Hipnon

acetofenon, metil-fenil-keton; C6H5CO.CH3. Szénvegyület, amelyet ujabban mint álomhozó szert alkalmaznak. Készül olyformán, hogy kalciumacetát és benzoát elegyét a száraz desztillációnak vetik alá. A desztillátumból a H.-t ugy nyerik, hogy az ujból desztillálva, csupán a 200° kürül forró részt fogják fel. Az igy kapott tisztátalan H.-t megtisztítás céljából lehütik, midőn a H. kristályosan megmered, mig az idegen vegyület folyósak maradnak és alkalmas módon eltávolíthatók. A tiszta H. szintelen, olajszerü, aromás szagu és csipős izü folyadék; kémhatása semleges; fs.-a 1,032, fp.-ja 210° C. Lehütve már +14°-on megmered szintelen kristályokból álló tömeggé; a szilárd H. op.-ja 20,5°C. A H. az acetonok (l. o.) v. a ketonok közé tartozván, e vegyületek kémiai sajátságaival bir; de a savanyu nátriumszulfittal kristályos vegyületet nem képez.

Hipnoszkóp

l. Ochorowicz által feltalált eszköz, mely a hipnotizálhatóság kiderítésére szolgálna. Ez delejes acélhenger, hosszában felhasítva, melybe a hipnotizálandó mutatóujját dugja. Hipnotizálhatóság esetén sajátos bőrérzések keletkeznének. Kitünt, hogy az eszköz nem megbizható s nem reális.

Hipnotizmus

az az ismeret, mely a hipnozis tüneményeivel foglalkozik. A hipnozis idegzetünknek oly szervi állapota, amely az ébrenlét és az álom közt áll, amennyiben bir az egyik és a másik állapotból is egy-egy vonással, anélkül, hogy ezekkel azonos lenne. A hipnozis tüneményei ama sarkalatos jelenségben lelik magyarázatukat, amelyet sugalmazhatóságnak (suggestibilitas) nevezünk. Azt az eljárást, midőn a hipnotizált egyén előtt valamit állítunk a célból, hogy állításunk valónak el is fogadtassék, sugallásnak (suggestio) nevezzük. Vannak esetek az autoszuggesztióra is. Igy ismeretes, hogy a dadogó ember, ha intim környezetben van, hibátlanul beszél, mig idegenek előtt pusztán arra a gondolatra, hogy nyelvhibáját észrevehetik, dadogni kezd. Itt az egyén önmagának szuggerálta a dadogást. Tapasztalati tény, hogy minden ember már éber állapotban is kisebb-nagyobb fokban szuggesztibilis; a hipnozis csak éppen arra szolgál, hogy a szuggesztibilitást általa fokozzuk. Igen helyes tehát Bernheim ama meghatározása, hogy valakit hipnotizálni annyit tesz, mint oly különleges lelkiállapotot teremteni, amely a szuggesztibilitást fokozza. Mindezek alapján a szuggesztiónak két nemét különböztetjük meg, t. i. éber és hipnotikus szuggesztiót. A hipnotikus szuggesztiónak kétféleségét ismerjük: 1. a hipnozis alatti (intrahypnotikus) szuggesztiót, midőn az adott szuggesztió hatása még a hipnozis tartama alatt nyilvánul és 2. a hipnozis utáni (posthypnotikus) szuggesztió, midőn a szuggesztiónak megfelelő cselekedet a hipnozisból való felébredés után hajtatik végre.

A hipnotizálás legrégibb módja abban áll, hogy az ember szemeit tartósan oly fekvésü pontra irányítja, melynek rögzítése fáradságos. Már a persa papok, s még napjainkban is az indiai yogik és fakirok az által esnek hipnozisba, hogy orruk helyére meresztették szemeiket. A széltében ismeretes Bradi-féle eljárás szintén nem áll egyébből, mint hogy a hipnotizálandó egyén az orrtöve fölé tartott hegyes v. gombos végü tárgyat (p. ceruzát) szemeivel rögzíti. Ekkor a szemtekék fel- és befelé kancsalítani kénytelenek, tehát oly állásba jutnak, mely igen fárasztó. E közben nehány perc mulva a szemizmok kifáradnak, a szemekbe néhány csepp köny gyülemlik, a szemtekékben és pillákban rezgés következik be, a testet, főleg az alsó végtagokat zsibbadás lepi meg és midőn nehány fáradt pillacsukás és nyitás után mély sóhaj kiséretében a szempillák véglegesen lezáródnak, kész a hipnozis. Az egyén ekkor a nyugodtan alvónak benyomását teszi, ki teljesen mozdulatlanul, elernyedt végtagokkal, egyenletesen fekszik előttünk. De hogy nem alszik, hanem egy, az álomtól eltérő állapotban van, azonnal kitünik azáltal, hogy ha hozzá szólnak, nem ébred fel, miként az alvónál történni szokott, hanem a hozzáintézett kérdésekre megfelelő válaszokat ad. E körülmény, hogy a hipnotizálttal igy érintkezni lehet, anélkül, hogy ez által őt felköltenők, az, amit rapportnak nevezünk. A hipnotizált szemeit akarva felnyitni nem képes, egész testét bizonyos zsibbadtság, elernyedtség tartja fogva. Tagjait felemelve, ezeket súlyosaknak érezzük, mi elárulja, hogy az izmok normális feszültsége tetemesen csökkent; azokat elbocsátva, többnyire élettelenül esnek vissza. Hipnozisba ejthetünk az által is, hogy az egyén által szemeinket rögzíttetjük; akkor is, ha a fülre egyhangu inger, minő az óra ketyegése, avagy a megzendített hangvilla egyenletes bugása hat be. Ugy a hang-mint a fényinger hirtelen és intenzív behatása szintén képes hipnozist előidézni kellően disponált (t.i. a hipnozis iránt igen fogékony) egyéneknél. Olykor a bőrnek egyenletes simogatása szintén hipnozist okoz. Lényegileg mint bőringer szerepelnek a Messmer-féle vonások (passes); ezeket ugy alkalmazzuk, hogy lassu, egyenletes, simogatásszerü mozgásokat végezünk tenyerünkkel a homloktól kiindulva, az arcon végig haladva le a gyomor tájáig, s ideérkezve, kezünkkel a levegőben félkört irva, a homlokhoz visszajutunk. E közben azonban tenyerünk a testet nem érinti, hanem 2-4 cm. távolságban van tőle, mintegy 5-10 perc leforgása után az egyén szemeit lezárja és hipnozisban van.

Mindeme módszerek egyszerüen az által provokálnak hipnozist, hogy érzékszervi ingerek tartósan avagy pillanatosan hatnak be. Ezen eljárástól elütően rendelkezünk egy másik hipnotizáló módszerrel is, amely lényegileg nem áll egyébből, minthogy az elalvás és az álom képzetét szavakkal, rábeszéléssel a hipnotizálandó egyénnek képzeletében élénken felidézzük. Ama tényt, hogy egyszerüen szóval is lehet hipnotizálni, amikor tehát csakis a képzelő erő utján hatnak a hipnotizálandóra, a nancyi iskola, jelesen ennek megalapítója, Liébault, meggyőző kisérletekkel mutatta ki. Liébault módszerének lényege az, hogy az egyénnek megadjuk azt a gondolatot, hogy mit kell tennie. Azt is mondhatjuk, hogy ilyenkor pszihikai uton idéztünk elő hipnozist, szemben ama szomatikus módszerrel, midőn érzékszervi ingerek provokálták a hipnozist. De nem csupán szóval, a hipnozis képének felidézésével állítják elő a hipnozist, hanem az utánzás hajlamának igénybevételével is. Az által t. i., hogy valaki másokat hipnozisba esni lát, néha teljesen elégséges, hogy maga is «elaludjék». Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy többszörösen hipnotizált egyéneket levél, sőt telefon utján is lehet hipnotizálni, miként ezt Liégeois kimutatta; ez esetekben elégséges egyszerüen az előző hipnozisokra való visszaemlékezés, hogy az álom bekövetkezzék. Bernheim s utána Forel azt állítják, hogy az összes hipnotizáló módszereknél kizárólag képzelet működik, tehát még oly eljárásoknál is, minők az érzékszervi kifárasztás vagy hirtelen igénybevétel. Részünkről kifogástalan kisérletek alapján határozottan állítjuk, hogy hipnozist egyes esetekben a képzelet közvetítése nélkül, egyszerüen érzékszervi ingerek behatása is képes előidézni.

A klasszikus hipnotikus állapotnak sarkalatos jelenségei a következők: 1. A rapport. 2. A rendkivül fokozott hiszékenység, vagyis a szuggesztibilitás. 3. Az amnezia (l. o.), melynél fogva a mély hipnozisban levők felébresztve, mindarra, mi velök a hipnozis alatt történt, nem emlékeznek vissza. Charcot kis és nagy hipnotizmust különböztet meg. A nagy hipnotizmusnak szerinte három szakasza van. 1. A katalepsziás stádium, létrejő hirtelen és erős hangbehatásra, avagy kiképződhetik a letargiás stádiumból a szemek felnyitása által. Jellemző reá nézve, hogy a hipnotizáltnak tagjait bármely helyzetbe hozhatjuk, a testnek tetszésszerinti tartást adhatunk a legcsekélyebb ellentállás nélkül. 2. A letargiás stádium, létrejön elsődlegesen fixáció, a szemeknek egy pontra való meresztése utján, avagy kiképződhetik a katalepsziás stádiumból mesterséges szemhéjzárás utján. Az egyén külső behatások iránt érzéketlen, a végtagok teljesen petyhüdtek, szemek zárvák, az inreflexek fokozvák és ama jelenség mutatható ki, amelyet idegizom-tulingerlékenységnek (hyperexcitabilité neuromusculaire) hivunk. E tünemény abban áll, hogy hogy az idegtörzsekre avagy izmokra kifejtett nyomás (egy tompa végü ceruzával) a megfelelő izmokban oly szabatos összehuzódást okoz, mintha e pontokat villamos árammal izgattuk volna. Igy p. az arcidegre kifejtett nyomás elégséges, hogy a megfelelő arcfél összes izmai összehuzódjanak. 3. A szomnambul stádium, egyeseknél elsődlegesen fixáció utján következik be, másoknál a letargiás v. katalepsziás stádiumból a fejtetőnek dörzsölése után származik. Reá nézve jellegző, hogy gyenge bőringerekkel a bőr alatt fekvő izmok tartós merevségét, u. n. kontrakturáját idézhetjük elő, mely az ellentett működésü izmok feletti bőrnek ingerlésére megszünik. E jelenség megállapításával Charcot alapját vetette meg ama érdekes kisérleteknek, melyeket hazánkban Laufenauer, Hőgyes és folytatólag e sorok irója végeztek. E szerzők szerint ugyanis bármely inger, legyen az hallási, látási, izlési, szaglási avagy tapintó inger, egy testfélnek tartós merevségét okozhatja, amely ismét tetszésszerinti ingerrel feloldható. Ugy Charcot, valamint a magyar kisérletezők e merevségeket élettani reflextüneményeknek tekintik, szemben a nancyi iskola felfogásával, amely tagja, hogy e tünemények reflex után keletkeztek; Bernheim és Forel ugyanis a jelzett kontrakturákat a szuggesztió termékeinek tekintik.

A hipnozisból való felébresztés, a dehipnotizálás, történhetik mikép a hipnotizálás vagy külérzéki ingerek alkalmazásával (ráfuvás az arcra, hirtelen támasztott erősebb zörej) vagy szuggesztiv uton, mondván az alvónak, hogy álmát nemsokára befejezi, sőt hogy már ébren van. Azt a fontos kérdést, vajjon ki alkalmas a hipnozisra, csakis a kisérlet oldja meg, miután a hipnotikus dispoziciónak tárgyilagos jelei nincsenek. Szerkesztett ugyan Ochorowicz egy hinoszkop (l. o.) nevü készüléket, de ez az eszköz megbizhatónak nem mutatkozott. A tapasztalás szerint az emberek kétharmada kisebb-nagyobb fokban hipnotizálható, s csak egyharmada az, mely abszolut nem ejthető hipnozisba. Súlyos hiszteriában és neuraszténiában szenvedők csak nehezen, mig elmebetegek éppen nem hipnotizálhatók. Nemzetiség, faj és nem a hipnotizálhatóság szempontjából közömbös tényezők. A kor tekintetében kiemelendő, hogy a 8 éven alóli gyermekek nem ejthetők hipnozisba, mig a magasabb kor legkevésbé sem akadály.

A hipnotikus jelenségeknek magyarázata még eddig biztossággal megállapítva nincs. Heidenhain szerint a hipnotikus állapot oka a nagy agyvelő kérgi ducsejtjeinek működésbeli gátolásában rejlik. Bennet, nemkülönben Jendrássik a hipnozis mibenlétét a gondolattársítás megzavartatásában keresik. Jendrássik az agyvelőnek három különböző állapotát, u. m. az ébrenlétet, az alvást és a hipnozist egymás mellé állítva s ezeket egyenként elemezve, a következő eredményre jut. Az elalvás pillanatában megszünik a külvilággal való összeköttetés vagyis az érzéki észrevevés, de megmarad a gondolattársítás, mig a hipnozisban megmarad az érzékelés, de elvész a társítás. E két tényező együttműködésének eredménye az ébrenlét. E magatartással könnyen magyarázható a szuggesztibilitás. A kivülről bejutott érzéki ingerület megtalálja ugyanis a maga helyét az agyvelőben (érzékelés), de onnan nem terjed át rokon hangulatu sejtcsoportokra, ennek folytán tökéletesen elvész annak a lehetősége, hogy a szuggerált fogalomnak valódisága birálat alá kerüljön, mert hiszen csak az által tudjuk megitélni, hogy valami igaz-e vagy nem, ha ez állítást összehasonlítjuk már régebben megszerzett tapasztalatainkkal. E sorok írójának felfogása szerint a hipnotizált egyén pszihikai tekintetben reflexgépnek benyomását teszi az észlelőre, vagyis a hipnotizált szellemi műveleteiben, mikép egyszerübb idegrendszeri folyamataiban is, a legközvetlenebb társítást mutatja minden további kiterjedés nélkül. S mivel a legközvetlenebb társítás nem egyéb mint reflex, azért is hipnozis az agyvelőnek ama megváltozott állapota, amelyben ennek reflextevékenysége legkifejezettebb.

A hipnozis gyógyító ereje. A hipnotikus szuggesztió mint gyógyító eljárás teljesen indokolt, sőt bizonyos esetekben egyedüli, annál is inkább, mivel szakértő orvos kezében a hipnozis teljesen ártalmatlan. Általa első sorban ott mutathatunk fel kiváló eredményt, hol nem szervezeti elváltozások, hanem pusztán ideges zavarok forognak fenn. Igy a nők idegessége, a hiszteria számos jelenségeivel (hiszteriás görcsök, merevségek, bénulások, hangtalanság, csuklás, álmatlanság, étvágytalanság s főleg a hisztériás jellem), a férfiak idegessége, a neurasztenia, továbbá a szokványos fejfájás, ideges emésztetlenség, kényszerképzetek, idegzsábák, dadogás, sőt olykor a morfinizmus és alkoholizmus is azok a betegségek, melyek ellen a hipnotikus szuggesztió sikerrel hat.

A H. történelme. Már az ősidőkben hipnotizáltak. Az egyiptusok az által esetek hipnozisba, hogy fényes, csillogó üvegtárgyakra meresztették, szemeiket. A X. sz.-ban Athos hegyén levő kolostorok szerzetesei az által, hogy szemeiket tartósan köldökükre irányították, autohipnozist végeztek. Már régi időkben megvolt az a hit, hogy egyes emberek kézfeltevés által másokat jó vagy rossz értelemben befolyásolhatnak. Igy nevezetes, hogy a francia királyok I. Ferenctől X. Károlyig kézfeltevés által gyógyítottak (Toucher du roi). Ezzel meg volt vetve az állati delejesség (animalmagnetismus) alapja, amelyet legbővebben Mesmer Antal, hires bécsi orvos fejtett ki. Működésének fénykora 1778 táján Párisban zajlott le; azt állította, hogy az ő testében egy sajátos erő lakozik, mellyel másokra hatni képes; ugyancsak Párisban megszerkesztette a baquet megnétique nevü készüléket, egy nagy tölgyfa kádat, amelyre átvitte a benne rejlő mágneses erőt. A kádból kiinduló sodronyokat a betegek kezeikbe véve, Mesmer szerint a delejes erő behatásának voltak alávetve. Legkiválóbb tanítványa Chastenet de Puységur, a szomnambulizmus felfedezője volt. Mesmer tanát megdönté Faria abbé, ki mint első mondta ki, hogy a hipnotizálásnál nem állati mágnesség, hanem a képzelő erő, a szuggesztió szerepel. Igen sokat köszönhet a hipnotizmus Braid angol orvosnak, ki 1840 körül egész sorát a nevezetes tüneményeknek deríté ki. A 70-es években Charcot Párisban foglalkozott a hipnotizmussal és Braid vizsgálataiból kiindulva, igen érdekes és nevezetes jelenségek felfedezésére (az ideg-izom tulingerlékenység stb.) jutott. A 60-s évek végén Liébault Nancyban megalapítá a szuggesztió tanát, amelynek legeredményesebb fejlesztője Bernheim, nancyi tanár. Az ő fáradhatatlan működésének köszönhető, hogy a hipnozis tana, valamint az ezen alapuló szuggesztivterapia ma-holnap általános elismerésben részesül. Hazánkban Laufenauer honosítá meg a hipnotizmust, ki Hőgyessel együtt sok tüneményt derített ki; utánuk Jendrássik, mint a nancyi iskola hive, vált ki kutatásaival.

A hipnozis s a szuggesztió lényének és hatása terjedelmének felismerése után büntetőjogi szempontból két főesetet kell megkülönböztetünk: 1. hipnotizált személyekkel elkövetett büntetteket és 2. hipnotizált személyek által elkövetett büntetteket. A hipnotizált személy amott a büntettnek tárgya, emitt alanya. Az alapelv, melyből a felmerülhető kérdések eldöntésénél kiindulni kell az, hogy a hipnotizált egyén akaratának nyilvánítására képtelen és öntudatlan állapotban van. Ebből a szempontból a szomnambulizmus és a letargikus állapot között különbséget tenni akarni, - mint Lilienthal teszi - határozott tévedés. Oly állapot, amely alatt történtekre az ember normális, éber állapotában nem emlékszik, öntudatos állapot nem lehet. Bizonyos hipnotikus állapotok továbbá az egyént védelmére lehetetlen állapotba helyezik. Ebben az esetben tehát ez a fogalom nyer megfelelő alkalmazást. Minthogy a hipnozis a hipnotizált egészségére káros hatással lehet, amennyiben jelesül a) az arra prediszponált egyénekben hiszteriát, b) ismétlés esetében a szomnambulizmushoz hasonló állapotot idézhet elő, a hipnotizálás a testi sértés fogalma alá esik, ami természetesen annak mint gyógymódnak alkalmazását ki nem zárja. A hipnotizált által elkövetett büntett esetében, ha a büntettnek sugalmazása akarata ellen történt, a büntettet a hipnotizáló mint közvetett tettes követte el azáltal, hogy a hipnotizáltat eszköznek felhasználta. Ha előfordulna az az eset, hogy valaki szándékosan szuggeráltatta magának az általa később elkövetett büntettet, az «actio libera in causa» (l. o.) elvei alkalmazandók. Hipnotikus nyilvános előadások, a tudományos céluaknak kivételével, csakis hatósági engedély mellett tarthatók, a visszaélés megakadályozása, botrányok elkerülése érdekében helyesebben egyenesen megtiltandók. A H. büntetőjogi jelentőségét különösen emeli az, hogy elkövetett büntett esetében az, vajon a tettes szuggesztió hatása alatt cselekedett, a legnehezebben bizonyítható kérdések közé tartozik. A H. mellett tehát ártatlanok elitélésének, s a valódi büntettesek menekülésének lehetősége eddig nem ismert s egyenesen lehetetlennek képzelt arányokban növekedett. A m. kir. belügyminisztérium 1894. dec. 19-iki rendeletével a hipnotizálást korlátozta. E rendelet igy hangzik: 1. Orvosi gyakorlatra nem jogosított egyéneknek a hipnotizálás egyáltalán tilos. 2. Orvosok a hipnotizálást csak gyógyítás céljából s a következő feltételek mellett gyakorolhatják: a) a nagykoru egyén saját, kiskoru vagy gondnokság alatt álló egyén szülei, gyámja vagy gondnoka beleegyezése nélkül nem hipnotizálható b) a hipnotizálás csak harmadik személy jelenlétében szabad. A jelen rendelet ellen vétők kihágást követnek el és amennyiben cselekedeteik a büntető törvénykönyv rendelkezése szerint súlyosabb beszámítás alá nem esnek, 15 napig terjedhető elzárással és 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők.

Hipnozis

álom, amelyet v. bódító szerekkel idéztünk elő (kloroform, morfin, klorálhidrát stb.) avagy bizony oly eljárásokkal, amelyek részben az érzékszervekre, részben a képzelő erőre hatottak. Utóbbi módon azután az álomhoz hasonló, de vele nem azonos oly állapotot létesítettünk, melyre nézve jellegző, hogy alatta a szuggesztibilitás rendkivül fokozott. L. Hipnotizmus.

Hipo

a. m. alant, lent, sok összetételben előfordul.

Hipoblasztus

a. m. csiratartó, a pázsitfélék csiranövényéhez oldalvást hozzá fekvő vastag sziklevél.

Hipoblefaron

vendégszem vagyis üvegszem, melyet a szemhéjak alá illesztenek be.

Hipobromitek

az albrómos sav sói, l. Brómsavak.

Hipocikloida

olyan körvonal, amely valamely kör belsején gördített kisebb körnek egyik pontja által rajzoltatik. A gépészetben a H. vonalat a fogaskerék foggörbéinek szerkesztéséhez használják.

Hipoderma

a. m. albőr (l. o.), bőrbéllés, bőralja. - Hipodermatikus a. m. bőr alatt levő.


Kezdőlap

˙