Hippodrom

a. m. lófuttatás, görög és római földön versenytér a lóverseny és kocsiverseny számára. Tojásdadalaku tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal 8-szor, kifejlett paripákkal 12-szer kellett megkerülni. Leghiresebb volt az olimpiai H., melyet Pausanias leirásából ismerünk csupán, mert az ásatásoknál ennek nem tudtak nyomára akadni és valószinünek tartják, hogy az Alpheios folyónak áldozatául esett. Annyi kétségtelen, hogy a szerencsésen kiásott Stadiontól K-re volt s egy felhányt sánc segítségül vételével az Alpheios partján terült el. A sorompók rézsut ékalakban voltak alkalmazva és egymásután nyiltak meg, hogy igy az indulást a versenyzőknél kiegyenlítsék. A versenyfutás jobbra át történt és a tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a «lóijesztő» (Taraxippos, latinul: meta), gömbölyü kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál H. berendezése némi módosítással, mint cirkusz (l. o.) fordul elő.

Hippoglossus vulgaris

l. Félszeguszók.

Hippogrif

a. m. lógrif, mesebeli állat, melyet Bojardo olasz iró irt le s utána mások, nevezetesen Wieland; a Pegazussal azonosnak vették.

Hippokamposz

mesés tengeri állat, lóalak, felhajló halfarkkal; ilyenen ülve szokták ábrázolni a tengeri isteneket.

Hippokentaurok

mesés szörnyek, félig lovak, félig emberek.

Hippokrasz

igy nevezték a középkorban a füszeres bort.

Hippokrates

1. az ókor leghiresebb orvosa, szül. Kr. e. Kos szigetén (a mai Stanco) 460. Az Asklepiadok szokásához hiven atyja vezette be az orvostudományokba. Később atyja halála után Athénbe ment, ahol bölcsészetet és Herodikusnál sebészetet tanult. Hosszabb ideig tartózkodott Tesszáliában, főleg pedig Thasos szigetén és állítólag Scithia legnagyobb részét, valamint Kis-Ázsiát is beutazta volna. Életének utolsó éveit Larisszában töltötte, ahol valószinüleg 377. halt meg. Irott műveinek számát 52-re becsülik, de valódiaknak csak azokat tartják, melyeket a levegőről, a vizről, a helyi viszonyokról, jóslásokról, lázas betegségeknél követendő életrendről, járványokról (I. és III. könyve), fejsebekről, csonttörésekről, izületi bántalmakról, az orvosi technika és eljárásról irt. H. az összes görög orvostudomány képviselője és az általa alkotott tanoknak reformátora. Boncolástani ismeretei nagyon hiányosak; ugy látszik, hogy boncolásokat nem végzett. A lelki működések székhelye szerinte a sziv; az agyról azt állítja, hogy nyálkát választ el, mely az orron át távozik a testből; az agyban képződik szerinte az ondó is, mely a gerincvelőn keresztül a herékbe jut. A régi természeti filozofia négy alaptételéből merítette és állította össze négy sarkalatos nedvét: a nyálkát, vért, a sárga és fekete epét. Szerinte a betegségek akképen keletkeznek, hogy a nedvek összetétele és egymás közti keverődése megváltozik. Terapiája abban áll, hogy a betegség kezdetén igen óvatos, várakozik, a fő, hogy a természetnek előkészítését ne akadályozzuk. Ezért igen szigoru étrendet tart a betegség első stádiumában, csak ott, ahol felette szükségesnek tartja, segít a természeten főgyógyszereivel: az emetikákkal, lakszanciákkal és revulzivákkal. H. főleg arra törekszik, hogy a beteg nedvek kiválasztását elősegítse s ezt akkép teszi, hogy a rekesztől feljebb eső betegségeknél érvágást végez, attól lefelé eső bajoknál hashajtókat alkalmaz. A H. terapia mai napig fennállt, jóllehet a patognosztikai tanok nagyon megváltoztak. H. különben egész orvosi eljárásában a diagnosztikát állította fel alapnak és az ő állítása, hogy az objektív szimptomák becsesebbek a szubjektivekénél. Az auszkultációt ő is ismerte már, habár igen hiányosan. Iratai görög, latin, német (Grimmtől, Altenburg 1781-92 4 kötet; ujabb kiadás Lilienhaintól. Glogau 1837-39, 2 rész; Upmanntól, Berlin 1847) és francia (Littrétől, Páris 1839-1861, 10 kötet) nyelven jelentek meg. 2. H., Chiosból, görög matematikus, Kr. e. 460 körül élt. Mint tönkrement kereskedő kezdett Athénben matematikával foglalkozni. Neve különösen az u. n. holdacskái által (lunulae Hippocratis) lett nevezetes. Ezen tétele értelmében, ha a derékszögü háromszög két befogója és az átfogója mint átmérők fölött félköröket emelünk, akkor a két befogó fölött támadt holdacskák területe egyenlő a háromszög területével. A feladat annyiban érdekes, hogy görbe vonalak által és egyenes vonalak által határolt területek egyenlőségéről van szó benne.

Hippokratesi arc

l. Facies.

Hippokrene

a. m. lóforrás, mely a görög hitrege szerint a Helikon hegy egyik szakadékában Pegazus patkórugása folytán keletkezett. Apollónak és a muzsáknak volt szent forrása s akik belőle ittak, fellelkesültek a költészet, az ének, a zene iránt.

Hippolit

1. Árvai várnagy s a királyi kamara prefektusa volt. I. Károly király, hogy a hamis pénzeknek utját állja, 1342. H.-nak adja a pénzverés kizárólagos jogát s egyszersmind fölhatalmazta, hogy e jog megsértőire büntetést szabhasson. V. ö. Corp. Jur. Hung. I. 159.

2. H., l. Estei.


Kezdőlap

˙