őriznek. A dom 1055-61-ig épült; keresztalaku bazilika, amelyet 1730. belsejében egészen átalakítottak. Az érckapu szárnyai, amelyek 1015-ből valók, a bünt és megváltást ábrázoló 16 relieffel, kiváló műbecsüek; éppen igy a keresztelő medence a XIII. századból, azután a középhajóban Hezilo püspöktől megrendelt pompás karos gyertyatartó. A kórus bejárata előtt van az Irmensäule, állítólag a pogány szászoktól ered. A főoltár mellett áll szt. Goherand sarkofágja. A dom egyházi kincsei közt legbecsesebbek: a jeruzsálemi kereszt, valószinüleg a VIII. sz.-ból eredő bizanci mű, Nagy Konstantinnak és anyjának képével; egy oktogon, Nagy Károly ivó serlege stb. A dom kriptájának külső falánál van egy 10 m. magas és ugyanoly széles rózsabokor, amelyet a hagyomány Jámbor Lajostól származtat és amely okiratok szerint 800 éves. A dom udvarán áll egy 4,7 m. magas Krisztus-oszlop ércből, amelyen a római Traján-oszlop mintájára Krisztus élettörténete van ábrázolva. 1022. Bernward készíttette. A Godehard-templom szintén egyike Németország legszebb román templomainak, három hajós a XV. sz.-ból való gót szentségtartóval és a XII. sz.-ból való kehellyel. A város melletti Bergholzról szép kilátás nyilik.

H. 1803-ig hercegség, illetőleg birodalmi közvetlenséggel biró püspökség (1784 km2 ter.) volt. A város akkor kezdett emelkedni, midőn 822. Jámbor Lajos az elzei püspökséget ide áttette. A művészetkedvelő Bernward püspöknek (993-1022), továbbá utódjának Godehardnak és a XII. században élő Bernhardnak és Adelognak tevékenysége folytán H. Németországban a román müvészet székhelyévé vált. 1249 után a hanza tagja lett; püspökeivel gyakran háboruskodott. 1802. Poroszországhoz került. 1806. francia uralom alá jutott, 1807. a vesztfáliai királysághoz, 1813-66-ig pedig Hannoverához tartozott. V. ö. Lüntzel, Gesch. d. Diöcese und Stadt H. (1858); Wachsmuth, Gesch. v. Hochstift u. Stadt H. (1863); Mithoff, Kunstdenkmale u. Alterthümer im Hannover'schen (1874); Lachner, Die Holzarchitektur H.'s (1882); Römer, Geol. Verhältnisse der Stadt H. (1883).

Hildesheimer

Izráel, zsidó teologus, született Halberstadtban 1820 máj. 20., a talmudiskolát és gimnáziumot Altonában, egyetemi tanulmányait Berlinben és Halleban végezte. 1851. rabbi lett Kis-Martonban, hol látogatott talmudiskolát alapított, melyen világi tantárgyakat is előadott, s Magyarországon meghonosította a modern zsidó erthodoxiát, melynek szellemében a Pesten tartott 1868-iki izrael. egyetemes gyülésen is szerepelt. 1869. elhagyta Magyarországot, a széső ortodoxiával s a haladópárti zsidósággal folytatott meddő küzdelmeinek szinhelyét, és Berlinbe ment. Ott az ortodox - párt élén rabbiiskolát hivott életbe, melynek még ma is fáradhatatlan vezetője. Számos, zsidó napi kérdésekre vonatkozó és polémiai iraton s apróbb tudományos dolgozaton kivül kiadta és kritikai jegyzetekkel ellátta a Halachoth gedoloth c. régi rituális kódexet (Berlin 1888. köv.). V. ö. Dr. Israel H., ein biographische Skizze (Majna melletti Frankfurt 1870).

Hildesheimi ezüstlelet

l. Ezüstleletek.

Hildr

v. Hilde, a skandináv mondában Hogni király leánya. Hedin, Hjarrandi fia, megszökteti. Az apa üldözőbe veszi őket; Haey (ma Hoy) szigetén harcot vivnak a hősök és seregeik. Ez a harc a világ végéig tart, minthogy H. minden éjjel ujra életre kelti az elesett harcosokat. Valószinüleg nem egyéb, mint a nap és éj folytonos küzdelmének jelképezése. E monda szembetünőleg egyezik a német Kudrun-monda egy részével. Egy másik H. egy az Eddában említett valkyr; H. néven fordul elő a skandináv emlékekben egyszer-kétszer Brynhild is.


Kezdőlap

˙