Honosítás

(növ., naturalisatio), az az eljárás, hogy egy idegen növényt más földrészből olyan vidékre ültetünk, amelynek éghajlata egészen olyan, aminő saját hazája földjén szokott lenni, s ez ott épp ugy tenyészik, mint eredeti hazájában. A H.-t a klimásítással gyakran összetévesztik, pedig emez egészen már (l. o.) - H. állattani értelemben, l. Akklimatizáció. - H. jogi értelemben, l. Állampolgárság.

Honosodott növény

(planta inquilina), l. Bevándorolt növény.

Honourable

(ang., ejtsd: onnörebl) a. m. tisztességes, nemes, a főnemesek gyermekeinek cime. Mort H. a marquis, right H. az earlek, viscountok és bárók, továbbá a titkos tanács összes tagjainak cime. Az Egyesült-Államokban s az angol gyarmatokban minisztereket és államtanácsi v. szenátusi tagokat illet meg e cim.

Honover

a parszik mindennapi imádságának, az u. n. Ahuna vairja-nak elferdítése. Nevét az imádság bekezdéséből a jathá á hu vairjo-ból (mint a legfőbb akarat tiszta) csinálták. Ez a parszik legszentebb imája. A három részben összesen 21 szóból álló ima értelme igen homályos. Modern nyelvekre fordítói: Spiegel, Haug, Oppert, Hovelacque, Roth, Justi, de Harlez, Kossowitz, Darmesteter, mind különböző módon értelmezik. A Zend-aveszta szövege szerint ezt az imát mondta el a jó isten Ahura Mazda a világ teremtése előtt. Olyan varázshatásu ez az imádság, hogy mikor Ahura Mazda a gonoszság istene, Anro Mainjus ellen ezt imádkozta, az az első hét szót hallva meghajolt, a második hét szónál térdre esett, az utolsó hétnél pedig háromezer évre a sötétségbe sülyedt vissza. A Zendaveszta teljes szövegének 21 könyve a hagyomány szerint ennek az imának egy-egy szavával volt megjelölve. V. ö. Hovelacque, Avesta (Páris 1880); Darmesteter, Ormazd et Ahriman (Páris 1877) és Oppert, Honover le verba créateur de Zoroastre (Páris 1862).

Honőr

(ném. Wehrmann), oly állampolgár, aki csakis háboru esetén az állandó hadsereg tartalékául felállítandó csapatokban való katonáskodásra kötelezhető. - Kártyások H.-nek ejtik ki a francia honneur szót, l. Honneurs.

Honpolgár

l. Állampolgárság.

Honszeretet

l. Hazaszeretet.

Hont

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk régi dunáninneni kerületének egyik megyéje; É.-felől Zólyom és Bars, K-en Nógrád, D-en Pest és Esztergom, melytől a Duna folyam választja el, Ny-on Esztergom és Bars vármegye határolja. Alakja szabálytalan négyszög, melynek alsó délkeleti sarkába Nógrád vármegyének egy része benyulik.

[ÁBRA] Hont vármegye cimere.

Földrajz

Területe 2649,83 km2. A vármegye felszinének legnagyobb része hegyes. Tágasabb rónák csak az Ipoly völgyében vannak. A vármegye északi részén van a selmecbányai hegycsoport. Legmagasabb hegye e csoportban a Szitnya (hajdan Attila-hegynek nevezték), 1011 m. magas, Berencsfalu, Szt. Antal, Illés, Bácsfalva és Béld községek között. Ide tartozik még a paradicsomhegy és Kálvária-hegy is Selmecbánya fölött. A bakabányai hegyek a vármegye északnyugati részén a selmecbányai hegycsoport folytatását képezik. A börzsönyi (jenői) hegycsoport az Ipoly folyótól délre és keletre terül el a vmegye DK-i részében; itt a legmagasabb a Csóványos (939 m.). A Korpona és Ipoly völgyei közt az Osztroski hegység széles tömege terül el, melynek legnagyobb magassága 777 m. E hegyek lejtői nagyobbára erdőségekkel vannak borítva. Az egyes hegyek belsejében összesen több mint 40 község fekszik, melyeknek lakói részint faiparral, részint bányászattal foglalkoznak. A vmegye középső és déli részét kisebb-nagyobb magasságban dombok ágazzák be; oldalaik nagyobbára szőllőkkel és szántóföldekkel vannak borítva.

Vizei.

A vármegye legnagyobb folyója a Duna, mely H.-ot D-felől határolván, a tulsó parton emelkedő trachithegységgel a gyönyörü visegrádi szorost alkotja. Belé ömlik az Ipoly, mely Kóvárnál lép a megyébe. Folyása egészen Gyerkig nyugati, innen Szobig déli irányt tart és itt beleömlik a Dunába. Az Ipoly nem hajózható. Tavasszal és ősszel gyakran nagyon megárad és sok kárt tesz a földeken. A Garam csak a vármegye délnyugati részét mossa; Kövesd és Párkány között Esztergommal szemben szakad a Dunába. Tutajok járnak rajta. A Szekince (hajdan Szitnyicának és Sziklincének is nevezték), a Szitnya oldalán ered. Folyása déli, a Garamba ömlik. A Selmec, a selmecbányai hegyekben ered, déli folyásában számos patakot vesz fel magába, Tompán alul egyesül az Ipollyal. A Korpona (Krupinica) Zólyom vármegyében ered, folyása déli, Kis-Tur alatt, nem messze Ipolyságtól, beleömlik az Ipolyba. Nagyobb mellékvize a Littava, vagy Csábrág patak. Kisebb-nagyobb patak számos van a vmegyében, melyeknek vizét nagyobbára az Ipoly veszi fel.

[ÁBRA] Hont vármegye térképe

Éghajlata

mérsékelt. Északi részén azonban, Selmecbánya környékén, sokkal hidegebb a levegő, mint a délen fekvő vidéken. Selmecbánya évi középhőmérséklete 7,5° C., Ipolyságé már 10,0. Legenyhébb hónap az augusztus (18,3, illetőleg 23,3°), leghidegebb a január (-2,5, illetőleg -3,2° C.); az észlelt legmagasabb hőfok 30,7, a legkisebb -27,8° C. A csapadék évi mennyisége Selmecbányán 879 mm. körül ingadozik, sőt még ennél is kevesebb.

Terményei.

H. földje lapályos részében tulnyomóan agyagos-homokos kevert talaj, mely egészben véve termékeny. A dombok lejtői a vármegye középső és déli részeiben kitünő bort teremnek. A hegyek belsejében ásványos források fakadnak (Teplicska, Magyarád, Gyügy, Mere, Egeg, Szalatnya, Szántó). Terményei közül legtöbb a buza, (a megye középső és déli részén), rozs, árpa, zab, továbbá terem repce, kétszeres, a hüvelyes vetemények közül főleg bab, kevesebb borsó és lencse. Tengeri csak a vmegye délibb részein terem. Tetemes a kendertermelés, valamint a takarmány- és kereskedelmi növények termelése is, különösen a vmegye déli részén. Jó dohánytermő helyek: Füzes-Gyarmat, Kospallag, Véce, Pereszlény és legujabban Kis-Tur és Dalmad (dohánybeváltóhivatal Ipolyság). Sajnos, hogy a filoxera a vármegye szőllőit csaknem teljesen tönkre tette. Jó bor terem Közép- és Felső-Tur (turi bor uri bor), Apáti, Sirák, Palást, Rakonca, Dalmad, Szud, Börzsöny, Nagy-Maros, Szob községekben. A vármegye területén 12 közcélu szőllőtelep van. Jelentékeny a gyümölcstermelés is, cseresznye (hires a csalli), szilva, körte, alma sok és kitünő minőségü terem. Egyes helyeken gesztenyét is termesztenek (Szokolya, Palojta, Nagy-Maros). Sok mogyorót találni Dacsólam és Szuhány erdeiben. A mezőgazdaság érdekeinek ápolására a Hontvármegyei gazdasági egylet és Felső-H. vmegyei gyümölcsfatenyésztő-egylet alakult. A vármegye termőterülete 251 714 ha., ebből szántóföld 104 674 ha., kert 4013 ha., szőllő 4 411 ha., erdő 84 619 ha. Földadó alá nem eső nemtermőterület 12 564 ha. Az erdők nagyobbik fele bükkös, kisebb része fenyves. Tölgy kevés van.

Az állattenyésztés

virágzó, amennyiben sok szarvasmarhát, juhot és sertést tenyésztenek. Az utolsó összeszámlálásnál volt a megyében: magyar fajta szarvasmarha 18 641 drb, idegen fajta 12 925 drb, ló 11 550 drb, 512 szamár és öszvér, sertés 30 231 drb, juh 159 484 drb, kecske 618 drb. Tenyészirány az erdélyi magyar mellett a pirostarka hegyi faj. Fedeztetési állomás 5 van. A szárnyasállatok állapota volt az 1884-ik évben: 48 970 tyuk, 634 pulyka, 15 911 lud, 3275 kacsa, 2779 galamb. A méhtenyésztés is jelentékeny (Méznevelő, Hidvég). A méhkasok száma 5900. A selyemtenyésztés az utóbbi évek óta szép eredményt mutat. Az állati termények közül különösen sok disznózsir, szalonna, faggyu, nyersbőrök, viasz, méz és juhturó kerül forgalomba.

Az ásványország

sok aranyat, ezüstöt (Selmec- és Bélabánya), vasat, rezet, ólmot szolgáltat. A legszabb faopált Korpona határában és Tópatakon (Kolpach) lelik. A hegyek belsejében sok homokkő- és mészkőbánya van, sok helyen jóminőségü hófehér quarc és tüzálló homok (Felső-Tur). A bányák évente közel 10 000 embernek adnak munkát.

Lakói

száma (1881) lélek, (1891) 123 023 lélek volt. A tiz évi szaporulat 6943 lélek, vagyis 5,9%. 1 km2-re 45 lélek esik. A lakosok közül magyar 58 155, tót 56 529, német 7602 s egyéb nemzetiségü körülbelül 737. A magyarok összefüggő tömegekben az ipolysági, szobi és nagycsalomiai járásokban laknak. Nagyobb számban vannak a tótok, kik sürün laknak a korponai és báti járásokban. Legkevesebben vannak a németek. Ezek szétszórtan vannak a vármegye minden részében. Egyes községeket csak a szobi járásban képeznek. Vallásra nézve legtöbb a római katolikus (84 983) és az ágostai evengelikus (26 892), kisebb számban vannak a reformátusok (7813) és az izraeliták (3199). A reformátusok majdnem kivétel nélkül magyarok, az ágostai evangelikusok tulnyomóan tótok, a katolikusok felerészben magyarok, négy tizedrészben tótok és egy tizedrészben németek. Az izraeliták 3/5 része magyar,1/5 része német, a többi tót. A lakosok főfoglalkozása a földmivelés, állattenyésztés és bányászat. Foglalkozási ágak szerint (1891) ekként oszolnak meg: értelmiségi keresett 1188, őstermelés 31 801, bányászat 2945, ipar 6194, kereskedelem 937, közlekedés 320, hitel 25, járadékból élők 2174, napszámosok 5915, házi cselédek 2997, háztartás 27 056, egyéb foglalkozás 289, foglalkozás nélküli 40 614. A faipar és gyáripar lendülő félben van. Van a vmegyében 2 gőzmalom, 221 vizimalom, 2 szeszgyár, több kisebb kályhagyár, üveghuta és 5 nagyobb téglagyár. Hires a selmecbányai pipagyár, a béldi és bakabányai cserép-edénygyár. A kereskedelem főtárgyai a gabonanemüeken kivül állatok, állati termények, liszt, szesz, bányászati és ipari cikkek. Az üzleti élet elég élénk. a vármegye területén 2 bank, 4 takarékpénztár s több takarék- és segélyegylet van.

A közlekedés

fő vonalai: a vmegye déli részén a Duna mentén 261/2 km. hosszuságban a m. kir. államvasutak budapest-bécsi vonala; az Esztergom-Balassa-Gyarmat közti vasut körülbelül 42 km. hosszuságban vonul a vmegyén végig, továbbá a vmegye északi részén az államvasutak szárnyvonala Garam-Berzencétől Selmecbányáig (hossza a vmegyében 12 km.). Országutjai jó karban vannak és számosak, az állami utak hossza 118, a törvényhatóságiaké 351 km. A hegyes részekben azonban, bár a népesség itt is elég tömött, kevés utja van.

A közművelődés

nem a legjobb lábon áll, de a legujabb időben nagyot haladott. 19 703 tanköteles gyermek közül 1997 nem látogat iskolát; olvasni és irni nem tud a hét éven felüli lakosság 21%-a. A vmegye 186 községe közül 165-nek van helyben iskolája, 21 más községbe járatja gyermekeit. 3 pusztai iskolával együtt a népiskolák száma 184, köztük 103 római kat., 51 ág. ev., 14 helv., 7 állami, 3 magán, 2 felső népiskola, 2 izr., 1 polg. iskola (leány); tantermek száma 244, tanítók száma 187. 1 ág. ev. főgimnázium, 1 kegyesrendi nagygimnázium, 1 erdészeti és bányászati akadémia (mind Selmecbányán), 2 alsófoku ipariskola, fafaragászati tanműhely (Hegybánya-Szélaknán), 1 tanítóképezde (Selmecbánya). Selmecbánya általában a szellemi műveltség központja, a társadalmi élet és üzleti tevékenység gócpontja, mellette a vmegyének egyik helye sem vergődött nagyobb jelentőségre. A vmegyében 1 lap jelen meg, Selmecbányán.

Közigazgatás.

H. jelenleg 5 járásra oszlik.

[ÁBRA]

A vmegyében összesen 184 község, 1 rendezett tanácsu és egy szabad királyi város van. A községek a vmegye déli részén sokkal nagyobbak és népesebbek, mint É-on. Kétezernél több lakosa 6 községnek van; legnépesebb Selmecbánya 15 280, Korpona 3658, Nagy-Maros 3508, Ipolyság 3247 és Bakabánya 3186 lakossal. Székhelye Ipolyság. Az országgyülésbe H. 3 képviselőt küld és egyet Selmec- és Bélabánya szabad királyi város. Egyházi szempontból a vármegye római katolikus hitközségei az esztergomi érseki főegyházmegye alá, egyedül Korpona rendezett tanácsu város van a besztercebányai püspökség alá rendelve. E hitközségek közül a honti főesperesség alá tartozik a selmeci kerület 9 plébániával, a bozóki kerület 10 plébániával, a drégelyi kerület 10 plébániával, a báti kerület 12 plébániával, a kemencei kerület 8 plébániával, a nagy-marosi kerület 8 plébániával; a nógrádi főesperesség alá: a kékkői kerületből 3 plébánia, a vadkerti kerületből 1 plébánia. Az ág. evang. hitközségek a bányai egyházi kerület alá tartoznak (1 főesperesség és 32 hitközség). Az ev. ref. hitközségek a dunántuli (komáromi) püspökséghez tartoznak. A barsi egyházmegyéhez a vmegyének 8, a drégely-palánkihoz 4 hitközsége tartozik. Az izraelitáknak 4 anyakönyvi hivataluk van.

Törvénykezési szempontból a budapesti k. itélőtábla kerületéhez csatolt ipolysági törvényszék alá tartozik. A vmegye székhelye Ipolyság. Járásbiróság van Korponán, Ipolyságon, Vámos-Mikolán és Selmecbányán, ezek közül az ipolysági, korponai és selmecbányainak van telekkönyvi ügyekben hatásköre; kir. főügyészsége és sajtóbirósága Budapesten, bányabirósága Besztercebányán van. H. a budapesti közjegyzői kamara területéhez van csatolva; van két közjegyzője (Ipolyság, Selmec), ügyvédi kamarája Balassa-Gyarmaton van. Hadügyi beosztása a következő: az egész vmegye az Esztergomban székelő 26. hadkiegészítő parancsnokság, a Nyitrán székelő 14. honvéd gyalogezred (kerületi parancsnoksága Pozsonyban) nyitrai és lévai zászlóaljai, a Vácon állomásozó honvéd huszárosztály alá van rendelve; alakítja a 44. és 45. sz. I. oszt., 140. és 141. sz. II. oszt. népfelkelő zászlóaljat és 6. sz. huszárosztályt, melynek felállítási helye Vác. Kiterjed rá a komáromi s besztercebányai állandó vegyes felülvizsgáló bizottság hatásköre. Csendőrsége az Ipolyságon székelő szakaszparancsnokság alatt áll. Pénzügyi tekintetben a lévai pénzügyigazgatósághoz tartozik; adóhivatala kettő (Ipolyság, Selmecbánya), pénzügyőrsége kettő (Ipolyság, Selmec) van. Ipari és kereskedelmi ügyekben a besztercebányai kamarához tartozik. Államépítészeti hivatal van Ipolyságon, de a közutak és postaügy tekintetében a budapesti kerületi felügyelőség, illetve postaigazgatóság alá tartozik. A vármegye területén 4 községi és 46 körjegyzőség van. Fegyintézet (nők számára) Mária-Nosztrán. A vármegyében 10 gyógyszertár van.

Története.

Kőbalták, kővésők, cserép hamvvedrek s egyéb máz nélküli durva cserépedényeket találtak és találnak Domanyik, Kis-Keszi, Magyarád, Pereszlény határában. Római őskastélyrom van Szobon (a savaharci castellum-rommal átlenben), avargyürük vannak a Garamnál, Váradon, Bényen, Kéménden, a viski Mahér és a felsőpalojtai Őrhegy alatt, kisebbek Pásztón és Szetén. Árkok: Borfő és Lontónál, Helembától lelédig a földben égett falnyomok, Szécsénykén pedig, az illési pusztán és Szelestényben hosszu gátak - prekop - állítólag a török uralom alatt a rizsföldek öntözésére vizfogókul szolgáltak. A honfoglaló magyaroknak az Ipoly völgye igen megtetszett, mert mind a hét nemzetségből telepedtek meg a vmegye területén. Konstantin császár irja, hogy a magyarok a kunkabaron kivül, kikhez a palócok s kozárok tartoztak, e hét nemzetségből állottak: Tarján, Nyék, Kürt, Gyarmat, Megyer, Jenő, Kér, Keszi. E hét nemzetségből maradtak fenn az Ipoly völgyén falunevek. Magyar őscsaládokról maradt helynevek: Csáb, Csall, Gyerk, Ság, Szemeréd, Ögek v. Egek (ma Egeg), Ősöd, Marót. A honfoglalás idejében Árpád fejedelem Huba fővezért, Zuárdot és Kadusát küldte az Ipoly vidékének elfoglalására, kik ide el is jutván, a morvai szlávok hatalmas ellentállására találtak, mignem Bors számos hadtesttel segítségre sietett, s a területet meghódíták. Géza fejedelem idejében Hunt és Pázmán fivérek a Svábföldről, több lovag kiséretében Esztergomon át Jeruzsálembe akartak zarándokolni. A fejedelem a két testvérnek a Garam és Ipoly völgyén nagy darab földeket ajándékozott. Ezek a földekre német gyarmatokat telepítének. Szent István idejében innen indult ki a keresztény sereg Koppány somogyi vezér ellen, majd Gyula és Otom elleni háboruba Hunt, Pázmán és Horhi vezérek vezetése mellett. Hunt az ifju Istvánt, mielőtt Kupa ellen harcba küldte volna, Bény avargyürüje alatt a Garamba állítván, lovaggá üté. Hunt később, mint a király főtanácsosa, részt vett az országnak püspökségekre, vármegyékre való szervezésében. A jeles lovag egykori várának, melytől a vmegye nevét vette, nyomai a róla nevezett Hunt vagy Hont faluban, Pázmáné pedig ugyanezen határban levő hegyen maig is szemlélhetők. (A Hunt-Pázmán nemzetségből eredt később Biharban a hires Pázmán Péter érsek is, továbbá ezen nemzetségből erednek, több már kihalt főuri családon kivül, az élő Forgách grófok.) Hunt fiai közül többen kitüntek kegyes alapításokban. Huntok alapíták a pásztói és zebegányi benceapátságot; Hunt Márton az ipolysági, Lambert a bozóki, Amadé a bényi prémontrei prépostságot. Ennek fia Bény építtette a róla elnevezett faluban 1215. a kéttornyu templomot, a néhai avargyürü sáncai között, mely mai napig áll. (Bény ma Esztergom megyéhez tartozik.) Az Aba Sámuel és Péter ellenkirályok közti pártviszályban H. jelentékeny szerepet játszott; ez alkalommal a vezér Hunt-Visk életét veszti. Az aradi véres országgyülésen Hunt Lambert, mint Boris-párti, fiastul megöletett, serege pedig megtizedeltetett. A III. Endre alatti pártküzdelmekben Pásztói Hunt István hatalmas sereggel az esztergomi érsek jószágait pusztítá, miért Kemence elvesztésével lakolt. IV. Béla király sokat tett a vármegyének a tatárdulás következtében kipusztult helyei uj benépesítésén (Selmecbányán német gyarmatosok telepepedtek le).

A XIV. sz.-ban az Anjou királyok alatt gyarapodásnak indul a vmegye. E század elején Rima vmegye, bár Nógrád vármegye közben terült el, Hunt Miklós főispán által Kis-Hont néven, mint negyedik járás H.-hoz kapcsoltatott. Róbert Károly Marost (Visegráddal szemben) mint királyi várost kedvelte. I. Lajos király pedig Nazdrai faluban a pálosok számára zárdát alapított s azt Maria Nostrának nevezte el. A mohácsi vész után H. nyugalma hosszu ideig meg volt zavarva. Ali budai pasa Drégely várát Szondi György vitéz ellenállása és önfeláldozása dacára bevette (1552). Ali Szondit a várral szemben temetteté el, zászlót és kopját tüzvén sirjára. Drégely bevétele után Ság, Gyarmat stb. vár magát a töröknek megadta. Az ipolymelléki várak 1606. a zsitvatoroki békében kerültek vissza. A reformációnak Selmecen már a mohácsi vész előtt voltak hivei, utána pedig az egész H. elfogadta és a hitközségek szerint magyar, német, tót esperességre oszlottak és az 1610-iki zsolnai zsinatban a bányavidéki püspökséghez csatlakoztak. 1660-1711. a megyét a török folyton kinozta, elannyira, hogy az alispán parasztok által szedette az adót, illetve parasztkapitányokat neveztek ki, minthogy a nemesség ily minőségben a török kegyetlenségétől féltette életét. Ekkor nevezték a vmegyét csufnevén parasztvármegyének. A kuruc háboru alatt H. Rákóczinak 500 felszerelt kurucot állított. Legnevezetesebb családok voltak a vmegyében (200 évig) a Koháryak. Koháry Péter nyerte királyi adományban Csábrág és Szitnya várát. Fia István elesett Léva alatt (1660). Ennek fia Farkas és II. István 1711. örökös főispánságot és grófi cimet nyertek. II. István országbiró, jeles költő. Farkasnak két fia a török elleni csatában elesett, harmadik fia András építteté Szt. Antalon a palotát (ma Szász-Koburt-Gothai hercegé) és Kemencén 1751. megyeházat, mely 1806. leégett és helyébe 1830-1857. Ipolyságon épült a mai. András unokája, Ferenc, hercegi rangban az ország főkancellárja lett, kiben kihalt a Koháry-család fiága. Leányát Szász-Koburg herceg vette nőül s fiusította. E család birja ma a honti birtokokat. A Koháryak mellett a Balassák (gyarmati és kékkői), kik közül I. Bálint, a XVI. sz. második felében jeles magyar költő, továbbá Imre, a pártütő elveszti a divényi uradalmat, mely 72 falu s pusztára terjedt ki. A Majthényi báró család szintén előkelő szerepet játszott a vmegyében.

H. cimere: szivalaku pajzs, ebben: kék mezőben egy egyenes meztelen kardot tartó páncélos kéz, a felső két sarokban hold és csillag. A pajzs homlokán sisakos és páncélos fő, három csipkéságu koronával, mely felett szintén ott van a kardot tartó páncélos kéz. H. zászlója fémszögekkel kivert rudra feszített 120 cm. hosszu zöld sávolyos selyemből van, melynek egyik oldalán a Szüz Mária képe (mint a régi ezüst huszasokon), másik oldalán pedig Magyarország cimere és 1744. évszám van festve. L. még Gömör (története).

Hont

a Schelde (l. o.) D-i ága.

Honter

János (családi nevén Grass), Brassó reformátora, szül. Brassóban 1498., megh. u. o. 1549 jan. 23. Tanulását szülővárosában kezdte, de valószinüleg már 1515. távozott onnan, hogy Bécs, Basel és Krakó egyetemeit látogassa meg. Az utóbbinak nemcsak hallgatója volt, de tanítani is kezdett rajta. Magisteri cimmel tért vissza 1533. hazájába s szülővárosában 1535. jól felszerelt nyomdát alapított, mely 1580-ig, tehát majdnem félszázadon át neve alatt működött. Seivert szerint már 1529. is létezett volna nyomda Erdélyben, Nagyszebenben, melynek azonban semmi nyoma sem található és igy H.-nek brassói műhelyét joggal tekinthetjük az erdélyi legelső nyomdának. Ezen nyomdának első terméke H.-nek 1535. megjelent Compendii Grammatices Latinae c. munkája volt, mely utóbb - ugyancsak az ő nyomdájában - még két kiadást ért, a második 1567., a harmadik 1577. Emellett H. tanítással is foglalkozott. A tudományok terjesztésének e két módja hathatós előmozdítója volt egyuttal reformátori törekvéseinek is, különösen midőn lakása udvarán vasárnaponkint prédikációkat kezdett tartani, melyekre egyre többen gyülekeztek össze. 1543-ban végleg megalapította Brassóban a reformációt s szervezte az evang. egyházat a néhány barátja közreműködésével irt Reformatio Ecclesiae Coronensis ac Totius Barcensis Provinciae c. művével, melyet ugyanez évben Melanchton is kiadott egy általa irott előbeszéddel s amelyet Luther is jóváhagyott. E könyv hatása alatt csakhamar egész Brassó vidéke, a Barcaság is, a reformációhoz csatlakozott, miután annak elveit Brassó város hivatalosan is magáévá tette s intézkedett, hogy a képek s egyen kivül az összes oltárok eltávolíttassanak a templomokból. Frater Györgynek is tudomására jutván H. működésének ily eredménye, még ez évben országgyülés elébe hivta őt, hogy nyilatkozzék, miért adta ki a reformáció szellemében készült könyvét? H. maga nem jelent meg az országgyülésen, de Apologia Reformationis cimü dolgozatával kellőképen megfelelt a bibornok kérdésére. 1544 ápr. 22. aztán egyhangulag a város első papjává választatott. Mint hivatalánál fogva az iskolák felügyelője, s azok hatásának kellő mértékben méltányolója, még ez évben elkészítette az iskolai rendtartást is, mellyel megalapította Brassóban a főiskolát. Csakhamar nyilvános könyvtárt szervezett. 1547. adta ki a lelkészek számára agendáját s dolgozta át egyházszervezeti művét az összes erdélyi szászokra kiterjeszkedve. Ezalatt, miként előbb is, a tudományok egyéb szakaszaiban szintén lankadatlanul működött, ugy hogy műveinek száma, az ujabb kiadásokat nem számítva, körülbelül 30-ra megy. H. születésének 400. évfordulóját (1898) emlékszobor állításával akarják Brassóban megünnepelni.


Kezdőlap

˙